Főoldal Család"Nevelés" MAMAMI PODCAST – GYERMEKRAJZOK – DELIÁGA ÉVA

MAMAMI PODCAST – GYERMEKRAJZOK – DELIÁGA ÉVA

by maja

Kell tanítani a gyermekeket rajzolni? Hogyan és mikor érdemes megismertetni őket ezzel az önkifejezési móddal? Izgalmas kérdések, ami a Mamami Fórumon beszélgető anyukákat is megihlette. Sok tapasztalatot megosztottak egymással, mégis maradt bennünk pár kérdés.

Hálásak vagyunk, hogy Deliága Éva tanácsadó szakpszichológus, aki gyermekekkel való munkája közben a legtöbb alkalommal a gyermekrajzokat is segítségül hívja, vállalta felkérésünket és együtt beszélgethettünk a gyermekrajzok világáról.

Gondolatindító részletek:

9.16 – Ovis korban nagyon el lehet kedvetleníteni a gyermeket, ha megkérdőjelezzük azt, amit ő rajzolt. Lehet, hogy mi magunk nem látjuk meg a rajzban például a csigát, de a gyerek fantáziája rengeteget segít, hogy az adott kezdetleges rajzot kiegészítse. A lényeg az, hogy sikerélménye és öröme legyen. Nem magát a produktumot kell nekünk megdicsérni, hanem azt az elmélyülést, azt a próbálkozást, ahogyan ez készül. A lényeg tényleg az, hogy öröm és sikerélmény kapcsolódjon a rajzoláshoz.

11.10 – Hogyan hozzuk be a rajzolást az életükbe? Ami fontos lehet, hogy jó nagy lapot terítsünk le eléjük, az A4-es lap nagyon kicsi. A gyermekeknél kisebb korban még megvan az a sajátosság, hogy van egy éretlenség az észlelés, az ingerfeldolgozás és legfőképpen a finommotorika területén. Ilyenkor a kézközépcsontok még éretlenek éppen ezért, amikor nagy lapot mondok, akkor arra a nagy barna csomagolópapírra gondolok. Ilyenkor még vállból mozgatják a kezüket, nincs könyök és nincs csuklómozdulat. Így kezdődnek a klasszikus firkák, próbálgatja a színeket, méreteket és élvezete van abban, hogy lenyomatot hagy a lapon.

20.55 – Kell rajzoltatni a gyermeket? Az ovis tanmenetnél kiscsoportban felajánlják ezeket a tevékenységeket. Nem teszik kötelezővé, hanem általában van egy asztal, ahol a rajzolás és különböző tevékenységek zajlanak és ezt próbálják vonzóvá tenni. Később nagycsoportos korra, pont az iskolai követelmények hatására is, el kell jutni oda, hogy a gyermek rajzoljon vagy próbálkozzon a rajzolással. Abból a szempontból jó az óvodai élet, hogy a gyermekek találkozhatnak ezekkel a lehetőségekkel.

25.36 – Egyéni érési folyamatokkal találkozunk a rajzolás területén is. Sajnos azt lehet tapasztalni, hogy túl magasak az elvásárok a gyermekek felé ezen a területen is, ha az iskolaérettséget vesszük. Gondoljunk bele, hogy mennyire pici az elsős füzet. Gyakorlatilag, egy centis sorközbe be kell férni egy betűnek. Ha nézünk egy „O” betűt, az egy olyan szép kör, aminek összeér a két vége. Ezt nagyobba könnyebb megcsinálni és nagyon nehéz az az ugrás, hogy hirtelen ezt a kört egy fél centis sorközbe kell beleírni. Valóban azt gondolom, hogy sok gyereknek organikusan nincs kész erre a szervezete. Nem érett meg a szeme, az agya és a keze, hogy ezt ilyen picikében könnyen meg tudja valósítani.

27.07 – A rajzfejlődés természetes stádiuma, hogy még nem annyira fejlett az ábrázolóképessége, mint amilyen okos és jó a fantáziája és a kettő elkezd egymáshoz közeledni. Gyakran látni a fiúknál, hogy rengeteg pálcikaemberkével akciójeleneteket rajzolnak és hatalmas beleéléssel mesélik, hogy éppen milyen csatát láthatunk a rajzon. Ilyenkor azt lehet mondani, hogy a rajz kidolgozott, mert sok a figura rajta, ugyanakkor nem részletgazdag.

30. 48 – Amikor a rajzok pszichológiai jelentőségéről beszélünk, akkor azt feltételezzük, hogy a gyermek tud rajzolni. Azoknál a gyermekeknél, ahol a rajzolás éppen kialakulóban van még, és abszolút nem a szándéka szerint történnek a dolgok, nem tudja még a méretet belőni, vagy amit rajzolt nagyon nem hasonlít arra, amit szeretne ábrázolni, akkor ott jellemzően lelki dolgokat nem lehet nézni a rajz mögött. Az ábrázolóképesség nem elég fejlett még.

Inkább 6 éves kor fölött látjuk azt, hogy ki tud fejezni valamit a rajzolással. Úgy gondolom, hogy kisebb korban még esetleges a színválasztás, például a markáns színek sem utalnak semmilyen lelki problémára, mert nem olyan fejlett még az ábrázolóképesség. Ezek a színek egyszerűen tetszenek nekik, mert jól láthatóak.

Kisebb korban inkább az lehet feltűnő és utalhat valami érzelmi változásra, ha a megszokott formák és színek hirtelen megváltoznak. Ha például sok az „elrontás” a rajzon és folyamatosan próbálja megrajzolni, amit szeretne, de mindig áthúzza, lesatírozza, vagy ha eddig mondjuk rózsaszínben rajzolt és ez úgy változik meg, hogy negatív hangulatot érzünk a kép mögött, akkor ott lehet valamilyen érzelmi változást gyanítani.

A Mamami Fórumon is olvashattok a témában. Klikk ide!

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.