Főoldal Baba a házbanSzoptatás Hosszan szoptatott gyermekek gyengéd elválasztása. Lehetséges? Hogyan?

Hosszan szoptatott gyermekek gyengéd elválasztása. Lehetséges? Hogyan?

Interjú Tokodi Veronikával, aki szoptatási tanácsadóként 12 évig segítette az anyukákat

by maja

Ítélkezésre hajlamos társadalmunkban valahogy sokan felhatalmazva érzik magukat arra, hogy véleményt formáljanak, kéretlen tanácsokat osszanak a várandósoknak és anyukáknak a gyermeknevelésükkel kapcsolatban.

Vannak olyan témák, amelyek igazi darázsfészeknek számítanak. Ilyen a szoptatás is. Bármit tesz az anyuka, mindenképpen szúrja a szemét valakinek. Ha nem szoptat, az a baj. Ha hosszan szoptat, az a baj. Ha cumit ad, a fejüket csóválják mások. Ha nem ad cumit, a szájukat húzzák. Ha pedig elege van a szoptatásból és elhatározza, hogy befejezi, mintha szentségtörést követne el.

Tokodi Veronika

Nem túlzás azt mondani, hogy a hagyományos társadalmakban egész falunyi segítséget kap az édesanya szoptatás idején. A szoptatás a mindennapok része, így ott kicsi koruktól látják a lányok, hogyan történik. Találkoznak az esetleges problémákkal és ellesik a megoldási praktikákat.

Ezekben a társadalmakban az is teljesen normális, hogy akár 5-6-7 évesen is szopiznak még a gyermekek, majd – ha eljön az ideje – elválasztják magukat.

Ha nem nyúlunk bele ebbe a folyamatba, valószínűleg a mi, civilizált társadalmunkban is megtörténhetne mindez. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen az elválasztás. Okozhatja egészségügyi probléma, ha az anyuka várandós a következő gyermekével, vagy egyszerűen az is, hogy már nem szeretné folytatni a szoptatást.

A nagyobb, két évesnél idősebb gyermek gyengéd elválasztása nem mindig egyszerű. Öröm és hála, hogy rábukkantunk Tokodi Veronikára, aki 12 évig szoptatási tanácsadóként dolgozott, jelenleg pedig waldorf osztálytanító. A hozzá forduló anyukák segítése – és négy saját gyermekével megélt tapasztalatai alapján – megosztott velünk néhány olyan praktikát, amely szelíden segítheti a totyogók vagy annál idősebb gyermekek elválasztásának folyamatát.

Mamami: Lehetséges a hosszan szoptatott gyermekek gyengéd elválasztása?

Tokodi Veronika: Alapvetően azt halljuk, hogy a legjobb, ha a gyermek magától válik el a szopizástól. Amikor kicsik voltak a gyermekeim bennem is motoszkált a kérdés, hogy vajon megtörténik-e valaha, hogy elválasztják magukat. Olyan hihetetlennek tűnt, úgy, hogy teljesen „matricák” voltak, és ha otthon voltam, akkor folyamatosan jöttek volna szopizni.

A személyes történeteimben úgy éltem meg ezt, hogy az első három gyermekem két és fél év korkülönbséggel született. Mindegyiküknél a várandósság felénél korlátoztam a szopizást, ami azt jelentette, hogy egy idő után éjszaka elhagytuk, és napközben is csak pár alkalommal jöhettek, mert nagyon fájdalmas élmény volt már a következő babát várva. De megbeszéltem velük, hogy amikor megszületik a kistestvérük, akkor szopizhatnak még, mert újra lesz tej. Érdekes, hogy nem felejtették el és tényleg visszatértek. 🙂

Azt tapasztaltam, hogy az elválasztásnál nagyon sok múlik a gyermekek személyiségén. Nálam például az első fiammal elég volt csak megbeszélni és ő elfogadta a helyzetet. Ő alapvetően is elfogadóbb típus. A második fiammal nagyon nehéz volt. Ő annyira ragaszkodott a cicihez, hogy végül csak éjszakára korlátoztam neki a szopizást és napközben megmaradt pár alkalom egészen addig, amíg 5 éves korában ő magától elhagyta.

Mamami: Biztosan tapasztaltál értetlenkedést vagy akár rosszallást is, ha valaki megtudta, hogy a fiad ötévesen még szopizott. Érezted a magad bőrén te is azt az ellentmondást, hogy míg hosszan szoptatni egyeseknél cikinek számít, az ovis kor végéig használt cumit kevesebb kritika éri?

Tokodi Veronika: Véleményem szerint ez kontrollfüggő társadalmunk hatása. Mindent kontroll alatt akarunk tartani. Így azt is, hogy mennyit eszik egy kisbaba. Ha szopizik, akkor ezt nyilván nem tudjuk pontosan. A tápszer lobbi sem segített a hosszan szoptatás, vagy egyáltalán a szoptatás ügyének. Azt hiszem, hogy abban az időben, amikor elterjedt a tápszer és a műanyag cumi, valahogy ezek modern dolgoknak tűntek és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy több anya döntött mellettük.

Ha megengedsz egy személyes történetet, én például soha nem felejtem el, hogy amikor megszületett az első fiam, ösztönből igény szerint szoptattam. Nem csupán tápláltam, hanem mellre tettem minden esetben, amikor úgy éreztem, szüksége van rá. Nem csak azért, mert éhes, hanem mert szeretne megnyugodni. Az anyukám elképedve jegyezte meg, hogy a „cicidet használja cuminak”. Érdekes élmény volt számomra ez a megjegyzés, olyan mintha fordítva ülnénk a lovon, hiszen a cicinek a cumizás, nyugtatás is funkciója, nem csak a táplálás.

“Nem csupán tápláltam, hanem mellre tettem minden esetben, amikor úgy éreztem, szüksége van rá. Nem csak azért, mert éhes, hanem mert szeretne megnyugodni.” (Fotó: Magánarchívum)
Mamami: Hogyan indul/indult a közös tanácsadás, ha valaki téged talál/talált meg?

Tokodi Veronika: Amikor hozzám fordul valaki a szoptatással kapcsolatban, először mindig ismerkedünk, mert minden helyzet és minden történet más, így a javaslatok is személyre szabottabbak lesznek. Régebben, amikor egy hosszan szoptató anyuka keresett meg azért, hogy segítsek neki az elválasztásban, első körben arról kellett megbizonyosodni, hogy ez valóban az anya akarata-e.

Rengeteg nyomás érkezik meg az intim terünkbe kívülről ezzel kapcsolatban is. Van ebben egy generációs feszültség is, hiszen a mostani nagymamák azon szocializálódtak, hogy a gyermeket el kell választani legkésőbb 10 hónapos korukig. Nehéz szelíd és békés megoldást találni ezekben a feszültségekben. Fontos, hogy a tanácsadásban számomra az édesanya érzése a fő irányvonal.

Ha például csak azért akarja elválasztani a gyermekét, mert intézménybe kerül, akkor rögtön elmondhatom neki, hogy nem szükséges és nem sürgős ezt megtenni. Sőt, inkább azt mondanám, hogy nem is ideális, ha egyszerre történik meg ez a két életesemény a gyermekekkel.

Ha viszont az anya akarata az elválasztás, mindig körbejárjuk, hogy mi a fő ok, mennyi idő van a folyamatra, és meg tudjuk-e adni azt az időtartamot, ami szükséges ennek a lefuttatásához.

Mamami: Segítesz nekünk konkrét praktikákkal, lehetőségekkel?

Azt vallom, hogy mivel a gyermekeinket mi ismerjük legjobban, ezért az elválasztásnál is az lesz a jó megoldás és módszer, amelyik a szívünkből jön. Az anyukák nagyon kreatívak tudnak lenni ezen a téren is, viszont van pár alapvető praktika, amit a saját módszereinkkel lehet kombinálni.

NEM KÍNÁLOM, DE NEM IS TILTOM

Nem teremtünk olyan helyzetet, amiben a gyermeknél bekapcsol a szopizás lehetősége, például nem ülünk le abba a fotelbe, ahol szopizni szokott, vagy ha lehetséges, altatásnál megkérjük az apukát, hogy ő altassa el a gyermekünket.

SZOPIZÁS IDEJÉNEK KORLÁTOZÁSA

Ha szeretnénk konkrétabban korlátozni a szopizást, akkor az megtörténhet úgy is, ha a szopizás idejét korlátozzuk. Szopizhat annyiszor, amennyiszer akar, de az anyuka mondja meg, hogy mikor van vége a szopizásnak. Nem hagyjuk, hogy fél órát szopizzon, hanem megbeszéljük vele, hogy ez egy rövid szopi lesz és öt vagy tíz perc után mondjuk azt, hogy vége. Totyogókkal ezt már szépen meg lehet beszélni és valami izgalmassal elterelni a figyelmüket. Ha türelmesen viszonyulunk ehhez a megoldáshoz, akkor lehet bízni abban, hogy kikopnak ezek az alkalmak.

SZOPIZÁS HELYÉNEK KORLÁTOZÁSA

Fontos támpont lehet a kicsinek a szoptatás helyének kijelölése is. Első szabály lehet például az, hogy ott, ahol mások vannak, már nincs szopizás. Ebben a helyzetben jópár vicces történettel gazdagodhatunk. Nekem is van egy. Amikor a kislányom már nagyobb volt, megbeszéltem vele, hogy vannak olyan helyek, ahol nem gond, ha látják anya cicijét. Ott szabad szopizni. És vannak olyan helyek, ahol nem lehet, mert nem láthatják a cicit. Akkoriban a szoptatási tanácsadás kapcsán tartottam klubot anyukáknak, ahol Cili, a kislányom is szopizhatott, mert az ott lévő anyukák körében teljesen természetes volt ez. Neki így tudtam elmagyarázni, hogy hol lehet és hol nem.

Egyszer azonban a zeneiskolában, a nagyfiamra várva Cili szopizni szeretett volna. Pechjére arra sétált egy egyetemista srác, és Cili fennhangon megkérdezte: „Anya, az a bácsi láthatja a cicidet?” Mondanom sem kell, hogy a srác fülig pirult és berobogott az épületbe. Nem tudhatta, hogy a kislányom csak szopizni akart… 🙂

ALKU

Ismervén a gyermekünket tudjuk, hogy mi az, amire vágyik és aminek felajánlása kellő motiváció lehet a cicizés elhagyására. Egy-egy alkalom elhagyását valamilyen alkuval lehet segíteni. Ilyen lehet például hintázás, mese vagy más, a gyermekünk számára izgalmas tevékenység. Sok gyermek meg tud nyugodni például abban a megoldásban is, hogy szopi már nincs, de odabújnak a cicihez, simogatják. Ez tényleg a mi kreativitásunkon múlik.

“A második kisfiammal az éjszakai elválasztás különösen nehezen ment, de határozott maradtam, mert a következő gyermekemet várva fájdalmas volt a szoptatás.” (Fotó: Magánarchívum)
Mamami: Nálunk működött, hogy dolgokat hoztunk be az életébe, amit addig nem tehetett. Egy barátnőm javaslatára azt is kipróbáltam, hogy csokit adok neki cici helyett, de ez nem vált be…🙂

Tokodi Veronika: Valójában nem is szerencsés, ha egy másik orális ingert ajánlunk fel szopi helyett, mert pont az a cél, hogy folyamatosan áttevődjön másra ennek az igénynek a kielégítése.

Amiről viszont mindig is azt gondoltam, hogy szerencsétlen megoldás, az az, amikor bekenik valamivel a cicit, hogy rossz íze legyen. Ez becsapás, ezzel a megoldással soha nem élnék.

ÉJSZAKÁK

A második kisfiammal az éjszakai elválasztás különösen nehezen ment, de határozott maradtam, mert a következő gyermekemet várva fájdalmas volt a szoptatás. Az első éjszakán óránként felébredt és nagyon sírt.  Igyekeztem nyugodt maradni és ismételgettem, amit megbeszéltünk.  Az első és második ébredésénél hosszan sírt, de mellette voltam és biztosítottam arról, hogy megértem a szomorúságát, a dühét. Igyekeztem megtalálni a módot, amivel átsegíthetem ezen, de ekkor még se a simogatást, se az éneklést nem fogadta el.  A következő éjszaka is sírt, de akkor már az odabújást, éneket elfogadta. A harmadik éjszaka már végig aludt. Ami nagyon fontos és szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy végig mellette voltam és próbáltam megtalálni a megnyugtatás legjobb formáját.

Azt mindenképpen megjegyezném még itt, hogy érdemes azt a szopis alkalmat a végére hagyni, ami neki a legfontosabb. Ha tudom, hogy elalváshoz mindenképpen kell neki a cici, akkor azt az egy alkalmat meghagyom és a többit próbálom korlátozni. Sok anyuka meg is tud nyugodni abban a megoldásban, hogy az altatás idejére megmarad a szoptatás.

Mamami: Tehát a sírást nem mindig ússzuk meg…

Tokodi Veronika: Igen, ez így van. De ha ott vagyunk mellette és biztosítjuk arról, hogy rendben van és jogos a dühe és a szomorúsága, és azon vagyunk, hogy megtaláljuk a megnyugtatás eszközeit, nem fog traumatizálódni. Ez persze nehéz élethelyzet, de mindentől nem tudjuk őket megóvni. Annyit tehetünk, hogy megtaláljuk a lehető legjobb megoldást gyermekünk megnyugtatására.

Összességében azt tudom mondani, hogy a hosszan szoptató gyermekek elválasztásánál a legfontosabb, hogy az anyuka először arról győződjön meg, hogy ő maga akarja-e az elválasztást. Ha igen, akkor jöhetnek a lépések és a praktikák. Ha a gyermekünk igénye szerint megy végbe ez a folyamat, akkor lehet abban bízni, hogy magától is abbamarad a szoptatás. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor kell a határozottság és a döntés melletti kitartás, de ha a döntés belőlünk fakad, meg fogjuk találni azokat a szelíd és gyengéd módokat, melyek mindannyiunk számára elfogadható megoldást nyújtanak.

Tokodi Veronikával, Bíró-Polgár Mariann beszélgetett

Korábbi cikkeink a szoptatással kapcsolatban, ide klikkelve elérhetők. A szoptatással kapcsolatban a Mamami Fórumon is olvashattok korábbi beszélgetéseket.

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.