Az evolúció során az alvó csecsemőjüket szoptató édesanyák olyan csodálatos rendszert alakítottak ki, amelyben az anyák és a babáik alvásfiziológiája és egészsége tökéletesen összekapcsolódott.
Az együttalvás lehetővé teszi az anyáknak (és az apáknak is), hogy gyorsan reagáljanak a csecsemőre: ha sír, ha fullad, ha meg kell tisztítani az orrjáratait, ha melege van, ha fázik, stb. Az anya közelsége arra is ösztönzi a kisbabát, hogy gyakrabban szopizzon, így egy esetleges betegség során az anyatejen át a pici több antitestet kap, ami segíti a gyógyulást – írja Dr. James J. McKenna antropológus professzor, a Notre Dame Egyetem anya-baba alvási laborjának a vezetője az Egészségügyi Világszervezet (WHO) “World Health” című kiadványában.
A fokozott kontaktus az anya hormonszintjét egyfajta természetes fogamzásgátlás irányába változtatja – egészen addig, amíg a csecsemő készen nem áll az elválasztásra. A gyakori szoptatás ugyanis blokkolja az ovulációt, ami hozzájárul ahhoz, hogy a következő terhesség addig ne következzen be, amíg az anya teste nem képes helyreállítani a nő optimális zsír- és vaskészleteit.
Tény, és talán sokak számára nem is ismeretlen, hogy a nyugati társadalmakban egészségtelennek és veszélyesnek tartják az anyák, apák és csecsemők együttalvását. Az ellenzők legfőbb érvei közé tartozik, hogy a szülő véletlenül ráfekhet a babájára és a kicsi megfullad. A biztonságos együttalvásnak igaz, hogy megvannak a feltételei, de egyébként is, a csecsemők évmilliókon át a gondozójuk – általában az anya – mellett aludtak a túlélés érdekében.
Az, hogy a csecsemők egyedül aludjanak, és minimalizáljuk a gyermek-szülő érintkezést (vagyis elvárás lett, hogy a babák minél kisebb koruktól átaludják az éjszakát), csak a közelmúlt “találmánya”. Valójában több pszichológiai tanulmány is rámutatott arra, hogy azok a gyermekek, akik szerető és biztonságos környezetben együtt aludtak a szüleikkel, könnyebben alkalmazkodó felnőttekké váltak, mint azok, akikre ráerőltették, hogy testközelség nélkül aludjanak.
A csecsemők megfulladásától való félelemnek egyébként hosszú és kulturális története van. A középkor előtt ugyanis a kisbabák szándékos “elfedése”, vagyis megfojtása igen elterjedt volt, különösen a zsúfolt városokban élő szegények körében. A gyermekgyilkosságok ezen formája arra késztette a helyi egyházi hatóságokat, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek megtiltják, hogy a szülők a kisbabáik mellett aludjanak. Szintén elterjedt gyakorlat volt régen, hogy a csecsemőknek alkoholt vagy ópiátokat adtak alváshoz (pálinkás kenyér és máktea a síró csecsemőnek – ismerős?), ilyen körülmények között a kicsik gyakran nem ébredtek fel.
Vannak országok, ahol azzal “riogatják” az anyákat, hogy az együttalvás növeli a SIDS (sudden infant death syndrome = hirtelen csecsemőhalál szindróma) előfordulásának kockázatát, de az ennek alapjául szolgáló kutatás csak azt bizonyította be, hogy az együttalvás olyankor lehet veszélyes, ha az anya például dohányzik, vagy erős gyógyszereket szed. Ha viszont megnézzük Japánt, ahol az együttalvás teljesen elfogadott, láthatjuk, hogy a hirtelen csecsemőhalál szindróma előfordulása világszerte a legalacsonyabbak között van, ami arra utal, hogy a SIDS megelőzésében pozitív szerepet játszhat, ha a kisbabát “beengedjük” az ágyunkba.
A kisbabák eleinte nem tudják önállóan szabályozni a testhőjüket, egyedül mozogni vagy táplálni magukat, így nekik állandó figyelemre és kapcsolatra van szükségük, hiszen képtelenek vigyázni magukra. Érdekesség, hogy a babák agya születésükkor a felnőtt agy súlyának körülbelül a 25 százalékát teszi ki, míg az emlősök többsége a felnőtt agy méretének úgy 60-90 százalékával születnek. Míg az emlősállatok utódai születésük után egy éven belül függetlenné válnak a szüleiktől, addig az embereknek 14-17 évre van szükségük ahhoz, hogy teljesen kifejlődjenek, és általában ennél hosszabb időre, hogy teljesen függetlenné váljanak.
Mindezek mellett a csecsemők táplálkozási igénye is szükségessé teszi az anyjukhoz való folyamatos közelségüket. Az anyatej összetétele viszonylag alacsony mennyiségű fehérjéből és zsírból, valamint nagy mennyiségű laktózból áll. Ezért a csecsemők éhségciklusa rövid, csakúgy, mint a mélyalvásban töltött idejük. Mindezek a tényezők azt jelzik, hogy az a szokás, hogy a csecsemőket alvás közben elválasztják szüleiktől, inkább a kultúrtörténet, mint az alapvető fiziológiai vagy pszichológiai szükségletek eredménye.
Alváslaboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy különalvás során gyakrabban igénylik a babák a szoptatást, és az éjszakai szoptatás teljes időtartama is háromszor annyi volt, mintha az anya és a kisbaba együtt aludtak volna. Azok a csecsemők, akik az anyjuk mellett aludtak, sokkal ritkábban sírtak és kevesebb időt töltöttek ébren, mint akik külön szobában voltak éjszaka. Valószínűsíthető, hogy a SIDS is ritkábban fordul elő azoknál a csecsemőknél, akiket gyakrabban szoptatnak.
Több vizsgálat is kimutatta korábban, hogy az anya és a csecsemő éjszakai elválasztása hátrányos következményekkel is járhat, antropológiai megállapítások szerint ennek minimálisnak kellene lennie. Dr. James J. McKenna megállapítása szerint a nyugati társadalmaknak alaposan meg kellene fontolniuk, hogy mennyire akarják elválasztani a csecsemőiket az “óvó és védő” együttalvó környezettől. Mint írja, a csecsemők táplálkozási, érzelmi és szociális szükségletei, illetve az anyáknak erre adott válaszai évezredek óta ebben a környezetben fejlődnek.
Mamami.hu tippek a biztonságos együttalvásért
Amikor a szülők úgy döntenek, hogy együtt alszanak a kisbabájukkal, néhány alapvető szabályt mindannyiuk érdekében fontos betartaniuk. Nézzük, milyen is a biztonságos együttalvás!
Aki nyugtatót, drogot szedett be vagy alkoholt ivott, ne aludjon egy ágyban a csecsemővel.
Csakis füstmentes szobában altassuk a kisbabát.
Ne legyenek játékok, plüss állatok az ágyban a baba mellett.
Ügyeljünk arra, hogy a csecsemő ne kerülhessen a takaró alá, illetve párnára se fektessük a kicsit.
Használjunk védőkorlátot, toljuk az ágyat a fal mellé, vagy rögzítsük a babaöblöt/kiságyat az ágy mellé, nehogy a baba leguruljon az ágyról.
Az 1 évnél fiatalabb csecsemők ne aludjanak együtt a nagytesóval/nagytesókkal.
Fordította: Somló-Bakos Dalma
Az eredeti cikk itt olvasható.
