Az Anyastaféta rovatunk írásos interjúit a mamami.hu oldalon, már több mint egy éve követhetik olvasóink. Azért hívtuk életre ezeket a beszélgetéseket, mert úgy tapasztaljuk, hogy a mindennapok sűrűségében megtartó lehet egy gondolat, egy jó szó, ami hosszan elkísér. A beszélgetéseket olvasva pedig újra és újra megtapasztalhatjuk, hogy bár különbözőek vagyunk, anyaságunk, apaságunk örömei és botlásai összekötnek bennünket.
Anyák napja alkalmából egy rendhagyó Anyastaféta podcast adással jelentkezünk, ahol nem egy anyukával, hanem egy apukával beszélgetünk az Anyastaféta kérdései mentén.
Öröm és hála, hogy Szél Dávid pszichológus, az Apapara oldal bloggere, a Túl a parán, az Apapara és a Tabuk és dilemmák a gyermeknevelésben könyvek szerzője elfogadta felkérésünket és együtt gondolkodhattunk a gyermeknevelés ágas-bogas kérdéseiről.
Gondolatindító részletek
10:44 – Magyarországot nem tartom anyabarát országnak nagyon sok szempontból, mert egy nagyon ítélkező, rögtön ítélő társadalomban vagyunk, ahol az is baj, ha túl sokáig szoptatsz, az is baj, ha túl kevés ideig szoptatsz, az is baj, ha túl sokat maradsz otthon. Minden ítélkezés megítélés alá esik. Ez pedig nagyon károsítja a nőket,a párkapcsolatokat és ily módon a gyermekeket is.
13.02 – Véleményem szerint az anya ne úgy maradjon otthon a gyermekével, mintha ez egy pszichológiai előírás lenne, mert ilyen előírás nincs. Akkor maradjon otthon, ha ez a család minden tagjának elfogadható. Van, akinek jó, van, akinek nem. Ez a dolog sokkal komplexebb ennél. Nem lesz semmi baja a gyermeknek akkor, ha nem marad otthon vele az anyukája 3 éves koráig.
18.00 – Ez a témakör, amiről most itt szó van, hogy hordozni vagy otthon maradni iszonyatosan fontos témák. DE. Ez a társadalom nagyon szűk rétege számára elérhető döntés helyzetek. A magyar társadalom túlnyomó többsége, vagyis inkább a társadalom egy jelentős hányadának ezek nem valódi lehetőségek. A létminimum környékén és az az alatt élők számára ez nem döntési lehetőség. Itt közel hárommilliós embertömegről beszélünk. De az is fontos, hogy van egy komoly hányada az országnak, akik viszont tudnának ezzel foglalkozni és hozhatnának szabadon döntéseket, de nem hoznak, mert vagy nem tudnak róla, hogy dönthetnek vagy nem mernek szabadon hozni döntéseket, mert akkor viszont azonnal találkoznak a rögtön ítélő társadalommal.
20.46 – Ha már az alvásól beszélünk, az sem árt,ha nagyjából képbe tudunk lenni azzal kapcsolatban, hogy egy gyereknek hogy néz ki az alvása és miért és mennyiben és meddig más, mint egy felnőtt alvása. A gyerek nem egy kis felnőtt, és nem az van, hogy érti amit mondok, csak kicsit kevésbé, meg alszik csak kicsit kevesebbet, hanem ezeket minőségileg máshogy csinálja. Minőségileg más számára az alvás. Talán nem is kellene ugyanazzal a szóval kifejezni egy kisbaba, egy kisgyermek alvását, mint egy nagyobb gyermek alvását.
21.54 – Komoly, súlyos minőségi különbségek vannak egy felnőtt és egy gyermek működésében és amíg a saját megoldási módjainkat butítjuk le gyerekre, addig nem biztos, hogy eljutunk a gyerekünkhöz.
30.53 – Úgy gondolom, hogy a gyermekágyi időszak alatt nem az a cél, hogy az apa egyenrangúként lépjen fel, hanem, hogy partnerként legyen jelen és van helye akkor is ha nem szoptat, nem szült, mert akkor is lehet simogatni, bőrkontaktusban lenni a picivel. Az altatás, pelenkázás, fürdetés, a megnyugtatás, simogatás, gügyögés és ezer dolog van még, amiben az apa jelen tud lenni.
36.08 – Egy gyerekvállalásnak, beleértve a terhességet is és minden egyéb részét, nem csak szépségei vannak, hanem vannak nehéz részei. Vannak félelmetes részei. De az is a része és attól nem lesz valaki „rossz fej”, hogy ha tart attól, hogy mi lesz, ha eltorzult fejjel látja szülés közben a párját, akit nem szeretne eltorzult fejjel látni vagy megijed tőle vagy tehetetlennek érzi magát. De ezek az érzések jöhessenek elő, hogy nem tud mit tenni azokban a helyzetekben, amikor tehetetlen. Itt tehetetlen lesz, itt nem fogja tudni megoldani a helyzetet, de ezt nem is megoldani kell, hanem ott kell lenni közben. Csomó helyzet lesz még a szülésen túl is, amit nem lehet megoldani, de jelen kell lenni. Ilyen például a hiszti is, azt nem lehet megoldani, mint egy matekpéldát. De közben fontos, hogy jöhessenek elő a negatív érzések is a pozitívak mellett.
Az interjút készítette Bíró-Polgár Mariann
