A néphagyomány szerint Vízkereszt elmúltával kezdetét veszi a farsangi időszak és egészen hamvazó szerdáig tart a vidám mulatságok, bálok és lakomák ideje. Nálunk az ovisom már napok óta farsangi lázban ég és teljesen határozott elképzelése, hogy idén ördögnek öltözik (mondjuk „jobb” perceiben be sem kell öltöznie 🙂 ). Farsangi időszak ide vagy oda, azt hiszem sok szülő egyetért abban, hogy semmilyen különleges alkalom nem szükséges ahhoz, hogy óriási zenebona kerekedjen otthon.
A zene, éneklés, mondókázás nagyon fontos szerepet töltenek be a gyermekek és valljuk be a saját életünkben is. Számos tanulmány foglalkozott már a témával és azt hiszem kijelenthető, hogy a zenével való találkozást nem lehet elég korán kezdeni. Maga Kodály Zoltán, amikor megkérdezték, hogy mikor induljon a gyermekek zenei nevelése, azt nyilatkozta, hogy 9 hónappal azelőtt, hogy megfoganna a baba, sőt 9 hónappal azelőtt, hogy az édesanya megfoganna.
Az állítás nem csak valami romantikus kijelentés, hiszen arról is tudunk már, hogy a baba magzat korában mennyire fontos a hangélmény. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég ha „csak” a szív dobogásának ritmusát vesszük, ami a világra jövetel után is megnyugtatóan hat a babákra. De bizonyított tény mára az is, hogy azok a babák, akik magzati korukból sok hangélménnyel (válogatott zenék, lágyabb dallamok ajánlottak ebben az időszakban) találkoznak, születésük után kiegyensúlyozottabbak, érzékenyebb a hallásuk és a beszédfejlődésük is gyorsabb.
„A zenei hang, az ének köti a kisgyereket legelőször, legbiztonságosabban az emberi világhoz.”
Vekerdy Tamás
Sok tanulmányban olvashatjuk azt is, hogy a zene nevelő és tanító hatásának meghatározó szerepe lehet a gyermek személyiségfejlődésében, a gyermek mozgáskultúrájának fejlődésében, a szociális és érzelmi kapcsolatok kibontakozásában, szókincsük bővítésében is, ezért nagyon fontos, hogy az igényes, hallgatóbarát zene otthon is figyelmet kapjon. A gyermeket az anya és apa éneke, játékos mozdulataik mind- mind közelebb viszik a zene világához.
Ma már egészen pici kortól sok lehetőség van a zenével való találkozásra, kapcsolódásra. Babáinkkal már otthon mondókázhatunk, ölbéli játékokkal, kacagtatókkal, höcögtetőkkel kapcsolódhatunk. A különböző napszakokban, altatáshoz vagy akár babamasszázshoz is dudolászhatunk, énekelhetünk, mondókázhatunk gyermekeinknek. Később pedig, ha van kedvünk, lehetőségünk Ringató, Babusgató, Kerekítő alkalmakon is tudunk együtt játszani gyermekeinkkel.
Az otthoni játékokhoz játék hangszereket is választhatunk. Mi szinte minden játék hangszerünket a Mamamiboltban vásároltuk az évek során. A környezettudatosság mellett fontos szempont az is, hogy a hangszer esztétikailag is legyen szép kivitelezés. Megmutatom, nekünk mit rejt a zenedobozunk.
Családunk gyermek hangszerei
Amikor az első fiam elérte a totyogós korszakot két dolog volt, ami végtelenül izgatta és folyamatosan meg akarta szerezni, az egyik a söprű, a másik pedig a férjem akusztikus gitárja. Azt hiszem valahol itt indult a hangszerek imádata. Vagyis ha jól belegondolok nem, mert már amikor a pocakomban volt sokat hallgattunk zenét és amikor megszületett sokat énekeltem neki. Na de vissza a hangszerekhez. Nálunk a gitár volt a legfontosabb hangszer. Másfél éves volt a kisfiam, amikor megkapta élete első (és nem utolsó) ukulele gitárját. Soha olyan boldognak még nem láttam azóta sem, bármilyen ajándékot kapott is.
Kijelenthetem, hogy évekre megvolt minden alkalomra az ajándék ötlet, mert akár szülinap volt, akár karácsony, mindig valamilyen hangszert kért. Emlékszem két éves volt, amikor Julia Donaldson és Alex Scheffler lapozgatóit olvasgattuk, a Nyuszi álmos könyvnél van egy oldal, ahol egérkék muzsikálnak. Kismilliószor elolvastuk, nézegettük ezt az oldalt és miután rengeteg alkalommal megbeszéltük, hogy milyen hangszerek vannak a képen, a látottak alapján, oboát kért a Mikulástól. Ezt azért nem tudtuk teljesíteni, de oboa helyett érkezett meg hozzánk a Djeco gyönyörű furulyája és még akkor karácsonyra egy piros zongora is.
Sokat segített nekem a hangszerek szeretete a szoptatásról való elválasztásban is. Küzdöttünk ezzel a helyzettel és egy nehezebb periódusban azt a tanácsot kaptam, hogy találjak ki egy jó cserealapot, ami fontos annyira a fiamnak, hogy még a szopiról is lemondjon. Több, mint két éves volt már, így lehetett vele erről beszélni. A játék hangszerek óriási segítségemre voltak, mert természetesen ezek lettek a cserealapok. Minden egyes elhagyott szopizás alkutárgya egy játék hangszer volt. Így lett kasztanyettánk, dobunk, xilofonunk és még rengeteg gitárunk.
A kalimba az én vágyam volt. Egy adventi gyermekkoncerten pillantottam meg és egyből beleszerettem. Nem is volt kérdés, hogy ez lesz a karácsonyi meglepetés. A Djeco olyan gyönyörű grafikákkal dolgozik, hogy a szép hang mellett a szemet is gyönyörködteti ez a kedves kis hangszer. Azt is tudom, hogy következő ajándékként az esőbottal fogom meglepni a fiaimat, úgy érzem ez még hiányzik a gyűjteményünkből. Biztosan nagy sikert arat majd.
Összességében elmondható, hogy a közös éneklés, zene, ölbéli játék elmaradhatatlan a picik első életéveiben. Most persze gondolhatjuk azt, hogy a mi repedtfazék-hangunkkal nem fogunk a gyermekünknek énekelni, viszont amikor ezek a gondolatok rohamoznak meg minket, mindig gondoljunk arra, hogy a gyermekünknek a mi hangunk a legszebb.
Később pedig jöhetnek a játék hangszerek is, amivel szintén nagy mulatságokat lehet rendezni otthon. Ha pedig nagyobbak, iskolás korúak lesznek gyermekeink és van hívásuk a zene világába, bátorítsuk őket az igazi hangszerek megismerésére, hiszen a zene, a hangszerekhez való kapcsolódás számos területen erősíti a gyermekeket. Sokat lehet olvasni arról például, hogy a zene logikussága közel áll a matematikához, szóval azoknak a gyermekeknek, akik valamilyen hangszeren tanulnak, könnyebben megy a matematika elsajátítása. Mára azt is tudjuk, hogy ha egy gyermek játszik hangszeren, az többek között megváltoztathatja az idegrendszer felépítését és felgyorsíthatja az agy fejlődését, valamint fejleszti az íráskészséget és a memóriát is.
Szóval dalra fel, elő a rejtett énekhangokkal, bátran énekeljetek, mondókázzatok, zenéljetek gyermekeitekkel együtt! Ahogy Rutkai Bori is énekli: „Nem tilos lila gitáron zenélni!” 🙂 Elődeink útját nézve láthatjuk, hogy a zenetanulás később sokszorosan megtérül. A legfontosabb persze itt is az, hogy örömmel tudjunk együtt lenni, mert minden fejlődésen túl az együtt töltött felhőtlen idő pótolhatatlan!
