Életük fonalán haladva, sajnos sokaknak kell szembenézniük a peinatális gyásszal. Remény szerint a legtöbbünk nem fog találkozni ezzel a leírhatatlanul igazságtalan helyzettel, mégis a környezetünkben élők érintettsége miatt, muszáj beszélni erről.
A fájdalmat megélni, talán elviselhetőbb, ha van egy erős támaszunk, akivel a beszélgetések értelmet adhatnak a megérthetetlennek és elfogadhatóvá tehetik az elfogadhatatlant.
Megtisztelő, hogy Singer Magdolna író, gyásztanácsadó, a Napfogyatkozás Egyesület elnökségi tagja segítségével, egy villanás erejéig tudunk szembenézni azzal, hogy mi is a perinatális gyász, mi zajlik a családokban, ha ezzel kell szembesülniük és mi adhat vigaszt ezekben a napokban.
Mamami: Az életben anyaként mindenkinek csak azt kívánhatom, hogy mindaz, amiről olvashatunk az Asszonyok álmában síró babák könyvben, soha ne váljon valósággá, de sajnos sokak életében van jelen a reményvesztettség, a gyász fájdalma. Kérlek, segíts nekünk kicsit jobban megismerni a gyászt, a szembesülést, a gyászban lenni állapotát, hogy jobban megértsük a megérthetetlent.
Singer Magdolna: Amennyire fontos kérdés, annyira nehéz megválaszolni, hiszen a gyász bonyolult, összetett folyamat, rendkívül egyéni a megélése és sok tényezőtől függ. Ha olyan súlyos veszteség ér bennünket, mint egy szeretett hozzátartozó elvesztése, vagy egy várandósság megszakadása, akkor általánosságban elmondható, hogy egymásnak ellentmondó érzelmek sokaságát éljük meg – üresség, kínzó hiány, mély szomorúság, harag, kétségbeesés, bűntudat, befejezetlenség érzés -, de megváltozik a gondolkodásunk és a magatartásunk is. A gyász dinamikus folyamata során megküzdünk a minket ért veszteség lelki és fizikai következményeivel, majd rövidebb-hosszabb idő után eljutunk a megbékélésig és az új élet kialakításáig.
Mamami: A könyvben a perinatális gyász témájába kaphatunk betekintést, segítesz nekünk pár gondolattal, hogy mi is a perinatális gyász?
Singer Magdolna: Kicsit leegyszerűsítve ide tartozik a magzatelvesztés, vagy a szülés körüli újszülött halálát követő gyász. Az anya méhében növekvő, örömmel várt babával hamar kialakul a kötődés, létrejön a szeretetkapcsolat. A szülők álmodoznak a születendő gyermekükről, megtervezik a további életüket, amelyben már hárman lesznek, vagy többen, ha egy kistestvért várnak. Egy vizsgálatkor kiderülő szívhanghiány, egy vetélés elindulása, vagy a szülés körül kiderülő kisbabahalál váratlan, sokkoló. A szülők kudarcként élik meg a velük történteket és a veszteség fájdalma mellett szinte elkerülhetetlenül megjelennek a bűntudat és a harag érzései is, és megrendülhet a jövőbe vetett hitük, bizalmuk. Ugyanakkor a perinatális gyász az úgynevezett jogfosztott gyász körébe tartozik, ami azt jelenti, a környezet kevésbé ismeri el annak létjogosultságát. Olyasmit gondolnak az emberek, hogy könnyen pótolható a veszteség egy újabb baba vállalásával. Ez különösen megnehezíti a szülők gyászát, akik megértésre és elfogadásra vágynának.
Mamami: Amikor megosztották veled ezeket a történeteket, a beszélgetések során mit tapasztaltál, hogyan hat a családok, édesanyák kórházi tapasztalata a gyászfolyamatra? Hiszen nagy a felelőssége mindenkinek, aki jelen van, életvégig kísérhetnek az ekkor elhangzott mondatok.
Singer Magdolna: Valóban nagy hatással vannak a gyászfolyamatra a kórházi élmények, akár pozitív, akár negatív irányban. A hozzám forduló anyák mindig hosszan, érzelmekkel telve mesélik, hogy mit éltek át a kórházban. A lelki fájdalom mellett maga a fizikai megpróbáltatás is traumatizáló lehet. Az egészségügyi dolgozók bár többnyire emberséggel fordulnak a perinatális veszteséget elszenvedő anya felé, sajnos kevésbé felkészültek az ilyen jellegű események kezelésére, miközben maguk is támogatásra szorulnának. Ezt felismerve, a Napfogyatkozás Egyesület évek óta segíti a „Támasznyújtás perinatális veszteség esetén” című képzéseivel a szülészeteken dolgozó munkatársakat és védőnőket.
Mamami: Azt hiszem, az ember magát sem tudja annyira félteni, mint a gyermekét, kétszer meghalna, minthogy a gyermekének legyen valami baja. Ha viszont valakinek ezzel kell szembesülni, hogyan tud egy szakember, gyászterapeuta jól jelen lenni a veszteségben?
Singer Magdolna: Az már önmagában nagy segítség, hogy a gyásztanácsadó elismeri, hogy ez egy nagy fájdalom a szülők számára és komolyan veszi. Az értő meghallgatáson, empátiás megértésen túl oldhatja a folyamat útjában álló esetleges extrém mértékű bűntudatot, haragot, de konkrét tanácsokat is adhat. Ilyen lehet például a búcsú pótlására vonatkozó javaslat, hiszen a perinatális veszteség esetén többnyire elmarad a temetés, ami némileg pótolható egy szülők által intimen megrendezett szertartással.
„A halottnak pedig helyreigazító, tükörvillantó szerepe van.
Életútjának áttekintésére hív, és ezzel a továbbélőket saját életútjuk
felmérésére ösztönzi. Figyelmeztet az elmúlásra, a hiábavaló tettekre,
mulasztásokra, az élet értelmetlenségére-értelmére, azaz önmagunk és
mások megítélésére, megmérésére”.
(Polcz Alaine)
Mamami: A környezetnek is borzasztó nehéz, főleg a közvetlen családnak, hogy mit mondjon, hogyan mondja. A könyvben egy anyuka írja le a vallomásában, hogy sehogy nem volt jó, ha kedves volt valaki az se volt jó, ha valaki nem kérdezett rá, hogy mi történt, az sem volt jó. Segíts nekünk, hogyan tudunk mi, környezet a lehető legjobban viszonyulni ezekhez a történetekhez?
Singer Magdolna: Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, nem szükséges ehhez különösebb pszichológiai felkészültség, elég a szeretetteljes emberi hozzáállás. Ne kerüljük el zavarunkban a szülőket, és ne akarjunk bölcseket mondani, inkább csak a figyelmünket, megértésünket nyújtsuk. Igazodjunk a szülők kívánságához, hiszen van, aki inkább visszavonul és egyedül, vagy a párjával próbál megküzdeni az őket ért veszteséggel, és van, aki igényli a tágabb család, barátok támogatását. Ez azonban változhat, tehát legyünk empatikusak, figyeljünk és igazodjunk a gyászolóhoz.
Mamami: A könyvben olvashatunk egy gyönyörű anyai vallomást arról, hogy hogyan készítettek a már meglévő gyermekeikkel egy fejfát a kertbe és hogyan búcsúztak el meghalt magzatától. Hogyan adjuk át vagy osszuk meg ezt a fájdalmat a már meglévő gyermekeinkkel?
Singer Magdolna: Családi gyász esetén a legnagyobb tanácstalanság a gyerekek segítését övezi. A szülők meg akarják óvni a gyereküket a szenvedéstől, emiatt gyakran visszatartanak információkat, akár kizárják őt a családi gyászból. A gyerek érzékeli a feszültséget, próbálja a hiányzó részeket kitölteni a saját elgondolásai alapján, és magára vonatkoztatja a szülők megváltozott viselkedését. Nagyon fontos, hogy nyíltan, őszintén beszéljünk még a legkisebbekkel is, természetesen nem túlterhelve felesleges részletekkel. Segíti a testvér gyászát, ha ő is tehet valamit a várt, de elveszített kistestvérért, ha rajzolhat, gyurmázhat, írhat valamit számára, ha részt vehet a búcsúszertartáson, ahol akár el is helyezheti ezeket az alkotásokat.
„Amikor hazamentem, elgondolkodtam azon, hogy a fiainkat ért veszteséggel is kell valamit kezdeni. Hónapokon keresztül abban éltek, hogy kistestvérük születik, egy kishúguk, akit nagy szeretettel és kiváncsisággal vártak. Sokkoló volt számukra az ultrahangos vizsgálat, majd a kórházba kerülésem. Szerettük volna eltemetni a kislányunkat, kértük a holttest kiadását, de az orvosunk lebeszélt erről. Azt mondta, a búcsú másképpen is megtörténhet. Ez a mondat megragadott. Megterveztem egy rítust, ami minnyájunkat hozzásegít a méltó búcsúhoz. Elmondtam a gyerekeknek, hogy azokat, akik örökre elmentek, el kell temetni, el kell búcsúzni tőlük. A férjem ezermester, a fiúkkal együtt szép fejfát faratak, majd beleégették a feliratot: Kinga, élt 18 hetet. Hatalmas kertünk volt, az akkor nyíló összes virágot leszedtük és a fejfához hordtuk. Főleg a fiúk szorgskodtak, köveket hordtak a „sírra”, a virágokat elhelyezték a fejfán és körülötte. Ajándékokat készítettek a kishúguk számára, amit becsomagolva a kövekre helyeztek. Bár a aszertartást én indítottam el, a kereteket szabadon hagytam, így a gyerekek spontán megnyilvánulásai is teret kaptak. Attila – gitározott – katolikus templomi zenét – a fiúk pedig lassan táncolni kezdtek. Körbetáncolták a keresztet, fénykép is készült róla. Látod milyen odaéléssel táncol a kisebbik fiúnk? És a nagyobb is mennyire jelen van, mennyire komolyan veszi. Rajtunk kívül csak édesanyám volt jelen, ő nagyon sírt, a mi fájdalmunk láthatatlanabb volt. A gyerekek különös módon viselkedtek a következő napokban. Előkotortak valami rég elfeledett jelmezt, gy pilangót, amelyet napokig viseltek. Ugye nem kell magyarázni hogyan van kapcsolatba alélek, a halál szimbolikája a pillangóval?Lepkeszárnnyal a hátukon, sokszor mentek a sírhoz és folytatták a áncot, de énekléssel és versmondással is kedveskedtek a kishúguknk. Az ajándékokat kicsomagolták, úgy tették vissza a fejfához. Azt láttam, hogy komoly, ösztönös, gyászfeldolgozó munka zajlik bennük és ez lenyűgözött.”
(Részlet az Asszonyok álmában síró babák könyvből)
Mamami: Azért annyira nehéz, sőt talán a legnehezebb szembesülés a gyermekünk elvesztése, mert a gyermekek az egész életbe vetett értelmesség letéteményesei. Minden szerettünk elvesztése fájdalmas, de egy gyermek elvesztése felháborító, elkeserítő és igazságtalan érzés. Mégis hogyan lehet ebből a helyzetből tovább lépni?
Singer Magdolna: Valóban, még azokban a családokban is, ahol az élet természetes velejárójaként tekintenek a halálra, a gyermekhalál, vagy a perinatális veszteség megrendíti a világról alkotott felfogásukat, hiszen ez szembemegy azzal, amit a világ rendjéről hiszünk.
Azt hihetnénk, egy közös gyász esetén összekapaszkodnak a családtagok, de ez nem ilyen egyszerű, bonyolult lelki folyamatok zajlanak egy családi krízis során. Gyermekvesztés, perinatális veszteséget követő gyász során adódhatnak konfliktusok – elsősorban attól, hogy másképpen gyászol egy férfi, másképpen a nő -, és még az is megtörténhet, hogy a családi tragédia válással végződik. Szerencsére azt tapasztalom, hogy a szülőpárok egyre inkább képesek egymásban megtalálni az erőt, mivel a fiatal férfiak már nem akarnak annyira sebezhetetlennek látszani, jobban fel merik vállalni az érzéseiket. Ha nyílt a kommunikáció, ha biztonságban érzik magukat, ha elfogadják egymás saját, autonóm módon való gyászolását, akkor a pár képes megküzdeni a krízissel. Sokat segíthet egy gyászfeldolgozó csoportban való közös részvétel is. A „Vendégbabák” gyászcsoportjai megtalálhatók a Napfogyatkozás Egyesület honlapján.
„Kicsi virágnak hívtalak,
s most csak árnyék vagy, kicsi árnyék.
Hívogatók a sugarak
s állok, mintha kezedre várnék.Talán úgy volna jobb nekem,
ha én is halványabbra válnék,
s együtt járnánk a réteken:
te is árnyék s én is csak árnyék.”
(Áprily Lajos: Annának hívták)
!KÖNYVAJÁNLÓ! Vajon mit él át, aki elveszíti magzatát vagy újszülött kisbabáját? Mi zajlik egy abortusz mellett döntő nő lelkében? Mit tegyünk, ha a környezetünkben történik ilyen valakivel? Korunkban, amikor a terhesség és a születés közbeni halál tabu, nem tudjuk, mit szabad éreznünk gyászoló édesanyaként vagy édesapaként. Azzal sem vagyunk tisztában, mivel cselekszünk jót, ha családtagunkat, barátunkat, ismerősünket éri veszteség. Az asszonyok álmában síró babák kötetben, mintegy harminc szülő meséli el fájdalmas történetét és a szenvedéstől a megbékélésig vezető feldolgozás útját, és így közel hozza a gyászoló édesanyák és édesapák érzéseit, megmutatva a segítségnyújtás lehetséges módjait. A könyvet itt is eléred.
!KÖNYVAJÁNLÓ! A Kisgombos Kiadó gondozásában megjelent hiánypótló kötet, az Az Azon az éjszakán tél lett egy olyan kisfiú története, aki hiába várja haza születendő kistestvérét. A bensőséges hangulatú képeskönyv egy gyerek őszinte hangján mesél a baba elvesztéséről és a családot elborító szomorúságról. Végkicsengése mégis vigasztaló: ha a fájdalom megélése mellett ajtót nyitunk egymásban az első mosolyra, a nehéz hétköznapok lassan, szelíden újra élettel telnek meg.
Bíró-Polgár Mariann
