Macskák, Doktor Herz, Mária evangéliuma, több tucat film- és tévéjáték, Madách Színház, Turay Ida Színház, Soproni Petőfi Színház. Számos szerep és számos helyszín, amiben és ahol láthatjuk Hűvösvölgyi Ildikót. A Kossuth-díjas művésznővel a mostani interjúban azonban nem a szerepeiről, színházi életről, hanem a nagyiságáról vagy ahogy őt az unokája hívja „Nonoságáról” beszélgetünk.
Hálásak vagyunk és megtisztelő, hogy Hűvösvölgyi Ildikó beengedett minket ebbe az intim térbe, és karácsonyhoz közeledve, mi is kicsit megleshetjük a nagyis napokat.
Mamami: Ön szerint milyen az ideális nagymama?
Hűvösvölgyi Ildikó: Milyen az igazi Nagyi? Felrémlik egy állandóan sürgő-forgó, sütő-főző nagymama, szemüvege van és gömbölyű…
Nagyon édes, de én nem vagyok ilyen, hiszen még mindig aktívan játszom, tanítok, fellépek és bizony az esti előadásokon nem lehetek fáradt az egész napi unokázástól… Ezért aztán jól be kell osztani az időt, naptárral a kezemben, hogy minden fronton helyt tudjak állni. De amikor együtt vagyunk, az maga az ÖRÖM!
Mamami: Biztos vagyok benne, hogy különleges a kapocs Ön és az unokája között. Milyen ő és hogyan tudjuk elképzelni az együtt töltött idejüket?
Hűvösvölgyi Ildikó: Bence már majdnem 6 éves, nagyon okos, élénk, mozgékony, állandó figyelmet igénylő kisfiú. Közel lakunk egymáshoz, hiszen ha kinézek a teraszról, rálátok az ablakukra szemben. Ha nagyon fülelek, még az édes csacsogását is hallom, hisz be nem áll a szája.
Nóra lányom nagyon jó anya, rengeteget foglalkozik vele, sok könyve, játéka van, kedvence a Lego, a szobája tiszta Legoland. Vigyázni kell, mit mondunk előtte, mert mindenre emlékszik, szó szerint idézi és a legkülönbözőbb módon alkalmazza is hallottakat.
Szeret velem lenni, bár ilyenkor az anyukája ellát engem mindenféle instrukcióval, mit, mikor és hogyan csináljak, s én be is tartom a szülői kéréseket, hiszen ő tudja mi a legjobb a gyereknek, (néha azért rosszalkodunk egy kicsit, de nem nagyon…).
Mamami: Melyek a nagymamaság legörömtelibb élményei, pillanatai?
Hűvösvölgyi Ildikó: Büszkén mondhatom, Bence szereti a főztömet, rántott hús, sóska, almás palacsinta mindig jöhet, sőt gyakran leül a lábamhoz és ő is „főz”, levest kever-kavar, tesz bele sót, borsot, majorannát, vegetát. Közben beszélgetünk a fűszerekről, ízlelgetjük a dolgokat. Gyakran sétálunk is együtt, visszük a Jazzy kutyát is – aki egyébként 8 éves magyar vizsla – és ő büszkén vezeti pórázon, mindenkinek köszön és bemutatkozik.
Ha bent vagyunk, detektívesdit játszunk, szemüvegben, kalapban, kabátban, meg kell keresni az elrabolt Moncsicsi családot! Ilyenkor végig járjuk a lakás minden zegét-zugát, elemlámpával világítunk, telefonálunk és amikor végre megtaláljuk őket (a Bence által eldugott helyen..) nagy az öröm és a hálálkodás. Persze meg kell őket vizsgálni a kórházban, hogy nem történt e bajuk, és azután le lehet őket fektetni a saját ágyukba…
Szóval
a világ legjobb dolga Nagyinak, vagy ahogyan ő nevez: NONOnak lenni!!! Tudni, hogy van az életemnek folytatása, nézni hogyan cseperedik, épül-szépül.
Jó, hogy fiú, hiszen nekem lányaim vannak, és meg kellett tanulni a „fiús” dolgokat, de nagyon élvezem.
Mamami: Milyen emlékeket őriz saját nagymamájáról?
Hűvösvölgyi Ildikó: Közeledik a karácsony és Bence már nagyon várja. Mindent tud a kis Jézus születéséről, anyukájával gyakran olvasgatnak, sőt néznek bibliai történeteket, imádkoznak lefekvés előtt, összeteszi a kis kezét és mondja a Miatyánkot, a Hiszek egy-et. Akárhányszor hallom azon az édes kis hangján, mindig megkönnyezem.
Annak idején Őrszentmiklóson én az apai nagymamámtól tanultam ezeket, Zsófia mamától, aki egy 7 gyerekes özvegyasszony volt, de minden vasárnap ott volt a református templomban.
Ő tanított engem imádkozni, a nagy képes Bibliáját is én örököltem. A lányaim meg az én Édesanyámtól tanultak mindent, ő tanító néni volt, és Nórának és Zsófinak is kézzel leírta az összes hittani tudnivalókat. Szóval nagyon fontos a családi terelgetés, példamutatás.
Bence jövőre már iskolába megy, és hittanra is fog járni, itt Ürömön, s én mindenben támogatni fogom, ami az épülését-szépülését segíti.
Mamami: Ha bármit kívánhatna unokájának a jövővel kapcsolatban, mi lenne az?
Hűvösvölgyi Ildikó: Hogy mi lesz belőle, azt nem tudom, de a legjobbat örökölte mindenkitől: okos, szép, mély érzésű, lovagias, van humora, fantasztikus szókinccsel és fantáziával rendelkezik.
Most már csak egy testvér, vagy egy unokatestvér kellene neki, de az nagyon.
Én állok elébe…
Hűvösvölgyi Ildikóval az interjút, Bíró-Polgár Mariann készítette
A korábbi nagymama-stafétákat itt olvashatod.
