Szükséges tudatosan készülnünk a szülésre? Hogyan? Honnan vértezhetem fel magam hiteles és segítő információkkal? Sok-sok kérdés merül fel a szülés és születés kapcsán, nem csak első gyermekét váró anyukákban. Több hiteles és szakmailag is elismert könyv vezetheti útjukat a kilenc hónap alatt, úgy mint dr. Ecsedi Gabriella könyvei is: a Szülés, császármetszés, VBAC – Elméleti és gyakorlati tudnivalók hüvelyi szülésre és császármetszésre készülő nőknek című és a VBAC – Minden, amit tudnod kell a császármetszés utáni hüvelyi szülésről című kötetek. A könyvekről, azok „megszületéséről” és fontosságáról beszélgettünk Gabriellával.
Mamami: Sokan készülünk tudatosan a szülés és születés csodájára, mégsem írunk mindannyian könyvet. Nálad mi volt a kezdő pont, amikor elkezdted írni? Kérlek, avass be minket, hogy mi is az induló története a könyveknek.
Ecsedi Gabriella: Az első könyv, becenevén Szüléskönyv 2021 nyarán született meg, közel háromévnyi munka eredményeképpen, a VBAC-könyvet pedig az első kötet kistesójának tekinthetjük. Ez utóbbi 2022 őszén jelent meg, és jóval rövidebb, lényegretörő, kifejezetten VBAC-re készülő anyáknak és párjaiknak, valamint szakembereknek szól. (A VBAC jelentése: vaginal birth after caesarean, azaz császármetszés utáni hüvelyi szülés.)
Hogy miért írtam a Szüléskönyvet?
Sokszor halljuk, hogy nehéz életesemények után is érdemes elgondolkodni azon, mi az, amit tanulhatunk belőle, ami előremutató? A császármetszésemmel kapcsolatosan – természetesen túl azon, hogy lábtartásos farfekvéses kislányom anélkül jó eséllyel sérült volna a szülés során – sokáig semmiféle pozitív gondolatom nem volt. Pedig, ha belegondolok: ha nincs ez a császármetszés, ha elsőre összejön egy szép szülésélmény, akkor valószínűleg nem éreztem volna késztetést arra, hogy a szűkebb környezetem tagjain kívül másokat is megszólítsak ebben a témában, egyáltalán, hogy eljussak a könyvemben is leírt fontos felismerésekig.
Amikor az első gyermekemet vártam, a szülésre készülve elolvastam pár könyvet, ám a császármetszésről és egyéb bonyodalmakról szóló részeket – egyfajta naiv optimizmussal – szándékosan átugrottam, mondván, hogy velem ilyen nem fog történni: szépen megszülöm a babámat, ha meg valami probléma adódna, ott leszek a kórházban, majd segítenek… Aztán a dolgok másként alakultak, s noha maga a műtét nem volt különösebben rossz élmény, annál inkább az volt az azt követő szeparáció. Kiemelését követően pár másodpercre „odamutatták” nekem a kis újszülöttemet, aztán hat órán keresztül nem kaphattam meg. Aki átélt hasonló veszteséget, tudja: sokszor még évek múltán is nehéz szomorúság, tehetetlenség-érzés, olykor harag nélkül felidézni az emlékeket.
Talán ez, a babámtól való kényszerű távollét élménye volt az első momentum, ami elindított a szülés-születés témájával való foglalkozás útján.
A császármetszésem után, mikor megfogant a második kislányom, nem volt számomra kérdés, hogy meg akarom próbálni megszülni, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy Magyarországon ma nem ez az alapértelmezett út, hanem a tervezett császármetszés. Ezért elhatároztam, hogy alaposan körbejárom a kérdést: szívtam magamba a VBAC-kel, a hüvelyi és a műtéti szüléssel kapcsolatos információkat, szakmai anyagokat, idegen nyelvű könyveket kutattam fel, beszéltem orvosokkal, dúlával, és beléptem egy online VBAC sorstárs-közösségbe. Eleinte csak a saját VBAC-kísérletemre készültem, azonban megismerve egyre több család élményeit, illetve egyre „magasabbról” rálátva a hazai szülészeti ellátásra, nőtt bennem a felháborodás, hogy milyen sok anya, gyermek és apa kerül méltatlan, megalázó helyzetbe, szenved el felesleges, ezért veszélyes beavatkozásokat, milyen gyakran kapnak a várandós, illetve szülő nők pontatlan vagy hiányos tájékoztatást az állapotukról és a lehetőségeikről. Különösen szíven ütött, hogy számtalan család él át traumatikus élményeket életük e sorsformáló eseménye kapcsán. (Ezzel együtt talán mondanom sem kell, hogy természetesen nemcsak rossz orvosi gyakorlatokkal és szülői élményekkel találkoztam.)
Az újabb és újabb ismereteimet estéről estére megosztottam a férjemmel, aki egy ideig megértően hallgatott, hümmögött, olykor velem háborgott, néha kissé hitetlenkedett, majd egyszer megkérdezte:
- Ha ezek tényleg ilyen fontos dolgok, és tényleg ilyen sok nő nem tud róluk, akkor miért nem írod le?
- Hova írnám le?
- Miért nem írod meg egy könyvben?
- Hmm… Hogy én könyvet írjak..? Miért is ne!
A következő délutáni altatás alatt ihletszerűen papírra vetettem a könyv vázlatos tartalomjegyzékét, majd lelkes munka vette kezdetét: a délelőtti babaalvások idején és éjjelente bújtam a szakirodalmat, olvastam a tankönyveket, tanulmányokat, cikkeket, szülésélményeket, statisztikákat, WHO- és egyéb ajánlásokat, és rendszereztem, gondolkodtam, írtam.
S noha orvosi, szülésznői végzettségem nincs, azt gondolom, elég mélyre ástam magam a „laikusok” számára elérhető ismeretanyagban ahhoz, hogy az elmúlt években megszerzett tudásom másoknak is hasznára válhasson. Eredetileg jogász és népegészségügyi szakember vagyok, s az anyaság útja vezetett oda, hogy dúlává, önkéntes szoptatási segítővé és babahordozási tanácsadóvá is váljak.
Az volt a célom, hogy egy helyen legyen összefoglalva a legalapvetőbb tudásanyag, amire egy várandós párnak szüksége lehet, hogy ne kelljen minden részletkérdés miatt az internet sokszor „töredezett” és nem ritkán pontatlan vagy akár téves forrásai között bolyongani.
Elképzelek egy várandóst, aki elolvassa a könyvet, és érdemeben tud kérdéseket feltenni, esetleg ellenérveket felvetni, megfogalmazni saját maga és a segítői számára, hogy mit szeretne és mit nem. Aki – reményeim szerint – megerősítő szülésélmennyel gazdagodva kiegyensúlyozottabban indulhat el (többgyermekes) anyai életszakaszába.
Remélem továbbá, hogy könyveimet a szülés körül segédkező szakemberek (orvosok, szülésznők, védőnők, dúlák) is haszonnal forgathatják, elolvasása révén tágíthatják a látókörüket.
A VBAC-könyvet pedig azért írtam, hogy azok is a kezükbe vehessenek egy kis összefoglaló kötetet, akik nem akarnak/tudnak elmélyedni a szülés és a császármetszés témakörével kapcsolatos minden témakörben, viszont szükségük van a VBAC-kel kapcsolatos hiteles információforrásra. Ez a könyv ezért rövid (170 oldal), könnyen áttekinthető, férjbarát és kisgyerekesanya-barát :-).
Mamami: Mit gondolsz a mai szülészet és a ma szülő anyák helyzetéről?
Ecsedi Gabriella: Azt gondolom, nincsenek könnyű helyzetben a mostanság babát váró nők.
Az korábban sem volt kérdés, hogy aki többre vágyik annál, hogy csupán túlélje gyermeke világrahozatalát, annak fel kell készülnie a szülésre: informálódnia és terveznie kell, ha szeretné elkerülni, hogy egy legyen az aznapi „esetek” közül, esetleg áldozatul essen a kórházi rutinnak.
Azonban 2021 előtt a nők egy – tehetősebbek, szerencsésebb – részének legalább volt lehetősége megválasztani, hogy melyik szülészorvos, illetve szülésznő legyen jelen a szülésénél, így a várandósgondozás során felépülhetett az anyában egyfajta biztonságérzet, ami feltétele a szülés jó haladásához szükséges elengedésnek. Tudjuk persze, hogy ez a biztonságérzet nem ritkán illúziónak bizonyult, hiszen fogadott orvos mellett általában több beavatkozás történt egy-egy szülés alkalmával, és magasabb volt a császármetszési arány is. Mégis, sok nőt megnyugtatott, hogy ismerős arc fogadja a kórházban. Úgy érzem, a hálapénzes rendszer megszüntetésével (ami önmagában üdvözölendő lépés volt) a várandósok ezen maradék biztonságérzete alól is kihúzták a talajt – úgy, hogy nem adtak helyette semmit.
Jelenleg TB.-finanszírozott intézményben a nő annál az orvosnál szül, aki az adott szülészeti osztályon éppen be van osztva munkára. A szabad orvosválasztás lehetőségének megszűnését követően egy ideig jellemző volt, hogy a szüléseknél csökkent a beavatkozások száma és a császármetszési arány, hiszen az ügyeletben levő orvos nem volt érdekelt abban, hogy sürgölődjön a „gazdátlan beteg” körül, hogy „megdolgozzon” a hálapénzéért. Az utóbbi időben azonban sajnos megfordult ez a tendencia, és országos szinten ismét nő a beavatkozások és műtétek aránya.
Azt hiszem, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a magyar egészségügyi rendszer, benne a szülészettel, összeomlófélben van. Elég csupán azokra a kórházakra utalni, ahol csak hétköznap lehet szülni, vagy időnként akkor sem…
A jelenlegi szülészeti ellátórendszer általánosságban nem (jól) szolgálja az anyák, a gyermekek és a családok érdekeit, és ezáltal a társadalom, a mostani és az eljövendő generációk érdekeit sem.
E rendszerben, számos ok miatt
- a dolgozók java része nem rendelkezik gyakorlati tudással és saját élménnyel az élettani szülésről,
- számtalan egészségügyben dolgozó szakember mindennapos munkáját jellemzi a nőkkel és újszülöttekkel szembeni közönyös, nem ritkán egyenesen durva, bántalmazó bánásmód,
- túl nagy szerepet kapnak a rutinszerűen alkalmazott, olykor elavult, az újabb evidenciákkal szembemenő eljárások,
- általános jelenség a szülő nő sürgetése, a szülésbe való indokolatlan beavatkozás.
Ezek a körülmények pedig nem csupán az „élményről” szólnak, nem „kényelmi” kérdések, hanem közvetlen hatással bírnak a vajúdás, a szülés folyamatára: nehezítik (olykor ellehetetlenítik) a kibontakozását.
Amellett, hogy elismeréssel kell adóznunk azoknak a szülés körül dolgozó embereknek, akik áldozatos, felelősségteljes, súlyos létszámhiány okozta nyomás alatt végzett munkájuk révén még összetartják, a hátukon viszik az ellátórendszert, látható, hogy ez a munkakörnyezet nem túl motiváló, sőt, egyenes út a kiégés felé. S hiába tételezem fel jóhiszeműen, hogy minden szakember a tőle telhető legjobbat igyekszik adni, nehéz a dolguk, ha a többségük elsősorban egy lehetséges komplikáció-halmazt lát a vajúdó nőben, és messze nem az életet adni készülő teremtő erő megnyilvánulását, az anyává transzformálódás belső útját járó, női léte egyik – megismételhetetlen – csúcsélményét élő embert… (ami egyébként érthető, ha belegondolunk, hogy a képzési idejük alatt jellemzően nem látnak egyetlenegy háborítatlan szülést sem).
Az orvos- és szülésznőválasztás lehetőségének beszűkülésével felértékelődik a dúlák szerepe, mert – az apa mellett – ők képviselhetik az anya biztonságérzete (így a szülésnek kedvező lelkiállapot) szempontjából oly fontos, a babaváráson, szülésen és gyermekágyon átívelő állandóságot. A dúla jellemzően már a szülést megelőzően, hónapok óta ismeri az anyát, hiszen a pár gyakran vele készül fel a szülésre, vele beszéli meg a preferenciáit. Jelenleg azonban a legtöbb állami szülészeten nem engedik meg az anyának, hogy az egészségügyi törvény révén kötelezően beengedendő egy kísérőjén túl (aki általában az apa) egyidejűleg a dúlája is mellette legyen.
A dúla pár melletti jelenléte az anyán kívül a kórházi személyzet számára is könnyebbséget jelenthetne, különösen, mivel Magyarországon nem valósul meg az egy szülőnő–egy szülésznő arányú ellátás. A 40 % feletti császármetszési arány mellett az sem elhanyagolható tény, hogy a dúla által nyújtott társas támasz eredményeként nemcsak a vajúdás időtartama rövidül le, de csökken a komplikációk előfordulása, és császármetszésre is kevesebb esetben kerül sor (ld. az ún. Dúlatanulmányban).
Mindezekkel együtt kijelenthetjük: a nők a sok nehezítő körülmény ellenére és közepette is tudnak szülni, hiszen a szülés a női test és psziché belékódolt, automatikus működésmódja. Gyermeket világra hozni – akár hüvelyi úton, akár műtét által – igenis lehet csodálatos, felemelő, erőt adó élmény.
Ahhoz, hogy a nők, az apák, és gyermekeik „egészséges” szül(et)ésélménnyel gazdagodjanak, elsősorban nem pénz és mindennel felszerelt szülőszoba kell, hanem az, hogy az anyát emberséges, empatikus, őt egyenrangú félnek tekintő szakemberek támogassák.
Mamami: Mi magunk is megtapasztaltuk a Mamami gondozásában kiadott Babák testközelben c. könyvünknél, hogy mennyire sok mindenre oda kell figyelni a könyvkiadásnál, és mennyire fárasztó, bár izgalmas folyamat. Neked volt már ilyen irányú tapasztalatod? Ki segítette, támogatta az utad ebben?
Ecsedi Gabriella: Bár az írással, előadással van tapasztalatom, a Szüléskönyv az első könyvem. Korábban írtam néhány közegészségügyi jogi témájú cikket, tartottam ilyen és egyéb tárgyú munkahelyi és konferencia-előadásokat, valamint a munkám során részt vettem több népegészségügyi szakmai anyag, program kidolgozásában.
A könyv megszerkesztése és formázása így nem jelentett gondot számomra, a tördelést és a nyomdai előkészítést szakember végezte (Éri István). Szakmai lektornak felkértem Dr. Bödecs Péter szülész-nőgyógyász főorvost, a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság akkori elnökét.
A Szüléskönyv borítóképe és illusztrációi P. Szathmáry István keze munkáját dicsérik, a VBAC-könyv borítójának gyönyörű akvarellképét pedig kedves barátnőm, Galambos Katalin festette.
Nagy-nagy köszönet illeti a férjemet a könyv megírásának ötletéért, a kiadás megszervezésében nyújtott segítségéért, és hogy elviselte, amikor nem vele, hanem a készülő könyvvel töltöttem az éjszakáimat.
Az első könyv ajánlóját Cseke Eszter, Prima Primissima díjas dokumentumfilm-rendező, újságíró, az On The Spot alkotója írta, a VBAC-könyvét Prof. Dr. Varga Katalin, az MTA doktora, tanszékvezető, az ELTE Perinatális Szaktanácsadó Szak alapító oktatója.
A könyv magánkiadásban jelent meg.
A könyvek mellett egyébként készítettem két ingyenes tájékoztató kiadványt is. A Szüléskönyv írásának vége felé járva ugyanis arra gondoltam, milyen jó lenne, ha a legfontosabb tudnivalók minden várandós számára elérhetők lennének – röviden, közérthető formában és ingyenesen. Ezért a többszáz oldalas könyv leglényegesebb megállapításait belesűrítettem kb. 10 oldalba, s így kialakult egy kiinduló „információcsomag”, amelynek alapján egy várandós nő érdemben el tud kezdeni beszélgetni a szülészorvosával. Ez a hüvelyi szülésről, a császármetszésről és a VBAC-ről, a rutin jellegű kórházi beavatkozásokról, a szülési fájdalom enyhítéséről, az aranyóráról és a szoptatásról szól.
Később az is felmerült bennem, hogy szeretnék hozzájárulni az intézeten kívüli szülésre (otthonszülésre) vonatkozó bizonytalanság, a gyakori téves elképzelések eloszlatásához, ezért e témában is készítettem egy szakmai tájékoztató anyagot. A 10 oldalas összefoglaló az intézeten kívüli szülés mibenlétéről, feltételeiről, előnyeiről-hátrányairól és biztonságosságáról szól.
A tájékoztatók is szülészorvosok által lektorlát anyagok, az utóbbi véleményezésére az országban akkor működő valamennyi bábát is felkértem. A szülésről szóló kiadványt elvileg minden várandósgondozást végző védőnő megkapta elektronikus formában 2021. júniusában (az országos tisztifőorvos utasítása alapján).
A két tájékoztató elérhető az alábbi honlapokon is (letölthető, változtatás nélkül felhasználható, terjeszthető) itt és itt.
Mamami: A három gyerkőc mellett hogyan volt időd megírni?
Ecsedi Gabriella: Visszatekintve ez az a kérdés, amire magam sem nagyon tudom a választ. Amikor írni kezdtem, akkor még „csak” egy gyermekem volt, a könyv a 3. gyerekem születése után készült el. Leginkább éjjelente, ritkábban egy-egy délelőtt tudtam írni. Nagyon lelkes voltam, megszállottként vártam minden 15 percet, órát, fél éjszakát, amit a formálódó könyvvel tölthettem. Azt hiszem, ez a megszállottság, ihletett állapot lendített át a fáradtságon, ez jelentette számomra a kiszakadást anyai teendőim mókuskerekéből.
Mamami: A Szülés, császármetszés, VBAC c. könyv klassz és mély összefoglaló. Szinte nincs is olyan téma, ami hiányozna. Írsz gyakorlatilag a várandósságról, a szülésről és az azt követő időszakról is. Külön jó, hogy olyan témákat is érintesz, melyekre első gyermekesként nem is gondolunk. Mesélsz arról kicsit, hogyan állt össze benned az a sok tudás egésszé?
Ecsedi Gabriella: Úgy érzem, esetemben szerencsés módon összegződtek a különféle életszakaszaimban és szerepeimben szerzett ismeretek, tapasztalatok, attitűdök: a jogászi kutató-elemző-rendszerező gondolkodásmód, a népegészségügy prevencióra hangsúlyt helyező szemlélete, a biostatisztikai és kutatásmódszertani ismeretek, az érintett – császáros, majd VBAC-re készülő – anya tudásvágya, és a többi anyáért és babáért is tenni vágyó, a szülészeti rendszert is formálni kívánó „aktivista” lelkesedése.
Amikor a könyvhöz gyűjtöttem az anyagokat, igyekeztem több oldalról körbejárni az egyes témaköröket: az elmélet, a gyakorlat és az anyai élménybeszámolók oldaláról, illetve az egészségügy és a jog felől is közelítve. Elolvastam számos magyar és angol nyelvű szülésfelkészítő könyvet, szakkönyvet, tankönyvet, tanulmányt, szakmai irányelvet, jogszabályt, cikket, interjút, szüléstörténetet, s így kellően világos kép alakult ki bennem a témáról. (A felhasznált irodalom felsorolása több mint 20 oldalt foglal el a könyvben…) A sokféle forrásból származó tudásdarabkák szépen kiegészítették egymást, és kirajzoltak egy érdekes, összetett képet, amelynek számos pontján sajnos élesen eltér a napi gyakorlat a bizonyítékokon alapuló szakmai ajánlásoktól, más országbeli jó gyakorlatoktól.
Az első kötet bárki számára hasznos lehet, aki szeretne alaposan utánaolvasni a szülés kérdéskörének, akár első, akár többedik gyermekét várja, akár hüvelyi szülésre, akár császármetszésre készül. A fiziológiás hüvelyi szülés, valamint a babavárás és a szülés alatt esetleg felmerülő leggyakoribb problémák bemutatása mellett külön részeket szentelek a császármetszésnek és a VBAC-nek, valamint a VBAC és a tervezett császármetszés biztonságossága összehasonlításának.
Az I. részben foglalkozok olyan kérdésekkel, mint pl. a szülés szakaszai, a szülés „normális” hossza, a szülési fájdalom és kezelése, a szüléstől való félelem, a gátmetszés-gátrepedés, az oxitocin hormon, az aranyóra, a korai kötődés, a rooming-in, a szülészeti erőszak. E részben kap helyet egy kis segítség a babás mindennapokhoz: a kisbaba gondozására vonatkozó legalapvetőbb tudnivalók (szoptatás, altatás, hordozás, stb.).
Könyvem II. részében olvashatunk például a terminustúllépés és a szülésindítás, a farfekvéses magzat, a téraránytalanság és a fájásgyengeség témájáról.
A III. rész a császármetszésről szól, annak fajtáiról, gyakoriságáról, a magas császármetszési arány egészségbeli és az egészséggel össze nem függő okairól, a szükségtelen császármetszések számának csökkentéséről, a műtét lehetséges szövődményeiről és hatásairól.
Ezt követően a IV. rész arra a kérdésre keresi a választ, hogy császármetszés után melyik a biztonságosabb útja a következő gyermek világrajövetelének: egy újabb műtét vagy a hüvelyi szülés. Itt részletesen szó van a hegszétválás kockázatáról és az ismételt császármetszés veszélyeiről is.
Az V. részben a VBAC témáját járom körül. Ismertetem a szülészeti ellátás bábai és orvosi modelljét, a VBAC feltételeit és ellenjavallatait, a sikerességét befolyásoló körülményeket. Ebben a részben található a szülésre való felkészülésről szóló fejezet is, mivel a VBAC-re való felkészülés valójában nem sokban különbözik egy első szülésre való felkészüléstől. Bemutatom a kórházi szülés során előforduló rutin beavatkozásokat és a kórházi protokollokat, a szülő nő jogait, beszélek a szülési tervről, és az otthoni vajúdás során használható praktikus tudnivalókról. E részben írok az intézeten kívüli szülésről (otthonszülésről) is, annak feltételeiről, biztonságosságáról.
Saját mondandóm végeztével pedig másokat szólaltatok meg: a VI. rész szüléstörténeteket tartalmaz.
Mamami: Véleményem szerint fontosak a szüléstörténetek; mi a Mamamin külön topikot hoztunk létre a szülések történeteinek. Jó volt olvasni. Te miért tartottad fontosnak, hogy a tények mellett ezek is megjelenjenek a könyvedben?
Ecsedi Gabriella: A könyv írása során magam is nagyon sok anyai beszámolóval találkoztam, sőt, tulajdonképpen a különféle helyzetű és habitusú nők által megosztott élmények hasonló – lelkesítő, reményt adó, és elkeserítő, felháborító – szálai adták a kezdő löketet ahhoz, hogy ne csak a saját ügyemnek tekintsem a szülésre való felkészülést, hanem olyan területnek, ahol tehetek valamit „a köz érdekében”.
Néhány generációval korábban kézenfekvő volt, hogy a lányok hallanak szüléstörténeteket, a nők, akik ismerik egymást, megosztják egymással az élményeiket. A nők életük során sokszor élték át a szülést, így az jóval közvetlenebb, természetesebb tapasztalat volt számukra, mint ma, amikor az sem ritkaság, hogy egy pár csak egy gyermeket vállal, illetve hogy valaki a korábban szokásosnál sokkal később, akár 40 éves kor felett válik anyává. Ezek miatt megfogyatkoztak a nők közvetlen ismerősei, rokonai körében meghallgatható szüléstörténetek. Ráadásul a magas császármetszési arány következtében (10 nő közül 4 műtéti úton hozza világra gyermekét) szükség van „új típusú” szüléstörténetekre is: hasi szülésekről szóló beszámolókra.
A szüléstörténeteket tehát egyrészt azért tartom fontosnak, hogy a várandósok lássák: mások is átélték, végigcsinálták, ami rájuk vár, s hogy milyen sokféle mederben folyhat egy vajúdás, kitolás, milyen sokféleképpen lehet megélni akár ugyanazt a történést, s hogy a körülmények függvényében mennyire más és más élményt adhat a császármetszés is.
Másrészt a szüléstörténetek kiválóan illusztrálják a szülészeti szakmai ajánlásokban bemutatott jó, illetve káros gyakorlatok való életben való megjelenését és jelentőségét.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy az interneten számtalan „rossz” szüléstörténet olvasható (sok anya az online térben talál lehetőséget, hogy megossza a hüvelyi szülése vagy császármetszése során megélt testi-lelki fájdalmainak, csalódásának történetét), s fontos, hogy a várandósok ne (csak) ilyen élménybeszámolókkal találkozzanak, hanem felemelő, lelkesítő, erőt adó szülésekről, születésekről szóló beszámolókkal is, amelyektől kialakulhat, illetve növekedhet a testükbe, az önmagukba vetett bizalmuk.
A Szüléskönyvben 15 szüléstörténet található, „jó” és fájdalmas történetek is. Olvashatunk kórházi és otthonszülésekről, sürgősségi és tervezett császármetszésekről, egy, kettő, illetve három császármetszést követő VBAC-ről és TOLAC-ról (ez utóbbi a császármetszéssel végződő VBAC-kísérlet rövidítése).
A történetek mellett számtalan – anyáktól, dúláktól, bábáktól, szülésznőktől, orvosoktól, pszichológusoktól származó – idézet szerepel a könyvben, élvezetessé téve az olvasást.
Mamami: Van olyan része a könyveknek, ami különösen a „szíved csücske”?
Ecsedi Gabriella: Több szívügyem is van a témán belül: az aranyóra, az oxitocin, a gátrepedés-gátmetszés témaköre, a szülészeti erőszak jelensége, a császármetszés nem egészségvédelmi indokai, az otthonszülés biztonságossága, a szülő nő jogai, az otthoni vajúdás során használható praktikus tudnivalók. És természetesen az ötletadó, a VBAC: annak biztonságossága, részletes információk a hegszétválásról, a sikeres VBAC esélyét növelő és rontó tényezők, VBAC-anyák tanácsai.
Büszke vagyok rá, hogy a VBAC tekintetében hiánypótló a könyv: megjelenése előtt magyar nyelven nem találhattunk erről a témáról ilyen részletességű összefoglalót.
Mamami: Mindkét könyv tartalmas és mélyreható. Több más könyv is elérhető a szülés-születés témájában – ha döntés előtt állunk, hogy melyik könyvet válasszuk, miért ajánlanád a sajátodat?
Ecsedi Gabriella: A Szüléskönyv a VBAC témájában magyarul elsőként megjelent könyv, amely a részletes elméleti ismeretek (statisztikák, nemzeti és nemzetközi ajánlások, tanulmányok stb.) mellett gyakorlati tudnivalókat, praktikákat is kínál. Egyedi attól is, hogy nem az egészségügyi ellátórendszerhez tartozó szerző műve, hanem „csak egy anya” írta, aki maga is belülről élte át a várandósság és a szülés különböző vetületeit: a baba megfoganásától az első ölelésig tartó várakozást, a császármetszés okozta meglepetést, veszteségélményt és fájdalmat, az újszülöttől elválasztva töltött órák kétségbeesését és az újratalálkozás utáni megkönnyebbülést, a VBAC-re készülés kihívásait, köztük a jogszabályok és protokollok útvesztőiben való bolyongást, végül a vajúdó női test és lélek munkáját, kiszolgáltatottságát és erejét, a szülés örömét.
A könyv tehát több mint hagyományos szülésfelkészítő könyv, szokatlanul széleskörű betekintést és a gyakorlatban is használható ismereteket nyújt mind első, mind többedik szülésükre készülő, mind császármetszés előtt álló várandósoknak. A VBAC-könyv pedig a „nagy” könyv esszenciája.
Mamami: Neked van kedvenc könyved a szülés-születés témában, amit szeretettel ajánlasz?
Ecsedi Gabriella: A Szüléskönyv végén talál az olvasó egy listát az „ajánlott olvasmányokról”, amelyek közül:
- Ina May Gaskin Útmutató szüléshez című művét,
- Noll Andrea Nandu Vajúdástámogatás mindenkinek című, valamint
- W. Ungváry Renáta: A szoptatás kézikönyve című könyvét szerintem mindenképpen megéri elolvasni.
- Michel Odent könyvei is nagyon jók, szemfelnyitó hatásúak, szakembereknek szerintem kötelező olvasmány mind, ám a várandósok közül inkább csak azoknak ajánlom, akik nem riadnak meg felülni az elkeseredés-remény-düh-remény hullámvasútjára…
- Ezeken kívül személyes kedvenceim egyike Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában – A kontinuum elv című írása (bár ez csak lazábban kapcsolódik a témánkhoz, és bizonyos részei kellő kritikával olvasandók).
A következő olvasmányom pedig Robin Lim egyik könyve lesz: Bölcs születés – A méhlepény elfeledett története.
Mamami: Elsősorban kiknek ajánlod az egyik könyvedet, és kiknek a másikat? Amikor először kezembe fogtam, nem volt teljesen egyértelmű.
Ecsedi Gabriella: A 460 oldalas Szüléskönyv tud mindent, amit a VBAC-könyv. Ez utóbbi nagyrészt az első kötet VBAC-re vonatkozó részeit tartalmazza, ám eltérő szerkezetben, és tömörebben, átláthatóbban, közvetlenebb stílusban. Maga a könyv is kisebb méretű, tartalma könnyebben emészthető, így elsősorban azoknak ajánlom, akik császármetszés után hüvelyi úton szeretnének szülni, és rövidebb, kisebb, könnyen forgatható könyvre vágynak, esetleg aggódó, kételkedő ismerőseiket, családtagjaikat szeretnék ellátni hiteles információval.
Ezen kívül hasznos lehet azon szakemberek (dúlák, szülésznők, szülészorvosok, perinatális szakemberek) számára, akik olyan várandóssal foglalkoznak, aki kifejezetten VBAC-re készül, viszont nem szeretne túl sokat olvasni, túlságosan mélyre merülni a szülés-születés és a szülészeti ellátás sokféle kérdéseinek részleteiben.
A VBAC-könyv témái:
- tudományosan megalapozott elméleti háttér: a VBAC biztonságossága, feltételei, előnyei és kockázatai, részletes információk a hegszétválásról, a VBAC esélyét növelő és rontó tényezők, a VBAC testi-lelki hatásai
- a vonatkozó statisztikai adatok, nemzetközi és hazai ajánlások
- a hüvelyi szülés és a császármetszés legfőbb jellemzői
- a szülési fájdalom csillapításának módjai
- a várandós és szülő nő jogai
- szülési terv-minta
- gyakorlati tanácsok a felkészüléshez
- az otthoni vajúdás, és a kórházi vajúdás és szülés kapcsán figyelembe veendő szempontok
- a rutin jellegű kórházi beavatkozások
- VBAC-anyák „bevált receptjei”.
Mamami: Klasszikus záró kérdés. 🙂 Mik a további terveid? Olvashatunk még tőled mást is vagy kiírtad magadból, amit szerettél volna?
Ecsedi Gabriella: Lenne még írnivalóm, két témát őrizgetek-forgatok magamban – „csak” idő kellene a kidolgozásukhoz és papírra vetésükhöz… Érdekes egyébként, hogy a dúlaképzéssel, amiben jelenleg is vagyok, némileg eltolódtak bennem a hangsúlyok: szeretnék most már elmozdulni az elmélettől a gyakorlati tevékenység felé, a fejtől a szív, a test felé.
***
Könyvek a Mamamiboltban:
Ecsedi Gabriella, jogász, népegészségügyi szakember, önkéntes szoptatási segítő és dúla, három gyermek édesanyja.
Honlap: www.szuleskonyv.hu
Facebook: Szüléskönyv – Szülés, Császármetszés, VBAC
