Szex és gyengédség a szülés előtt és után

Dr. Szeverényi Péter előadása

Bevezetés

A szexualitás és a gesztációs periódus kapcsolatát sokféle szempont szerint elemezhetjük. A felmerülő kérdések még akkor is nagyon sokrétűek, ha vizsgálódásunkat leszorítjuk a medicina és a pszichológia területére. Feltehetjük azt a kérdést, hogy mi a „normális” és mi a „kóros”. Vizsgálhatjuk többek között, hogy a szexuális magatartás hogyan befolyásolja a fogamzást, a várandósság és a szexuális aktivitás milyen kölcsönhatásban van egymással, hogyan és miért változik meg a szexuális magatartás a várandósság során, mi történik a férfival, van-e valamilyen kedvezőtlen hatása a szexuális aktivitásnak a várandósság kimenetelére. Ebben az összefüggésben a leggyakrabban az a kérdés merül fel, hogy a közösülés megindítja-e a szülést vagy sem. És mire lehet számítani a szülést követően? Hogyan változik a szexuális kapcsolat és a partnerkapcsolat a szülés utáni hónapokban? És akkor még nem is említettünk olyan fontos témákat, mint a szexuális erőszak a terhesség során, vagy a – hazai körülmények között kevésbé jelentősnek tűnő – HIV pozitív várandósok szexuális magatartása. Továbbá arra is kell gondolnunk, hogy a szociokulturális tényezőknek is jelentős módosító hatása van.

Mindenek előtt szeretném megfogalmazni azt a véleményt, hogy a „szex – várandósság – gyermekágy” továbbra is a tabu témák közé tartozik. Miközben sokat bővült a szakirodalom, és a laikusok számára is egyre több a hozzáférhető információ, a várandós nővel közvetlenül kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozók (orvos, védőnő, szülésznő) és a várandós nő között közvetlen kommunikáció alig folyik. Tényként kell megállapítanunk azt, hogy a szexuális funkció zavarok (pl. orgazmus zavar, fájdalmas közösülés) kezdete gyakran egybe esik a várandóssággal vagy a szülés utáni időszakkal. Ha a zavart a pár nem tudja megoldani, az út könnyen a párkapcsolat felbomlásához vezet. A párkapcsolatban a szexuális kapcsolat a legsérülékenyebb terület.

Hogyan alakul a nemi élet a várandósság során?

Az első megfigyeléseket W. Masters és V. Johnson, a modern amerikai szexológia kiemelkedő személyiségei gyűjtötték. A szerzőpáros 119 várandós nőt és 79 apát kérdezett ki személyes interjú során. Hat személynél anatómiai és élettani vizsgálatokat is végeztek. Megfigyelték, hogyan változnak a külső és belső nemi szervek és az emlő a terhesség különböző szakaszaiban folytatott közösülés, maszturbáció során.   

A szerzők megfigyelése szerint a szexuális reakció ciklus jelentősen eltér a nem terhes állapottól és változik a várandósság szakaszaiban is. Az izgalmi fázisban a kisajkak jelentősen megnőnek, a hüvely lumene jelentősen csökken, fokozódik a hüvelyváladék mennyisége. A plató fázisban a hüvely térfogata kb. 75 %-kal csökken. Az orgazmus fázisban az orgasztikus mandzsetta ritmikus összehúzódásai a várandósság során is igazolhatók. Az oldódás fázisában a kismedencei vérpangás lassabban csökken, a szexuális izgalom „tovább tart”.  Masters és Johnson a második harmadban a szexuális aktivitás fokozódását írták le. Ezt első sorban élettani változásokkal, a kismedencei szervek fokozott vérbőségével magyarázták. Ettől eltekintve a szexuális aktivitás a várandósság során fokozatosan csökken, csökken a nemi vágy, az együttlétek gyakorisága, az orgazmusra való készség.

Későbbi vizsgálatokban a kutatók nem tudták Masters és Johnson második harmadra vonatkozó megfigyeléseit megerősíteni.  Napjainkban a szakemberek körében egyöntetű az állásfoglalás, hogy a várandósság ideje alatt a szexuális aktivitás (nemi vágy, együttlétek gyakorisága, kielégülés) fokozatosan csökken. Ez a negatív irányú változás önmagában a terhesség kísérő jelensége, és mint ilyen, nem tekinthető kórosnak. Pozitív irányú változás csak a nők kis csoportjában észlelhető, és csupán a terhesség rövid időszakára érvényes. Az is megfigyelhető, hogy míg a közösülés iránti vágy csökken, nő a nongenitális praktikák, általában az intimitás iránti vágy. Arra is kell gondolni, hogy a férfi, a partner szexuális viselkedése is megváltozik.

Kiváló áttekintést készített a kérdéskörről a német Kirsten von Sydow (1999).

Néhány adat az irodalmi áttekintésből:

– A nemi vágy az első trimeszterben mérsékelten csökken, a másodikban változó, a harmadikban erőteljesen csökken;

– Hasonlóan változik a közösülések gyakorisága;

– A gyengédség iránti igény nő. A nők 41-53%-a a nongenitális gyengédséget részesíti előnyben;

– Az utolsó közösülés átlagosan 1 hónappal a szülés előtt van;

– A nők 10%-a nem kívánja a közösülést a terhesség felismerése után;

– A férfiak kezdeményezőkészsége kevésbé csökken, mint a nőké;

– Az orgazmusra való készség elég nagy változékonyságot mutat;

– A nők és a férfiak 25-50%-a fél attól, hogy a közösülés árt a magzatnak.

Mi történik a szülés után?

Az irodalmi adatok szerint az első közösülésre Európában és Amerikában a szülés után 6-8 héttel kerül sor. A párok 9-17 %-a közösül 6 héten belül, 95-100% a 6. hónap végéig. Azonban a nők kb. 3 %-a még egy évvel a szülés után sem közösül. Egy évvel a szülés után a nők 24-30 %-a egyáltalán nem élvezi a szexet. Az első együttlét során csupán a nők 20 %-a jelez orgazmust. Az orgazmus készség 3-6 hónap múlva éri el a várandósságot megelőző szintet. A nők szexuális vágya is jelentősen csökken, egészen 3-6 hónapig. A szexuális válaszkészség a férfiak 20%-ában is csökkent, gyakran 6-12 hónapig. Csak a párok 12 – 14 %-a nem jelez szexuális zavart a szülés után!

A változások hátterében az élettani változások (nemi szervek visszafejlődése, tejelválasztás) játszanak szerepet. Kevesebb a szexuális vágy, a hüvelyhám vékonyabb, érzékenyebb. Az orgazmus is kevéssé intenzív. Összességében azonban azt lehet mondani, hogy akinek a várandósságot megelőzően is kielégítő, harmonikus volt a szexuális kapcsolata, annak kevesebb negatív irányú változással kell számolni. A várandósság alatti depresszió, érzelmi labilitás további negatív hatással lehet a szülés utáni szexre.

Van Brummen és munkatársai azt vizsgálták, hogy milyen faktorok határozzák meg a szexuális magatartást 1 évvel a szülés után. A Hollandiában lefolytatott vizsgálatba 377 egészséges először szülő nőt vontak be.  Egy évvel a szülés után a nők 6,1%-ának még nem volt szexuális kapcsolata. A szerzők két jelentős prediktív tényezőt találtak: (1) Nincs szex a terhesség 12. hetében (3,0%); (2) III./IV. fokú gátrepedés (6,1%). A számadatok azt mutatják, hogy azoknak a nőknek, akik már a terhesség 12. hetében sem voltak szexuálisan aktívak (3,0%), 11-szer nagyobb az esélyük arra, hogy még egy évvel a szülés után sem lesz szexuális kapcsolatuk. A másik szignifikáns tényező a III./IV. fokú gátrepedés (a végbél záróizomzatának sérülése). Ilyen sérülés esetén a nőnek 5-ször kisebb az esélye arra, hogy 1 évvel a szülés után szexuálisan aktív legyen. A statisztikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy 1 évvel a szülés után azok a nők voltak elégedetlenek a szexuális kapcsolattal, akik már az első 12 hétben felfüggesztették a szexet, illetve akik a szüléskor 30 évnél idősebbek voltak.

Az idézett tanulmány eredményei tehát azt is jelzik, hogy 1 évvel az első gyermek születése utáni szexuális kapcsolat minőségét döntően nem a várandósság és a szülés körülményei határozzák meg.  A várandósság ideje alatt a nőnek a pszichoszexuális fejlődés érdekében három fő feladatot kell megoldania:

1. A magzatnak, mint önálló lénynek az elfogadása és szeretete;
2. A partnerrel kapcsolatos megváltozott, új szerep elfogadása és tartalommal történő kitöltése, ezzel együtt a szexuális kapcsolat fenntartása;
3. A saját anyához fűződő gyermeki kapcsolat oldása, melynek során a nő a kislány pozícióból az anyával egyenrangú, partner helyzetet ér el.             

Ha minden jól működik, akkor ez a folyamat azt eredményezi, hogy a hármas kapcsolatrendszeren belül a nő (anya), a partner (apa) és a gyermek kiegyensúlyozott kölcsönhatásban maradnak egymással. A várandósság alatt, de főleg a szülés utáni első időszakban az anya és gyermeke között gyorsan, nagyon szoros kötődés alakul ki. Ha nem figyelnek erre, a férfi, a partner könnyen kiszorulhat a kapcsolatrendszerből. Az újdonsült anyák hajlamosak arra, hogy a nap 24 órájából 24-et a gyermekükre fordítsanak. Ez nem helyes! Az anya szerep ellátása mellett meg kell tartaniuk a női szerepet, ápolniuk kell a partnerkapcsolatot is!   

A szexuális aktivitás szülészeti kockázata

Laikusok és szakemberek között is újra és újra felmerül az a kérdés, vajon a közösülés megindítja-e a szülést. Ezzel szoros összefüggésben az a legfontosabb, hogy bizonyos mértékű szexuális aktivitás okoz-e koraszülést.

Az amerikai Schaffir a szülés megindítására vonatkozó népi hiedelmeket gyűjtötte össze (1. ábra). Nőket kérdezett meg arról, hogy 10 felsorolt – szülést megindító – módszerről hallottak-e, és egyetértenek-e azzal, hogy az adott módszer megindítja a szülést vagy sem. Egyszázkettő kiértékelt kérdőív adatai szerint a legtöbben azt ismerték, hogy a sok gyaloglás megindítja a szülést (84,3 %). Közvetlenül ezt követően a legtöbben a közösülés szülést megindító hatását ismerték (73,6%). Közülük 46,1% egyetért azzal a gondolattal, hogy a közösülés megindítja a szülést, míg 27,5% ezzel az állítással nem ért egyet.

A tudományos megfigyelések arra utalnak, hogy a fizikális stimulálás hatással van a méh alsó szegmentumára, a mellek, az emlőbimbók ingerlése emeli az oxytocin vérszintjét, az ondóban lévő – nagy mennyiségű –  prosztaglandin direkt hatással van a méhizomzatra, az orgazmust endogén oxytocin felszabadulás követi. Mindezek ellenére, nincs elég bizonyíték arra, hogy a szexuális kapcsolat megindítaná a szülést.

Okoz-e a közösülés koraszülést?

A szülészeti kockázatot illetően a régebbi vizsgálatok adatai ellentmondóak voltak. Az biztosan állítható, hogy a szexuális aktivitás és a koraszülés között nincs általános érvényű összefüggés. Létezik a nők egy olyan kis csoportja, akiknél egyéb kockázati tényezők mellett az orgazmus további rizikótényezőt jelent. A közösülés megtiltása csak ebben a csoportban indokolt! A megfigyelések arra utalnak, hogy a jó orgasztikus készséggel rendelkező nők gyakrabban hordják ki a terhességet.

Az amerikai Yost és munkatársai azt vizsgálták, hogy a szexuális magatartás hogyan befolyásolja az ismétlődő koraszülés kockázatát (2006). A vizsgálatban 165 várandós vett részt, akinek az előzményében már szerepelt egy 32. hétnél korábbi koraszülés (magas kockázatú csoport). A szerzők egyéb vizsgálatok mellett strukturált interjút folytattak a 16-18. héten (összes szexuális partner száma, szexuális partnerek száma a jelen terhességben, közösülés gyakorisága az előző 4 hétben). A vizsgált mintában a várandósság kora a szüléskor: 35,0±6,3 hét volt, a spontán koraszülés gyakorisága 36%. Azon nők csoportjában, akik a várandósság korai időszakában nem közösültek, 28% volt a koraszülés gyakorisága, míg azoknál, akiknél volt szex, 38%.  A különbség nem szignifikáns (p=0,35). Tehát a közösülés a terhesség korai szakaszában, nem növeli meg lényegesen az ismétlődő koraszülés kockázatát. A koraszülés kockázata arányos volt az összes partner számával. Ezt a szerzők a tünetmentes bakteriális infekció szerepével magyarázzák. A jelen terhesség alatti szexuális partnerek száma a koraszülés kockázatát nem emeli.

A közösülés hatása a szülés megindulására terminusban

Than és munkatársai Malajziában végeztek prospektív, randomizált, kontrollált tanulmányt. Azt kívánták vizsgálni, hogy terminusban hogyan hat a közösülés a szülés megindulására. Szövődménymentes terhesség végén, terminusban lévő várandósokat random módon két csoportba osztottak. Az egyik csoportnak azt ajánlották, hogy szexeljenek minél többet a szülés megindulásának elősegítése érdekében (108 nő). A kontroll csoportban se nem bátorították, se nem tiltották a szexet (102 nő).  Eredményeik közül az alábbiakat lehet kiemelni:

A közösülés gyakoriságát illetően az instruált csoportban valóban lényegesen magasabb volt a közösülés gyakorisága. A spontán megindult szülések számában és különböző szülészeti mutatókban azonban nem volt lényeges különbség. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a fokozott szexuális aktivitás nem emeli meg a szülés megindulásának valószínűségét.

Vizsgálatok a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján

Klinikánk munkacsoportja először az 1980-as évek elején – Magyarországon elsőként – foglalkozott a terhesség és a szexualitás kapcsolatával. 45 gyermekágyas nővel készítettem szemistruktúrált interjút a nemi élet terhesség alatti változásairól. Az irodalmi adatokkal egybehangzóan arra lehetett következtetni, hogy a szexuális aktivitás a magyar nők körében is fokozatosan csökken.

Egy újabb vizsgálatban (1984-1989 között) tanulmányoztuk, hogy a férfiakat mi motiválja a szülésnél való részvételre, illetve partner szülőszobai jelenlétének milyen késői hatásai lehetnek. (Debrecenben a szülőszobát 1984-ben nyitották ki a hozzátartozók számára.) Ebben a több szempontra kiterjedő kérdőíves vizsgálatban több mint 500 pár vett részt. A szexualitással kapcsolatos eredmények közül következőket érdemes kiemelni.

• Kialakítottuk a Lukesch és Lukesch – féle kérdőív magyar változatát, amellyel a szexualitással, terhességgel és szüléssel kapcsolatos attitűdöt és szorongást lehetett mérni.
• Megállapítottuk, hogy indokolatlan, megalapozatlan a félelem, mely szerint a partner jelenléte a szülésnél kedvezőtlen hatással van a későbbi szexuális kapcsolatra.
• A férfi jelenléte a szülésnél inkább a partnerkapcsolatot és ez által a szexuális kapcsolatot is jobbító tényező.
• A nemi kapcsolat szülés utáni alakulása nem befolyásolja a pároknak azt az elképzelését, hogy egy újabb szülésnél a partner jelen legyen-e vagy sem.
• A szülés után 5-6 hónappal már minden pár újra kezdte a szexuális (koitális) kapcsolatot.
• A szülés után a nők 26,7 %-a nyilatkozott úgy, hogy a terhességet megelőző periódushoz képest megváltozott a szexuális kapcsolatuk (14,4 % „jobb lett”, 12,3 % „rosszabb lett”). Ugyanakkor a férfiak közül csak 12,8 % számolt be változásról („jobb lett”: 11,0 %, „rosszabb lett”: 1,8 %). Úgy tűnik, hogy a férfiak egy része nem észleli partnerének – szexre vonatkozó – negatív értékítéletét.
• A nemi életben a negatív irányú változás főleg azon nők esetében várható, akiknél a gesztációs attitűd kevésbé pozitív, akikben magasabb a szüléstől való félelem, az alkati szorongás (trait anxiety) és a viselkedést külső kontrollhit (external locus of control) jellemzi. A férfiak csoportjában csak az aktuális szorongás (state anxiety) mutatott szoros korrelációt a szexuális változás megítélésével.
• A nemi élettel kapcsolatos elégedettség – elégedetlenség nagymértékben függ attól, hogy a nő, a pár számára a szex mennyire fontos.

Egy későbbi vizsgálatnak fő célkitűzése a szoptatást befolyásoló tényezők vizsgálata volt. A prospektív tanulmány első szakaszában 91 egészséges várandós nő vett részt. A terhesség 3 trimeszterében kérdőíves módszerrel kívántuk megbecsülni a szoptatással kapcsolatos attitűdöt, előzetes ismereteket és hiedelmeket. A második szakaszban (6 hónappal a szülés után) az eredeti minta 76,9 %-a (70 nő) vett részt. Itt a valós történéseket vetettük össze az előzetes elképzelésekkel. Hat hónappal a szülés után még szoptatott a nők 47,1 %-a. Néhány – nemi élettel kapcsolatos – adat a válaszok közül:

• a megkérdezettek 20,0 %-a érezte úgy, hogy a szülés után a nemi élet javult, és 10,0 % mondta azt, hogy rosszabbodott. Ezzel a válasszal összhangban a nők 17,1 %-a úgy érezte, hogy férjével intimebb lett kapcsolatuk. Ugyanakkor pl. a minta 37,7 %-a szeretné, ha a férfi több időt fordítana a családra.
• „A szoptatás kedvezőtlenül változtatja meg a mell alakját” állítással a nem szoptató nők inkább egyetértettek, mint a szoptatók, de a különbség nem volt szignifikáns,
• A szexualitással, a terhességgel és a szoptatással kapcsolatos attitűd szoros korrelációban áll egymással.

Az egészségügyi dolgozók szerepe

Sok páciens a nőgyógyászától várja szexuális nehézségeinek megoldását is. A szülés előtti és a szülés utáni szexuális zavarok megelőzésében az orvos mellett mindazoknak részt kell vállalniuk, akik kapcsolatba kerülnek a várandós nővel és partnerével (védőnő, szülésznő, pszichológus, gyógytornász, szülésre felkészítő szakember, szoptatási tanácsadó). Ne legyen a várandósság alatti szex tabu téma! A várandósgondozás körülményeit úgy kell alakítani, hogy legyen lehetőség intim kérdések megbeszélésére is! Talán a legfontosabb a felvilágosítás a terhesség során. A párnak tudnia kell például azt, hogy a szexuális aktivitás fokozatos csökkenése gyakori, és élettaninak tekinthető. Azt is kell tudniuk, hogy a szexuális kapcsolat a várandósság teljes ideje alatt megengedett, a közösülés a magzatra nem ártalmas, ha egyéb kockázati tényező nincs, nem kell félni koraszüléstől, a várandósság előre haladtával nongenitális praktikákat is lehet és érdemes keresni. A partner bevonása nagyon fontos, mert a közös beszélgetés stabilizálja a partnerkapcsolatot.  Tudniuk kell azt is, hogy a szülést követően normális, egészséges körülmények között is hónapok szükségesek, míg újra visszaáll a fogamzást megelőző időszakhoz hasonló szexuális kapcsolat! Az amerikai szakmai kollégium azt ajánlja, hogy a várandósság ideje alatt, a három trimeszterben a pszichoszociális kockázati tényezők szűrése is megtörténjen (pl. pszichés státusz, szorongás, depresszió, financiális helyzet, családi, munkahelyi viszonyok, párkapcsolat alakulása, szexuális kapcsolat stb.) Természetesen arra is szükség van, hogy információt kapjanak a szülés után várható testi, lelki, társas kapcsolati változásokról.

Ajánlott irodalom

Van Brummen H. J. et al.: Which factors determine the sexual function 1 year after childbirth? Br. J. Obstet. Gynaecol. 2006; 113: 914-918.

Masters W., Johnson V.: Die sexuelle Reaktion. Akademische Verlagsgesellschaft, Frankfurt am Main, 1967.

Moel J. E. et al.: Sexual function in the postpartum period: effects of maternal depression and interpersonal psychotherapy treatment. Arch. Womens Ment. Health 2010; 13: 495-504.

Schaffir J.: Survey of folk beliefs about induction of labor. Birth 2000; 29: 47-51.

Szeverényi P.: Terhesség és a szexualitás.  Orv. Hetil. 1984; 125: 1241.

Szeverényi P.: A szexuális magatartás változása a terhesség alatt. Magy. Nőorv. L. 1987; 50: 199-202.

Von Sydow K.: Sexuality during pregnancy and after childbirth: A metacontent analysis of 59 studies. J. Psychosom. Res. 1999; 47: 27-49.

Yost N. P. et al.: Effect of coitus on recurrent preterm birth. Obstet. Gynecol. 2006; 107: 793-797.

Dr. Szeverényi Péter
szülész-nőgyógyász