„Sírós a babám…” „Hasfájós…” „Nem alszik…”
Friss anyukák és apukák szinte mind tapasztalták már kisbabájuknál egyik-másik jelenséget ezek közül. A legtöbben mindet, egyszerre. Nem csoda, ha a baba születését követő hetekben kétség gyötri a friss szülőket: talán valamit nem csinálnak jól… Pedig mindezek annak a jelei csupán, hogy a baba teljesen normálisan működik. Ez a negyedik trimeszter.
De mi is ez a negyedik trimeszter pontosan? Milyen változások történnek a babában? Mi zajlik az anyukában? Hogyan tudunk jól jelen lenni ebben az időszakban? Erről beszélgettünk Gardó Bea dúlával, ayurvédikus gyermekágyas- és kismamamasszázs-oktatóval.
Gardó Bea: Az első időszakban kihívásnak tűnik a kisbabáról való gondoskodás. Sírósabbak, nyűgösebbek lehetnek, mint ahogyan azt elképzeltük. Bármennyire is kötődően állunk a gyermekneveléshez, és igyekszünk a kicsi igényeit figyelembe venni, könnyen elbizonytalanodunk, hogy jól csináljuk-e, rendben van-e a babánk.
A környezetünk „jó tanácsai” mellett pedig erősítheti a bizonytalanságunkat az is, amikor más anyukákkal és babáikkal találkozva szembesülünk azzal, hogy esetleg a másik baba már átalussza az éjszakát, nyugodtabbnak, kiszámíthatóbbnak tűnik. Ilyenkor mindig érdemes figyelmeztetni magunkat, hogy ugyanúgy, ahogyan mi felnőttek, a babák is különbözőek. Minden normális lehet ekkor még, nemcsak az, hogy egy baba nyugodt, alszik, kiszámítható, hanem a másik véglet is, amikor „többemberes” a baba, aki nyűgösebb, nehezebben alvó, nehezebben megnyugtatható.
Sokat tanulhatunk az állatvilágból. Ha jobban megfigyeljük, a ragadozó és növényevő típus egyedei is különbözőképpen viselkednek ebben a szakaszban. A ragadozóknál fel sem merül, hogy ne gondoskodnának „szorosan” a kicsinyekről, hiszen még a szemük sincs nyitva, teljesen kiszolgáltatottak: az ösztön parancsa az, hogy róluk gondoskodni kell. A növényevőknél más a helyzet, hiszen náluk az utódok úgy születnek, hogy nagyon rövid idő elteltével már képesek mindarra, amire felnőtt társaik.
Ezt nézve az embergyermek inkább az első kategóriába tartozik. A babáknak valójában a megszületésük utáni kilencedik hónapra válik igazán éretté az idegrendszerük és sok más szervük is. De nem születhetnek ekkor, hiszen addigra túl nagyra nőnének ahhoz, hogy édesanyjuk megszülhesse őket. Úgy kell tekintenünk hát kisbabánk életének pocakon kívül töltött első kilenc hónapjára, hogy nagyjából ugyanazokkal az igényekkel kell számolnunk, mintha még odabenn lenne.
Újra az állatvilágot, egészen konkrétan a kengurukat meglesve láthatjuk, ahol az újszülöttnek még „legálisan” megvan a lehetősége arra, hogy bár kint van, mégis bent legyen az anyukája erszényében. 🙂 Véleményem szerint egy embergyermeknek valami ilyesmire lenne szüksége, ha nem is végig, kilenc hónapig, de a negyedik trimeszterben mindenképpen.
Mamami: Időben mit értünk pontosan negyedik trimeszter alatt?
Gardó Bea: Ha a várandósság trimesztereit nézzük, akkor a negyedik trimeszter a szülést és születést követő első három hónapot jelenti, ami valahol egybeesik a gyermekágy időszakával. Ha jobban megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy az anya és baba igényei hasonlóak. Ez az időszak megfoghatatlanabb, jellegében, természetében elkülöníthető, attól ami ezután jön. Mindenféle felesleges stimuláció, fejlesztés, okosítás teljesen felesleges ekkor, mert a babának közel arra az állapotra van szüksége, ami a méhen belül volt.

Mamami: Leltárba vehetnénk pontosan a baba igényeit ebben az időszakban?
Gardó Bea: Ha egészen egyszerű akarok lenni, akkor azt mondom, hogy legyen körülötte nyugalom, meleg és lágy érintés. A babáknak sok olyan ingerhez, környezeti hatáshoz kell hozzászokniuk, amik a méhen abban a formában ismeretlen volt számukra. Arról például már van tudásunk, hogy a méhen belül a hangokat és a fényt érzékeli, de minden tompán érkezik el hozzá. Óvnunk kell a hirtelen, durva, éles hangoktól, de nem kell steril csend körülötte, sőt a legtöbb anyuka tapasztalata szerint a halk, duruzsoló beszélgetés és tevékenység még nyugtató is lehet neki. Ugyanígy a fénynél is szükséges a fokozatosság, az átvezetés, hogy a világ fényeivel meg tudjon birkózni.
Fontos figyelnünk a hőmérsékletre. Gondoljunk csak bele, hogy a méhen belül testmelegben vannak a babák, ami harminchat fok. Amikor megszületnek, minimum tíz fokos csökkenéssel kell megbarátkozniuk, ami drasztikus változás és idő kell, hogy megszokják. Meg kell barátkozniuk a ruha érintésével is, ami ellen sok kisbaba tiltakozik, mert annak ellenére, hogy a babaruhák finom, puha anyagúak, eleinte mégsem komfortosak nekik. Hozzá fognak szokni, de ehhez idő kell.
A légzés és emésztés a méhen belül szintén ismeretlen számukra, hiszen ezek automatikusan működtek, nem jártak semmiféle testi jelenséggel. Így minden ezzel kapcsolatos dolog szokatlan, kellemetlen, és akár fájdalommal is járhat.
Amit pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egy kisbaba egyetlen módon tudja jelezni számunkra, hogy valami nincs rendben, az pedig a sírás. Még semmilyen módon nincs megérve arra, hogy például manipuláljon minket sírásával, így mindenképpen figyelnünk és reagálnunk kell rá. Azért van hangja, mert mondanivalója van, ha meg nincs mondanivalója, akkor jól van és alszik, békében van. Először hihetetlennek tűnik, de egy idő után minden anyuka tudni fogja, hogy az adott sírás mire utal. Fáradt, éhes, fázik vagy egyszerűen csak a biztonságot adó testközelséget igényli. A fáradt szülőknek sokat segíthet a babahordozás, mert ez az eszköz meg tudja teremteni azt a biztonságos, méhen belülihez hasonló közeget, amire a baba vágyik.
Mamami: Sokan gondolhatják, hogy semmi baja nem lehet egy kisbabának, ha egyszer melegben van, nem éhes és fizikálisan rendben van. Mégis jelez, sír…
Gardó Bea: A szülés és születés egy csodálatos és hatalmas életesemény, az anyukának és a kisbabának is. Ahogyan vannak szép vagy traumatikus szülésélmények, úgy vannak könnyebb és nehezebb születésélmények. A gyermeknek is megvan a maga születésélménye, de nem tudhatjuk pontosan, hogy ez számára milyen. A baba elkezdi feldolgozni a maga születésélményét, és akár erre is utalhat a vigasztalhatatlanság, amikor már mindent megpróbáltunk, és nem tud megnyugodni. Ezt nem fogjuk tudni megoldani helyette, de a jelenlétünkkel tudjuk oldani, elviselhetőbbé, kellemesebbé tenni ezt az állapotot. A testközelség, érintés, bőrkontaktus, meleg, komfortszopi előbb-utóbb át fogja segíteni őt ezeken az időszakokon.
Mamami: Még mindig sokan szajkózzák azt, hogy rosszat teszünk, ha reagálunk a kisbabánk jelzéseire. Mégis hogyan lehet megértetni és átadni másoknak azt, hogy ez a nézet finoman szólva is elavult és káros?
Gardó Bea: „Elkényeztetjük őket, ha velünk alszanak, és minden sírásra felvesszük őket.” „Magunkra szoktatjuk.” „Manipulál minket.” Ismerős mondatok? Nincs olyan család, ahol valaki ne bizonytalanítaná el a friss anyukát és apukát ezekkel a felmenőinktől örökölt mondatokkal. Ekkor kell emlékeztetnünk magunkat arra, hogy a baba nincs még olyan fejlettségi szinten, hogy manipuláljon minket.
Végtelenül egyszerűen fogalmazva ő az itt és mostban, a jelenben él. Ha jól van, nem sír, de ha valami nem jó neki, akkor hív minket. Ennyire egyszerű.
Mamami: Vajon miért van az, hogy erről már tudományos kutatások is születtek, mégsem terjed ez el széleskörűen, és generációról generációra örökítünk tovább valamit, ami nem szolgálja a gyermekek érdekeit?
Gardó Bea: Mert felnőtt világban élünk, és megszoktuk, hogy minden, ami körbevesz minket, valami mást takar, mint aminek látszik. A kisbabáknál viszont el kellene fogadnunk, hogy mindig arra reagáljunk, ami van.
Rá kell hangolódnunk ennek a kis lénynek az igényeire, mert egyedül még képtelen ellátni magát. Ha hív minket, vegyük fel, nyugtassuk meg, egyszerűen csak legyünk mellettük a jelenben.
Úgy hiszem ez a hozzáállás, hogy legyünk a jelenben és koncentráljunk arra, ami éppen van, az életünk többi területére is jó hatással lehet. Rengeteg stressztől és fölösleges aggódástól szabadulnánk meg ezáltal.
A kisbabákkal kapcsolatban érdekes, hogy az EC-módszert (Elimination Communication, azaz természetes csecsemőhigiénia, amikor a szülő nem ad pelenkát a kisbabára, hanem figyeli a gyermek jelzéseit, és adott pillanatban felkínálja az ürítés lehetőségét – a szerk.) mindenki nagy dolognak tartja, pedig tulajdonképpen a kutyánkkal, macskánkkal is ezt csináljuk, mert figyeljük őket és tudjuk, hogy mikor kell kiengedni őket a dolguk elvégzésére.
Mamami: Milyen lehet még a babák természete a negyedik trimeszterben?
Gardó Bea: A baba számára egyetlen biztos pont van, az anya. A baba világa ekkor még elég szűk. Kutatásokban is olvashatjuk, hogy a látása az első időkben, a mellen szopizva az édesanyja arcáig terjed. Ekkora a világa, ami számára tökéletesen elég, és nincs másra szüksége, hogy az élete rendben menjen a mindennapokban.
A baba stabil pontja az anya, az egyetlen ismerős illat, ismerős lény, akinek a léte életfontosságú számára, és neki ő jelenti a világot, a biztonságot. A baba az „anyján, belőle él”, általa fejlődik. Nemcsak az anyatejen, nemcsak a bőrkontaktuson, nemcsak a pelenkázáson, nemcsak az öltöztetésen keresztül van hatással rá az anya, hanem azon keresztül is, ahogyan érez, érzi magát. A babának a stresszmentességet, a nyugalmat, a biztonságot az adja, amit az anya megél, ahogyan az anya érez. Ezt nem nagyon szeretjük hallani.
Ennek ellenére el kell fogadnunk, hogy a kisgyerekek tükröt mutatnak nekünk. Amikor azt látjuk, hogy egy kisgyerek nincs jól, az első dolog, amit meg kellene tennünk, hogy magunkba nézünk, és meg fogjuk találni a megoldás kulcsát. Ez nem könnyű és igen görbe a tükör, mert mutatni tudunk bármit, de a baba és a kisgyerek azt jelzi vissza, ami van. Nem a tényeket, okokat (hogy például anya aggódik az építkezés miatt), hanem egyszerűen annyit, hogy anya aggódik, feszült, anyának valami nem jó és ettől kezdve nekem sem jó, mert ha neki nem jó, akkor nekem hogyan legyen jó. Ez óriási felelősség.
Nyilvánvaló tehát, hogy a gyermekágyas anya és a negyedik trimeszterben lévő baba igényei megegyeznek. A megoldókulcs pedig abban van, hogy ha ezt elfogadnák a nők, a friss anyák, akkor rengeteg probléma és aggodalom oldódna. Ha megértenék, hogy a korábbi életet ebben a szakaszban nem tudják folytatni, mert ez a szakasz nem erről szól, akkor nem akarnák követni a megszokott vagy eltervezett napirendet, vagy nem is akarnának követni napirendet.
A gyermekágy nem csak egy időszak, ami a várandósságot és az élet hátralevő részét összeköti, hanem egyúttal egy állapot is: egy időtlen, „világok közötti világ”. Semmihez nem hasonlítható.
Bizonyos értelemben csodák történnek ekkor. Visszahozhatatlan alkalom, hogy megéljük az itt és most állapotát és tökéletes lehetőség, hogy egyszerűen csak létezzünk, és csak a pillanatban éljünk. Szokták mondani az anyukáknak, hogy aludj, amikor a baba alszik. Ha jobban belegondolunk, ez a világ legtermészetesebb dolga, mert miért is kellene mást csinálnia az anyukának, amikor most ez az állapot van.
Engedélyük van arra, hogy ne csináljanak semmi mást, csak essenek szerelembe a babájukkal és legyenek ott, a jelenben vele.
Egyértelmű, hogy ezt könnyebb megoldani ott, ahol egy támogató közeg veszi körül a friss családot. Ahol nincsenek elvárások, nincsen hasonlítgatás, nincsenek jó tanácsokként burkolt, „jószándékú” beszólások…
De ha nem támogató a közeg, akkor is hiszem, hogy ennek a szakasznak van akkora ereje, hogy burokban tartja, erősíti és megtartja az új családot. Ezt értem úgy is, hogy a gyermekágyas időszak segítséget ad ahhoz, hogy ha valakit nem akarunk beengedni ebbe a burokba, akkor megtehetjük. Véleményem, tapasztalatom szerint ilyenkor a valóban segíteni akaró családtagok és barátok úgy tudnak jól a pár mellett lenni, ha segítenek, de nem nyomakodnak be ebbe az intim térbe.
Mamami: Mit szoktál tanácsolni a pároknak ebben a szakaszban? Hogyan készüljenek, esetleg mivel fognak szembesülni?
Gardó Bea: Érdemes tudatosítani, mert ez később segítség lehet, hogy amikor a pár várja gyermekét, tudja, hogy meg fog változni az élete, nem lesz ugyanúgy semmi, és mégis, amikor eljön a várva várt pillanat, ez zokon tud esni.
Ilyenkor mindig emlékeznünk kell, hogy pontosan erre vágytunk, ezt akartuk: változást akartunk behívni az életünkbe, mert új irányt akartunk. Most itt van, csak bele kell helyezkedni és megtapasztalni a mélységeit és a magasságait is.
Talán a legjobb tanács az lehet ebben az időszakban, hogy engedjük meg magunknak, hogy belehelyezkedjünk ebbe a csodákkal, mélységekkel és magasságokkal teli szakaszba, és engedje meg ezt a környezet is.
Mamami: Szép gondolat, miszerint van egy erő, ami eljön minden nőhöz szülése idején, és ebben az erőben benne van az összes előzőleg szült nő ereje. Ahogyan erősíteni, úgy sajnos gyengíteni is tudjuk egymást a segítségnek szánt, ártalmatlannak tűnő mondatainkkal. „Jó baba?”, „Végigalussza már az éjszakát?”, „Neked biztosan nincs tejed, éhezteted a gyereked.”, „Te nem használsz cumit? Te használsz cumit?”, „Ne kapkodd fel minden nyikkanásra, magadra szoktatod, elkényezteted.” Bizonyára a legtöbb anyuka szembesült már ehhez hasonló mondatokkal. Hogyan lehet ezekkel megbékélni?
Gardó Bea: Nemcsak vajúdás, hanem szülést követő időszak is egy megváltozott tudatállapotban zajlik, másképpen hatnak a mondatok. Az ekkor tett, teljesen ártalmatlannak tűnő kijelentéseket sokszor évek alatt tudják csak feldolgozni a friss anyukák.
A legjobb lenne ebben az időszakban is és úgy általában is úgy élni, hogy mielőtt bármit mondunk, próbáljuk meg átgondolni, hogy valóban segítség lehet-e az adott mondat az adott helyzetben. Az anyukának szól vagy esetleg magam élményeinek feldolgozása.
Egy megváltozott tudatállapotban lévő anyukától nem elvárható, hogy megszűrje a felé áramló mondatokat, viszont aki mondja, attól igenis elvárható a tudatosság ezen foka.
Mamami: Bár lennénk ennyire tudatosak…
Gardó Bea: Válhatunk egyre tudatosabbá! Ez kiváló gyakorlóterep. Mielőtt kimondunk valamit egy gyermekágyas anyukának, előtte engedjük át egy szűrőn: vajon magam miatt akarom mondani, vagy miatta? Segítség lehet ez neki, előre viszi majd őt, érdemes kimondani? Ha igen, hogyan?
Mamami: A szülők szinte burokban tartják ilyenkor a gyermeküket, és a negyedik trimeszter időszaka is mintegy burkot von az egész család köré. Mi történik a burokban levőkkel?
Gardó Bea: A leglátványosabb dolog, ami ebben az időszakban történik, hogy születik egy baba. De nem csak ő. Egyúttal megszületik egy anya, egy apa, és egy új család is. Minden, ami eddig volt, az összeborul. A korábban kialakult rendek, emberek közötti viszonyok, rendszerek már nem fognak ugyanúgy működni.
Első gyermeknél lesz a lányból anya, a férfiból apa: (szülő)pár születik. Születik egy új rend. Ez a folyamat is a gyermekágy időszaka alatt zajlik le. S – mint minden jelentős, új dolog születését – ezt is megelőzi egy reménytelennek tűnő kaotikus, zűrzavaros állapot, mint ahogyan érzünk például egy új ház vásárlása előtt, költözéskor, felújításkor.
Ezt az állapotot egy hasonlattal szeretném érzékeltetni. Hajnalban látjuk meg a nap első sugarait, de ezt előtte egy órával, amikor a legsötétebb van, nem érzékeljük még, csak tudjuk, reméljük, bízzuk, hisszük hogy meg fog történni: fel fog kelni a nap.
Közvetlen a napfelkelte előtt a legkilátástalanabb, leghidegebb, legreménytelenebbnek tűnő, legmélyebb a sötét. Ugyanez érzékelhető a negyedik trimeszter szakaszában. Semmi nem működik, minden zűrzavaros, vacak, kényelmetlen, kellemetlen. De akár hisszük, akár nem, be fog állni egy ritmus, egy új rend.
A burok azért kell, hogy semmi ne zavarja ennek a folyamatnak a lezajlását, mert igenis lényeges, hogy hogyan, mennyire mélyen zajlik le ez a transzformáció, milyen mélyreható ez az átalakulás, megújulás, mind az anyában, mind az apában. Ami itt megtörténik, az marad, ehhez később már nagyon nehéz hozzányúlni, ez nem hozható vissza.
A gyermekágy pont olyan, mint amikor szerelmesek leszünk: teljesen máshogy látjuk a világot, mint normálisan. Visz, sodor magával az élet, nem tudunk máshogy lenni, máshogy tenni, sokkal érzékenyebb, képlékenyebb minden. Talán a legbölcsebb ilyenkor belehelyezkedni és ellenállás helyett menni az áramlással. Amikor aztán majd véget ér, egyre inkább mederbe terelődik, tervezhetővé válik újra az élet, egy rendezettebb kerékvágásban halad tovább.
Mamami: Ma már sokszor hallani, hogy a kisbaba akkor van jól, ha az anyukája jól van. Mégis hogyan tud a környezet jól jelen lenni, jól segíteni ebben a szakaszban?
Gardó Bea: Ha az anya jól van, minden és mindenki jól van. Nekem ez vált mottómmá az évek során.
Érdekes, hogy amíg várja az anyuka a babát, a környezet odafigyel és igyekszik kényelmessé tenni neki az életet, viszont ahogy a baba megszületik, az anya mintha háttérbe szorulna, és minden érdeklődés, figyelem a babára helyeződik át. Az anya mellékszereplővé válik.
Pedig ennek az időszaknak is az a kulcsa, hogy az anya jól legyen. Minden, amit az anya ilyenkor magáért, a megújulásáért tesz, nem csak önmagáért teszi.
Mamami: Hogyan tudunk jól segíteni?
Véleményem szerint a legjobb segítség, ha tartjuk a teret, és azt támogatjuk, hogy az új család jól legyen. Ez alázatot kíván a külvilágtól. Nem közbeavatkozni, hanem biztosítani a családot arról, hogy van, aki segítsen, ha szükség van rá, készen állni, de nem tolakodni.
Annak idején én Amerikában, egy kis városkában tanultam a születés utáni masszázsról, ahol a gondoskodásról mindenki így gondolkodott, és például a család és barátok megteremtették a lehetőséget, összedobták a pénzt, hogy az anyuka rendszeres gyermekágyi masszázst kapjon. Megszervezték, hogy minden nap legyen friss étel az új család asztalán. Fizikai teendőkben is közreműködtek, de nem vendégeskedtek, mert ez az időszak nem arról szól. Energiát hozunk és megtartunk, ennek van itt az ideje. Ehhez pedig valóban nagy alázat kell a segítő részéről.
Gardó Beával Bíró-Polgár Mariann beszélgetett.
A Lelkünkkel is szülünk cikksorozatunkat, a várandósság és szülés témában, itt találjátok.
Várandósság és szülés témában, sok-sok információt olvashattok a Mamami Fórumon. Gyertek ide!

!EGYÜTT KEDVEZMÉNNYEL! A szoptatás női művészete és a Babák testközelben, két alapvető könyv, ami most együtt is megvásárolható, egy csomagban kedvezményesebb áron. A testközelség és hordozás alapvetői kérdéseiről és a szoptatásról értékes tudást sajátíthatsz el belőlük.
A könyveket itt éred el.