Egy gyermek érkezése a világon az egyik legjobb dolog, ami történhet velünk. A kezdeti eufórikus öröm, majd a felelősség érzése mellett akarva akaratlanul bukkannak elő belőlünk mélyen eltemetett képességeink is. Vass Gergely például már diákként is nagy mesemondó volt, újságíró nagymamája és dramaturg nagybátyja bíztatására írt is történeteket, de végül nem ezen az úton haladt tovább. Egészen addig szunnyadt benne ez a tudás, amíg meg nem született első kisfia. Az ő érkezése hozta felszínre újra a mesemondást és estéről estére újabb és újabb történetekkel barangoltak közösen az álmok birodalmába.
Ma már két fiú gyermeke hallgatja a varázslatot, nemrégiben pedig nyomtatott formában is megjelent első könyve, Altatómese a kerekerdőből címmel. Ennek apropóján beszélgettünk Gergellyel a kezdetekről, a könyv születésének történetéről, a kisgyermekek altatásáról, arról, hogy miért is fontos és hogyan segít a gyermekeknek az esti altató mese.
Mamami:A BOOOK oldalán a bemutatkozódban azt írod, hogy mindig nagy mesemondó voltál és ügyvédi munkád is csupa mesemondás igaz történetekkel. Azért nem általános gyakorlat a szakmádban a mesekönyv írása. Mesélsz nekünk a kezdetekről? Hogyan született meg a Kis Erdészfiú története?
Vass Gergely: A kisfiam születése volt a sorsfordító ebben. Egészen addig nem sokszor találkoztam mesekönyvvel. Diákként, egyetemistaként majd fiatal felnőttként alapvetően nem ezeket a könyveket forgatja az ember, kivéve, ha van a családban kisebb gyermek és olvasol nekik, de nekem nem volt ilyen irányú tapasztalatom.
Amikor a feleségemmel vártuk az első fiúnkat a Kis vombat úszni tanul könyv akadt a kezembe és azt kezdtem el olvasni a még bent lubickoló gyermeknek. Éreztem némi párhuzamot aközött, hogy ő bent volt a magzatvízben, a kis vombat pedig úszni tanul, így sokat olvastam ezt a történetet neki.
A mese és olvasás ezt követően is a mindennapjaink fontos része lett, azzal kiegészülve, hogy egy idő után az én mesemondó énem is előtört és az olvasás mellett elkezdtem mondani is a történeteket. Emlékszem először markolókról szólt a legtöbb mese, mert az érdekelte, majd később valamelyik este kipattant a Kis Erdészfiú karaktere.
Egyre többször kérte, hogy apa „olvasd fejből” a „körbekörbét”, így terebélyesedett a mese estéről estére, majd megszületett a végleges formája.
Azóta is szereti és sokszor kéri, most már az öccsével együtt és amióta megvan könyv formájában is, imádják hallgatni. Az esti meseolvasásoknak ez a könyv a vége.
A Kis Erdészfiú pedig azért formálódott meg bennem, mert olyan karaktert kerestem, aki ad egy természet közeliséget. Mi belvárosban élünk, a fiaimnak alapvetően nincs kötődésük az erdőhöz, nehéz is volt kimoccintani őket a komfortzónájukból, így alapvetően az adta a mese alapját, hogy a történet hallgatása közben kerüljenek kicsit közelebb a természethez.
Mamami: A karaktereknél kicsit megállva, mindenki „csak úgy” kipattant vagy van mögöttük valós személy, akiről eszedbe jutottak?
Vass Gergely: Nem. 🙂 A karakterek estéről estére születtek meg. A Kis Erdészfiúnál az volt a fontos, hogy gyermekszereplő legyen, mert így könnyebb vele az azonosulás. A körbe-körbe vándorlás közben megismert állatok az én valóságomban pedig nem kifejlett állatok, hanem aranyos játékállatok, akik könnyen megszerethető figurák. A róka koma, medve pajtás, nyuszi, mind-mind klasszikus alakok, akiket alapvetően szeretnek a gyerekek és nagy valószínűséggel valamelyikükhöz plüssfigura formájában oda is bújnak a mese hallgatása közben.
Mamami: A Kis Erdészfiú egy altatómese, amire nagy szüksége van a kisgyermekes szülőknek. Az altatás úgy hiszem örök téma a családoknál, neked mi a tapasztalatod ezen a téren? A mesén kívül nálatok van még alvást könnyítő praktika?
Vass Gergely: Tapasztalatom szerint az altatás minden kisgyermekes családnál a nap egyik legnagyobb feladata.:-) A család minden tagjának a saját ritmusában zajlik a napja, különböző eseményekkel, helyzetekkel találkoznak, de a gyermekes családoknál a nap vége mindig azzal zárul, hogy rá kell venni a gyerkőcöket az alvásra. A kell szót használom, mert tapasztalatunk szerint ha nem alszik el megfelelő időben és nem alszik megfelelő mennyiséget, akkor másnap fáradt, nyűgös, nem lesz kisimult és ez igaz a szülőkre is.
Amire mi a feleségemmel rájöttünk és alkalmazzuk is kisebb nagyobb sikerrel, hogy szükség van a rendszerességre, mert ez az első lépcső az altatáshoz. A mesében is ott van, hogy „csöndesen megvacsoráztak, halkan megfürödtek, azután elnyúltak a puha ágyakban és egy szempillantás alatt mély álomba szenderültek…” 🙂
Mamami: Ez biztosan így zajlik nálatok…🙂
Sehol nem így zajlik. 🙂 Viccet félretéve, a rendszeresség ad egy kapaszkodót a gyermeknek is és valljuk be a szülőknek is. A legtöbb esetben, ahogy beszéltük már, vacsora, fürdés, ágyba bújás és mese az esti ritmus. Ezt az ívet igyekeztem megfogalmazni a mesében is. A nap zárásaként pedig a mese megnyugtatja, ringatja a gyermekeket és ad egy jövőképet a másnapra.
A saját gyermekeimnél újra felfedeztem, hogy a monoton dolgok elősegítik az alvást, a mesémben a „körbe-körbe” mendegélés monotonitása segít álomba vinni a gyerkőket. De a báránykák számolgatása is andalító lehet. Én például gyermekkoromban sokszor aludtam el báránykát számolva.:-)
Mamami: A meséd egy láncmese, ami nagyon fontos műfaj, mert az ismétlődések által különös hatással vannak a gyermekekre. Tudatos volt nálad, hogy láncmesét írj?
Vass Gergely: Nem. 🙂 Teljesen ösztönös volt, megvallom a láncmese szót akkor hallottam először, amikor elolvastam a szerkesztőség által megírt ajánlót a könyv hátoldalán. 🙂 A fiaim óvónőjétől kaptam is egy hatalmas dicséretet, mert ezek a láncmesék megnyugtatják a gyermekeket, stabilitást és fogódzót adnak nekik. Ő szokta olvasni az ebéd utáni alvásnál a Kis Erdészfiú kalandját és mesélte, hogy most már, miután a gyerekek megismerték a történetet, ismétlik is a monoton szavakat, ami segíti az elalvást.
Mamami: Az alvással kapcsolatban nekem eszembe jut, hogy vannak bagoly- és énekesmadár típusú emberek. Te melyik táborba tartozol? 🙂
Vass Gergely: Inkább énekesmadár típus vagyok, lefekszem, becsukom a szemem és alszom. 🙂 Úgy gondolom ezzel sok kisgyermekes szülő így van egy hosszú nap után, de viccet félretéve, sosem voltam éjjeli bagoly típus, nem szerettem sokáig fent maradni, inkább aludtam. Úgy tapasztaltuk a feleségemmel, hogy a gyermekeknél is fontos, hogy hamar feküdjenek le. A legtöbb esetben, ha elcsúsztunk az altatással, másnap elég nyűgös napja volt mindannyiunknak. Korábban ébredtek és a kevesebb alvás rányomta a bélyegét a napunkra.
Ez is azt igazolja számomra, hogy mennyire fontos a rendszeresség. Sok más családhoz hasonlóan, nálunk is a vacsora, fürdetés, meseolvasás, altatás ritmusa keretezi az estéket. A mese végét elég nehezen fogadta el anno a nagyobbik fiam és ez volt az a pont, ami életre hívta a Kis Erdészfiút is. Ő még igényelte, hogy „olvassak fejből”. A lámpaoltást követően tényleg csak a saját gondolatai és a szóban elmondott mese van. Nálunk működik, hogy így alszik el. Azért elég éber ahhoz, hogy ha szót tévesztek, akkor kijavít. 🙂
Mamami: Hogyan fogadta a családod, környezeted a könyv megjelenését?
Vass Gergely: Akkor, amikor megszületett a mese végleges formája, nem tudtam, hogy meg fog jelenni. Először arra gondoltunk, hogy legyen ez egy közös családi mese, nyomtatott formában. Ezért akit csak tudtam, igyekeztem bevonni a családból az alkotás folyamatába.
A könyv illusztrációit például a feleségem testvére, Benkő Lilla készítette. Kalandos történet ez már önmagában is, mert először amikor átküldtem neki a mese kéziratát, másfél évig nem történt semmi. Majd paint programmal megrajzoltam az oldalakat a magam gondolatai alapján és azt is elküldtem neki. Azt nem tudom, hogy ez volt-e a gyújtópont, mert erről nem beszéltünk még, de az biztos, hogy elkezdett rajzolni.
Még csak kezdő beszélgetések voltak a kiadóval, amikor már az angol verzióban is gondolkodtam. Így került a képbe a nagynéném, aki 30 évig dolgozott Londonban a BBC rádiónál. Boldogan vállalta a feladatot és egy londoni költő barátjával közösen készítették el műfordítást. Nálunk a családnak ez egy olyan ága, ahol elég erős az írói véna. A nagybátyám, Békés József, aki komoly ifjúsági filmeknek volt a dramaturgja mint például a Keménykalap és krumpliorr, mindig bíztatott az írásra, de a középiskolai magyar tanárom letörte az ambícióim, így abbamaradt az írás.
A meséhez visszatérve, a testvérem volt, aki lektorálta a szöveget. Sógorom pedig fotós, így ő készítette az első fotókat az illusztrációkról. A feleségem pedig az egész ügy „menedzsere” lett.
Szóval tényleg mindenki benne volt és saját tudásának megfelelően segítette a könyv megszületését. Nagyon szerettük ezt a munkát közösen. Azt elárulhatom, hogy a folytatásban is megmarad ez a gárda. 🙂
Mamami: A könyv megszületését követően volt még olyan reakció, amire szívesen emlékszel?
Vass Gergely: Sok volt, igen. Nagyon emlékezetes marad például, hogy amikor az előrendeléseket elkezdte kiszállítani a posta, mindenhonnan özönleni kezdtek a fotók, hogy megérkezett a könyv. Különböző asztalokon, kanapékon, gyerekek kezében láthattam a könyvet. Nagyon régi barátoktól és ismerősöktől is érkezett fotó, ami külön nagyon jóleső érzés volt.
Érdekes élmény volt az is, hogy én a könyv nyomtatott formáját ezeken a fotókon láttam először, majd az egyik könyvesboltban tébláboltam, amikor teljesen véletlenül, előttem tolták ki a raktárból a könyveket és tették ki a polcra.
Mamami: Milyen érzés, hogy most már nagyon sok gyermeknek a te meséd az esti meséje? Gondolkodtál már azon, hogy sok család meséli a meséd talán ugyanabban a pillanatban?
Vass Gergely: Ahogy már említettem korábban, amikor ebbe az egészbe belefogtam nem gondoltam, hogy idáig eljutunk. Amikor megérkeztek az első olyan képek hozzánk, hogy mások olvassák a gyermeküknek a mesét, akkor tudatosult bennem, hogy ez most már tényleg mindenki számára elérhető mese lett.
Ez nekem addig a pontig egyáltalán nem volt nyilvánvaló, pedig alapvető, hogy ha megjelenik egy könyv, akkor azt olvasni fogják. De ez csak most tudatosult igazán. 🙂 Nagyon jó érzés és azért büszkeséggel tölt el.
Mamami: Többször beszéltünk arról, hogy nem volt tudatos a könyv útja, de megjelent és most már itt van a kezünkben. Kiknek, milyen korosztálynak ajánlod?
Vass Gergely: A magyar verzió mindenképpen óvodás gyermekeknek szól, a 3-6 éves korosztálynak, az angol verzió pedig inkább kisiskolás korban érthető jól, így a 7-10 éves korosztálynak ajánlanám.
Mamami: A végére pedig egy klasszikus kérdés, beavatsz minket abba, hogy mik a további terveid? Lesz folytatás?
Vass Gergely: Igen, két folytatás van tervben és jelenleg úgy érzem, hogy az altató mese témában folytatom az írást. Bizton mondhatom, hogy sok ötletem van, ezt a gyermekeim igazolni is tudják, hiszen ők az első hallgatói a meséknek.
A folytatás a jövő év témája lesz. Ahogy már beszéltük, marad a családi alkotói gárda, akik szintén kíváncsian várják, hogy mikor kapcsolódhatnak be újra az alkotás folyamatába, de egyelőre senkinek nem árulok el semmilyen részletet. 🙂
Vass Gergellyel, Bíró-Polgár Mariann beszélgetett
Az Altatómese a kerekerdőből könyvet a Mamamiboltban is megtaláljátok. Klikk ide!
A könyvről itt olvashattok ajánlót tőlünk.
A Mamami Fórumon pedig nagyon sok anyuka beszélgetett az alvás, altatás témával kapcsolatban, itt megtalálod a tapasztalatokat.
