Főoldal Minden másOtthon Egyszerű gyerekszoba… Olyan van?

Egyszerű gyerekszoba… Olyan van?

by mamadmin

A hozzánk érkezők első kérdése általában az, hogy mindig ekkora rend van-e nálunk. A válasz nem. 🙂 De majdnem mindig. A következő kérdés a hogyan? Sok dolog nem kell hozzá – az egyszerűsítés már csak ilyen… 🙂 Egyetlen egy szükséges: motiváció.Hogy fontos legyen számodra, hogy így élj. Benne létezve természetesen jól megfoghatóak az előnyei, és semmire nem cserélném el. Számomra a környezetemben lévő harmónia megélésének ez is egy módja. Egyfajta relaxáció. Azt is hiszem azonban, hogy az én igazságom soha nem lehet mindenki számára érvényessé, akkor sem, ha egyre nagyobb a társadalom azon rétege, aki a simple living mellé teszi le a voksát. Fontos nyitottnak maradni a különbözőségekre és látni, hogy ez az életmód nem egy mérce, nem ehhez képest határozható meg a jó és a rossz, és valószínűleg igen kevéssé válhat vonzóvá akkor, ha egy versenyfeladatként, a mindennapi kihívások egy újabb elemeként szemléljük.

0. Előkészületek

Ha motivációban nincs hiány, akkor viszont nincs más hátra… Mivel könyvekből, kiadványokból, online tanfolyamokból igazán nem szenvedünk manapság hiányt, ha az egyszerűsítés a kérdés, a tájékozódás tökéletes első lépés lehet. A lakás minden sarkát lemérve, méretarányos rajzzal vágtunk bele a szakirodalom áttekintésébe… És nyilvánvalóan egyértelművé vált, hogy ez képtelenség, de ha nem is az, egyszerűnek biztosan nem egyszerű. Azt hiszem, az egész téma kulcsát a maximalizmus elengedésében kell keresnünk (és az egyszerű gyermekkoré is valahol ezen a környéken található meg, amolyan pozitív hozadékként). Így aztán vettünk egy nagy levegőt, és lesz ami lesz alapon belevágtunk. Beépítettük, amit be tudtunk, elengedtük, ami nem ment, meglőttük azt a bizonyos arany középutat.

1. Rendszerezés

Szelektálás, elajándékozás, újrahasznosítás, térteremtés. A magyar társadalom alapvetően gyűjtögető kultúrában létezik, és bár soha nem éreztem különösebb kötődést a tárgyak iránt, mégis idő volt míg a „valamire még jó lesz” gondolatvilágából a „már nincs szükségem rá” elfogadása felé fordultunk. A folyamat mindenkit elért, elsöprő eredményeket hozott. Rengeteg felesleges dologtól szabadultunk meg.
Hamarabb értük el a minimalizmus felé törekvésünk gordiuszi csomóját, a játszószobát, mint gondoltuk. Kérdéssé vált, hogy bár a saját meglévő holmijaink szelektálásáról szabadon döntünk, vajon arra is szabadságom van-e, hogy megváljak a két és fél éves kölyök kedvenc műanyag, villogós, zenélő, nem kikapcsolható karácsonyi rénszarvasától. A válasz határozott „nem tudom” volt. Cselhez folyamodtunk: ha úgy láttam, már nem játszik valamivel, és nem is igazán lehet szüksége rá többé, 2 hónapra a garázsba tettük, ha továbbra sem merült fel a hiánya, akkor elajándékoztuk. Nagyon fontosnak tartottam, hogy hulladékot ne termeljünk a szelektálás során, mindennek igyekeztünk gazdát találni.

2. Tárolás

Azokat a dolgainkat, amelyeket elkerült a szelektálás mindent elsöprő ereje, rendszerezni kezdtük. Konyhától gyerekszobáig, fürdőszobától a garázsig.

A gyerekek szobájában kosarakba, dobozokba kerültek a játékok, téma szerint csoportosítva: építő, baba, póni, lego stb. Egy kosárdoboz vagy zsák egy csoport.

Bármilyen ősrobbanásos játék után képesek rendbe tenni egészen apró kortól a dolgaikat, mert természetessé vált számukra, hogy ebbe a rendszerbe kerülnek vissza a játékok, és hogy a rend folyományaként mindig megvan a kirakó minden egyes darabja, és sosem vész el a baba hajpántja sem. Mert tutira a babaruhás dobozba kerül.
Ugyanez a szisztéma szépen lassan az egész életterünk felett átvette a hatalmat, és valóban átalakította az életmódunkat. A megnyíló terek valóban felszabadító hatással voltak, és valahogy már nem éreztünk égető vágyat az azonnali feltöltésükre.

3. Kész. És most? Meddig marad így?

A minimalizmusra, egyszerűsítésre irányuló első lépéseink által úgy éreztük, rengeteg energiánk szabadult fel. Teret kaptunk, levegőt, és időt, minőségi időt. Nem volt kérdés, hogy ez a mi utunk, de hogyan tudjuk fenntartani? Megborítja-e vajon az első karácsony vagy születésnap?

Komoly kritériumokat állítunk a bejövő cuccokkal szemben. Magunk felé is természetesen, csak úgy, mint a gyerekekével szemben. A legfontosabbak:

  • Természetes anyagból készül.
  • Persze nem lehet mindig minden fából. Ugyanakkor az ideális játék stílusában, megjelenésében azt az értékrendet képviseli, amit szeretnénk csomagban adni a gyermekünknek: kerüljük a nettó műanyagot, figyelünk a minőségre, mert általános tapasztalat, hogy a drágább sokszor mégis olcsóbb. Tovább marad velünk, nem semmisül meg napok vagy hetek alatt, és megunhatatlan.
  • Számtalan célra felhasználható, de nem játszik a gyerekeim helyett, és a szó gyermekbarát értelmében fejleszti őket (= nem angol szavakat tanít nekik, hanem megmutatja, milyen a világ, ami körülöttünk van, milyen lehetőségeik és képességeik vannak.)
  • Könyvek mindenek felett! 🙂 Hiszen mi mással is tehetnénk a legtöbbet értük, ha nem azzal, hogy napról napra olvasunk nekik, velük és mellettük?

A családunk nagyon nyitott: kérdeznek, mielőtt ajándékoznak, és segítséget kérnek az ideális játék kiválasztásában. Ismerik a preferenciáinkat, és maximálisan tisztelik is. Ehhez persze beszélgetnünk kell erről, be kell őket vonnunk. Egy közös Drive táblázat, amelyben megjeleníthetőek azok az ajándékok, amelyek nem végzik a garázsban három hónap múlva szintén jó társ lehet az együtt gondolkozásban.

Persze vannak nehézségek, és messze a tökéletes dogmakövetése, de azt ugyebár az elején el is engedtük. Némi lazasággal, sok mérlegeléssel és tudatossággal azonban gyerekkel is sikeresen lehet boldogulni az egyszerűbb világban.

Kapcsolódó cikkek