Vendégségbe érkeztetek. Régen látott rokonokhoz, ismerősökhöz. Ez a gyerek mindig ilyen szégyenlős? – hangzik a kérdés újra. Értetlen tekintettel sugalmazzák feléd megállapításukat: valami nincs rendben a gyermekeddel.
Túl félénk. Más gyerek egyből felfedezné a házat, játszana a többi gyerekkel. A tiéd meg? Ki sem mászik az öledből. Szemével mindent figyelemmel kísér. Nem szól semmit. Ha hozzá szólnak vagy kínálgatják, arcát a mellkasodba temeti. Benned kétségek támadnak, igazuk lehet?
Nyugodj meg, minden rendben van gyermekeddel: szuperérzékeny.
A szuperérzékenység egy személyiségvonás, mely a világ népességének körülbelül húsz százalékára jellemző. Ez az öröklött, általános vonás egy idegrendszeri sajátosságnak köszönhető, mely a fokozottan érzékeny embereket képessé teszi környezetük sokkal részletesebb és mélyrehatóbb feltérképezésére. Agyuk alaposabban dolgoz fel minden érzékelt információt. Ez a sajátosság felnőttkorban is megmarad, és „attól függően jelent előnyt vagy válik szorongásaik forrásává, hogy milyen neveltetésben volt részük” a fokozottan érzékeny gyerekeknek – vallja a téma kutatója, Elaine N. Aron, klinikai szakpszichológus, aki maga is szuperérzékeny.
Mint minden emberi adottságnak, az érzékenységnek is egyaránt van előnyös és nehezebb oldala. A fokozottan érzékeny gyermekek intuitívak, empatikusabbak, kreatívak. Képesek másokat meghallgatni, humorosak és könnyen fejezik ki magukat. Korukhoz képest jellemzően megfontoltak és elővigyázatosak. Minden látott, hallott és tapasztalt dolgot végig gondolnak és csak ezután cselekednek. Emiatt lassabban hoznak döntéseket, még számunkra egyértelmű dolgokban is.
Amikor erős intenzitású, nagy mennyiségű inger éri őket könnyen túltelítődnek. Ösztönösen megpróbálják elkerülni ezt. Ha nem sikerül, nyűgössé és kiegyensúlyozatlanná válnak. Ha volt korábban valamilyen rossz tapasztalatuk, akkor hajlamosabbak félénken és bizalmatlanul viselkedni. Van aki csendben meghúzódik egy biztonságos helyen (például anya ölében), ezért félénknek és bátortalannak bélyegezhetik. Van aki tombol és hisztizik, hogy elkerülhesse ezeket a túlingerlő helyzeteket. A nagy vendégségek, hangos események, számukra idegen helyek és emberek, mind túlingerlődésre adnak okot. Így már nem is olyan furcsa gyermekünk visszahúzódó viselkedése rég nem látott rokonok körében, igaz?
Fokozottan érzékeny gyermeket nevelő szülőként tudatosítsuk magunkban, hogy gyermekünk alaptermészete teljesen normális. Megértő és tapintatos neveléssel boldog, kiegyensúlyozott felnőtté válhat. Ezen a ponton felmerülhet bennünk a kérdés: jó, de hogyan? Mire figyeljek oda, ha szuperérzékeny gyermeket nevelek?
Először próbáljuk megérteni gyermekünk természetét, milyenségét. Aztán próbáljuk meg elfogadni olyannak amilyen, és igazítsuk az ő egyéniségéhez nevelési módszereinket. Kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ugyanazzal a nevelési módszerrel minden gyerek esetében más hatást érnek el a szülők. Ez részben a különböző élethelyzetből, részben a gyerekek más alaptermészetéből és részben a szülők gyerekük viselkedésére adott eltérő reakcióiból fakad. Nem probléma, ha szülőként teljesen más alaptermészettel rendelkezünk mint gyermekünk. A kulcskérdés inkább az, sikerül-e összecsiszolódnunk? Ehhez önismeretre, gyermekünk iránt feltétel nélküli szeretetre és kölcsönös tiszteletre van szükségünk.
Szeretnék megosztani néhány általános tanácsot a szuperérzékeny gyermekek neveléséhez, a teljesség igénye nélkül.
Lehetőség szerint gyermeked mindig legyen jóllakott és kipihent. – mert ezáltal könnyebben kivárja, hogy segíts rajta egy számára kellemetlen helyzetben.Nagyon jól tudjuk, felnőttként is könnyen ingerlékennyé válunk amikor éhesek vagy kialvatlanok vagyunk. Ez még inkább igaz gyerekkorban, amikor alig kezdtük el tanulni érzelmeink szabályozását.
Mielőtt vendégségbe mennétek, meséld el neki többször hova mentek, kik lesznek ott, mit fogtok csinálni, meddig maradtok. Ez megkönnyíti az új helyzettel való barátkozást. Például „Anya unokatestvéréhez megyünk, Évihez és a családjához. Még nem találkoztál velük. Ha megérkezünk köszönünk mindenkinek. Van egy aranyos kutyájuk és két gyerekük, Zsófi és Kitti. Lesznek ott játékok, amivel te is játszhatsz. Anya beszélgetni fog Évivel. Addig maradsz az ölemben amíg jólesik neked. Amikor szeretnéd megnézzük a játékokat. Együtt ebédelünk, és kávézni is fogunk. Utána indulunk haza az autónkkal. Amíg utazunk, te nyugodtan tudsz aludni egyet”.
Higgyünk a gyermekünknek! Elmondok egy megtörtént esetet. Síelni voltunk nagy társasággal: szülők, gyerekek és barátok. Petike esetlen, szőke fiú, hétéves forma. Nem először síelt már. Reggel panaszkodni kezdett a síbakancsára, nagyon nyomta a lábát. A szülei legyintettek. Ugyan ne kényeskedjen, szorít egy kicsit, aztán megszokja. Petike nem panaszkodott többet. A nap végén, amikor lecsatolták a felszerelést, Petike bakancsából előkerült az apartman kulcsa. Az nyomta. Szülőként ne gondoljuk, hogy minden tudás birtokában vagyunk, mindent jobban ismerünk. Mi érzékeljük valahogyan a világot, gyermekünk pedig egy másik nézőpontból. Mindkettő lehet igaz. Ha fura szagot érez – szellőztessünk egyet. Ha szúrja a címke –igazítsuk meg vagy vágjuk ki.
Merjük megszabni saját határainkat! Természetesen nekünk, szülőknek is megvannak a saját határaink. Emberek vagyunk. Nem kell a cipőfűzőjét hétszer bekötni, ha neki nem tetszik a hatodik verzió sem. „Háromszor bekötöm, a harmadiknak már jónak kell lennie, mert nincs több időnk erre.”
Segítsd hozzá, hogy legalább egy területen remekelhessen. Művészeti- vagy sportág, színjátszás, fantáziajáték, bármi ami iránt érdeklődik. Segíts neki lassan, fokozatosan elindulni benne, ügyelve hogy eleinte sok sikerélményhez jusson.
Beszélgessetek a kudarcról, és arról hogyan tudja kezelni. A hibák létezéséről, és arról hogy neki is szabad hibáznia. A legnagyobb sportolók is hibáznak pályafutásuk során legalább egyszer. Ismertesd meg vele időben, hogy számítson rá, vele is előfordul majd.
Beszélgess vele az érzelmekről. A szuperérzékeny gyerekeknek még inkább szükségük van arra, hogy megnevezhessék és ezáltal uralmat nyerhessenek bennük kavargó érzéseik felett. Érdemes már egészen kiskorban elkezdeni az érzelmekkel való ismerkedést, amihez gyárthatunk mi magunk érzelmi képkártyákat vagy léteznek játékok, mint a Boribon, hogy vagy? társasjáték, mely segítségünkre lehet az érzelmekről való beszélgetésben.
További hasznos információkat találhatunk a téma szakértőjének, Elaine N. Aron Szuperérzékeny gyerekek című könyvében. Ha pedig úgy érezzük elakadtunk, vagy túl nehéz élethelyzetben vagyunk ahhoz, hogy egyedül megbirkózzunk a problémánkkal, kérjünk bátran segítséget hozzáértő szakembertől!
Szerző
Trombitásné Miterli Gertrúd
pszichológus, édesanya, család- és párterterapeuta jelölt
A témával kapcsolatban hasznos beszélgetést olvashatsz a mamami fórumon.
