Az ajándékozás jelensége az emberiséggel egyidős, és bizony nem csupán ránk, hanem az állatok több fajára is jellemző. A szeretetnyelv egyik típusa, közmondások, dalok, versek, mesék tömkelege szól az ajándékozásról. Erkölcsi normarendszer is szerveződött köré, miszerint „nem illik nézni az ajándék ló fogát”, valamint „jobb adni, mint kapni.” Az ajándékozás a gyereknevelésben egy sarkalatos kérdéskör, hiszen sokan negatív előjellel az úgynevezett „elkényeztetés” vagy félrenevelés egyik eszközének is tartják a túl sok ajándékot. De ugyanez a helyzet akkor, ha nem egy ezredik játékot kap a gyerek, hanem élményt, amiből az emlékei révén a képzelete élete végéig profitálhat?
Ajándékozás az, ha valamit úgy adunk másnak, hogy nem várunk cserébe semmit. Magyarul adás, csak épp vétel nélkül. Az ajándékozás szinte minden kultúrában jelen van, hagyományokhoz illetve ünnepkörökhöz kapcsolódnak a leginkább. Ilyen például a karácsony, amikor pár napig a fa és az ajándékok körül forog az élet, vagy a születésnapok, amikor a meglepetéssel az adott személy fontosságát igyekszünk kifejezni.
Az ajándékozás érzelemkifejezés is, hiszen azokat szoktuk ilyen formában is boldoggá tenni, akiket szeretünk. Az ajándék persze nem feltétlenül egyoldalú dolog, hiszen a másik öröme az, ami az ajándékozót is mosolyra készteti, szóval mindenkinek van haszna a tevékenységből. Bevallom, nehéz az ajándékozás kapcsán objektíven fogalmazni, hiszen ezt a jelenséget napjainkban rengeteg kritika éri, főként a gyermekneveléssel kapcsolatban.
Merthogy mindannyian találkoztunk már olyan hangokkal a környezetünkben, hogy „ha mindent megveszel neki, nem fog semminek sem örülni”, vagy „ha mindig kap ajándékot, egy idő után el fogja várni”. Ismerős jóslatok? Sokszor összemossák az ajándékozást a nevelés hiányával, vagy hiányosságainak elfedésével. Egy amerikai tanulmány szerint például a túl sok ajándék miatt a gyerek nem tanul meg játszani, hiszen készen kapja a szórakozást, így a fantáziája nincs rászorulva a „munkára”. Ezek persze nem jelenthetőek ki általánosságban. Az ajándékozás jelensége hasonló sorsra van ítélve manapság, mint a kütyüzés (melyről korábbi írásunkat ITT olvashatja), és a megoldás talán itt is a nehezen tartható arany középútban rejlik.
Az ajándékozással kapcsolatos kritikák egyébként minden alkalommal a kézzel fogható meglepetésekre vonatkoznak. De mi a helyzet az élmény ajándékokkal? Amikor programot, kirándulást adunk a gyermeknek annak érdekében, hogy felejthetetlen pillanatokban legyen része, amiből épülhet, és amit semmi és senki sem tud elvenni tőle a későbbiekben, vajon tényleg a pozitív fejlődést támogatjuk? Ezzel is túlzásba lehet esni, és ebben az esetben is káros lehet, ha sok ilyen ajándékot kap?
Azt is tudják már a modern kor anyái, hogy ha túl sok a program, túl sok az élmény, az bizony képes „túlpörgetni” a ded idegrendszerét. Ha nincs pihi, nincs a programok között szabad semmittevésre lehetőséget kínáló idő, akkor a túl sok élmény is a visszájára fordulhat.
Azonban az élményajándékban az a jó, hogy a „mennyiségét” tekintve picit korlátozottabbak a lehetőségek. Ergo karácsonyra biztosan nem kap egy gyerek három játszóházi belépőt, négy állatkerti jeggyel és öt bábszínházi tickettel megfejelve. Az élmény ajándékok jól beilleszthetők a gyerek életébe és napirendjébe, lehet rájuk készülni, ami már elindíthatja a fantáziáját. Részt vehet az élményben a szülő, vagy akár az egész család (testvérekkel, nagyszülőkkel, nagybácsikkal, kutyákkal és macskákkal együtt), és ez – egy kézzel fogható ajándékkal ellentétben- garantáltan nem tűnik/törik/kopik el az idő előrehaladtával.
Ha olyan élményt adunk ajándékba, ami átmozgat, ami gondolkodásra ösztönzi a gyereket, ami olyan dolgokat tanít neki, ami a későbbiekben is hasznára válhat, akkor már nyert ügyünk van és megveregethetjük a vállunkat.
Fontos, hogy az élmény ajándék sikerességét nem annak költsége fogja meghatározni. Óriásit épülhet egy erdei kirándulásból is egy kiskamasz, ahol testközelből ismerheti meg a biológia könyvében szereplő állatokat és növényeket, de egy sportprogramtól is várhatunk fejlődést, főleg, ha az elindítja a jövőben a rendszeres testmozgás útján.
Arany középút– unásig ismételt közhely, amire még én is csak a szememet forgatom, ha hallom, vagy olvasom valahol, mégis ezzel lehetne a legjobban érzékeltetni azt, hogy hogyan lehet ügyesen lavírozni az ajándékok tekintetében gyermekünk fejlődését segítve.
Az élmény ajándékokkal – ha minden pénzünket áldozzuk is rájuk- nem lőhetünk bakot. Ha pedig ötletek után nézne valaki, akkor a Mamami fórumain hiánypótló tippekkel szolgálhatnak az anyatársak évszakra, gyerek életkorára, az élményben résztvevők létszámára tekintettel.
Hivatkozások:
Kütyü – Ördögtől való? – Avagy televízió, kell-e vízió a mamami fórum beszélgetései alapján
Élményt ajándékba a gyermeknek és magunknak – Mamami Fórum
Hutóczki-Orosz Évi
