A gyerekneveléssel kapcsolatban a hozzátáplálás egy újabb témakör, amihez mindenki IS ért. És mindenki jobban, mint a gyermek szülei. Sok feszültségforrást okozhat, akár családon belül is, ha a generációk nézetei, megszokásai ütköznek. De akár egy játszótéri beszélgetés is okozhat stresszt, ha a tapasztalatok megosztása egészségtelen (és talán értelmetlen) versengésbe csap át.
Nyilvánvaló, hogy mindenki a legjobbat akarja, és mindenki csak a tudását szeretné megosztani az édesanyával. De kire és mire érdemes hallgatni? Melyek azok a tanácsok, amelyeknek nincs alapjuk, vagy nem teljesen úgy, ahogyan az elhangzik?
Mi most 5+1 gyakori tévhitnek jártunk utána Óvári Anna segítségével, aki Magyarországon az egyik legnagyobb tudású BLW (baby-led weaning, vagyis igény szerinti hozzátáplálás) témában. Évek óta járja az országot, hogy személyesen is segítséget nyújtson a hozzá forduló családoknak, facebookos jelenléte pedig az oldalain és tematikus csoportokon át napi szinten nyújt mankót.
Az alábbi mondatokat, amikkel kapcsolatban Anna segítségét kértem, közvetlenül vagy közvetve egészségügyi szakemberektől, gyerekorvosoktól, védőnőktől hallottam tanácsként a hozzátáplálás során.
Kezdjük az indulással! Mikor is kell elkezdeni a hozzátáplálást? Van-e olyan egy bizonyos jel, ami a babánk érettségére utal?
“Ha már szinte kinézi az ennivalót a szánkból, bátran el lehet kezdeni a hozzátáplálást!”
Ez egy összetett kérdés. A WHO (World Health Organization – Egészségügyi Világszervezet), a La Leche Liga és ezáltal a magyar hozzátáplálási protokoll ennél szélesebb körben határozza meg annak jeleit, hogy egy baba készen áll a hozzátáplálásra. A babák utánzással tanulnak, így természetes, hogy nagy szemekkel és mereven nézik a felnőttek által végzett tevékenységet, adott esetben kézmozdulatokkal, szájmozgással imitálják is a szülők evéshez kapcsolódó mozgássorozatát. Ez szimplán gyakorlás. A baba akkor áll készen a hozzátáplálásra valamikor 5-9 hónapos kora között (ideálisan 6 hónapos kor felett), ha a tárgyakat a szájához tudja emelni, igény szerinti szoptatás/tápszer mellett is éhségjeleket mutat, a felső testét meg tudja tartani és megszűnt a nyelvkilökő reflexe.

Egy újabb tipikus mondat, amit a visszajelzések szerint gyakran hallanak az édesanyák:
“Ha nem megfelelő a súlynövekedés, minél előbb el kell kezdeni a hozzátáplálást!”
A babák súly- és hosszfejlődését érdemes vezetni az ingyenes letölthető Child Growth Tracker nevű alkalmazásban (vagy akár papír alapon kinyomtatott WHO sablonon). Abszolútértékben nincs elvárt súlynövekedés, a gyermek saját görbéjének ívét figyeljük (mindegyikét, hiszen egy hirtelen hosszfejlődés járhat súlystagnálással is, de ez akkor egyértelműen látszik a görbék ívén), és ha ott van nagymértékű eltérés (azaz legalább 2, előre berajzolt görbét átszel a gyermek saját görbéje), akkor avatkozunk be. Kisebb-nagyobb ingadozások beleférnek, hiszen fejlődik a gyermek mozgása, fogzik vagy beteg.
A beavatkozás nem a hozzátáplálás megkezdése! A háziorvos célszerűen laborra és/vagy szakorvoshoz (gasztroenterológus, endokrinológus) küldi a gyermeket, hiszen egy egyszerűen kezelhető vashiánytól kezdve az ételallergia miatt fenálló felszívódási zavaron át akár hormonális problémákat is jelezhet a görbék nagymértékű eltérése. Onnantól a szakember (időnként dietetikus segítségével) határozza meg, merre tovább. Szoptatott babáknál ezzel párhuzamosan mindenképpen érdemes IBCLC szoptatási szaktanácsadóval is felvenni a kapcsolatot, hátha szoptatási technika okozza a gondot.
A bogyós gyümölcsök elég megosztóak szoktak lenni, sokszor talán túlságosan is óvatosak ezzel kapcsolatban, van, aki tényleg a végsőkig kihúzná:
“A bogyós gyümölcsök allergizálnak, ezért minél később, lehetőleg 18 hónapos kor után adjuk”
Per definíció a szakirodalom az alábbi allergéneket ismeri: búzafehérje, tejfehérje, tojás, szója, mogyoró és tengeri herkenytűk. Ezek bevezetése a nagy kockázatú családokban (azaz ahol a vérszerinti rokonok között fennáll valamelyik ételallergia és/vagy a baba gyaníthatóan allergiás tüneteket mutatott az anyatejes táplálás ideje alatt) legfeljebb betöltött 12 hónapos korig történjen. Minden más szülői kompetencia, de maga az alapanyagok bevezetése 1 éves korig tart, onnan már nem beszélünk hozzátáplálásról.
A szoptatás mielőbbi elhagyását gyakran szorgalmazzák a hozzátáplálás megkezdésével, de vajon tényleg sürgős, hogy az ételek megjelenésével az anyatej vagy a tápszer fogyasztását drasztikusan csökkentsük?
“Minél hamarabb ki kell váltani az étkezéseket”
Igény szerinti szoptatás és tápszerezés esetén nem értelmezhető az étkezések kiváltása. Már a 2019-es magyar EMMI csecsemőtáplálási protokoll is deklarálja, hogy a hozzátáplálásnak nem célja az étkezések kiváltása, hanem ahogy azt a neve is mutatja, az igény szerint biztosított anyatej vagy tápszer mellé fogyaszt annyi szilárd ételt a baba, amennyire szüksége van. Ezt egyértelműen jelzi éhség- és telítettség jelekkel.
Újabb megosztó téma: a cukor. Ha valaki a kezdetektől adja, az szinte természetes, ha valaki nem adja a 6-12-18 hónapos gyermekének, furcsán néznek rá, sőt, a véleményüket sem rejtik véka alá. Ha máshogy nem megy, igyekeznek a tudomány mezsgyéjén rábeszélni az édesanyát arra, hogy legalább a közkedvelt túrós-csokis édességet ne vonja meg a totyogóstól.
“Hozzáadott cukrot is enni kell, szükséges az agyműködéshez!”
Az agyműködéshez szénhidrát kell, ez tény. A cukor 100% szénhidrát, ez is tény. Azonban a cukor több szempontból se jó a gyerekeknek, hiszen eltolja az amúgy egészséges, velük született ízpreferenciájukat, megterheli a hasnyálmirigyet, hirtelen vércukor ingadozáshoz vezet. Az agyunknak szükséges szénhidrát számos egészséges forrásból is bevihető a kovászos kenyértől kezdve a zöldség-gyümölcsökön át a hüvelyesekig.
Ha a gyerek bizonyos zöldségeket – például répát, cukkinit, spentótot, céklát – eltol magától, sokan megriadnak: mi lesz, ha emiatt lesz válogatós a baba. Erre is van jótanács: valamilyen módon bele kell diktálni az adott ennivalót, különben… Na azt nem tudjuk, hogy egyébként milyen katasztrófa történne.

“Ha nem eszi meg magától a zöldséget, valamilyen trükkel bele KELL azt csempészni az ételébe!”
A gyerekek nem buták, és minden bizonnyal oka van annak, hogy egy vagy több zöldséget, gyümölcsöt nem fogyasztanak. Ez lehet szimpla dacosság vagy veleszületett ízpreferencia. Csak azért, mert mi felnőttként úgy gondoljuk, milyen roppant egészséges a brokkoli, a gyereknek ettől még nem kell megennie. Szerencsénkre étel- és alapanyagbőségben élünk, a szükséges vitaminokat sok más zöldségből és gyümölcsből is be lehet vinni. Ezzel párhuzamosan az elsőre nem szeretett alapanyagokkal később bátran próbálkozhatunk ismét. Ha a gyermek megbízik bennünk, akkor idővel magától is megkóstolja. Ha tiszteletben tartjuk, hogy nemet is mondhat, akkor sokkal szívesebben mondanak igent is. Az ízlésünk változása, a kíváncsiságunk és nyitottságunk új ízekre, ételekre egész életünkben elkísér, csak néha intenzívebb, néha pedig ragaszkodik a megszokott ételekhez.
Somló-Bakos Dalma
Gyere fórumunkra, olvass vagy szólj hozzá hozzátáplálás, BLW témában itt!