Szalóki Ágit a magyar népzene és a világzene kedvelői egyaránt ismerik és szeretik. A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett, háromszoros Fonogram-díjas, Liszt Ferenc-díjas énekesnő és dalszerző, korábban tagja volt az Ökrös és a Besh o droM együtteseknek, később pedig szólóban folytatta munkásságát. A felnőttek mellett a gyermekek is nagy rajongói. Kicsiknek szóló koncertjein varázslat történik, önfeledten mulat együtt az énekesnővel a közönség apraja és nagyja.
Lassan két éve anyává vált, élete színpadának főszereplője pedig kisfia, Áron lett. Ennek apropóján beszélgettünk vele az Anyastaféta kérdései mentén. Hálásak vagyunk, hogy beengedett minket az anyasága intim terébe, válaszait olvasva értékes útravalót kapunk.
Mamami: Mi volt a legnagyobb kihívás anyaként, amit sikerült megoldanod?
Szalóki Ági: Van egy felejthetetlen élményem, mégpedig az, amikor a tizenhét hónapos kisfiam otthon bezárt a mosdóba. 🙂 Ma már tudok nevetni ezen a történeten, de akkor nem volt mókás a helyzet. Azon az ominózus reggelen a konyhában tevékenykedtem, és csak egy pillanatra akartam kiszaladni a mosdóba, de negyven perc lett belőle.
Mikor Áron elfordította a zárban a kulcsot, először megdöbbentem, a kisfiam pedig pánikba esett. Egy idő után arra jöttem rá, hogy két megoldás van: vagy kirúgom az ajtót vagy megpróbálom értesíteni a szomszédokat, hogy segítsenek. Ez utóbbi nem sikerült, hiába kiabáltam torkom szakadtából, így a megfelelő pillanatban, amikor hallottam, hogy Áron nincs az ajtó mögött, mély lélegzetet vettem, és mint egy igazi harcos, kirúgtam az ajtót. Azóta a lakásban kulcs nem lehet a zárban, elrejtettük Áron elől. 🙂
Persze ott vannak azok a hétköznapi kihívások is, amikkel a legtöbb édesanya szembesül, amikor anyává válik. Egy kisbabáról való gondoskodás merőben új élethelyzet. Talán az időm kezelése okozott nagy kihívást a kezdetekben, illetve az, hogy hogyan tudok lavírozni az anyaság és a munka között.
Mamami: Mi volt az eddigi legnehezebb próbatétel, amit anyaként átéltél?
Szalóki Ági: Az eddigieket nézve, a legnagyobb próbatétel az az időszak volt, amikor már édesanyaként, Áron mellett készítettem a lemezem. Kilenc lemezt készítettem úgy, hogy még nem voltam anyuka, és amikor közeledett a tizedik lemezem készítése, már sejtettem, hogy ez más lesz. Minden lemez elkészítése teljes embert kíván, hiszen nem csak feléneklem a dalokat, hanem szerzője és producere is vagyok az albumnak, így minden egyes munkafázist felügyelek. Áron ekkor tizenöt hónapos volt, s amíg a lemezstúdióban dolgoztam, őt biztonságos családi körben tudhattam, mégis fájó szívvel indultam el reggelente. De erőt vettem magamon, mert tudtam, hogy a lemezt el kell készítenem. Nem szorongtam, nem bánkódtam, hanem örömmel vetettem bele magam a munkámba, amit megszállottan szeretek és ami feltölt. Így esténként, ha fáradtan is, de mosolyogva tértem haza.
Az első időszakban, hogy minél kevesebbet legyek távol Árontól, csak úgy vállaltam felkérést, hogy ha magammal tudtam vinni. Hordozóban volt, a színpad mögött szoptattam. Most is kizárt, hogy olyan távolságra menjek koncertre, ahonnan nem érek haza pár órán belül. Ezt nem áldozatként élem meg, hiszen ez egy ilyen időszak és fontosnak tartom, hogy ebben a szakaszban minél többet legyünk együtt, mert hiszem, hogy ezzel alapozzuk meg a későbbieket.
Mamami: Mi az a három dolog, ami szerinted boldoggá tesz egy gyermeket?
Szalóki Ági: Ami hirtelen eszembe jut, az a megbízhatóság, a biztonság, az, hogyha érzi, hogy a szülei jól vannak, és az is segít, ha a szülők nem magukat kívánják benne látni, hanem őt magát látják.
Mamami: Mi az, amit elfogadhatatlannak tartasz a gyermeknevelés kapcsán?
Szalóki Ági: A gyermekbántalmazás minden formáját – legyen az fizikai, verbális vagy mentális bántalmazás – elutasítom. Azt is fájdalmasnak tartom, ha egy gyermek nem kapja meg az életkorának megfelelő testi-lelki gondoskodást. Ha etetik, de nem táplálják. Ha elhalmozzák mindenféle játékkal, mindenféle tartalommal, de nem kap olyat, amiből szellemileg táplálkozhatna.
Meghatározó és irányt mutató számomra, amit az Egyszerűbb gyermekkor és a Melegszívű fegyelmezés könyv írója, Kim John Payne (korábbi interjúnk az íróval, itt) képvisel, miszerint a rengeteg program – vizuális élmény, tartalom és tárgy felhalmozás, a kisgyerek idegrendszerének és agyának bombázása – nagyon káros.
Magam is azt vallom, hogy kiskorban nem való a gyermeknek a mozgókép és a mobiltelefon. Áron egyelőre nem néz semmilyen mozgóképet.
Eljön majd az idő, amikor már nézhet mesefilmet, de akkor is igyekszem majd olyan tartalmat választani, ami kíméletesebb a gyermeki idegrendszerrel, és amiben kevesebb az olyan káros hatás, amit nehezebb feldolgozni. Ma is készül tudatosan lassabb, valóban gyerekbarát magyar rajzfilm, ilyen például a Borka és a varázsruha című rajzfilm sorozat.
Mamami: Ha újra kezdhetnéd, mit tanácsolnál magadnak a babás korszakban?
Szalóki Ági: Ha újra kezdhetném, akkor a mai tudásommal kezdeném újra, így az időmet biztosan jobban be tudnám osztani és nem érezném, hogy elvesztettem a talajt. Emlékszem, kezdetben hetekig ólmos fáradtságot éreztem, és mintha egy burok választott volna el a külvilágtól. Ebben a burokban csak a kisfiam volt és én. Ez a burok akkor kellett nagyon, de az ólmos fáradtságot azért éreztem, mert annyira sok energiám emésztette fel, hogy felfogjam az új helyzetet: anya vagyok.
Ha most születne egy kisbabám, már tudnám, hogy az idő sokkal jobban rendszerezhető, és több rutinom lenne a gondozásában is. Szerencsére azért egész jól fejlődő anya vagyok! 🙂
Mamami: Milyen szavakkal, érzésekkel tudnád jellemezni a szüléstörténeted?
Szalóki Ági: Ember tervez, Isten végez.
Minden igyekezetem ellenére, a kisfiam programozott császárral született meg. Sajnos nehezítette a helyzetet, hogy Áron 4250 grammos, 58 cm-es baba volt és farfekvéssel helyezkedett el, ráadásul a Covid második hullámának kellős közepén érkezett, amikor az orvosok jelentős része – így az orvosom és a kórház valamennyi aneszteziológusa is – még az átlagosnál is leterheltebb és kialvatlanabb volt.
A kisfiam születése előtt egy nappal még beszéltem Geréb Ágival, akibe kapaszkodhattam kétségbeesésemben, hiszen a szülésnek nem erre a módjára készültem. Ő biztatott, hogy legalább azt próbáljam kialkudni, hogy Áron magától induljon el és vajúdhassak, de végül megértettem az orvosomat, aki elmagyarázta, hogy ez a járvány idején miért nem lehetséges. Akkor és ott a kisfiammal ez volt az utunk. A szülés előtt elmentem gyónni, és emlékszem, amikor utána kiléptem az utcára, már két világ között lebegtem, lélekben készülődtem, a belső utamat jártam. Az én vajúdásom a szülésemért vívott harc volt, amit végső soron magammal kellett megvívnom. El kellett engednem a vágyaimat, az akarásomat, hogy el tudjam fogadni, nekem ez adatott.
A születés pillanata végül katartikus élmény volt. Amikor megérkezett a világra a kisfiam, és meghallottam a hangját, zokogni kezdtem. Zenészként, számomra a hallás extra erős érzék, így Áron felsírása kitörölhetetlen emlékem marad, zsigerileg hatott. Soha nem felejtem el az akkor átélt örömöt, extatikus élmény volt. Pár másodpercre sírt csak fel, utána megnyugodott. Mondta is az orvosom: ez egy nyugodt baba. S valóban, Áron nagyon jó természetű, jó idegrendszerű kisgyerek. Persze azért egy huncut kis kópé is hála Istennek 🙂
Mamami: Kitől kaptad a legnagyobb segítséget a szülés körüli időszakban és mi volt az?
Szalóki Ági: Úgy érzem, hogy a legnagyobb segítséget Istentől kaptam, hiszen azután, hogy orvosi papírom volt arról, hogy már terméketlen vagyok, 42 évesen egészséges kisfiam születhetett, s ez már önmagában csoda és áldás. Emellett pedig a családom féltő és gondoskodó szeretettel vett körül, amiért végtelenül hálás vagyok. Sokszor a gondolataim is kitalálták.
A szülésem egy lakásfelújítással és költözéssel egybekötött időszak volt. Ezt a családom nélkül elképzelhetetlen lett volna végig vinni. Annyira ki volt számolva az idő, hogy éppen akkor lett készen a lakás, amikor a kórházból hazaérkeztünk. Mint látod, a fészekrakást halálosan komolyan vettem. 🙂
Mamami: Hogy érzed, mennyire gyermek-és anyabarát a világ körülötted?
Szalóki Ági: Nekem nincs panaszom ezzel kapcsolatban. Ahova eddig mentem, amilyen helyzetekben voltam, mindig pozitív visszajelzéseket kaptam. Ez lehet, hogy azért van, mert tapasztalt vagyok és elővigyázatos, így csak olyan helyre megyek, ahol még nem csalódtam.
Tízszer is meggondolom, hogy hová vigyem a kisfiamat, tehát engem meglepetés nem ért eddig, rossz, nehéz helyzetbe nem kerültem amióta anya vagyok.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy hétpróbás nőszemély vagyok. 🙂 Komoly teherbírásom van, és lelkileg is elég edzett vagyok, így elképzelhető, hogy voltak nehéz helyzetek, de általában annyira koncentrálok a megoldásra és a jó dolgokra, hogy az esetleges nehézségekre nem is emlékszem már.
Egy kellemetlen élményt mégis megosztok, mert biztosan sokan átéltük már. A szülés után, a kórházban, a személyzet szinte gunyoros volt velem meg azzal az anyukával, akivel egy szobában voltunk. Az orvosok közül többen csak nevetgéltek azon, hogy fáj a fejünk, pedig a spinális érzéstelenítés után gyakori az extrém erős fejfájás és bár ez csillapítható lett volna, jó időbe telt, mire segítséget kaptunk.
Mamami: Mik azok az emberi értékek, amit mindenképpen szeretnél átadni gyermekednek?
Szalóki Ági: Nehezen válaszolok, mert amikor Áronra gondolok, annyira kerek egésznek és jónak látom, hogy inkább mondanám azt, hogy ő tanít engem, mint én őt. Jó szívű, játékos, derűs, a körülötte lévőket mindig felvidítja és kifejezetten jó humora van. Amit mégis fontosnak érzek, és talán át tudom adni, az a szeretni tudás, együttérzés, segítőkészség, kíváncsiság és bátorság.
Szalóki Ágival, Bíró-Polgár Mariann beszélgetett
Korábbi Anyastaféta interjúkat itt találod! Ha van kedved, gyere beszélgetni a Mamami Fórumra!
!KÖNYVAJÁNLÓ! Kim John Payne, Egyszerűbb gyermekkor című könyve arról szól, miként csökkenthetjük gyermekeink életében a fékevesztett tempót, a stresszt, a képernyők uralmát, a tárgyak, tevékenységek és tagolatlan információk sokaságát, melyek anélkül árasztják el és teszik függővé őket, hogy igazi örömet nyújtanának nekik. A könyvben leírt egyszerűsítési rendszer minden családban megvalósítható, feltéve, hogy megvan a szándék és az elkötelezettség. A lépéseket nem teendőjegyzéknek, hanem menünek kell tekinteni, melyből az olvasó választhatja ki a saját családjában megvalósítható és fenntartható pontokat. A könyvet itt is eléred.
!KÖNYVAJÁNLÓ! Kim John Payne az egyik legismertebb ma is élő gyermekpszichológus, akinek Egyszerűbb gyermekkor című műve világszerte és Magyarországon is óriási sikert aratott. Új könyvében a melegszívű fegyelmezés filozófiájával és gyakorlatával ismertet meg, melyek segítségével a kényes nevelési helyzetekben is jól reagálhatunk, hatékonyan kezelve az ellenszegülő, provokatív, követelőző és más módon problematikus megnyilvánulásokat. A könyvet itt éred el.
