A téma tárgyalása kapcsán először is le kell szögeznünk, hogy a Dr. William Sears által bevezetett többemberesség fogalma nem hivatalos pszichológiai diagnózis. Tekinthetünk rá egyfajta értelmezési keretként illetve gyűjtőfogalomként. Bizonyos sajátos működéssel rendelkező kisdedek alkotják a többemberes babák csoportját.
Melyek ezek a jellegzetességek?
Kisbabánk állandó ölbe kívánkozása, folyamatos társaság és szórakoztatás iránti igénye, törődés utáni sóvárgása, mellyel egyetlen ember nem képes úgy megbirkózni, hogy vagy a gyermek vagy a gondozó alapvető igényeinek rovására ne menjen. A baba, szükségleteinek nem egészen egzakt kielégítésére erőteljes hangadással válaszol, mellyel menekülő utat sem hagyva az őt körülvevő gondozóknak, kijelöli a potenciális nyugalom ösvényét, azaz hogy: Kezdjenek már vele valamit! Magát a jelenséget igazán nem nehéz észrevenni, hisz egy nullhuszonnégyben rajtunk lógó, eltávolodásra ordítással reagáló, folyton elégedetlennek tűnő csecsemő formájában mutatkozik meg.
Személy szerint nem nagyon szeretem ezt a kifejezést, hisz a maga módján minden kicsi többemberes. Szükségük van a folyamatos törődésre, igény szerinti szoptatásra, válaszkész szülői viszonyulásra és az elsődleges gondozón kívül a család többi tagjára is, mert ők így együtt alkotnak teljességet. Ahogyan más családtagoknak is fontos a kapcsolódás a többiekkel, például az édesanyának a párja támogatása házastársként vagy édesapaként a babával való törődés kapcsán.
Mi lehet a többemberesség oka?
A magyarázat kapcsán kiindulási pontként az a feltételezésünk szolgál, hogy semmiféle egészségügyi ok (betegség, allergia, szenzoros integrációs zavar stb.) nem áll a nyugtalanság hátterében, azaz a gyermek egyszerűen „ilyen”. Míg ez nem jelenthető ki viszonylagos biztonsággal, lényeges mögé nézni az intenzív és tartós jelzéseknek, felkutatni és szükség szerint orvosolni az okokat. Senkit sem biztatnék arra, hogy elkenjen egy komoly problémát a tünetek többemberessé maszatolása által.
A szuperérzékenység – Elaine N. Aron által bevezetett – fogalma szolgálhat magyarázóelvként. Ez a genetikailag meghatározott adottság minden ötödik gyermeket érint, és lényegében arról szól, hogy ők erősebben és részletesebben érzékelik az ingereket, könnyen túltelítődnek, megnyugtatásuk is nehezebb. Kiegyensúlyozott környezettel tudjuk őket támogatni. (A szuperérzékeny gyermekekről itt olvasható korábbi cikkünk)
A nehéz temperamentumú – Thomas és Chess szerint minden tizedik – csecsemők is könnyedén válhatnak többemberessé, hisz ők jobban kifejezik aktuális állapotaikat, nehezen alkalmazkodnak, rendszertelenebb a ritmusuk. Veleszületett tulajdonság lévén a legtöbb, amit tehetünk, hogy elfogadással közelítünk gyermekünk felé.
Az állandó közelségkeresést pszichés szempontból még az alábbi dinamika magyarázhatja. A félreértett jelzések miatt a baba kielégítetlen marad, ami törvényszerűen frusztrációhoz vezet. Egyre zaklatottabban sír, mert nem azt kapja, amire szüksége van, és egyre követelőzőbbé válik. Erre – a lehetséges megoldással együtt – egy szorongás- és feszültségteli szülői reakció érkezik válaszul, melyet a kicsi megérez és ez egy ördögi körhöz, egyfajta fokozódó ingerlékenységhez vezet. Ennek oka részben a környezetben keresendő.
Nehezíthetik a babára hangolódást családi konfliktusok, akut veszteségek vagy a felnőttek egyéni nehézségei (kezdve a magára hagyatottság érzésétől a saját kompetenciákat megkérdőjelező önértékelési problémákon át a pszichés betegségekig). A szülő saját lelki békéjének megtalálásával a gyermek számára stabilabb kereteket biztosítva könnyebben lesz képes felismerni a valós igényeket, azokra magabiztosan reagálni, illetve a gyermek számára szokásokat kialakítani, őt kellő határozottsággal terelgetni.
A többemberesség természetesen egy kinőhető állapot. Ahogyan önállóbbá válik a gyermek, kevésbé van arra szüksége, hogy folyamatosan körülötte legyünk. Túlságosan siettetni nem érdemes, de arra is figyeljünk, hogy ne váljanak régi berögződéseink gyermekünk fejlődésének gátjává. Feltehetjük olykor a kérdést egy-egy cselekedetünk (legyen az közös játék, a gondoskodás formái, a napirendi pontok stb.) kapcsán: Az ő, az én szükségletem mindez vagy csak egy idejétmúlt szokás?
De addig is kapjuk fel kis puttonyunkat, jól csomagoljuk be és élvezzük ki az egymásnak szentelhető pillanatokat, mert bár épp most húzza a vállunkat, maholnap hiányozni fog!
Lakner-Varga Edina
pszichológus, pár- és családterapeuta, háromgyermekes anya
Korábbi írások a szerzőtől itt, itt, itt és itt.
A többemberes babákról a Mamami fórumon is sok bejegyzést olvashatunk. Klikk ide.
