Főoldal Család"Nevelés" “A kreativitást szerintem a gyermekeim szabadították fel bennem…”

“A kreativitást szerintem a gyermekeim szabadították fel bennem…”

Interjú Kertész Erzsi íróval

by maja

Fotó: Rákosi Beáta

Kertész Erzsi a mai gyermek- és ifjúsági irodalom ikonikus alakja. Könyvei számos kisgyermekkel és tinivel ismertették meg az olvasás örömét. Korábban pszichológusként dolgozott, de gyermekei születését követően fellobbant benne az írói én, és már anyaként kezdett izgalmasabbnál izgalmasabb történetekkel megajándékozni minket. Hálásak lehetünk, hogy a “Fenti akarat” végül az írói pályára terelte és olvashatjuk kedves, humoros, vadregényes, kalandos műveit. Ezúttal egy kicsit anyai fókuszból kérdeztük életútjáról és műveiről.

Mamami: Nem mese, Dalia és Dália, Göröngyös Úti Iskola, Állat Kávézoo, A sárkány nyomában, Panthera és még rengeteg történet, ami megszületett benned, de hogyan is indult az írói utad? Mesélsz nekünk a kezdetekről?

Kertész Erzsi: A kreativitást szerintem a gyerekeim szabadították fel bennem. Bár mindig szerettem az alkotó tevékenységet, nem ez állt az életem középpontjában, nem is gondoltam arra, hogy egyszer majd a hivatásommá válik. Mindig is segítő pályára készültem, éveken át szervezetpszichológusként dolgoztam. Amikor anya lettem, újra rácsodálkoztam a gyerekkönyvek szépségére, a történetekre, illusztrációkra, és arra az örömre, ahogyan a gyerekek fogadják a meséket. Talán ezek a benyomások vezettek el a fordulathoz. Egészen váratlanul megszületett bennem a vágy, hogy én is alkossak valami ilyesmit: hogy kitaláljak egy történetet, amelyhez valaki csodás képeket készít, és ebből szülessen egy mesekönyv. Abszurd és merész ötletnek tűnt, de belevágtam. Pár nap alatt kész volt a mese, mert ahogy leültem írni, olyan gyorsan jött a sok fura szereplő és történés, mintha egy csapot nyitottam volna meg. Nagy örömömre kiadót is gyorsan találtam a szöveghez. Tudtommal sok gyerekkönyves alkotó hasonló módon, a gyerekei hatására indul el.

Mamami: Több interjúban is említetted, hogy kísérletező típus vagy, de hogyan jönnek ezek a különböző stílusok? Hogyan találod meg a saját írói hangod a különböző történetekben? Élethelyzetek? Kíváncsiság? Hogyan születik meg az adott mű?

Kertész Erzsi: A stílusok váltogatását nem határozom el előre, inkább a téma hozza magával, hogy változik a megszólalás hangneme. De valóban szívesen kísérletezek, és mostanra már, azt hiszem, a saját korlátaimmal is tisztában vagyok ezen a téren. Van olyan stílus, amivel hiába próbálkoznék, nem állna jól nekem, vagy olyan, amit másoknál csodálok, szívesen olvasok, de egyértelműen érzem, hogy nem az én világom. Nálam először általában a téma jelenik meg (vagy kapok rá felkérést), abból előbújik egy vagy több karakter, és ők hozzák magukkal a történetet. A stílus csak akkor kezd formálódni, amikor leülök írni. Nagy általánosságban nálam ez a sorrend, és ebből is a legfontosabb, hogy a főszereplőimet nagyon tisztán, élesen lássam. Ha ez megvan, akkor hátradőlhetek: ők majd szépen elmesélik, hogy mi történt velük. Viccen kívül, néha úgy tűnik, mintha tényleg léteznének, és mondanák a magukét.

Mamami: Segít neked az anyaság a történetek megfoganásában? Úgy értem, a gyermekeid aktuális életkora hoz magával helyzeteket, és ez vajon a történetekben visszacseng?

Kertész Erzsi: Nagyon sokat merítek a gyerekeim élethelyzeteiből, életkori sajátosságaiból, és a környezetükből, az iskolai történetekből. A Göröngyös Úti sorozatban például részben visszanyúltam a saját iskolai emlékeimhez, de ahhoz, hogy kicsit modernizáljam a sztorit, nagyon is szükség volt arra a hangulatra, közegre, amit akkor tapasztaltam, amikor a gyerekeimért mentem oviba, suliba. A testvérek közti dinamika, a változatos érdeklődési körök, a családban felmerülő helyzetek mind ihletforrásként szolgálnak, bár arra mindig figyelek, hogy ne magunkat írjam bele a történetbe – mindig csavarok rajta egyet, vagy többet.

Mamami: A mi családunkban, óvodai problémák miatt, a Nem mese volt az első Kertész Erzsi könyv. Az akkor még ovisom, nagyon szerette, ő inkább szorongóbb típus, nehéz volt a saját érzései szerint cselekednie. A könyv Hubby-díjat is kapott. Mesélsz nekünk arról, hogyan született meg ez a történet?

Kertész Erzsi: A könyv egy Aranyvackor pályázatra készült, melynek témája a „Rázós ügyek” voltak. Akkor már volt egy közös könyvünk Kasza Julianna illusztrátorral, és elhatároztuk, hogy együtt nevezünk egy könyvrészlettel. Olyan témát kerestem, ami rázós ugyan, de inkább hétköznapi módon, és amelynek képi világában megcsillanhat Juli fantasztikus humora. Így született meg a kis alakváltó figura, a NEM, aki sokféle arcot tud mutatni, és arra tanít, hogy a határainkat változatos módokon húzhatjuk meg. A téma iránt elég nagy a fogékonyság, ezt az is bizonyítja, hogy máig kapok olvasói leveleket a könyv kapcsán, és már a negyedik bábszínházi feldolgozásnál tart a történet. Úgy érzem, ez egy szerencsés, sokakat megszólító témaválasztás volt. Hozzáteszem, hogy nem tudtunk volna ilyen lelkesen dolgozni a NEM-en, ha nem érintene néha minket is testközelből a probléma.

Mamami: A nem mese mellett egyre több kedvencünk van tőled, neked van olyan szereplőd, karaktered,történeted, ha lehet ilyet kérdezni, amit vagy akit különösen szeretsz?

Kertész Erzsi: A vagány lányokat szeretem a legjobban, az ő karakterük szinte magában hordozza a bonyodalmat, mert annyi erő buzog bennük a környezetük alakítására, hogy nem lehet mellettük unatkozni. Közülük is kiemelkedik Arika a Göröngyös Úti Iskolából, aki szárnyaló fantáziával van megáldva, és Aura a Pantherából, akit azért szeretek, mert iszonyú komolyan veszi magát, amiben néha meg tudom látni, és ki tudom nevetni saját magamat is. Talán még Ludmilla csatlakozik ehhez a sorhoz, nála a segítő szándék is belép a képbe: ha tehetné az egész világot megmentené a maga sajátos módszereivel. Mindegyikükből van bennem egy kicsi, talán ezért is szeretek a karaktereikkel dolgozni.

Mamami: “Anyukás” oldalként muszáj megkérdeznem, hogy hogyan tud megférni egymás mellett az anya és az író? 🙂 Hogyan tudod megoldani például azt, hogy ha jönnek a gondolatok, de éppen a gyermekeiddel vagy és nem tudod leírni? Vagy ez nem ennyire bonyolult? 

Kertész Erzsi: Megtanultam szétválasztani a kettőt, és azt is elfogadtam, hogy vannak napok, időszakok, amikor egyszerűen el kell engednem az írást, még akkor is, ha nagyon benne vagyok egy sztoriban. Olyasmi azért előfordul, hogy hirtelen felindulásból odarohanok a géphez, és beírok egy-két gondolatot, ötletet a kézirat végére későbbi felhasználásra, de nem szoktam eldobni a fakanalat, vagy lemondani egy programot, csak mert jön egy ötlet. Régen jobban bosszantott, hogy nem tudok bármikor írni, mostanra lett annyi rutinom, hogy tudjam, a szöveg megvár. Ha a fejemben van egy határozott kép a folytatásról, akkor az alkalmas pillanatban általában ott tudom folytatni, ahol abbahagytam. Ez nagy biztonságot ad nekem, és nem zavarja meg a családi életünket. De idáig azért el kellett jutni.

Mamami: A gyermekeid olvassák, esetleg tesztelik az írásaid?

Kertész Erzsi: A nagyobbik fiam hamarosan tizennégy éves lesz, így az én kedves könyves korosztályaimból kezdenek lassan kinőni. De bevett szokás nálunk, hogy leadás előtt mindig felolvasom nekik a szöveget, és első szűrőként, akár tudtukon kívül is sokat segítenek abban, hogy lássam, hol működik vagy nem működik egy poén, átlátható-e a sztori, hol érdemes húzni, esetleg bővíteni a szöveget. Tényleg rengeteget segítettek nekem az elmúlt években.

Mamami: A gyermekirodalom világából, kicsit kikacsintottál a felnőttek világába is. Nagy izgalommal olvastam az Átutazó könyved. Nagyon elgondolkodtató. Milyen volt neked ez az utazás? Tervezed, hogy írsz még a felnőtteknek? 

Kertész Erzsi: Az Átutazónak többször is nekifutottam, nem hagyott nyugodni a történet. A középpontjában egy életével meghasonlott, bár alapvetően sikeres fiatal nő áll. Kíváncsi voltam, tudom-e őt olyan helyzetbe hozni, ahol egy sokkal nagyobb bizonytalanság teljesen felülírja a hétköznapi problémáit, esetleg ki is löki a szokásos gondolati körökből. Ehhez egy világtól elzárt, kissé misztikus helyszínt választottam, amelyben egy bűntény árnya is feldereng. A szokásos kísérletező kedvem jelent meg itt is, és azt hiszem, a lélektani szál és az emberi kapcsolatok útvesztői voltak számomra a legfontosabbak az írás során.

Szeretnék még felnőtteknek írni, jelenleg is egy ilyen szövegen dolgozom. Eddig nem igazán beszéltem róla, mert nem tudtam, lesz-e belőle hosszabb történet – a saját kedvemre kezdtem el írni. Mostanra egészen belemerültem, és még mindig tart a lendületem, így remélem, idővel könyv lesz belőle. Egy nagyobb lélegzetű gyerekirodalmi munka után szükségem volt arra, hogy olyasmit írjak mindenféle ígéret, határidő nélkül, ami teljesen kötetlen: nem kell időre leadnom, az sem baj, ha félbehagyom, egyszerűen csak az írás örömét, a történetmesélési kedvet élhetem meg benne. Aztán szépen belesétáltam egy hosszú és összetett történet csapdájába – de ez nem baj, egyelőre jól érzem itt magam.

Mamami: A végére pedig egy klasszikus kérdés, mik a további terveid, céljaid?

Kertész Erzsi: Az előbb említett felnőtt regény mellett két kéziratom vár most kiadásra, ezek illusztrálása, utómunkálatai, csiszolgatása zajlik. Az egyik történettel kicsit visszakanyarodtam a segítő könyvek világába: a leggyakrabban előforduló érzelmek tudatosítása lesz a téma, természetesen mesébe ágyazva. Az író-olvasó találkozókon tapasztalom, mekkora szükség van erre: a gyerekekben rengeteg érzelem kavarog, és hálásak, ha valaki megkérdezi, hogy egyes helyzetek mit váltanak ki belőlük. Egyre gyakrabban előfordul az is, hogy a találkozó végén a kicsik odajönnek beszélgetni, megölelgetnek. Pár éve ez még nem volt ennyire jellemző. Biztos vagyok benne, hogy az életünkben jelen lévő feszültség, bizonytalanság következtében az ő érzelmi igényük is megnövekedett. Jó, ha ezzel tisztában vagyunk, még akkor is, ha mi magunk is hasonló cipőben járunk. Fontos időt és energiát szánni a megnyugtatásukra. Ez inspirált arra, hogy az alapvető érzelmekről írjak.

A másik könyv nagyobbaknak, kiskamaszoknak szól. Ez egy izgalmas, nyomokeresős történet lesz, klasszikus díszletek közé ágyazva. A szentendrei Skanzen felkérésére írtam a könyvet, a sztori az Erdély tájegység idén átadott korabeli városi épületeiben játszódik. Úgy próbálom bemutatni a huszadik század eleji városi mindennapokat, hogy közben nyomozói munkát bízok az olvasóra. A történet megírása tőlem is nagy rákészülést igényelt, sok szakmai anyagot tanulmányoztam át, és gyakran kértem segítséget a Skanzen munkatársaitól, hogy minden részlet a helyén legyen a szövegben. A kötet jövőre jelenik meg, remélem, szereti fogják a gyerekek.

Kertész Erzsit, Bíró-Polgár Mariann kérdezte

Gyertek a Mamami Bolt webshopjába, itt sok-sok könyv közül válogathattok és találhatjátok meg kedvenceiteket. Klikk ide!

A Mamami Fórumon pedig korábbi könyvajánlókat is találtok, itt! Arról pedig itt és itt olvashattok, hogy mely életkorban, mit érdemes megmutatni, olvasni gyermekeinknek.

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.