A héten volt a víz világnapja. Nálunk mindig kancsóba kitöltve, úgy isszuk. De nem csak a csapból jön… Pár napja folyt a víz a tarkómon is. Kedves falunkban léptünk fel duonkkal, azaz Zsálya szemszögéből apa és anya, együtt a színpadon. Zsálya kis ovistársaival és barátnőivel ült a színpad előtt. Elég hamar kiderült, hogy irtó nagy izgalom ez neki, nem beszélve arról, hogy biztos büszke is volt ránk, mutatva a többieknek, hogy akik ott zenélnek, „az Éééén szüleim„! Ezért minden szám után bátorkodott bekiabálni, hogy „Következik a bugyi dal”! És még hasonló nyalánkságokat. A közönség és barátok kacagtak, mi is, de nem tudtam, meddig megy el a dolog a 75 perc alatt, így ki-kizökkenve a zenélés áhitatából izzadtam tisztességesen.
Elképesztő bátor volt, magára terelve a figyelmet, miközben az oviban még mindig zárkózott kislány. Persze egyre jobban bimbózik, mint a gyümölcsfák. Megfigyel. Nagyon kell az óvónői biztonság neki, de közben egyfolytában mesél és beszél, aktívan részt vesz a foglalkozásokon. Házifeladatunk lett az ovis „barátnőivel” különórákat szervezni és játszatni, hogy az együtt töltött élményeket bevigyék az oviba is majd, kapcsolatépítésként. Azért nem olyan nehéz feladat ez. Kár, hogy ennyit betegeskedik mindenki most. Vagy ő, vagy a másik, vagy mi… Ugye ismerős? Alig győzzük türelemmel. Mindig az újrakezdés-újratervezés, programmódosítás, és ami legjobban kínoz engem inkább, az aggodalom. Na, nem a betegség miatt feltétlenül, abban talán elég laza tudok lenni, hanem hogy ne akkor legyen beteg, amikor épp koncertem van, és nem vagyok este ott neki.
Máskor is nagy kérdőjel számomra az optimális, gondoskodó szintet megütni. A cici miatt, teljesen összenőtt anya-gyermek, az imádat, rajongás, egyszemgyerek kapcsolat mikor tud úgy elengedő lenni, hogy közben számíthasson rám, vagyok, de én is élek emellett. Ezeket a határokat keresem.
Hunor párom szerint kissé elkényeztetett Zsálya. Minap ezt találta mondani. Na de, miben? Nem, nem a vásárlások terén, az nálunk nem is téma, alig kap valamit, boltban is tök cuki, nem kér-követel. Ruhákat turiból, családból, faluból hozzuk, ritkán vásárolunk. Inkább az érzelmi készenlétben van ez a maximalizmusra való törekvés, hogy mindig figyelmet kapjon. Persze trenírozom magam, hogy igenis ami nekem jár, azt neki is átadjam, tanuljuk meg egymást, de nehéz objektívnek lenni.
Én azért mégis abban vagyok nyugodt, hogy Zsálya biztos érzelmi alapokon lépdes. Szeretik. Számíthat ránk. Bizalom van. Meghallgatják. Megértik. Figyelnek rá. Fontos.
Ezek árnyalataiban, módszereiben meg – meg lehet csúszni. Tény. Csúszni… De jó, hogy elolvadt a jég, elmegy most a hideg, és jön a tavaszi zsongás, kerti tevékenységek, ültetés, öntözés… Víz. Kívánom, hogy idén kiszámíthatóbban legyen eső, víz. Akár a vödörben, akár a tarkónkon.
Németh Juci
A korábbi Zsálya bája történeteket itt találod.
