Minden nap tanulok valami kicsit ami hasznos lesz a kertben, és más alig bírom kivárni hogy hasznosíthassam az apró tudásmorzsáimat. Jómagam városi gyermek vagyok, bár kertes házban nőttem fel, és nagypapámék is nagy kertszeretők voltak. Tehát némi fogalmam van, de nem jelentős.
Leginkább Robitól tanulok, nézzetek be az Agár-tanya oldalára, bár nem sokat posztol, de annyira szépen alakítja a tanyát, sokat kísérletezik és pont azt a fenntartható világot találod ott, amire szükség lenne mindenhol. Ott homokos a talaj, a T-kertünkben, ahogy Mirkó nevezi viszont egy fokkal jobb, termőbb. Így ide igyekszünk majd olyan növényeket is tenni, amiknek ott kevés esélye van a túlélésre.
Ma végleg átadásra került Tisza parti házunk, ami immáron másokat boldogít, és a kertből nem álltuk meg, hogy néhány hajtást az ottani növényekből elhozzunk. Az úton beszéltük Robival, hogy milyen jó lenne fügebokor hajtást is, de hát ahhoz le kellett volna bujtatni korábban. Megtanultam mi a bujtatás, bár már csináltuk tavasszal de nem tudtam hogy így hívják.
A bujtatás az egyfajta szaporítás, egy tőből kinövő, erős, hosszú, jól beérett vesszőt – az év bármely részében tudjuk erre a célra használni. Szóval a füge oldalhajtását leteszi az ember a földre, kicsit aláás (kb 10-20cm), rátesz földet a tövétől nem messze egy kis szakaszon, és rá egy követ hogy lent is maradjon. Ott legyökerezik jó esetben. A rajz talán minden szónál többet mond:
Ezt nem csináltuk meg ennél a bokornál, bántuk is, pedig most milyen jó lenne… Erre odaérünk, körbenézzük a bokrot és láss csodát, egy ilyen hajtás magától leért a földre és legyökerezett. Így ő is velünk jött haza, a fekete ribizlivel és málna hajtásokkal együtt! Ezek ugyan még Robi tanyájára kerülnek mert a kerítés nincs készen, de ami késik nem múlik! Ezek a növények mindenképpen a listámon vannak, főleg a ribizli és a málna (sok-sok) a fügét nem tudom megmaradna-e, nem nagyon van védett hely neki, de egyet-kettőt biztosan megpróbálok azért.
Folytatjuk!
TM
