Főoldal Szül(et)ésGyermekágyas időszak Szertartások a szülés körül

Szertartások a szülés körül

Interjú Mihályfi Márta kulturális antropológussal, szüléskísérő- és gyermekágyas dúlával

by maja

Angelina Martinez bába és Mihályfi Márta szüléskísérő- és gyermekágyas dúla

Debrecenben, a Születés hete egyik alkalmán ismerkedtünk meg Mihályfi Márta kultúrantropológussal, néprajzkutatóval, szüléskísérő- és gyermekágyas dúlával. Nagyon magával ragadott az a hihetetlen mennyiségű tudás és tapasztalat, amit Mexikóban élő indián bábáktól és szertartásvezetőktől, nagymamáktól tanult. Nagy öröm volt számunkra, hogy elvállalta a felkérést és beavatott minket mindabba a mély tapasztalásba, amit ő egy hagyományos kultúrában, hagyományos gyógyítókkal tudott megélni. A saját életútja mellett hosszan beszélgethettünk a gyermekágyas időszak óvó és védő rituáléiról valamint a szülészáró szertartásról és a felelősség kérdéséről.

Mamami: Mielőtt konkrétan a szülés és gyermekágy körüli szertartásokról beszélnénk, mesélsz nekünk arról, hogy te hogyan érkeztél meg erre az útra?

Mihályfi Márta: A szüléssel és a hagyományok kérdéskörrel először a Pécsi Tudomány Egyetemen, néprajz és kulturális antropológia képzésén és órákon találkoztam.  A hagyományok, a szokások, a népi gyógyítás és a hiedelmek mindig is nagyon érdekeltek. Az egyetemi évek alatt még nem feltétlenül a szülés körüli szokások és rítusok, hanem maga a hagyományos világkép és világlátás és az erre épülő gyógyítások, rítusok, ünnepek. Akkor értettem meg ennek a valódi ízét és lényegét, amikor saját tapasztalataim lettek a szüléskísérések, gyógyítások és szertartások alkalmával.

A szülés kísérése és támogatása, a dúlaság, mint feladat és szolgálat már az egyetem elvégezése (1999) és az azt követő több éves utazás, külső és belső zarándoklat után érkezett az életembe. 2006-ban a barátaim hívtak el egy otthonszülésre. Az anya ösztönösen és természetesen, mérhetetlen kitartással, teljes jelenléttel és bizalommal tekintett a nagy beavatás, a szülés elé.

Ott előttem mutatkozott meg az az ősi női erő, ami emlékeztetett engem is arra, hogy ki vagyok, és mire vagyok képes. Bizton állítom, hogy ez az anya és ez a szüléskísérés indított el az úton. Ez az anya volt az én első nagy beavató asszonytársaim.

Előbb kísértem szülést, előbb kapcsolódtam ezzel a női csodálatos jelenléttel, mint hogy tudatosan készültem volna és ésszel tudtam volna mit is jelent az, hogy szüléskísérő dúla.

Valójában úgy választottak ki az életben, helyzetbe lettem hozva.

Ezt követően elvégeztem a Dona Dúla képzést és a Dona Gyermekágyas dúla képzést, ahol Debra Pascali Borano amerikai dúlától tanultam. Emellett számos dúla és bábaképzésen vettem részt az elmúlt években, hazánkban és külföldön egyaránt.

Időre volt szükségem, hogy az élet által hozott tapasztalásokat és a képzések, tanulmányok által kapott tudást össze tudjam egyeztetni magamban. A kettő út akkor ért össze bennem, amikor egyre több mély tapasztalatot és tanítást szereztem Mexikóban. A Magyar Ösztöndíj Bizottság pályázata által, mint néprajzkutató és kulturális antropológus kutató, jutottam el Mexikóba.

A kutatói ösztöndíj egy évig tartott, de maradtam még egy évet, sok nehézséget és nélkülözést bevállalva ösztöndíj nélkül. Ezalatt az idő alatt több mexikói államban, indián hagyományos bábákkal, gyógyítókkal és professzionális bábákkal tudtam együttműködni mint szüléskísérő dúla. Minden, amit Mexikóban velük tanultam, az tapasztalás útján érkezett hozzám. Befogadtak szüléskísérő asszonyként, szertartásokban vettem részt, ami azt jelentette, hogy minden folyamatban tevékenyen vehettem részt úgy, mint egy igazi tanonc vagy tanítvány.

Mamami: Megosztod velünk, hogy kik voltak azok a tanítóid, akikre jó szívvel emlékszel vissza?

Mihályfi Márta: A néprajz és antropológiai tanulmányaimban mindenképpen meg kell neveznem azokat,  akiktől az egyetemi években annyira sokat tanultam és akikre nagyon nagy tisztelettel gondolok: Pócs Éva, Nagy Ilona, Andrásfalvy Bertalan, Vargyas Gábor, Filep Antal, Borsányi László és Niedermüller Péter. Bár nem ismertem személyesen Boglár Lajos tanár urat, de inspirált az, ahogy ő eljutott és élt magyar kutatóként indián közösségekben. Külön köszönöm S. Lackovits Emőke, Szelják György és Ruttkay Miklián Eszter, Paola Sesia bizalmát és támogatását. És mindemellett Molnár V. Jóska bácsi és Somlósi Lajos tanításait.

A mexikói idő alatt a legnagyobb tanítóm, akivel együtt élhettem és dolgozhattam Angelina Martinez hagyományos bába volt, aki több mint harminc év alatt, több mint tizenkétezer gyermek megszületését kísérte (ezek tíz évvel ezelőtti adatok).

Emellett a mexikói hagyományos bábaság másik nagyasszonya, Enriqueta Contreras lénye és tanítása voltak alapok az utamon. Több hagyományos és professzionális bábával kísérhettem szüléseket és tanulhattam: Sebastiana Vázquez, Cristina Alonso, Laetitia Hernandez, Cristina de la Cruz, Beti Flores, Alison Bastien, Saskia Vargas.

Nagy hatással volt rám és személyesen is találkozhattam még számos nagyszerű bábával, a balin élő Robin Lim, a híres amerikai Ina May Gaskin és a kubai származású Marina Alzugaray bábákkal. És természetesen meghatározó és alap tanítója és szellemi anyja szerintem a magyar otthonszülésben résztvevőknek Geréb Ágnes bába, akinek ezt a mexikói utat felajánlottam.

Szertartásvezetők, szellemi nagyanyák közül a női szertartásokat és az izzasztókunyhó szertartást Abuela Malinali, Abuela Margarita, Abuela Lourdes és Abuela Jade tanították.

Abuela azt jelenti nagymama.

A nagymamaság, a nagy anyaság minőségét mutatták meg nekem és ismertették fel bennem. Nyugodtak, harmonikusak, kiegyensúlyozottak, teljesen természetesen és óriási biztonsággal, szeretettel tudnak együttműködni az asszonyokkal.

Számomra ez volt az igazi tanítás. A nagy anyaság esszenciájában élni, működni. Ha ennek az esszenciának, a nagymamáknak a közelében élsz és tanulsz, egészen egyszerűen elkezded magadban is megtalálni és saját életedben is működtetni ezeket a minőségeket. Ők tartják ezt a biztonságos és szeretettel-teli teret, ami megerősít, hogy valóban meglásd, hogy ez az ősi női tudás benned van.

Elkezdesz emlékezni és elkezdesz tudni érzékelni. Itthon, mivel nem ez a formájú, tapasztalati tanítás és átadás az általános, mindig azt hittem, hogy mennyire sokat kell még szakmailag tanulnom. Ott viszont a nagymamák jelenlétében biztonságot kaptam, ami előhozta és megerősítette a saját „belső” tudásomat.  Erre a zsigeri, ősi alap természetre és tudásra lehet alapozni és ennek felismerése és megtapasztalása után lehet majd technikákat, módszereket elsajátítani és alkalmazni.

Mamami: Sokféle ismeretet tapasztaltál és tanultál, mind meg lehet valósítani itthon?

Mihályfi Márta: Nagyon sok Mexikóban tanult szertartást meg lehet valósítani itthon is, de érdemes figyelembe venni a magyar mentalitást, kulturális, érzelmi és szellemi hátteret és annak megfelelően adaptálni és alkalmazni a módszereket.

Most, hogy már 8 éve újra itthon dolgozom, tudom mit és hogyan lehet alkalmazni, hogy az valóban hatásos és segítő legyen. Ehhez rengeteg itthoni tapasztalás kellett, hogy megértsem azt, hogy nem mexikói technikát hozunk át, hanem egy szemléletmódot és egy hozzáállást és hogy melyek azok az alapok, amikből nem lehet engedni. Nagyon fontos, hogy a hagyományos gyógyító technikákat méltó módon alkalmazzuk.

A hagyományos gyógyítás alapjait kell megismerni, nem csupán technikai elemeket. Mert ez a háttér, ez az alap, ez a gyökér. Ha ez az alap nincs meg könnyen gyökértelenné és csak formává válik egy cselekedet.

A szertartások pedig attól szertartások, hogy a forma nem csupán forma, hanem élő cselekedet. A szertartás akkor szertartás, amikor él.

Úgy éreztem, hogy itthon is nagyon fontos lenne, ha az itteni asszonyoknak is lehetne szülés előtti, alatti és gyermekágy körüli szertartása. Amikor hazaértem, elkezdtem tanulmányozni a magyarországi szülés körüli szokásokat. Érdekes élmény volt a mexikói egyéni tapasztalások után újra megismerkedni a magyarországi hagyományokkal. Nálunk is volt például szülés előtt és a szülészáráshoz hasonló szertartás, volt a gyermek megérkeztetése szertartás és a méhlepénnyel való rituálék.

Mamami: Mit jelent a gyermekágyas időszak és milyen szertartások vannak?

Mihályfi Márta: A gyermekágy időszaka általában 6 hét, 40-42 nap a mexikói hagyomány szerint. Átmeneti állapot. Spanyolul ezt az időszakot úgy nevezik, hogy „cuarentena”, ami a negyven szóból ered. Ez a bent, az otthon világa, a karantén. Ez az az időszak, amikor a család zárt intim közegben, biztonságban van, úgymond védelem alatt. Ez nagyon fontos időszak.  

Az anya kinyílott a szülésre, fizikailag, lelkileg, érzelmileg, és a visszazáródási- és integrálási folyamat finom lépéseiben van, amikor felfogja a teste és a lelke, hogy anya lett.

Így kapcsolódik a gyermekéhez és a család többi tagjához. Mellette pedig a gyermek is nagyon érzékeny állapotban van. A szülést követően a megerősödésig sem az anya, sem az újszülött gyermek általában nem hagyja el a biztonságos otthoni közeget.

A gyermekágyhoz kapcsolódó szertartások különböző funkcióval bírnak és a gyermekágy különböző szakaszaihoz kapcsolódnak.

Az első csoport, az egyfajta védő-óvó szertartások. A védő óvó rituálék elsősorban az anyára, a gyermekre, a tejre, a vérre vonatkoznak.

A második csoportja a rituáléknak szintén a korai gyermekágyas időszakhoz kapcsolódnak. Ezek a megerősítő és megérkeztető szertartások és rituálék. Ide tartoznak a gyermek és lélek megérkeztető cselekedetek, az első fürdetés és a méhlepény rituálék.

A záró szertartások pedig a harmadik nagy csoport, a szülést, gyermekágyat lezáró, a testet, csontokat és a csípőt bezáró szertartások. Ezeket a gyermekágy végén vagy azt követően végezzük.

Mamami: Kiknek ajánlod a gyermekágyas szertartásokat?

Mihályfi Márta: A szertartásokat elsősorban az anyának és gyermeknek ajánljuk fel, de az apa ugyanolyan komoly átalakuláson megy keresztül és van, hogy neki is csinálunk szertartást. Sok apa annyira megnyílik érzelmileg és tudatilag, hogy az is előfordul, hogy ő maga is nehezen záródik vissza. Támogatjuk a szülőket ebben a folyamatban, hogy a nő meg tudjon érkezni az anyaságba, a férfi meg tudjon érkezni az apaságba. És egy biztos erővel, kitartással és önbizalommal tudjanak a további életszakaszukba belépni.

Mamami: Hogyan lehet elképzelni a szertartásokat? Beszélnél a vér és a tej védelméről?

Mihályfi Márta: A szülés utáni óvó védő rituálék az új család energetikai, érzelmi és testi állapotával, a vérrel, a méhlepénnyel és a tejjel kapcsolatosak. Az anya a korai gyermekágyban még tisztul és vérzik. Ezért a hagyományos kultúrák mindig figyeltek a vér védelmére.

Amikor még friss és piros a vér, nem viszik ki a házból, a család környezetéből.  Minden, egyébként már nem szükséges papír vagy textil is a kerten, portán, házon belül marad néhány napig. A vér témája és védelme egy egész tanulmány anyaga lehetne, itt most azt hangsúlyoznám ki, hogy maradjon a biztonságos közegben a friss vér.

Ugyanígy van a tejnél. A hagyományos kultúrákban, a gyermekágyban a tejet védték. Nagyon kellett figyelni a tejre, mert ha valaki ártó, negatív gondolatokkal van jelen, „elviheti” a tejet és akkor az veszélyezteti a gyermek táplálékát és életét.

Sokszor előfordul, hogy érkezik valaki, aki a saját szoptatási nehézségeivel, kudarcaival és fájdalmaival terheli az anyát, van, aki kioktatja vagy elbizonytalanítja. A leggyakrabban nem tudatos bántásról, rontásról van szó, mégis a tej elapadása, mint testi reakció igen gyakori és igen nagy gond.

Ha valaki negatív szándékot, saját nehéz megéléseit teszi ebbe a gyermekágyas intim térbe, arra lehet a válaszreakció az, hogy az egyébként is nyitott energetikájú, érzékeny érzelmi és szellemi állapotú anya megijed, ez az ijedtség energetikai és érzelmi blokkot okoz az éppen szoptató gyermekágyas anyának. A fizikai válaszreakció eredménye pedig a tejtermelés leblokkolása. Elapadhat a tej.

Összességében a tej védelme azt jelenti, hogy biztosítom az első pár hétben, hogy olyan emberek lépjenek be ebbe az intim térbe, akik minden szempontból támogatóak a szoptatós anyára nézve. A gyermekágyban teljes biztonságra és nyugalomra van szükség, amíg az anya ennyire érzékeny és védtelen állapotban van és amíg megerősödik.

Minden gyermekágyas szertartásban a harmóniára és biztonságra törekszünk. Ha diszharmonikus a helyzet, a gyermek sokat sír, az anya túl fáradékony, nagyon gyenge, akkor lehet harmóniára és biztonságra törekedni tisztító módszerekkel (füstöléssel, virágpermettel stb.), imával, énekkel, mantrával, légző gyakorlatokkal, földelő gyakorlatokkal, masszázzsal, fürdővel. Kinek mi az életében beilleszthető és bevett gyakorlat.

Alap esetekben nem kell feltétlen gyógyítókat hívni, hanem a saját eszköztárat kell kialakítani már a szülés előtt, amihez tudunk fordulni nehézségek esetén. Ha ezt a valós és szimbolikus gyógyító eszköztárat már kialakítottuk, ismerjük, tudjuk, hogy mi az a módszer, ami a belső állapotainkat harmóniába tudja hozni, akkor egyszerűen alkalmazzuk.

Alapvetően az a jó, hogy ha ezeket a nagyon egyszerű és a családdal kapcsolatos óvó rituálékat vagy cselekedeteket a család tagjai végzik. Az alap, a saját életünkre és a közvetlen családtagjainkra ható egyszerű rituális cselekedetek, eszköztárat és módszereket kellene megtanulnia mindenkinek.

Ezekben a helyzetekben még nagyobb önbizalmat kap egy új család, mert meg tudta oldani a feladatot és ez által kompetensnek érzi magát. Az egyszerű, saját magunkkal kapcsolatos gyakorlatokat tehát kifejezetten ajánlom és tanítom a szülésfelkészítők alkalmával is. A másokkal kapcsolatos gyógyító szertartásokat nem ajánlom és nem tanítom mindenkinek, az már kifejezetten a gyógyítók feladata. A nehéz és traumaként megélt szülés utáni lezáró szertartás sem ajánlom megszervezni és megvalósítani bárkinek.

Mamami: Mit jelent a megérkeztető szertartás?

Mihályfi Márta: Az óvó védő rituálékkal párhuzamos a gyermek megérkeztetése szertartás is nagyon fontos. Amikor megszületik egy gyermek, megérkezik a fizikai testbe egy önálló lény. Sokan azt gondolják, hogy ez olyan egyszerű és elsősorban fizikai esemény. Megszületik, itt van a picike testecske, mindene a helyén van, eszik, elindul a működés a szerveiben és ennyi. De nem csupán ennyi. Ez a csupán fizikai, biológiai része ennek a csodálatos eseménynek.

Figyelnünk kellene jobban arra is, hogy a lélek is megérkezik ebbe a testbe és nagyon meghatározó dolog az, hogy mikor és hogyan érkezik meg. Azoknál a gyermekeknél, akiknél különböző beavatkozásokkal gyorsították a folyamatot, előre hozták a születés idejét és/vagy programozott időben, azaz a gyermek természetes születési idejét befolyásolva hirtelen „vették ki” az anya fizikai testéből az ő fizikai testét, a lélek nem biztos, hogy érti, hogy megszületett. Meg kell érkeztetni, össze kell hangolni a testet és a lelket ebben a helyzetben. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a kórházakban mennyi el nem távozott lélek időzik, melyek szintén jelen vannak a térben és nehézséget okozhatnak…

A hirtelen császárral született gyerekeknél, vagy a szülés során több beavatkozást megtapasztalt és sietetett születéseknél észrevehető, hogy nem érkeztek meg a lelkek. Ezek az újszülöttek feltűnően sokat alszanak, nem esznek, túl csendesek, valójában nincsenek itt. Az előrehozott időpontú születés után gyakran kell a leszületett lélekkel külön kommunikálni. El kell mondani neki szavakkal és más módon is azt, hogy mi történt. Meg kell mutatni neki, hogy hol van az ő fizikai teste, az ő lelkének a háza és ennek a kicsiny testnek hol vannak a határai. Jó eszköz lehet a megérkeztetésre a masszírozás.

Finoman beolajozzuk és puha mozdulatokkal végigmasszírozzuk az újszülöttet. Csendben közöljük a lélekkel ez a tested, a lelked háza és azt is elmondjuk, hogy meddig tart ez a test, mik a határai. Gondoljunk csak ebbe bele, a léleknek egy hatalmas térből egy zárt térbe belépni, nagy kihívás. Ezekkel az egyszerű megérkeztető cselekedetekkel nagyon sokat tudunk segíteni azoknak az újszülötteknek, akiknek beavatkoztak a születés idejébe és módjába.

Gyermek megérkeztetése- Magánarchívum

Minden hagyományos kultúrában, köztük Magyarországon is volt gyermeket megérkeztető szertartás. Mexikóban például azt csinálják és ennek nálunk is volt hagyománya, hogy a gyermeket hozzáérintik a földhöz, küszöbhöz, ezzel meg- és bemutatják a földanyának. Megérkeztetik a földanyához, bemutatják, meggyökereztetik. Úgy is mondják, hogy elültetik a köldökével szimbolikusan összekapcsolják ehhez a fizikai világhoz, a földanyához. A szertartás neve is ez: „sembrar el ombligo”- „a köldök elültetése”.

Az apa és az anya bemutatja gyermekét az anyaföldnek. Megmutatják a környezetnek, a természetnek hogy megismerje és befogadja a környezet, amelynek a része. A méhlepényt is azért adjuk a földnek, hogy visszatápláljuk oda a földanyához, ahonnan jöttünk, és ami minket is táplál. Elültetjük a méhlepényt, visszaadjuk hálásan. Nem a kukába dobjuk, hanem a méltó helyére kerül. Táplál újra. Ne felejtsük el, hogy a haldoklókat is a hagyományos kultúrákban segíthették azzal, hogy a földre fektették, hogy a lélek el tudjon távozni. Tudjon kapcsolódni és visszatérni.

Emellett a gyermek nevének hangos kimondása, a természetnek és a szellemi világnak való bemutatása is éppoly fontos. Amikor egy gyermek több nemzet tagja, érdemes még különösen figyelni erre. Elmondok egy történetet. Írországban kísértem egy szülést. Egy magyar anyától és fülöp-szigetei apától érkező fiúcska születése utáni órákban kiutaztam a tengerhez és a tengernek kiáltottam ki, hogy vigye el a hírt a fülöp-szigetei ősökhöz. Majd a kisfiúval ezt az „üzenetküldős” összekapcsolódást megismételtük, amikor nagyobbacska volt. Együtt kiabáltunk át a tengerrel, az ősöknek üzenve, hogy ki ő, mikor született és hogy hívják.

Nagyon fontos kapcsolódnunk a közvetlen közeggel és az ősökkel, és emellett a távolabbi őseink földjével. Természetesen ennek a fiúcskának sok lehetősége volt a magyar földdel és családdal is kapcsolódni születése után, amit igen alapvetőnek és fontosnak tartottunk a családból. Büszke is erre.

A megérkeztetés mellett a szülés utáni első cselekedetekre, mint például az első öltöztetésre vagy fürdőre is kifejezett figyelemmel kellene lennünk. Amikor a víz elemmel megismertetjük a babát, az első fürdő esetén például célunk, hogy legyen bizalommal a gyermek a vízzel kapcsolatban. A kórházban a csap alá tevés alkalmazása egy sokkszerű kapcsolat volt az éppen megszületett gyermekeknek. A hagyományban az első fürdőbe olyan tárgyakat tettek, mellyel jó dolgokat kívántak a gyermeknek például piros almát hogy egészséges legyen.

Mamami: Említetted, hogy mennyire fontos a méhlepény körüli szertartás, mesélsz nekünk erről?

Mihályfi Márta: A méhlepénnyel és a köldökzsinórral kapcsolatos szertartásokról röviden annyit mondanék, hogy ezeknek mindig az az alapja, hogy tisztelettel bánunk velük, elismerjük a méltó és fontos helyét a gyermek és a család életében. A méhlepény táplálta a gyermeket, pontosan ugyanazokból a sejtekből és információkból áll, mint a gyermek. Nagyon nemes szerv. Tiszteletadás, köszönet és hála, ez az alapja a velük kapcsolatos rituáléknak.

Fontosnak érzem, hogy a méhlepénnyel ne a kísérő, a dúla, hanem az anya és az apa foglalkozzon. A méhlepény szertartásokról fogok hosszas cikket és tanulmányt írni és hamarosan képzéseket is fogok tartani. A méhlepénnyel kapcsolatos tudásnak, alapvető tudásnak kellene lennie a magyar családokban is.

Mamami: Kérlek, mesélj nekünk a szülészáró szertartásról, beavatsz minket, hogy hogyan is lehet ezt elképzelni?

Mihályfi Márta: Mivel egy hosszabb cikk fog erről a témáról is születni, most csak röviden pár szót szólnék a záró szertartásról.

A szülészáró szertartás olyan, mint egy meleg megtartó, tápláló ölelés, a nagy teremtő anyától, melyben egyszerre ellazulhat, megpihenhet, megnyugodhat, felszabadulhat, feltöltődhet, megerősödhet és ünnepelhet az új anya és az új család. Ez egy nagyon komplett szertartás.

Ez a szertartás általában a gyermekágy végén történik, amikor megpihenve a gyermekágyban, megértve és megköszönve azokat az élményeket, amelyek a várandósság, a szülés és a gyermekágy alatt érték megünnepeljük az anyát és a családot. Ha nehézségek érték mind a várandósság, vajúdás, szülés és gyermekágy alatt, akkor azokat az élményeket fel kell oldani, ki kell beszéltetni, meg kell őt támogatni, majd ezt követően történhet meg a szertartás. Akkor, amikor az anya ünnepbe tudja öltöztetni a lelkét.

Minden nőnek más a szülése, minden nőnek és családnak más a szülészáró szertartása. 

Gyógyító virágmandala – szülészáró szertartás

Van, akinek nagyon sok feldolgozás és feloldás kell az integrációhoz és emiatt különböznek a szertartások. Amiben megegyeznek ezek a szertartások, hogy egy támogató, főleg asszonyokból álló körben van az anya és a család. A szülészáró szertartás állandó elemei a feltáró, feloldó és megtisztító beszélgetések, rituálék, a gyógynövényes gőzfürdő, elemekkel való tisztulás, a masszírozások, a csontok és szervek energetizálása és helyére tevése, az esetlegesen a szülés folyamán sérült lélekrészek visszahívása és integrálása valamint a test kendőkkel való zárása.

A szülés feldolgozás első része, a beszélgetések és oldások egyes esetekben hetekig is eltarthatnak. Ha az anya már megértésben és ünnepben van, ezt követi egy gyógynövényes virágos gőzfürdő. A saját gőzkunyhójába visszavonulva, bekuckózva elenged és megpihen az anya.

Ahogy a szülés és a gyermekágy, ez a szertartás is meleg, mély és bensőséges. Olyan állapot ez, mint ha vajúdna, átkísérjük egy újabb kapun. A gőzfürdőt követően, amennyiben szükséges visszahívjuk a leszakadt lélekrészeket. A lélekrészeket, a vajúdás, szülés és gyermekágy folyamán elvesztett életenergiát megtisztítva megérkeztetjük, majd szeretettel visszaintegráljuk az anya testébe. Ilyenkor még sokféle egyéb kisebb rituálé történik, masszázs, és gyakran a császáros heg energetikai zárása, a méh megtisztítása, a szervek, csontok csípő helyretétele stb.

A szertartás másik állandó eleme az, amikor nagy kendőkkel, mexikói rebozókkal bezárjuk a testet különböző pontokon. A korábbi oldó, tisztító folyamatok segítségével már ünnepelő és erővel bíró asszonyt, az ő erejével „zárjuk be”, nem az esetleges sérüléssel.

Lezárunk egy életszakaszt, majd amikor a kendőkből kibontjuk, hálát adva a testnek, léleknek, új erővel és önbizalommal lép az új szakaszba, a gyerekágyból az anyaságba.

A test zárása kendőkkel, a “szülés- és gyermekágy zárása” szertartás közben.

Lehet több hónap is egy szülészáró folyamat. Ezt követően sokan azt mondják, hogy „megéreztem ki vagyok valójában”.

A szertartás stabilizál, harmonizál. Kihat az anyaságra, hat a gyermekkel való kapcsolódásra és hat az anyán keresztül az egész családra és az egész társadalomra.

Mamami: Kiknek ajánlod ezt a szertartást?

Mihályfi Márta: Ajánlom azoknak, akik valóban örömmel és elégedettséggel élték meg a szülés időszakát és ezt az időszakot megköszönve, hálával, ünnepelve lépnének tovább. Ilyenkor a szülészáró szertartás valóban egy egyszerű szép hálaadás, ünnep és köszönet!

Azoknak, akik testi, lelki, érzelmi és energetikai sérülést kaptak és traumatikusan élték meg a szülésüket, maga a szülészáró szertartás is sokkal többrétűbb és több alkalmas esemény.

Mivel a szülés egy testileg, érzelmileg, szellemileg és energetikailag is nyitott állapot, sokkal sérülékenyebbek lehetünk a folyamatban és az azt követő időszakban. Igen extrém helyzet az egy nőnek, ha az intim testrészünket kell megmutatni, nagy fényben, idegen környezetben, gyakran teljesen idegeneknek és gyakran férfi orvosoknak. Egyértelmű, hogy ilyenkor eszünkbe jut a kiszolgáltatottság, főleg, ha korábban konkrét megéléseink is voltak a testi és intim kiszolgáltatottsággal kapcsolatosan. Akik így feldolgozásban vannak, azoknak nagyon ajánlom.

A szülészárással kapcsolatban még ajánlom azoknak is, akiknek nagyobb a gyermekük és nem szülést, várandósságot szeretnének lezárni, hanem emberi élethelyzeteket, amikből a szertartás segítségével megújulva tudnak átlépni a következő szakaszba. Mindemellett ajánlom veszteség feldolgozásban, akár abortusz és vetélés feldolgozásaképpen is fontos lehet az ilyen típusú feldolgozás és lezárás. Egyre többször csinálunk záró szertartást párkapcsolati zárásra is. A párkapcsolati „szakítás” is sok feldolgozandó és kioldandó kérdést hoz fel. Nagyon sokan nem beszélik meg az elválást és sérülésekkel, hiányban mennek tovább.  

Mamami: Véleményed, tapasztalatod szerint meddig lehet a záró szertartásokat megcsinálni?

Mihályfi Márta: Amennyiben a szülés és annak élménye még feldolgozás alatt van, akkor, amikor az anya készen áll erre. Van olyan, amikor évekkel a szülést követően keresnek meg anyák….

Mamami: Óriási feladat és óriási felelősség egy ilyen szertartást vezetni. Te hogyan éled meg ezt?

Mihályfi Márta: Szerintem igen nagy felelősség egyéni gyógyító szertartásokat tartani. Én ebben a kérdésben elég szigorú vagyok és azt gondolom, mint a mexikói tanítóim. A mexikói gyógyítók mester tanítvány viszonyrendszerben tapasztalat útján adjak át a tudásukat és ők akkor adnak engedélyt a tanítványnak önálló szertartásra, ha erre elég felkészültnek tartják. Nem hétvégi képzésekben tanítanak, vagy csak akkor adnak ilyenformán képzéseket, ha már alaposan megismerték a tanítványaikat és tudják a képességeiket.

A „curandera”-gyógyító asszony, „partera”-bába az általam megismert gyógyító hagyományban az lehet, aki rendelkezik a gyógyítás „don”-jával.

Azt tartják, hogy a gyógyító szertartásokat megfelelő lelki, szellemi és kulturális tudással és tapasztalással rendelkező, érett és kiforrott személy tarthat. A szertartás, különösen a gyógyító és a vérhez kapcsolódó szertartás megtartása és utánkövetése is igen nagy felelősség. Nem lehet és nem is engedik, hogy bárki szertartásokat végezzen, csak azért mert szívesen tenné, vagy mert a mai világban ez egyre divatosabb. Nem lelkesedésből, hanem érettségből, felkészültségből és képességekből indulnak ki.

A „curandera”-gyógyító asszony, „partera”-bába az általam megismert gyógyító hagyományban az lehet, aki rendelkezik a gyógyítás „don”-jával.

A „don” szó képességet- és ajándékot jelent. Ez az élet ajándéka, az a feladatod, ami a „don”-od. Amikor azt mondják, „van don-od”, általában arra gondolnak, hogy rendelkezel a gyógyítás don-jával. Arról van szó, hogy rendelkezel azokkal az emberi, erkölcsi alap képességekkel és értékekkel, viselkedési mintákkal és bizonyos érzékenységgel, érzékeléssel, lelki stabilitással, amely képessé tesz a feladat elvégzésére. Emellett természetes módon tudod, átlátod a szellemi törvényeket és azok működését.

A bábákkal való munkában azt tapasztaltam, hogy helyzetbe hoznak és megnézik, hogy neked ezzel van-e feladatod, ez-e a te don-od.  Ha igen, abban támogatnak, elszegődhetsz tanítványnak, ha nem, akkor engednek, hogy menj tovább és keresd meg a más területen a feladatod. Nem kell bábának, gyógyítónak terapeutának lenni, de ha ez a képességed, ha ez a don-od, akkor segítenek abban, hogy megerősödj és kibontakoztasd a képességeidet.

Sok év kellett nekem megérteni ezt. Megtisztelő, hogy el- és befogadtak és utólag értettem meg mit is jelentett az, hogy kimondták, hogy ebben van nekem don-om. Nagyon hálás vagyok, hogy támogattak. 40 éves voltam, amikor Mexikóban életemben először megértettem, hogy nem vagyok egy szégyellnivaló lény az ilyen típusú érzékenységemért, érzékelésemért, másságomért és hogy tudom végre a helyére tenni ezeket az életemben és magam és mások javára tevékenykedni és élni.

Korábban nekem mindig az volt a tapasztalatom, sokan, ahogy én tettem évekig, akár évtizedekig keresnek, azt sem tudják, hogy mi a don-juk csak próbálkoznak különböző képzésekkel, tanfolyamokkal, hogy legyenek valakik, szerepeket és/vagy identitásokat vesznek fel. Ahelyett, hogy valóban önmagukat, képességeiket fel és elismerve a valós feladatukba, a helyükre kerülnének. Ez egy elég nehéz helyzet és sokakat érint.

Nem csak a hagyományos, hanem a professzionális bábák is azt mondják, hogy aki a szülés körül, és a gyógyítások, szertartások körül tevékenykedik, annak folyamatos önismeretre és önreflexióra van szüksége. Amikor Mexikóban a professzionális bábákkal tanultam, a képzések tematikájának fele önismeret volt. Ha érted ki vagy, mik a képességeid és a határaid, akkor fogsz tudni megbízhatóan tevékenykedni az emberekkel.  A sok év után, most már azt is érdemes felismernem, amikor kicsit pihenni kell. Amikor a saját életemben, energiarendszeremben elakadás van, akkor visszavonulok. Akkor szünet van ebben a munkában, visszavonulás, újrarendeződés és majd ezután állok ki újra, hogy helyre hozom magam..

Kívánom, hogy minél többen ismerjék fel valóban azt, hogy mihez van képességük, mi a „don” az életükben, mi az életfeladatukat és abba tevékenykedjenek. Találjanak rá a „don”-ra  és a tanító, támogató közegre, találják meg a mesterüket, tanítójukat. Akkor a világban a harmónia is könnyedebben helyre állna.

Közös feladatunk és felelősségünk a szülés és születés kapuját, az anyákat, apákat és gyermekeket támogatni. A szülés elismerése, a szülő nő elismerése, méltósága, megbecsülése alapvető ahhoz, hogy ebben a társadalomban önbizalommal, szeretettel és örömmel teli anyák, apák és gyerekek élhessenek.

Hálás vagyok azoknak a bábáknak és szertartásvezetőknek, akik engem támogattak abban, hogy felismerhessem a feladatomat és be is merjek és tudjak állni ebbe a szolgálatba.

Emellett hálás vagyok mindazoknak, akik az elakadásam idején is bíztak a transzformációban, akik a kísérőim, dúláim és bábáim voltak a vajúdáskor.


A teljes beszélgetést a Mamamimedia csatornán találjátok.

Mihályfi Mártával Bíró-Polgár Mariann (Majamami) beszélgetett

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.