Az utóbbi években szerencsére sokkal elfogadottabb lett a közvélemény számára a babahordozás, melyet egyre többen gyakorolnak.
Egyre népszerűbbek a hordozókendők, a csatos és az ázsiai típusú hordozók, a karikás kendők is, amely természetesen örömteli, hiszen ma már számos jótékony hatását ismerjük a hordozásnak a baba pszichéjére és fizikumára egyaránt.
Dr. Szeverényi Csenge ’A babahordozás ortopédiai és traumatológiai vonatkozásai’ című írása sokat mozdított előre a hordozás orvosi körökben való elfogadásában. Sok új és hasznos információval látta el a szakembereket, melyeket így meggyőződéssel tudnak a szülőknek továbbadni.
Mi a mamami szerkesztői, akik úttörői voltunk a hordozás elterjesztésének hazánkban, fontosnak gondoljuk a szülők és a szakemberek megfelelő, sokoldalú tájékoztatását, és aggasztónak találjuk annak az új, szakmailag kérdéses trendnek a felbukkanását, mellyel elbizonytalanítják a szülőket a hordozás technikai feltételeiről. Ezen kérdésfelvetések tisztázására kértük fel Önt, doktornő, és köszönöm, hogy lehetőséget ad arra, hogy pontos és mindenekelőtt komoly szakmai tájékoztatásban részesítsük az érdeklődőket.
Mamami: Gyakorta hallunk hivatkozást a csecsemőkori reflexekre, illetve ezek kioltódására az újszülöttek fejlődésével kapcsolatban. Különösen a „lépegető reflex” és a „talpi fogóreflex” kiváltódásával kapcsolatosan a hordozás esetében. Segítene tisztázni, mit is takarnak ezek az elnevezések valójában? Lehetséges-e, hogy a baba talpát érő nyomás folyamatosan kiválthatja a „lépegető reflexet” vagy a „talpi fogóreflexet”, amelyeknek ki kellene oltódniuk, de így nem tudnak? Vezethet-e ez kóros mozgásfejlődéshez?
Dr. Szeverényi Csenge: A fenti kérdésekre Dr. Kulcsár Andrea gyermekneurológussal folytatott szakmai megbeszélés alapján válaszolnék. A “lépegető reflex” az elemi mozgásminták közé tartozik. Elemi járásnak is szokták nevezni. Ha az újszülöttet a hóna alatt megfogva, talpát kemény, sík talajra érintik, akkor a baba a törzsét kiegyenesíti, és lépegető mozgást végez. Normális esetben ez 6 hetes korig váltható ki. A „talpi fogóreflex” egy ún. primitív reflex, amely néhány hetes kortól 4-6 hónapos korig váltható ki: ha a talp ujjait megérintjük, a lábujjakat a baba behajlítja.
Babahordozás közben, attól, hogy a baba lába hozzáér a hordozó eszköz bármely részéhez, nem fog kiváltódni a “lépegető reflex”, hiszen nem ez a reflex kiváltásának módja. A “talpi fogóreflexet” sem lehet kórosan hosszú ideig kiváltani külső ingerrel, hiszen ezen reflexek tartós, ismételt kiváltása a reflex kioltásához, gátlásához vezet. Az elemi mozgásminták és primitív reflexek az agy fejlődésével automatikusan egyébként is eltűnnek.
A primitív reflexek hosszabb távú fennmaradása rendszerint agyi sérülés gyanúját veti fel. Ilyen esetekben a mozgás fejlesztése érdekében a neonatológusok kifejezetten javasolni szokták az elemi mozgásminták, primitív reflexek gyakoroltatását, hogy segítsék azok kioltását.
Mindezek alapján egészséges újszülöttnél mozgásfejlődési problémához a fentiek semmiképpen nem vezetnek.
M: Előfordul, hogy a kicsik feszítik magukat a hordozóban. Ilyenkor olyan izmaikat is „tornáztatják”, melyek még nem érettek erre, és csupán a hordozóeszköz segíti őket ebben a mozgásban? A hordozásnak van egy technikája, amivel az újszülött lábát a hordozóban tartjuk olyan benyomást keltve, hogy a baba áll az eszközben. Ennek a benyomásnak mennyi valóságalapja van?
DrSzCs: A megfelelően használt hordozóban a baba nem áll. Optimálisan a feneke, és a combja van alátámasztva, a súly nagy része ezekre tevődik, és a gerinc végig meg van támasztva.
Az újszülött baba csontozata még nem érett eléggé ebben a korban ahhoz, hogy a teljes testsúlyát elbírja, éppen ezért például a járni tanuló csecsemőnél sem javasoljuk, hogy a járást segítendő félig megtartva léptessük a gyermeket. Azonban a hordozóban a gyermek súlya nincs a gyermek lábán, talpán, így ezzel bajt nem okozunk, és az izmok fejlődésének, erősödésének bármilyen mozgás, használat jót tesz. Hordozott babáknál a gerinc menti izomzat erősödését is igazolták, amely mindenképpen hasznos.
M: Újszülött kisbabák csatos hordozóban való hordozására is nagyon nagy az igény. Ezt a csatosokban újszülött szűkítő használatával vagy állítható hátrész szélesség segítségével oldják meg a különböző gyártók. Okozhat-e az újszülött mozgásfejlődésében akár rövid-, akár hosszútávon bármilyen negatívumot a szűkítő alkalmazása? Problémát jelent-e egészséges baba esetében, ha szélesebbre nyitjuk akár a testünk segítségével is a csípőjét (gondolok itt arra, amikor pl. a mellkasunkra fektetjük, vagy esetleg apa széles hátán hordozza a babát)?
DrSzCs: Az újszülöttek csípőmozgása, hogy mennyire lehet a csípőjüket terpeszteni nagyobb feszülés nélkül, egyénileg változik. Az újszülött sírással jelezni fogja, ha számára kényelmetlen az a csípőterpesz, amiben a hordozóban van. Megfelelő szűkítő segítségével rendszerint elérhető a baba számára kényelmes terpesz akkor is, ha a hordozó kellően szoros, és megfelelően tartja a babát, illetve kényelmes a hordozó személynek.
M: Lehetséges-e, hogy a hordozó személy mozgásából adódó zökkenéseket, ütődéseket a szűkítős hordozó visszavezeti az újszülött talpán keresztül a baba gerincére, és így kárt okoz?
DrSzCs: Egy átlagos, kényelmes séta, egy jól felhelyezett, a térdhajlatokig végig érő hordozóban nem jelent különösebb terhelést a gyermek gerincére, ízületeire.
Mivel a hordozó személyek rendszerint nem szökdécselve, ugrándozva közlekednek, így ennek nincs kockázata. De azt gondolom, hogy ha időnként valaki aktívabb tevékenységet végez babahordozás közben, például túrázik, táncol, veteményezik, akkor sem okoz semmi problémát a gyermekének.
M: A hordozók esetében fontos a gerinc megfelelő tartása mellett a csípő ideális állapotban tartása is. Hogyan tudja a hordozó személy eldönteni, hogy mi az ideális állapot, és melyek azok a jelek, melyekből az ellenkezőjére következtethet?
DrSzCs: A csípő számára optimális, ha a terpesz mértéke egy oldalon 30-60 fok között van (a két comb által bezárt szög 60-120 fok). Ez egy elég széles tartomány, és egyáltalán nem szükséges a fokokat szögmérővel méregetni, hiszen egy átlagos méretű felnőtt testméretei, testformája ezt a baba számára biztosítják.
A túl kicsi terpesz nem szerencsés, mert akkor a csípő porcos/csontos része esetleg nem érik megfelelően, a túl nagy terpeszben viszont megfeszülhetnek a combfejet ellátó erek, ami tartós fennállás esetén a combfej elhalásához vezethet. De ez a keringéskárosító hatás is csak akkor lép fel, ha a gyermek csípője napokon át fixen van ebben a helyzetben. Az orvosi gyakorlatban heteken át tartó gipszelés esetén fordulhat elő.
A mozgásfejlődéssel pedig a baba csípőjének érettsége nincs összefüggésben. (A csípő érettségét egyébként a porcos/csontos vápa fejlettsége határozza meg, amely ultrahanggal vagy röntgennel vizsgálható.)
A baba számára kényelmes csípőterpesztést elsősorban a csípő körüli izmok feszessége szabja meg, amely babánként eltérő lehet, nagyjából a 50-90 fok között változik. Ha egy gyermek a csípőjét csak 50 fokban tudja terpeszteni, és mi a hordozóba úgy helyezzük el, hogy a csípő 70 fok terpeszben legyen, egy egészséges baba jelezni fog, hogy ez számára kényelmetlen, míg a lazább csípőjű babák a 90 fokos terpesztést is tűrni fogják. Koraszülött, vagy sérült babák nem mindig jelzik a számukra nem megfelelő helyzetet. Ilyenkor 60 foknál jobban ne terpesszük a gyermek csípőjét, de szerencsésebb, főleg ha bizonytalanok vagyunk a kérdésben, megkérdeznünk egy gyermekortopédust, hogy mit javasol.
M: Fontosnak gondolja-e, hogy a hordozóeszköz megfelelő anyagból készüljön, vagy hordozhatunk akármilyen anyagdarab segítségével?
DrSzCs: A hordozó fontos kívánalma, hogy pontról pontra támassza a baba gerincét, és ortopédiailag megfelelő legyen a hordozó személynek is. Ehhez nyilvánvalóan szükséges az erre kifejlesztett anyagok használata, de itt is fontos hangsúlyozni: az időleges, néha kényszer szülte megoldások (pl. hirtelen összerakott hordozó) nem ártanak a babának egyszer-egyszer alkalmazva.
M: A formázott hordozókról (csatos, mei tai) gyakran hallani azt a kritikát, hogy nem támasztják meg kellőképpen az ülni (egyes vélemények szerint a járni) még nem tudó babát. Van-e olyan orvosi tapasztalata, amely szerint ez igaz lehet?
DrSzCs: Tapasztalatom szerint azok a megfelelő minőségű csatos hordozók és mei tai hordozók, amelyeket a gyártók újszülött kortól javasolnak, képesek megtartani a baba gerincét, így orvosi szempontból semmi esetre sem tudok egyetérteni ezzel a kritikával.
M: Nagyobb babák esetében gyakran felmerül kérdésként, mikor növik ki a hordozóeszközüket. Milyen életkorig, fejlettségi szintig szükséges, hogy a gyermek gerincét folyamatosan támassza a hordozó, illetve hogy a csípőterpeszét optimális szögben tartsa?
DrSzCs: Azoknak a gyermekeknek, akiknek a 6 hetes csípőszűrésen rendben levőnek találtuk a csípőjét, 1 éves korukra már szépen fejlett ízületük van. Ebben a korban a csípő fejlődése szempontjából már nem olyan fontos a megfelelő terpeszhelyzet. Azoknál a gyermekeknél, akiknek fejletlen volt a csípője, továbbra is segítheti a csípő fejlődését a csípőterpesztés. A térdhajlatig való megtámasztás kisebb korban azért is fontos, mert az leveszi a súlyt a gerincről. Nagyobb gyermekeknél, akiknek a gerinc menti izomzata már kellően fejlett, azaz, akik önállóan megülnek, megállnak, nem annyira fontos, hogy térdhajlatig érjen a hordozó, de mindenképpen húzódjon a combra, és kényelmes legyen.
M: Szükséges-e nagyobb figyelmet szentelnünk a hordozás során kialakuló lábzsibbadásnak azon túl, hogy megigazítjuk a gyermeket? Vagyis érheti-e hosszútávon kár, ha elzsibbad a lába a hordozóban?
DrSzCs: A hordozás közben természetesen alakulhat ki lábzsibbadás, főleg, ha hosszabb ideig van a hordozóban a gyermek, de ezt a baba sírással jelezni fogja, így ettől a problémától nem kell félni.
M: Van valami, amit üzenne a hordozós szülőknek?
DrSzCs: A hordozásnak nagyon sok előnye van, de elsősorban örömforrás a szülő és a gyermek számára is. A kevésbé tökéletesen hordozott babák elégedettségi szintje ugyanolyan magas lehet, mint a tökéletes hordozási állapothoz jobban közelítő babáké. Hordozni jó, és egészséges, de arra is oda kell figyelni a megfelelő mozgásfejlődés érdekében, hogy a babának legyen olykor mozgástere is.
Egyébként a nem ideális hordozással rendkívül nehéz ártani a babáknak, hiszen ha valami nincs rendben a beállításokkal, a baba úgy is jelezni fog, és meg kell igazítani. Szóval mindenkit bátorítanék, hogy próbálja ki, hogy nekik melyik hordozó kényelmes, és bátran használja azt!
Köszönjük szépen!
A mamami fórumon még több szakirodalom tipp a témában, klikk ide.
