Főoldal Baba a házbanHordozás Hordozás vagy babakocsi? Választanod kell! Kell?

Hordozás vagy babakocsi? Választanod kell! Kell?

by dalma

Mi a közös a hordozásban és a babakocsizásban? Többek között az, hogy az anyukás fórumokon néhányan képesek szinte vérre menő vitákba keveredni, hogy érveljenek egyik vagy másik mellett. Klasszikus darázsfészek. Olyan könnyű ítélkezni ebben is. Pedig ez is egy olyan dolog, amin igazán felesleges összeveszni. Szerintem.

A nagyobbik lányommal az első nagyjából 5-6 hónapban borzasztó jókat sétáltunk – babakocsival. Volt, hogy 3(!) órán át is aludt benne, igaz, a végére nekem már minden bajom volt, de nem mertem kivenni a babakocsiból, nehogy felébresszem.

Fotó: Magánarchívum

És egyébként ez nekem egy szuper időszak volt, a környéket viszonylag jól be tudtuk járni, jó levegőn sétáltunk, igaz, a közeli erdő sétálós részének a felújításakor nem gondoltak arra, hogy a kisebb kerekű babakocsik azokon az apró kavicsokon baromi nehezen fognak gurulni, de nem volt vészes, bele lehetett jönni. Amikor azonban tömegközlekedni kellett, eleinte a rugalmas kendő volt a legjobb barátom. Na persze, majd egyedül emelgetem a dögnehéz babakocsit, a hónapról hónapra egyre nehezebb gyerekkel. De a barcelonai kiránduláson is hálás voltam a bérlési lehetőségért, hogy kismamaként nem kellett egy tizenpárkilós totyogóst egész nap karikás kendőben vinnem a 40 fokban. Nyilván a délutáni alvás kendőben volt, szorosan összebújva, már-már belém bújva, de azokat a röpke pár órákat mindig imádtam.

Emlékszem, azért a hordozás kezdete nem volt olyan könnyű menet, eleinte sokat bénáztam, fórumokról próbáltam tanácsot kérni, az igazi segítséget végül a hordozási tanácsadótól kaptam meg. Utána már szinte szárnyaltam, és ahogy egyre nagyobb lett a lányom, valahogy egyre természetesebbé vált, hogy hamarabb nyúltam a kendőhöz, mint a babakocsihoz.

Habár egy nagyobb bevásárlásnál kényelmesebb volt tolni a babakocsit, a sok holmit pedig hátizsákban vinni. Igen, még annak ellenére is, hogy olyankor nem éreztem, ahogy veszi a levegőt, hogy nem tudtam beleszippantani az őt állandóan körülvevő babaillatba. Szentségtörés? Minden bizonnyal. Banyatankot is beszerezhettem volna? Igen, de nem tettem, mert nekünk így volt a jó. Volt hordozós anyuka, aki ezért elítélt minket? Igen, ebben is biztos vagyok. Sérült emiatt a kettőnk kapcsolata? Hát emiatt biztosan nem.

A kisebbik lányommal azonban már alig került elő a babakocsi. Egyetlen egy alkalomra sem emlékszem, hogy elaludt volna benne. Nem szenvedett benne, nem sírt, de az elalvás egyszerűen nem ment.

Fotó: Magánarchívum

Nomeg itt már teljesen más felállás volt: míg egy gyerekkel a legnagyobb kényelmetlenség az volt, hogy hogyan toljam a babakocsit úgy, hogy az egyik kezemben az elviteles kávémat tartom, két (kis)gyerekkel már mások a kihívások. Ha van egy kismotoron/futóbringán száguldozó gyereked, hatványozottan szükséged van arra, hogy legyen két szabad karod, vagy hogy alkalomadtán rohanj, ha útkereszteződéshez értek. Úgy, hogy a kisebbik lányom hordozókendőben volt, a nagyobbikkal sokkal bátrabban mentünk úgy sétálni, hogy ő járművel közlekedett. Mert tudtam vele tartani a tempót, mert ha szükség lett volna a szabad kezemre, akkor nem lett volna gondom vele, és nem kellett volna semmilyen formában sem magam mögött hagyni a kisebbik gyermekemet.

Számomra a hordozás sosem volt egyenlő azzal, hogy csakis és kizárólag ez jelenti a kötődő/válaszkész nevelést. Egy szuper eszköz hozzá, de nem az alfája és az omegája. Nem kizárólag ezen múlik a biztonságos kötődés kialakulása. Igen, sokat segíthet elérni a célunkat. De ha nem jön be valamiért, vagy csak kevésszer hordozunk, nem kell előre temetni gyermekünk boldogságát.

Szuper jól meg lehet találni az egyensúlyt, a családi dinamikában a babakocsinak és a hordozásnak is ugyanúgy meg lehet a helye, nem kell feltétlenül választani. Persze lehet. És az sem baj, ha valaki választ. Azt érdemes nem elfelejteni, hogy egy nap huszonnégy órából áll, és megannyi lehetőség van arra, hogy válaszkészen álljunk a gyermekünkhöz. Ha néha nem sikerül, hát ez van. Az a szép a gyereknevelésben, hogy minden egyes nap, amikor úgy fekszel le, hogy ma is mennyit hibáztál, jön egy újabb nap, amikor lehetőséget kapsz arra, hogy ezeket a hibákat kijavíthasd. És hogy elkövethess újakat.

Kattints ide fórumunkhoz, itt mindent megtalálsz, ami hordozással kapcsolatos!

Somló-Bakos Dalma

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.