Főoldal Baba a házbanHordozás A babahordozás megerősítő élményei

A babahordozás megerősítő élményei

Szemezgetés a Mamai Fórum anyukáinak beszélgetéseiből

by maja

Fotó: Csontos Lea

„Nézd milyen helyes izgő-mozgó hátizsák!”; „Jajj de édes kis csomagocska!”; „Milyen cukin alszik a kis Zsebibaba!”, csak néhány azok az aranyos megjegyzések közül, melyeket az utcán sétálva, boltban vagy rokonoknál megfordulva kapnak a babájukat hordozó anyukák.

A Mamami Fórumon beszélgető anyukák kedves történeteiből is érzékelhető, hogy ma már egyre természetesebb „látvány” a hordozás. Annak ellenére, hogy még mindig vannak, akik furcsán reagálnak és valami különcködő hóbortnak tartják, a legtöbb esetben az anyukák megerősítést és támogatást kapnak. Magam is tapasztalom, hogy szinte nincs olyan alkalom, amikor hurcizás közben a kisfiam ne csalna mosolyt az emberek arcára, legyen 12 éves vagy 70 éves az illető.

Valljuk be, jó érzés a babánk és a külvilág között alakuló, melegséggel átjárt érzelmek „tartóoszlopának” lenni. Annyi szomorúság van körülöttünk és olyan jó megmártózni az igazi rácsodálkozásban és szeretetteljes odafordulásban, amit a babánk nyílt tekintete vagy bevackolt kis jelenléte tud okozni az emberekben.

A Hordozás Világhete apropóján, a Mamami fórumon olvasható beszélgetések és élmények adták az ötletet, hogy megerősítő, pozitív gondolatok mentén járjuk körbe kicsit a babahordozás előnyeit.

„Jajj de jó neki!” A legjobb helyen van az anyukájához bújva!”

Valóban jó a babáknak? A korábbi évekkel ellentétben ma jóval előnyösebb helyzetben vannak a babáikat hordozni vágyó családok, hiszen fórumokon, babahordozós csoportokban és szakemberek segítségével is tájékozódhatnak a témában. Egyre több tudományos értekezés születik, ami egyértelműen igazolja, hogy a babahordozás nem valami különcködő hóbort, hanem alappillére lehet az erős baba-mama vagy apa kapcsolatnak. A hordozók pedig alapvetően nem csak szállítási eszközök, hanem nagyon sok ponton hozzájárulnak gyermekeink természetes fejlődéséhez.

Dr Ádám Borbála gyermekgyógyász- és neonatológus például teljes mértékben támogatja és javasolja a babák hordozását, úgy vallja, hogy „a testközelség a babák elemi szükséglete”. A Születés hete rendezvénysorozat egyik beszélgetésén hallhattuk tőle azokat a gondolatokat is, hogy a hordozott babák, ahogy együtt fejlődnek édesanyjuk mozgásával, rengeteg impulzust, ingert kapnak meg természetes úton, ami nagyon fontos az idegrendszer és a későbbi mozgás ideális fejlődéséhez. Úgy véli a babahordozás a korai fejlesztés természetes módja.

Evelin Kirkilionis nagyszerű, Babák testközelben könyve is nagyon jó összefoglalót ad a szülőknek a testközelség fontosságával és a hordozással kapcsolatban. Szinte minden szempontot körbejár, ami útmutató lehet számunkra a kételyek feloldásához. Olvashatunk pszichológiai háttérről, arról, hogy az újszülött számára elengedhetetlen a bőrkontaktus, fejlődésükhöz alapvető szükséglet a folyamatos érintés, de biológiai sőt fejlődéstörténeti oldalról is ismerkedhetünk a csecsemő szükségleteivel.

Kirkilionis könyve megerősít abban is, hogy ortopédiai és neurológiai szempontból is hasznos, ha hordozzuk babáinkat. Sok esetben hallunk például a csecsemőket érintő csípődiszpláziáról, melynek hatásos és emberi terápiája babáink hordozása.  A hordozókendőben, főleg csípőn hordozás esetén, ugyanis pont azt a terpeszguggoló tartást tudjuk megvalósítani a kisbabánknál, ami hozzájárul az egészséges csípőfejlődéshez.

A fentiek mellett pedig mindenképpen meg kell jegyezni, hogy hozzásegít az igény szerinti- és hosszan tartó szoptatáshoz is. Fontosnak tartom még megemlíteni azt is, hogy abban is segítségünkre lehet a hordozás, hogy ha gyermekünket túl sok inger éri, egyszerűen csak elfordítja a fejét, hozzánk bújik, a kendő pedig védelmébe veszi és megteremti a biztonságos teret. Anyukaként értettem meg, mennyire rossz a gyermeknek, ha nem kíván kapcsolódni, mégsem tud elbújni. Hordozás közben tapasztaltam, hogy sokkal könnyebb elhárítani a külső ingereket, ha éppen nem befogadó gyermekünk.

Eddig arról olvashattunk, hogy mennyire jó a babáinknak, de érdemes arról is szót ejteni, hogy a hordozás, az anyukáknak és az apukáknak is nagyon jó élmény.

Sok anyukatársamhoz hasonlóan engem is melegség jár át, amikor a hozzámbújós, kuckózós hurcis sétákra emlékszem vissza. Emellett nagyon-nagyon praktikus segítőnk a hordozás, hiszen mindkét kezünk szabad, így tudunk tevékenykedni, olvasni, főzni, biztonsággal tömegközlekedni, játszótéren a többi gyerkőcünk után rohangálni és diszkréten szoptatni is. Na és persze ne feledjük a sok-sok puszit amit a háton hurcizott babáinktól a nyakunkra kapunk.:-)

Az apukák újszülöttel való kapcsolódását mindenképpen segíti a babahordozás. Sok esetben hallhatjuk, hogy az apukák nem találják ebben az időszakban a szerepüket. Nálunk nagyon sokat segített a hordozás több szempontból is. Egyrészt amikor megtanulta a férjem is magára kötni a pici fiunkat és megtapasztalta, hogy rajta is tud szunyókálni akár két órát is, egyből magabiztosabb lett és tevékenyebb a gyerkőc körül. Másrészt pedig nekem is felszabadult két órám, amit tudtam a nagyobbik fiammal tölteni, így a vele való kapcsolatom is viszonylag zökkenőmentes volt a kezdeti időszakban.

A hordozás közben tapasztalt aranyos megjegyzések és rácsodálkozó, kedves tekintetek pedig arra engednek következtetni, hogy a körülöttünk lévő embereknek is jó, mert sokaknak csal mosolyt az arcára hordozott babácskánk.

„Mennyire kiegyensúlyozott és nyugodt…”

„A szülő közelsége a csecsemő számára biztonságot, védettséget és nyugalmat ad…” – olvashatjuk a már fent említett Babák testközelben című könyvben. Úgy vélem nem lehet elégszer hangsúlyozni és leírni a testközelség fontosságát. Az ősi társadalmakban a magatehetetlen újszülöttre számos veszély leselkedett, amit csak a körülötte lévő emberek gondoskodása védett ki. Ha nincsenek a baba körül a biztonságot nyújtó felnőttek, akkor bekapcsol egy ősi hang, ami arra figyelmeztet, hogy egyedül vagyok, veszély van. A kisbabák nem tudják, hogy biztonságos szobában fekszenek és nem egy barlang közepén, ahol zsákmánynak tekintheti őket egy vadállat. Ezért egyértelműen bekapcsol a vészcsengő.

Ha egyedül van, veszélyt érzékel, ha velünk van, biztonságban érzi magát. Ezek alapján teljesen egyértelművé válik miért is lehetnek kiegyensúlyozottabbak társaiknál a hordozott babák. Ha folyamatosan valamelyik szülőn pihenhetnek, az már alapvetően stabilitást ad nekik. Nem beszélve arról, hogy az anyukák már a mocorgásukból érzik a babáik nyugtalanságát, így még mielőtt kialakulna a stressz állapot, gondoskodnak babáik szükségleteiről.

 „Művészet ahogyan felteszi a kendőbe a gyermekét”

Valljuk be, valóban bonyolultnak tűnhet kívülről a hordozók használata azoknak, akik életében nem napi rendszerességgel vannak jelen. Nem titok, hogy igényel felkészülést és gyakorlást a helyes használat, de a befektetett idő a későbbiekben többszörösen megtérül. Hordozási tanácsadók javasolják, hogy érdemes már a várandósság alatt tájékozódni, próbálgatni és kiválasztani a számunkra alkalmas hordozóeszközt, így amikor ránk tör az anyuka lét sok-sok teendője, ez már stabilan velünk van és segíti a mindennapjainkat.

Bevallom, amikor még csak szemlélőként, először láttam a barátnőmet a Tricot Slen hordozóba ügyeskedni a gyermekét, nekem is elállt a szavam. Akkor úgy gondoltam, hogy ezt én biztosan nem tudnám megcsinálni. Az élet erre is rácáfolt, olyannyira, hogy a második gyermekemnek 1 éves koráig nem is volt babakocsija és a babahordozóban még szoptatni is megtanultam.

A fenti sorok mellett, a Mamami fórumon található Pozitív beszólások-egyetértő válaszok a hordozásban topikban sok- sok anyuka valós tapasztalata által töltődhetünk. Vannak nagyon aranyos történetek, melyek közül több engem is megmosolyogtatott. Jó szívvel ajánlom olvasgatásra ezeket a kedves élményeket, párat itt hagyok nektek:

„Ma boltban voltunk Manókával. Amikor beléptünk vettem is le a sapiját mert meleg volt, de mivel tényleg csak egy tejfölért mentünk a takarót nem aplikáltam le róla. Meglátott bennünket egy kedves idős hölgy és megszólalt: „jé egy zsák gyerek…csak nem a Mikulás hozta?!”, jót mosolyogtam és mondtam, hogy nem, mert a szülinapomra kaptam (3 nappal a szülinapom előtt jött a világra) és ezen együtt nevettünk tovább…” (MamóAnyu)

Közös kabiban voltunk lent délután, Lilla batyuban… Jött egy 16-18 év körüli lány, és mosolyogva: mennyivel klasszabb a hátizsákod, mint az enyém! Mondtam, hogy és még puszit is ad.”

„Egy ismerős nő mondta a héten, hogy a legszebb ékszer, amit felölthetek magamra, van ott a hátamon.” (ejud)

„Újabb gyöngyszem tegnap estéről:
sorbanállás az ABC-ben, mögöttem egy ötvenes nő, mi meg kettesben A-val, Suse’s kabát alatt (ami, ugye, rendes dzseki anyag-kinézet), plusz hordozós szatyor A. popsija alatt, amitől nem látszott, hogy a kabi egyben van.
Egyszer csak meglepett felhorkanás (vagy valami olyasmi), és megszólal mögöttem a nő: „Azt hittem, csak egy hátizsák, erre a hátizsák megmozdult!” És ezt elmondta még vagy háromszor!”
(rutland)

„Ja, meg egy vicces volt: én beszélek folyton Bóbitához, amikor rám van kötve, de ez fura lehet. Egy nő várt mellettem a zebránál, és rám meredt, mert gondolom, azt hitte, hülye vagyok, hogy hangosan beszélgetek magammal. Aztán észre vette Pötyit, és elkezdett nevetni. Szegény, jól megkönnyebbülhetett, hogy nem egy futóbolonddal akadt össze.” (Kinga82)

Majamami

Kapcsolódó cikkek