„Nézd milyen helyes izgő-mozgó hátizsák!”; „Jajj de édes kis csomagocska!”; „Milyen cukin alszik a kis Zsebibaba!”, csak néhány azok az aranyos megjegyzések közül, melyeket az utcán sétálva, boltban vagy rokonoknál megfordulva kapnak a babájukat hordozó anyukák.
A Mamami Fórumon beszélgető anyukák kedves történeteiből is érzékelhető, hogy ma már egyre természetesebb „látvány” a hordozás. Annak ellenére, hogy még mindig vannak, akik furcsán reagálnak és valami különcködő hóbortnak tartják, a legtöbb esetben az anyukák megerősítést és támogatást kapnak. Magam is tapasztalom, hogy szinte nincs olyan alkalom, amikor hurcizás közben a kisfiam ne csalna mosolyt az emberek arcára, legyen 12 éves vagy 70 éves az illető.
Valljuk be, jó érzés a babánk és a külvilág között alakuló, melegséggel átjárt érzelmek „tartóoszlopának” lenni. Annyi szomorúság van körülöttünk és olyan jó megmártózni az igazi rácsodálkozásban és szeretetteljes odafordulásban, amit a babánk nyílt tekintete vagy bevackolt kis jelenléte tud okozni az emberekben.
A Hordozás Világhete apropóján, a Mamami fórumon olvasható beszélgetések és élmények adták az ötletet, hogy megerősítő, pozitív gondolatok mentén járjuk körbe kicsit a babahordozás előnyeit.
„Jajj de jó neki!” A legjobb helyen van az anyukájához bújva!”
Valóban jó a babáknak? A korábbi évekkel ellentétben ma jóval előnyösebb helyzetben vannak a babáikat hordozni vágyó családok, hiszen fórumokon, babahordozós csoportokban és szakemberek segítségével is tájékozódhatnak a témában. Egyre több tudományos értekezés születik, ami egyértelműen igazolja, hogy a babahordozás nem valami különcködő hóbort, hanem alappillére lehet az erős baba-mama vagy apa kapcsolatnak. A hordozók pedig alapvetően nem csak szállítási eszközök, hanem nagyon sok ponton hozzájárulnak gyermekeink természetes fejlődéséhez.
Dr Ádám Borbála gyermekgyógyász- és neonatológus például teljes mértékben támogatja és javasolja a babák hordozását, úgy vallja, hogy „a testközelség a babák elemi szükséglete”. A Születés hete rendezvénysorozat egyik beszélgetésén hallhattuk tőle azokat a gondolatokat is, hogy a hordozott babák, ahogy együtt fejlődnek édesanyjuk mozgásával, rengeteg impulzust, ingert kapnak meg természetes úton, ami nagyon fontos az idegrendszer és a későbbi mozgás ideális fejlődéséhez. Úgy véli a babahordozás a korai fejlesztés természetes módja.
Evelin Kirkilionis nagyszerű, Babák testközelben könyve is nagyon jó összefoglalót ad a szülőknek a testközelség fontosságával és a hordozással kapcsolatban. Szinte minden szempontot körbejár, ami útmutató lehet számunkra a kételyek feloldásához. Olvashatunk pszichológiai háttérről, arról, hogy az újszülött számára elengedhetetlen a bőrkontaktus, fejlődésükhöz alapvető szükséglet a folyamatos érintés, de biológiai sőt fejlődéstörténeti oldalról is ismerkedhetünk a csecsemő szükségleteivel.
Kirkilionis könyve megerősít abban is, hogy ortopédiai és neurológiai szempontból is hasznos, ha hordozzuk babáinkat. Sok esetben hallunk például a csecsemőket érintő csípődiszpláziáról, melynek hatásos és emberi terápiája babáink hordozása. A hordozókendőben, főleg csípőn hordozás esetén, ugyanis pont azt a terpeszguggoló tartást tudjuk megvalósítani a kisbabánknál, ami hozzájárul az egészséges csípőfejlődéshez.
A fentiek mellett pedig mindenképpen meg kell jegyezni, hogy hozzásegít az igény szerinti- és hosszan tartó szoptatáshoz is. Fontosnak tartom még megemlíteni azt is, hogy abban is segítségünkre lehet a hordozás, hogy ha gyermekünket túl sok inger éri, egyszerűen csak elfordítja a fejét, hozzánk bújik, a kendő pedig védelmébe veszi és megteremti a biztonságos teret. Anyukaként értettem meg, mennyire rossz a gyermeknek, ha nem kíván kapcsolódni, mégsem tud elbújni. Hordozás közben tapasztaltam, hogy sokkal könnyebb elhárítani a külső ingereket, ha éppen nem befogadó gyermekünk.
Eddig arról olvashattunk, hogy mennyire jó a babáinknak, de érdemes arról is szót ejteni, hogy a hordozás, az anyukáknak és az apukáknak is nagyon jó élmény.
Sok anyukatársamhoz hasonlóan engem is melegség jár át, amikor a hozzámbújós, kuckózós hurcis sétákra emlékszem vissza. Emellett nagyon-nagyon praktikus segítőnk a hordozás, hiszen mindkét kezünk szabad, így tudunk tevékenykedni, olvasni, főzni, biztonsággal tömegközlekedni, játszótéren a többi gyerkőcünk után rohangálni és diszkréten szoptatni is. Na és persze ne feledjük a sok-sok puszit amit a háton hurcizott babáinktól a nyakunkra kapunk.:-)
Az apukák újszülöttel való kapcsolódását mindenképpen segíti a babahordozás. Sok esetben hallhatjuk, hogy az apukák nem találják ebben az időszakban a szerepüket. Nálunk nagyon sokat segített a hordozás több szempontból is. Egyrészt amikor megtanulta a férjem is magára kötni a pici fiunkat és megtapasztalta, hogy rajta is tud szunyókálni akár két órát is, egyből magabiztosabb lett és tevékenyebb a gyerkőc körül. Másrészt pedig nekem is felszabadult két órám, amit tudtam a nagyobbik fiammal tölteni, így a vele való kapcsolatom is viszonylag zökkenőmentes volt a kezdeti időszakban.
A hordozás közben tapasztalt aranyos megjegyzések és rácsodálkozó, kedves tekintetek pedig arra engednek következtetni, hogy a körülöttünk lévő embereknek is jó, mert sokaknak csal mosolyt az arcára hordozott babácskánk.
„Mennyire kiegyensúlyozott és nyugodt…”
„A szülő közelsége a csecsemő számára biztonságot, védettséget és nyugalmat ad…” – olvashatjuk a már fent említett Babák testközelben című könyvben. Úgy vélem nem lehet elégszer hangsúlyozni és leírni a testközelség fontosságát. Az ősi társadalmakban a magatehetetlen újszülöttre számos veszély leselkedett, amit csak a körülötte lévő emberek gondoskodása védett ki. Ha nincsenek a baba körül a biztonságot nyújtó felnőttek, akkor bekapcsol egy ősi hang, ami arra figyelmeztet, hogy egyedül vagyok, veszély van. A kisbabák nem tudják, hogy biztonságos szobában fekszenek és nem egy barlang közepén, ahol zsákmánynak tekintheti őket egy vadállat. Ezért egyértelműen bekapcsol a vészcsengő.
Ha egyedül van, veszélyt érzékel, ha velünk van, biztonságban érzi magát. Ezek alapján teljesen egyértelművé válik miért is lehetnek kiegyensúlyozottabbak társaiknál a hordozott babák. Ha folyamatosan valamelyik szülőn pihenhetnek, az már alapvetően stabilitást ad nekik. Nem beszélve arról, hogy az anyukák már a mocorgásukból érzik a babáik nyugtalanságát, így még mielőtt kialakulna a stressz állapot, gondoskodnak babáik szükségleteiről.
„Művészet ahogyan felteszi a kendőbe a gyermekét”
Valljuk be, valóban bonyolultnak tűnhet kívülről a hordozók használata azoknak, akik életében nem napi rendszerességgel vannak jelen. Nem titok, hogy igényel felkészülést és gyakorlást a helyes használat, de a befektetett idő a későbbiekben többszörösen megtérül. Hordozási tanácsadók javasolják, hogy érdemes már a várandósság alatt tájékozódni, próbálgatni és kiválasztani a számunkra alkalmas hordozóeszközt, így amikor ránk tör az anyuka lét sok-sok teendője, ez már stabilan velünk van és segíti a mindennapjainkat.
Bevallom, amikor még csak szemlélőként, először láttam a barátnőmet a Tricot Slen hordozóba ügyeskedni a gyermekét, nekem is elállt a szavam. Akkor úgy gondoltam, hogy ezt én biztosan nem tudnám megcsinálni. Az élet erre is rácáfolt, olyannyira, hogy a második gyermekemnek 1 éves koráig nem is volt babakocsija és a babahordozóban még szoptatni is megtanultam.
A fenti sorok mellett, a Mamami fórumon található Pozitív beszólások-egyetértő válaszok a hordozásban topikban sok- sok anyuka valós tapasztalata által töltődhetünk. Vannak nagyon aranyos történetek, melyek közül több engem is megmosolyogtatott. Jó szívvel ajánlom olvasgatásra ezeket a kedves élményeket, párat itt hagyok nektek:
„Ma boltban voltunk Manókával. Amikor beléptünk vettem is le a sapiját mert meleg volt, de mivel tényleg csak egy tejfölért mentünk a takarót nem aplikáltam le róla. Meglátott bennünket egy kedves idős hölgy és megszólalt: „jé egy zsák gyerek…csak nem a Mikulás hozta?!”, jót mosolyogtam és mondtam, hogy nem, mert a szülinapomra kaptam (3 nappal a szülinapom előtt jött a világra) és ezen együtt nevettünk tovább…” (MamóAnyu)
Közös kabiban voltunk lent délután, Lilla batyuban… Jött egy 16-18 év körüli lány, és mosolyogva: mennyivel klasszabb a hátizsákod, mint az enyém! Mondtam, hogy és még puszit is ad.”
„Egy ismerős nő mondta a héten, hogy a legszebb ékszer, amit felölthetek magamra, van ott a hátamon.” (ejud)
„Újabb gyöngyszem tegnap estéről:
sorbanállás az ABC-ben, mögöttem egy ötvenes nő, mi meg kettesben A-val, Suse’s kabát alatt (ami, ugye, rendes dzseki anyag-kinézet), plusz hordozós szatyor A. popsija alatt, amitől nem látszott, hogy a kabi egyben van.
Egyszer csak meglepett felhorkanás (vagy valami olyasmi), és megszólal mögöttem a nő: „Azt hittem, csak egy hátizsák, erre a hátizsák megmozdult!” És ezt elmondta még vagy háromszor!” (rutland)
„Ja, meg egy vicces volt: én beszélek folyton Bóbitához, amikor rám van kötve, de ez fura lehet. Egy nő várt mellettem a zebránál, és rám meredt, mert gondolom, azt hitte, hülye vagyok, hogy hangosan beszélgetek magammal. Aztán észre vette Pötyit, és elkezdett nevetni. Szegény, jól megkönnyebbülhetett, hogy nem egy futóbolonddal akadt össze.” (Kinga82)
Majamami