Ki hogyan dolgozta fel, ha nem sikerült szoptatni?

[Csillandi]

Sajnos előfordul, hogy az anya minden erőfeszítése ellenére sem megy a szoptatás úgy és addig, ahogy és ameddig azt szeretné. Nekem az egyik barátnőm sokat szenvedett ezzel, végül feladni kényszerült (nem hallott a szoptanítról, akkor még én sem). A kórházban a kórterem társam küszködött iszonyatosan, és rossz érzés volt neki, hogy mindenkinek megy közülünk, csak neki nem (végül 4-5 hónapig tudott szoptatni ). Egy védőnő csoporttársam a lánya 5 és fél hónapos koráig folyamatosan fejt, mert visszautasította a cicit a kislány. Nekem is megvan a magam története.

Hogyan lehet feldolgozni, ha a szoptatás valakinek minden erőfeszítés dacára sem megy?

[dvacko]

Nehezen...
Én mind a 4 gyerekem sns segítségével szoptattam, így kaptak tőlem is annyi tejet, amennyit tudtam nekik adni. (nincs elég tejmirigyem). Marci 13 hónapig szopott, a lányok 3 éven túl, Miska ugye most is szopik (7 hónapos).
Kaptak sok anyatejet más anyukáktól és tápszert is.
Örülök, hogy most van ez a probléma, nem több száz évvel ezelőtt. Akkor lehet, hogy éhen haltak volna . Nagyobb bajunk ne legyen, ezzel is tisztában vagyok, és hálás vagyok, hogy megszülethettek.
Negyedjére azt hittem, nem fog megrázni... megszületett, csodálatos volt minden. Aztán mikor újra ott álltunk, hogy egész nap szopik, mégsem hízik, nem kakil, elő az sns, anyatej a fagyasztóból...akkor most is nehéz volt, sokat sírtam, pedig nem ért váratlanul.

Elsőre borzasztó volt.... mikor arra készültem, hogy csak szoptatni fogom, rendelkeztem kellő ismerettel is, és ott álltunk az eleve kis súlyúő Marcival, tápszerrel, pohárkával, éjjel-nappal szoptattam és fejtem, mégsem lett elég tejem..
aztán jött az sns, onnantól könnyebb volt elfogadni a helyzetet.
Meg most sem rossz már. Ez van, ezzel kell boldognak lennünk .

[mimbeth]

Elfogadtam idővel.
Az első lányunknál 8 hónaposan abba kellett hagynom a szoptatást, ami borzasztó még belegondolva is, de akkor úgy tűnt, hogy muszáj: nekem sem a terhességek, sem a szoptatások alatt nem volt menszeszem, amire úgy reagált a szervezet, hogy egy közel 4,5 centis fájó cisztám lett a petefészkemben. A dokim azt tanácsolta, hogy próbáljuk meg abbahagyni a szoptatást, hátha akkor beindul újra a rendes működés, a ciszta, pedig, kitisztul. Igaza lett, 2 hét múlva megjött a menszeszem, a ciszta is szépen felszívódott. A lányom ekkor szokott rá a cumira, nyilván hiánypótlásként.
A kisebbik lányok összesen 6 hónapig szopott, ő egyik napról a másikra fogta, és leválasztotta magát. Akkor ez kiborított, az első eset után nem is erőltettem, hogy hátha visszaszokna, kapott mást.
Most, harmadjára még nem tudom, hogy fog alakulni, mert anno is megfogadtam, hogy 1,5-2 évet szoptatok, most is. Aztán majd kiderül, hogy alakul! Nem attól leszek rossz anya, ha nem tudom hosszan szoptatni.

[Csillandi]

Szerintem sem az az anyaság mércéje, hogy valaki szoptat-e vagy sem. A férjemnek viszont igaza volt, amikor azt mondta, sose fogom magamat teljesnek érezni szoptatás nélkül. Nekem gyógyszeres kezelés miatt kellett abbahagynom a lányom 10 (!) napos korában. Már 9 hónapos elmúlt és egészséges, mégis vannak bennem kérdések. Már régóta nem szedek gyógyszert, azt az icipicit, amit tudok, kézzel belefejem az ételébe.

Egyébként barátságok szövődtek azokkal, akik adtak nekünk anyatejet, sokan kisegítettek, akiknek nagyon hálás vagyok. Most is fej nekünk kétnaponta egy régi osztálytársnőm.

Remélem, a második babánál szerencsésebben alakul.

[anyatigris]

Hogyan lehet feldolgozni, ha a szoptatás valakinek minden erőfeszítés dacára sem megy?

Nehezen. Nekem a mai napig fáj, hogy az első fiam nem és nem volt hajlandó szopni.

Mindig is szoptatni akartam, gyerekkorom óta fel sem merült bennem, hogy ne akarjak. Várandósan is ezt terveztem, sok mindent olvastam, könyveket szereztem be a témában, eljutottam az lll oldalára is. Mégis, bennem volt a tipikus félelem: mi lesz, ha nem lesz tejem? Nem is rendeltem szoptatós kendőt a nyilvános szoptatáshoz, pont ezért. Az fel sem merült bennem, hogy a probléma nem az én készülékemben lesz...

Az első fiam oxitocinnal született, valószínűleg ez okozott nála enyhe születéskori oxigénhiányt és ebből fakadó hipotóniát. De ezt csak 5 hónaposan vettük észre és kezdtük el kezelni. Születésekor a kórházban a csecsemős barna foltot látott a hálóingemen, és kijelentette: véres az előtejem, ne tegyem mellre a babát, mert ki fogja hányni. (Ez volt a kolosztrum, és én hülye, nem adtam oda neki. ) Én tehát vártam. Két napig csak arra vártam, hogy mikor szoptathatom már meg a fiamat. A harmadik napra besárgult, kék fény alá tették, és cumisüvegből teáztatták. (Hozzáteszem: mindez egy bababarát kórházban történt. Azóta elveszítették ezt a címet, valószínűleg nem ok nélkül.) Pedig addigra mellszívóval beindítottam a tejelválasztást, dőlt belőlem a tej, de hiába kértem, hogy azt adják neki pohárból, ő teát kapott üvegből. Háromóránként kihozták ugyan megszoptatni, de a sárgaságtól eleve aluszékony volt, ezt tetézte egy olyan gyógyszer (Sevenaletta), ami szintén aluszékonyságot okozott.

Hazatérve a kórházból tovább próbálkoztam mellre tenni a fiamat, de nem fogadta el. 3 hétig volt erőm pohárból etetni. Iszonyú nehéz volt éjjel kómásan arra koncentrálni, hogy a pohárból a csigalassúsággal evő gyerekembe döntsem a tejet, ne mellé. 3 hét után feladtam, és cumisüvegből adtam neki a tejet. 14 hónapig fejtem neki és számos tejtesójának, meg az anyatejgyűjtőnek. A maximum, amit szopott belőlem, az 30 mili volt. A mellszívó és a hűtőtáska szó szerint mindenhová elkísért, ha 3 óránál több időre kellett itthonról kimozdulnom, erdei túrára éppúgy, mint a strandra. Viccesen néztük ki az erdőben: rajtam a gyerek, a férjem hátán a cuccunk, benne a mellszívó, nyakában a hűtőtáska a tejjel... (Napi 1,2 l feleslegem volt.)

6 hónaposan elkezdtük a fiamnál a Dévény-kezelést, ami látványos eredményeket hozott, nem csak a mozgásfejlődésében. Addig üvegből is nagyon lassan és nehezen szopott, a szája sarkán folyt a tej. A gyógytornásztól tudtam meg, hogy létezik arckezelés is, amivel az arc lanyha izmait lehet "feléleszteni". Ő mesélte, hogy pl a születésüktől hipotón a Down-babák alapból kapnak arckezelést, és milyen nagy eredménynek számít náluk, amikor a szondás etetésről át lehet állni végre az üvegből etetésre, mert a gyerek meg tudja szívni a cumisüveget! Ha ezt a fiam csecsemőkorában tudtam volna, talán megmenthető lett volna a szopi. Az arckezeléssel akkor már csak annyit tudott elérni, hogy hatékonyabban egyen üvegből. Onnantól kezdve nem folyt a tej a szája sarkánál.

De nem tudtam. És nem is mentem olyan szakemberhez (szoptatási tanácsadó), aki tudta volna. Balga fővel azt hittem, hogy a gyerekorvos meg a védőnő elég.

Két tanulságot vontam le. Az egyik, hogy ha lesz még gyerekem, az állapotát minél előbb felméretem gyógytornásszal. A másik, hogy ha nem megy a szopi, akkor szaksegítséget kérek, de tényleg szaksegítséget, ami szoptatási tanácsadót jelent, nem védőnőt vagy gyerekorvost. Ez nekünk nem könnyű, mert a városban vagy a környéken nincs egy se, legközelebb 60 km-re van egy, nekünk meg autónk sincs. De elszántam rá magamat, hogy minden áldozatot meghozok azért, hogy a második gyerek szopjon.

Végül szopott is. Pedig 34 hétre született, közel három hétig volt a PIC-en, és csak napi 2x volt alkalmam megszoptatni, a többi etetés cumisüvegből történt. Mégis: ő oxitocin nélkül született, nem szenvedett oxigénhiányt, nem volt hipotón (felmérték 2x is), és onnantól, hogy 18 naposan hazahozhattuk, igény szerint szopizott. A harmadik gyerek meg végre időre született, és az ő szoptatása is egyelőre probléma nélküli és örömteli.

Hogy hogyan dolgoztam fel az első gyerekemnél a sikertelenséget? Előrefelé menekültem. Váratlanul ért, hogy a szoptatás sikeressége kettőn múlik: anyán és gyerekén, és a sikertelenségért a gyerek is lehet "felelős", nem csak az anya. Elszántam rá magam, hogy másodjára mindent megteszek, amit elsőre nem tettem meg. Segítséget kérek, pénz és időt áldozok rá, utánamegyek, nem törődöm bele.

Tudom, hogy nincs minden esetben megoldás...

[julkababa]

Sziasztok!
Azt gondoltam, hogy ide írom le a kérdésemet, mert lehet, hogy Ti, akik szintén hasonló lelki tusán mentetek kersztül, talán jobban átérzitek a gondomat.
Rengeteget szoptatok és fejek is, hogy sikerüljön fenntartanom kisfiam igényének megfeleő mennyiségű tejet 2 szoptatási tanácsadó sem tudott mást mondani, csak hogy kitartás és hogy mindent jól csinálok. Kisfiam most 6 hónapos van egy 2,5 éves kislányom is, aki már fél éve csak annyit kap belőlem, hogy "mindjárt jövök, csak... megetetem a tesód vagy lefejem a cicit vagy megfőzöm az ebéde stb. de kb. rá soha nem jut időm a szoptatás miatt. A hozzátáplálással most annyit értem el, hogy mivel egykét szoptatás kimarad (nem a 3óránkénti szopiból, hanem a 20 percenkéntiből), ezért jelentősen csökkent is a tejem. Mikor vagyok kevásbé rossz anya, ha feladom a szoptatást vagy ha továbbra sem foglalkozom a nagyobbal?

[HZsofi13]

Sehogysem vagy rossz anya, attól, hogy nem tudsz szétszakadni. Nem voltam még ilyen helyzetben, de szerintem a kisfiadnak az anyatejnél is inkább szüksége van egy nyugodt anyára, kiegyensúlyozott tesóra/családra.

[Csillandi]

Nekem csak egy babám van, nem tudom átérezni a helyzetedet teljesen. Nem vagy rossz anya, mert a legjobb ételt akarod adni a fiadnak. Én a helyedben a fejést hagynám abba, és adnék vizet is a kisfiúnak szelepes cumiból, hogy ne legyen cumizavaros, hiszen elmúlt fél éves. Van olyan ismerősöm, aki szoptatás alatt mesélt a nagynak, és így nem érezhette magát elhanyagolva. Hátha ez neked is beválik.

[csontosedit]

Hogy a kérdésre válaszoljak,rengeteg sírással. 3-szor is becsődöltem,dacára a szopis tanácsadónak,szoptanítnak,rengeteg praktikának és nagy elhatározásnak,egyáltalán nem tudtam tejet fakasztani magamból,de ezt úgy értsétek,hogy semmit,csak pár cseppet. Életem legnagyobb kudarca(i)ként éltem meg,nagyon nem erre készültem.
De utólag már úgy vagyok vele,hogy ennél nagyobb bajunk ne legyen,egészséges mindhárom gyerek. Csak az ember minél elszántabban próbálkozik,annál nagyobbat koppan.

[Csillandi]

Hogy a kérdésre válaszoljak,rengeteg sírással. 3-szor is becsődöltem,dacára a szopis tanácsadónak,szoptanítnak,rengeteg praktikának és nagy elhatározásnak,egyáltalán nem tudtam tejet fakasztani magamból,de ezt úgy értsétek,hogy semmit,csak pár cseppet. Életem legnagyobb kudarca(i)ként éltem meg,nagyon nem erre készültem.
De utólag már úgy vagyok vele,hogy ennél nagyobb bajunk ne legyen,egészséges mindhárom gyerek. Csak az ember minél elszántabban próbálkozik,annál nagyobbat koppan.

Én is sírtam, főleg hajnalban, amikor félkómásan tápszert kellett kutyulnom, a kis türelmetlenkém meg csak bőgött, hogy éhes. Utáltam ez egész procedúrát. Nekem lett volna tejem, gyógyszeres kezelés miatt apasztották. Amikor már nem szedtem semmit, és még volt tej, próbálkoztunk a szopival, ment is, de sokat ingáztam, végül csak a hajnali szoptanítozások maradtak nekünk. Aztán ahogy kihunyt a kereső reflex, az is befuccsolt. Eddig fejtem kézzel (egy evőkanállal jó esetben), most beteg vagyok, nagyon lefogytam, abbahagytam.

[csontosedit]

Sajnálom!

Én termoszban viszek be forralt,lehűtött vizet,meg a cumisüvegbe tápiport,így csak összezutyulom 10 másodperc alatt,különben felüvöltené a nagyokat,együtt alszunk még mindannyian. De már velük is így csináltam,így a legegyszerűbb,próbáld ki.

[Csillandi]

Sajnálom!

Én termoszban viszek be forralt,lehűtött vizet,meg a cumisüvegbe tápiport,így csak összezutyulom 10 másodperc alatt,különben felüvöltené a nagyokat,együtt alszunk még mindannyian. De már velük is így csináltam,így a legegyszerűbb,próbáld ki.

Köszi a tippet! Nálunk is bekészítve a cumisüvegben a por, már csak a víz kell rá. Ha kiviszem a kutyuláshoz, csendben végignézi. Aztán odaadom neki, és gyakorlatilag lefordul az ölemből az ágyunkba. Néha valahogy ott is marad A peluscsere már félálomban történik (az egyetlen alkalom, amikor nem egy rémálom átcsomagolni ).

Amúgy még nagyon szeretnék egyszer babát szoptatni, de meglátjuk, lesz-e kistesó. Nem mostanában.