BLW - igény szerinti hozzátáplálás, tapasztalatok

[Magica]

Off

Kattix ,
ha vigasztal, Matyu olyan 12-14 hónapos lehetett (de rég volt...), amikor elkezdett 'normális' kajákat eszegetni rajtam kívül. Addig csak nyanyatej, meg pici higított gyümölcslé, és így volt 11 kiló.

Házilag készült gabonapépekkel próbáltad már? Jucuunak vannak nagyon jó receptjei.

ON

[kattix]

Na, csak most értem ide folytatni a délelőttit.

Szóval ott hagytam abba, hogy nem vagyok ráparázva nagyon a dologra, pont azért mert nem a miniadag almától meg mittudoménmitől fog meglódulni a gyarapodása... sőt. Csak mivel teljesen vegyes, hol érdekli és látszólag ízlik is neki, hol meg utálja az egészet, nem tudom eldönteni, hogy a körülmények zavarják-e vagy maga az étel nem kell neki tényleg még.
Ja, és ha éppen olyan a napunk akkor hagyjuk az egészet, nem csinálok belőle ügyet, hogy minden nap "kapjon valamit". Van még ideje almát enni az biztos, a másik, hogy én olyan jól elvagyok a szoptatással, ahogy Kati is írta, kényelmes és jó!

Hát ilyen nincs, most sem tudom befejezni amit akarok....

[Kleo05]

Kattix! Már olvasom is, amit az előbb kérdeztem a másik topikon. Én sem parázom a mindennapi kínlódáson. Talán, ha erőltetném... Nem tudom milyen hatást érnék el vele, de nem erőltetem. Sokkal kényelmesebb nekem is a szopi. Nekem a dokinő azért ajánlotta a hozzátápit 5,5 hósan, hogy ne gyarapodjon ilyen ütemben. Pénteken volt 9150 g! Tutira nem a hozzátápitól fog hízni Félix!
Majd még jövök, de ébredés van!

[kattix]

Kleo, szia!
Nekem az van a zászlómra írva, hogy "nem akarom erőltetni". Ugyanis, talán már ezt írtam korábban, rengeteg negatív példát láttam a családban, hogyan is lehet elrontani a gyerek és az evés kapcsolatát amiből évtizedekre kiható probléma kerekedik seperc alatt, úgyhogy nagyon szeretném ha Félix élvezné és szeretné az evést. Az a kép nekem annyira idegen, hogy ül a gyerek én meg nyomom belé a cuccot, trükközve, oldalról, felülről, alulról, nehogy meglássa, hogy jön a kanál, ha kiköpi már lapátolom is vissza, stb. Úgyhogy próbálom teljesen kikapcsolni a nyomást ami kívülről jön, hogy a gyereknek már ennie kéne*(de azért nehéz, pont mint az igény szerinti szopival volt, eszi az ember fejét belülről).
Mai nap: teljes, totális elutasítás. Viszont jelentem, szerintem a Hipp almapüré finom.

Akinek ilyen szabotőr volt a babája, hogy próbálkozott folyamatosan? Kihagytatok mindig pár napot és úgy? Eddig egyszer kihagytam egy teljes hetet, aztán párszor 1-1 napot.

Jaj, olyan jó, hogy vagytok és leírjátok, hogy nálatok hogy volt és ne aggódjak, ez rengeteget segít!!! Köszönöm!!!!

[Kleo05]

Kattix! Én is örülök, hogy más is küzd hasonló gondokkal. (Na, ez jó hülyén hangzik) Én sem erőltetem, eszem ágában sincs. Hasonlóan érzek, mint Te. Ha a rákérdeznek a hozzátápira, és mondom a tényállást, a reakció: Hát, ez baj.Miért lenne baj?
A Hippes alma tényleg finom. Néhány üveggel már belapátoltam.
Tegnap húslevest főztem magunknak, és vacsora közben Kincsinek egy kis répát nyomkodtam össze, amit az ujjamról nyalogatott le. ÉS!!! Kérte!!! Húzta a kezem a szájához és tátotta a száját! Nem öklendezett, pedig nem püré volt!Kb. egy teáskanálnyit megevett. Totál odavoltam. Az üveges sárgarépapürétől kirázta a hideg. Reggel a pelusban volt a répa...

Nekem a doki tanácsolta, hogy hagyjak ki egy hetet, aztán próbáljam újra. Van, hogy 1-1 napot is kihagyok, főleg, ha nincs jó kedve a Kisasszonynak.

[viru]

Sziasztok! Csatlakoznék, mert nálunk is téma a hozzátáplálás. Sebestyén egy hét múlva hét hónapos, igény szerint szopizik, emellett nagyon érdeklik a kaják, pürésített almát és banánt evett már, külön-külön és együtt is. Az alma nagyon ízlik neki, a banán kevésbé, de megeszi. Úgy tűnik, jó étvágyú, szeretném ha így is maradna.
A BLW elve szimpatikus nekem, de problémám is van vele. Az egyik a kaják állagával kapcsolatos, szóval én is szeretnék bátrabban csócsálnivaló dolgokat adni neki, de mivel nagyon érdeklik az ennivalók, ezért betömködi a szájába és ez veszélyes is lehet (főleg a krémesebb kajáknál). Mit lehet neki biztonságosan adni?
Elvleg a pürés cuccok biológiailag indokoltak (eredetileg csóktáplálással táplátuk a gyerekeket mi humanoidok), és ha én etetgetem, nem félek annyira a félrenyeléstől. Viszont szeretném, ha hamar megtanulna maga enni, stb...

[rekubeku]

Szia Viru. Ezt a cikket olvastad már? http://www.mamami.hu/cikkek/szoptata...elvek/#more-21
Engem meggyőzött a magyarázat, hogy miért nem nyel így félre a baba. A lányom lassan 1 hónapja kóstolgat, és eddig még nem volt gond. Csak párszor fordult elő, hogy öklendezett egy kicsit, és kiköpte, amit nem tudott lenyelni. De egyáltalán nem volt vészes a helyzet.
Én már sokmindent adtam neki. Brokkolit, karfiolt rózsáira szedve, főzve persze. Adtam neki paradicsomot is egyszer, salátát is evett már. Gyümölcsből imádja a barackot, többször evett banánt, evett már mangót, meggyet, körtét is. Ezeket cikkekre vágom, hogy jól meg tudja markolni. Sőt, pár napja kenyérhéjat is adok neki csócsálni. Szereti.
Mindig úgy etetem, hogy egyenesen ültetem az ölemben (még mindig nincs etetőszék, de az ülés se megy még), és odafigyelek, hogy hogy eszik. Én szoktam a kezébe adni a darabokat általában, de a szájába ő teszi magának.

[viru]

Réka! Köszi! és igen, olvastam és el is hiszem, mégis bizonytalan vagyok. Egyszer adtam banánt a kisfiam kezébe, azzal kezdte, hogy betömte az egészet a szájába, jó nagy adag le is szaladt a torkán, a többit meg alig győztem kiszedni, szóval semmi nyammogás nem volt, hanem kifejezetten veszélyesnek tűnt.
Plusz nem riogatásból írom, de hallottam már nagyon csúnya történetet ezzel kapcsolatban, amit itt inkább nem szeretnék részletezni és emiatt duplán aggódom a fulladásveszély miatt. Mindenesetre nagyon óvatosan, odafigyelve megpróbálom újra.
A meggyet héj nélkül adtad, ugye?

Másik kérdés: Az, hogy mikor tanulnak meg rágni, vajon összefüggésben áll-e azzal, hogy van-e már és hány foguk?

[jucuu]

Viru, nekem is hasonló érzéseim vannak, főleg mióta egyszer egy búzagolyót belélegzett és kézzel kellett kiszednem. Nem volt vészhelyzet, de azért megijedtünk, ő meg nagyon sírt. Azóta jóval óvatosabb vagyok, de mégis engedem, hogy maga eszegessen, nem volt gond. Búzagolyót nem kapott utána, csak kilapítva.
Szerintem óvatosan, odafigyelve annyit adj a babának, hogy még nyugodtan tudj ülni mellette, nem frászban. Te látod, érzed legjobban, mi a megfelelő állag, méret. Ha tud már csipegetni, adjál neki picike darabokat.
Szilárd 10 hónapos, a kenyérdarabokat már pillanatok alatt gyönyörűen összenyammogja a szájában, úgy jár a szája, mintha rágna, utánoz minket.

[rekubeku]

Viru, nem tudom, hogy összefügg-e a rágás és a fogak. Gondolom valami közük kell legyen egymáshoz. Ágnesnek két foga nőtt ki elől, és azokkal ügyesen tud harapni. Ha nem lenne még foga, nem tudom, hogy az ínyével hogyan boldogulna. Mindenesetre puha dolgokat adok neki, amiket könnyű szétnyomni. Ha a barack nem jó puha és érett például, már nem tudja megenni.
Bevallom halkan, a meggyet héjastól adtam , bár gondoltam rá, hogy lehet le kellene venni. Azóta már viszontláttam a pelenkában az egészet . Nem volt gond.
Lehet, hogy túl bátor vagyok? Valahogy nagyon nem parázom. Kellene? Csak azt látom, hogy milyen ügyesen eszegeti és nyeli le a főtt zöldséget meg gyümölcsdarabkákat, és olyan természetesnek tűnik az egész.

Na nem tudom. De azok után amiket itt írtok lassan kezdek elbizonytalanodni. De semmi kedvem ezek után pépeket gyártani....

[legzoszerv]

Réku kedves (nincs kifogásod a megszólítás ellen?), nehogy pépizz-papizz és csússzon csak héjastól a cseresznye/meggy!
Szerintem nagyon klasszul és ösztönösen adod azt a gyermeknek, amit szeretne és ahogy szeretné. Ha elbizonytalanítanak a beírások, jaj, inkább ne olvassad őket egy darabig (vigyázat, bomlasztó elem a topikban! ) !

Nagyjából a te és Ágnes példájához hasonlóan működünk evés ügyében a 8 és fél hónapos Vencellel, erős ínyével és két fogacskával a szájában. Persze én is megkaptam a gyermektragédiák tömkelegét az apámtól, főleg amikor épp a szeme láttára és a füle hallatára öklendezett a kisfiú egy szokásosat, mert épp nagyobb darab alma, körte, barack, sütőtök, csirkehús vagy mittudoménmármi próbált volna lecsúszni. De én bíztam a gyermekben, bízom benne - ezt bevéstem Liedlofftól - és a tendencia biztató, természetesen.
Napokban voltam kénytelen üveges étellel kínálni a gyermeket, mert ebédre nem értünk haza. A 8 hónaposoknak szánt verzió állaga kb. olyan volt, mint az anyatejes végterméké, és az első két kanál után Vencel meredt rám: "Hogy jó-jó, de most viccelsz, anya, mert az íze még csak-csak elmegy, de hol marad a kajarész?" Ezért váltottunk, és kapta a főtt rizst meg a csirkehúst az én tányéromból...

[legzoszerv]

Kis érdekesség, talán témaközeli lehet:


Dr. Weston Price utazásai

Dr. Weston Price fogorvos volt Ohióban. Szorgalmasan fúrta és tömte a lakosság lyukaktól hemzsegő fogait, és eközben azon elmélkedett, hogy vajon hogyan lehet az, hogy 50 000 évvel ezelőtt élt emberek fogai jó állapotban fennmaradtak, ugyanakkor a mai ember fogai 3-4 év alatt elkezdenek romlani. Lehet, hogy a válasz nem a természet tökéletlenségében, hanem a modern emberben keresendő?

Mindez századunk elején történt. Price a választ kutatva elkezdte bejárni a világot. Olyan népcsoportokat keresett fel, amelyek a kereskedelmi utaktól elzárva megtartották évezredek óta fennálló életformájukat. Ezek a közösségek valamennyien önellátóak voltak, csak azt fogyasztották, amit megfogtak vagy megtermesztettek. Price eljutott az alaszkai eszkimókhoz, az Észak-Amerika északi részén élő indiánokhoz, a maorikhoz Új-Zélandon, az ausztrál őslakókhoz, Polinézia és Malinézia néhány boldog szigetére, afrikai törzsekhez, mint például a maszájok, Dél-Amerikába, és végül Európában Svájc néhány eldugott völgyébe és a Hebridákra.

Price gondosan megvizsgálta a lakosság fogait és egészségi állapotát, és kivétel nélkül, valamennyi népnél ugyanazt találta:

* jó egészségben, sokáig éltek és rendkívül munkabíróak voltak;
* a fogszuvasodás és fogínysorvadás gyakorlatilag nem létezett. Még a 80 év körüli öregeknek is, lekopva bár, de valamennyi foguk megvolt;
* az állkapcsuk szépen ívelt volt ös minden foguk elfért az állkapcsukban;
* az akkortájt a világ civilizált részein pusztító fertőző betegségek, mint például a tüdőbaj, nem léteztek, illetve oly könnyű lefolyásúak voltak, mint egy nátha.

Ezen népek elzártsága azonban megszűnőben volt. Utak építése, rendszeres hajójáratok lehetővé tették, hogy elérhetővé váljanak a "civilizált" világ számára, ami az önellátás eltünését és az általunk használt élelmiszerek bevitelét jelentette.

Price meghökkentő változásokra lett figyelmes:

* megjelent a fogszuvasodás, a legtöbb esetben ugyanolyan mértékben, mint ahogy az a nyugati világban ismert;
* a szépen ívelt állkapocs a már második generáció óta civilizált kosztot evőknél összeszűkült. A fogak nem fértek el már valamennyien a szájban, a fogsor elé vagy mögé csúsztak. Tehát abban az esetben, ha a szülők feladták eredeti táplálkozási szokásaikat, gyermekeiken már ezek az elváltozások mutatkoztak;
* nem csak az állkapocs szűkült össze. Az egész arc keskenyebb lett, az orr és az áll is. Keskenyebb lett a mellkas és a medence, a szülések nehezebb lefolyásúakká váltak;
* a fertőző betegségek elterjedtek, a tüdőbaj ugyanolyan népbetegség lett, mint nálunk.

A változások okaként csak a táplálkozás jöhetett szóba, mert a civilizáció így első körben semmiféle más struktúrát nem érintett. Gyakran egyazon falun belül lehetett a másféle kosztforma okozta elváltozásokat megfigyelni.

Forrás: Albert von Haller: Gefährdete Menschheit, Hippokrates Verlag, Stuttgart, 1956


forrás: http://ketezeregy.hu/egesz/keee.html egészség


És ezen az oldalon van még egy másik, számomra megdöbbentő kutatási eredmény a lisztekkel, darákkal kapcsolatban:

http://ketezeregy.hu/egesz/keee.html mindennapi kenyerünk

(okés, látom, hogy malmokat is árul a honlaptulaj )

[rekubeku]

Kedves Légzőszerv. Köszönöm a bíztatást. Nem adom fel ám olyan könnyen
Azt figyeltem meg amúgy, hogy ha véletlenül nagyobb darab kaja csúszik Ágnes torkára, ügyesen lenyeli. Arra vigyázok, hogy csak puha dolgokat kapjon, ami ilyen esetben le is megy. Kölesgolyót pl. egyelőre nem mernék adni.
Azokat is meg tudom érteni, akik félnek. Végülis ez a hozzátáplálási mód nem egy szokványos dolog. Annyira belénk van táplálva, hogy a baba pépet eszik, és az úgy jó, hogy nehéz elképzelni, hogy másként is működhet. Bevallom, mielőtt elkezdtem ilyen mamamis dolgokat olvasni, lélekben én is arra készültem, hogy majd nagyüzemben gyártom a pépeket. És örülök, hogy nem így lett. De aki nyugodtabb, ha pépeket ad, az csinálja úgy. Miért is ne?

[legzoszerv]

Réku, szívemből szólsz, úgy, hogy csiklandozzák lelkem szavaid.
Belénk van táplálva (! írod olyan találón) egy csomó "szokás", s nem csak a hozzátáplálással kapcsolatban, de az "asszony verve jó"-tól kezdve a "baba járókába való"-ig bezárólag. Pedig, pedig ez a fórum is méltó példája, hogy a megszokottól eltérően is mily pompásan működhet az élet sok területe. Csak, mint írtad, próbát kell tenni - persze ennek előfeltétele, hogy tudjunk a próba lehetőségéről, következményeiről.
Megértem a változtatni lassan, fokozatosan merő/tudó próbálkozókat, és tapasztalatból írom, hogy a félelem velejáró érzelem főleg a gyermek iránt vállalt felelősség miatt. De egy határon túl azt is tapasztaltam, hogy a félelmem korlátot emel bennem, a változásnak és a gyermek igényeinek úgyszintén. És amint pl. a gyermekbe, annak képességeibe vetett bizalom segítségével sikerült átlépnem a korlátot, felszabadító erővel hatott a felismerés, hogy milyen megnyugtató is ez a fajta állapot, természetes lét.
A kölesgolyó is kézbe adatott, összenyomatott, szájba gyömöszöltetett, elnyámnyogattatott, padlóra is hullatott

[Varda Tintalle]

Nálunk egyelőre még a pép is csak cumisüvegből megy, az igazi BLW-re még várni kell, míg jobban tud ülni majd.

Érdekes dolog, hogy próbálkozunk már kb. 6 hete a hozzátáplálással, főzöm a pépeket, Roland meg szinte fuldoklik, mikor egy picit is darabos dolog ér a torkához. Sajnos az se megy, hogy az általunk főzötteket belekeverem a tejbe, mert akkor a tejet se eszi meg.

Anyós hozott Hippet, amit én semmiképp nem akartam adni, mert jobb az, amit mi főzünk. De ha már hozta, kipróbáltuk, hogy reagál Roland erre. És, eszi mint a kisangyal, sokszor még kanálból is.

Mivel kéne azért ennie ilyesmit is (nem anyatejes), így ezt az elvemet is feladom inka, csak egyen a gyerek