Kötődő nevelés és a hiszti

[szindi]

Sajnos ha tiltakozik akkor nem is fog odafigyelni a beszélgetésre, de egy olyan kérdés, amit Judit írt fent tök jó lehet, hátha pár mondatot lehet vele erről így váltani.

Kisfiamnak most is nehéz időszaka van, napi 4-5 hiszti 4 évesen, bár most már legalább jobban tudom az okát mint nyáron, amikor arany élete volt itthon. Az ovi miatt biztos nagyon elfárad, sok inger éri, stb..Javasolták, hogy valami sport vagy mozgás során vezesse le a feszültséget. Az Egyszerűbb gyermekkorban olvastam, hogy 5 éves kor alatt még nem jók az ilyen szabály vagy irányított játékok mint a foci vagy társai, de nem tudom hogy érdemes lehet-e elvinni még délután ovis tornára? Fél órás és mondókák, talán ének is van közben. Igaz hogy pont aznap van tesióra az óvodában amikor ez meg délután lenne-nehogy pont emiatt legyen hiszti a fáradtságtól. Néptáncra majd februártól fog járni, az péntek délután van a hét levezetéseként az oviban. Harmadik ötletem,hogy ha kettesben elmennék vele futni?
Persze a játszótér a legjobb, ott hintázik is, de sokszor csak a homokozóban ül. Nem mozog úgy annyit, mint amennyi feszkó lenne benne. Hazajövünk, rögtön ugrál és kiabál a kanapén, ami miatt sajnos rá kell szóljak (tudom hogy éretlen még hogy megértse), mert az alattunk lévők is gyerekesek és már felkopogtak többször.

[szindi]

A könyvajánló-gyerekkönyvek topikban már ajánlották Berj Judit : Hisztimanó c. művét amit 1 éve próbálok beszerezni a könyvtárból (csak akkor venném meg ha tényleg szereti). Nos egy mesét találtam is fent a neten:
http://olvasovanevels.gportal.hu/gin...13&nid=6408100

Tetszett most hogy elolvastam, kicsit vicces is volt, viszont az hogy a Hisztimanó kinevette a kislányt, visszás érzést keltett bennem. Ugye nem szabad a gyermeket kinevetni, főleg mikor hisztizik, sem elbagatelizálni a problémáját-itt viszont nem a szülő, hanem egy mesebeli figura teszi mindezt. így már oké? A kislányt idegesíti és csak azért sem hisztizik, végül ő nevet rajta.
Köszi

[fairy]

szindi! Az együtt futás is jó ötlet, mindenképpen együtt mozogjatok valamit: fogócska, birkózás és a lényeg, hogy hagyd őt nyerni, de meg kelljen dolgoznia a győzelemért. Közben meg sok testkontaktus, ölelgetés Van egy Hancúrozni jó c. könyv, sok jó ötlet van benne.

A hisztimanó szerintem nem jó, pont ezért, amit írsz, az egész arról szól, hogy hisztizni mennyire nem jó, mert akkor majd kinevetik, nem lesznek barátai stb. Pedig a könyv bevezetője egész jó, ezek után nekem jó nagy csalódás volt a történetek. Hisztire nem tudok jó mesét hirtelen, (gyűjteni fogjuk majd a Kapcsolódó nevelés egyesületnél ) viszont szomorúságra nagyon jó A mese a rózsaszín kiselefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát. És most találtunk rá Szutyoksárira, aki mindig koszos lesz, és bajba kerül, de a végén mégis ő jön ki jól belőle, pl. körbetekeri a menyasszony ruháját fekete írógépszalaggal (nem direkt) és mindenki el van ájulva, hogy milyen szép és különleges lett így a ruha, szóval abszolút nem arról szól, hogy ha nem fürdesz meg, meg nem vigyázol a ruhádra, akkor majd ez meg az lesz. Én nem bírom a tanmeséket

[Yettap]

Az en kislanyom olyan beszeljuk meg fajta de azert ezt sem ugy kell elkepzelni hogy negyed oraig magyarazok neki par mondat az egesz es mikor latom hogy megertette bujik a nyakamba es megnyugszik akkor kesz is. De neki ez bejon. Multkor en voltam merges valami miatt (nem a gyerekek miatt) jott oda hogy anya miert vagy merges? Elejtettel valamit? Faradt vagy? olyan edes ilyenkor. Szoval o ilyen tipus. Viszont senki massal nem.hajlando ilyen szinten megbeszelni csak.velem. az apjat nagyanyjat durcasan elloki es nem hajlando meghallgatni oket hisztinel. Olyan mint en csak keveseknek hajlando nagyon megnyilni amugy elrejti az erzelmei tobbseget... en mar latok rajta egyertelmu jellemvonasokat ami a hisztiket is befolyasolja es o is csak 2.5 eves.
A hisztimano c konyv engem is erdekelne de nekem sem tetszik hogy kineveti de lehet hogy tenyleg mas egy mesefigura eseteben nem tudom

[fairy]

Cuki lehet ez nálunk is van, kérdezik, hogy mi a baj, mérges vagy, valami nem sikerült? vagy annak a kislánynak mi a baja, ha látják, hogy valami nem ok, szóval mi is beszélünk ilyenekről, de azt hiszem inkább csak úgy, hogy én elmondom, hogy mit érzek, vagy ha másokat látunk és kérdeznek, akkor arról beszélünk, hogy mi lehet a baja. Meg olyan is van most már a nagynál, hogy észrevette, hogy bizonyos érzelmek bizonyos testi érzésekkel járnak, és hogy mikor szokta ezeket érezni pl. ha olyan helyre megy, ahol már egyszer rossz volt neki (orvos), és akkor persze beszélünk róla. Én úgy általánosságban nem vagyok ez az oktató típus, inkább várom, hogy maguktól jöjjenek rá (persze ehhez azért sok információ van a "levegőben")

[Yettap]

Igen pontosan! A megbeszelest ugy ertem hogy beul az olembe es elhuppogi a banatat. En annyit kerdezek hogy mi a baj el szeretned mondani? Es mondja hogy azert voltam merges mert... az elejen kellett reszemrol tobb beszed amikor meg tanulta hogy hivjak azt az erzest. Most mar csak akkor magyarazok ha valami uj dolog miatt borul ki amit nem ert. Ja es persze ha kerdez mindig valaszolok. De alapvetoen hallgatom ot biztositom arrol hogy itt vagyok figyelek o pedig mondja mi is volt a baj. De ehhez azert kell az esemeny utan egy perc egyedullet neki addig nem is zavarom. Utana megyek es megkerdezem jojjek e szuksege van e ram. Ha huppogve igent mond onnan mar jok vagyunk. De persze olyan is van hogy menj ki anya. Akkor kimegyek es megvarom hogy hivjon. Attol hogy kicsi meg probalom tiszteletben tartani azt is ha egyedul szeretne lenni. De olyan soseincs hogy magatol oldodna meg az erzelmi kitores elobb vagy utobb kellek hozza

[szindi]

szindi! Az együtt futás is jó ötlet, mindenképpen együtt mozogjatok valamit: fogócska, birkózás és a lényeg, hogy hagyd őt nyerni, de meg kelljen dolgoznia a győzelemért. Közben meg sok testkontaktus, ölelgetés Van egy Hancúrozni jó c. könyv, sok jó ötlet van benne.

A hisztimanó szerintem nem jó, pont ezért, amit írsz, az egész arról szól, hogy hisztizni mennyire nem jó, mert akkor majd kinevetik, nem lesznek barátai stb. Pedig a könyv bevezetője egész jó, ezek után nekem jó nagy csalódás volt a történetek. Hisztire nem tudok jó mesét hirtelen, (gyűjteni fogjuk majd a Kapcsolódó nevelés egyesületnél ) viszont szomorúságra nagyon jó A mese a rózsaszín kiselefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát. És most találtunk rá Szutyoksárira, aki mindig koszos lesz, és bajba kerül, de a végén mégis ő jön ki jól belőle, pl. körbetekeri a menyasszony ruháját fekete írógépszalaggal (nem direkt) és mindenki el van ájulva, hogy milyen szép és különleges lett így a ruha, szóval abszolút nem arról szól, hogy ha nem fürdesz meg, meg nem vigyázol a ruhádra, akkor majd ez meg az lesz. Én nem bírom a tanmeséket

Köszönöm a jó tippeket! Ez a mese tényleg szimpi az elefántról. A birkózástól kicsit tartok mert én annyira lányos vagyok, nem igazán tudom hogy kell, meg kilóra fele annyi a gyerek mint én..De azt a könyvet is majd megnézem, amit írtál, illetve a fogócska menni fog.

[SwankyDoodle]

Köszönöm a segítő tanácsokat! Nos, akkor ezek szerint nem prédikálok azért én sem, mert egy, max. két mondatnál többet én sem akarnék egy-egy esemény megbeszélésére szánni, de a kisfiam ennyit is elutasít - egyelőre. Igen, talán egyfajta szégyenlősség is lehet emögött (az érzelmeit amúgy sem szereti kimutatni bizonyos esetekben, pl. ha olyan zenét hall, ami meghatóan szép, akkor ránk szól, hogy forduljunk el, ne lássuk az átszellemült arcocskáját, de mesénél is, kedvenc résznél, vagy ahol egyik szereplő szomorú, vagy sír, el kell fordulnunk....)

Azért azt nem szeretném feladni, hogy valahogy jelzem legalább, hogy én részemről szívesen beszélnék arról, hogy mi történt és mit érzünk. Hátha egyszer kedve lenne megbeszélni, akkor legyen benne biztos, hogy van rá lehetősége....

[Stellar Rose]

Agi, szerintem ez utobbit siman lehet egy rakerdezessel: "megbeszeljuk?", "szeretnel beszelni rola?", stb... Es akkor igazodni ahhoz, amit ker.

A fiam mindket oldalt produkalta, szegyenlosseg (bar nekem erre mas "magyarazatom" van vele kapcsolatban), illetve kesobb o maga kerte, amikor mar maga szamara is sok volt 1x-1x, hogy "anya, kerdezgessel, hatha rajovunk, mi a baj"!

[Yettap]

Ági én mindig annyit mondok a lányomnak amikor duzzogva elvonul, hogy szívem szólj ha szükséged van rám jó? És nemsokára jön is odabújni és elmondani mi bántja
szerintem ezt nem kell túlbeszélni. Ha szeretetteljes közegben van és megbízik benned (és nyilván így van ) akkor tudja, hogy számíthat rád. Ezt meg lehet erősíteni egy-egy röbid kérdéssel mondattal, de túlmagyarázni szerintem nem kell

[VPViki]

Hú, ezek nekem is sokat segítettek, köszi!

[Tomianyu]

Sziasztok, segítséget szeretnék kérni.
Tomika 2és fél éves, ráadásul pici tesója van, az apukája kamionozik. Szóval minden oka megvan, hogy dühös legyen.
Ezért hagyom is neki. Nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, de én úgy szoktam, hogy biztatom, mondja ki mit érez. Ez már nagyon jól megy "dühös vagyok anya, mert..."
Akkor, ha megoldható a baja, okkal dühös, akkor megoldjuk és megnyugszik. Ha nem, (pl dühös, mert nem engedem, hogy bántson valakit, vagy kárt tegyen valamiben, amiben tudja, hogy nem szabad) akkor elmagyarázom, hogy miért nem szabad, aztán elmondom, hogy szeretem, megölelem, ha hagyja, utána pedig elterelem a figyelmét játékkal, vagy valamivel. Ez 90%-ban működik. A maradék 10%-kal vagyok gondban. Akkor ugyanis elutasítja az ölelést, dühöng, közli, hogy nem a barátom. Hagyjam békén, nem érdekli semmi más dolog. Az eredeti baja már nem is számít, hanem magával a sírással, dühöngéssel egyre jobban felhúzza magát és képtelen önerőből megnyugodni. Segítséget pedig nem fogad el. Ilyenkor mit kellene szerintetek csinálni? Én ilyenkor hagyom, x perc tombolás után próbálkozom a fentebb leírt módszerrel, ami vagy működik, vagy olaj a tűzre és újabb x perc után újra próbálom. Így megy, míg meg nem nyugszik. Van, hogy ez 50-60 percig is eltart. Kb 1-2 hetente van egy ilyen műsor, néha az éjszaka közepén így ébred, pl rosszat álmodik, sír. Megölelném, megnyugtatnám, de elkezd dühöngni és több órás tombolás jön.

[fairy]

Szia, tök szuper, hogy csak 10 %-ban van gondod! Amikor az van, hogy már nem számít az eredeti baja, akkor pontosan az van, hogy igazából nem az a baja, hanem olyan sok feldolgozatlan rossz halmozódott fel benne, amitől ezzel a dühöngéssel, hisztivel tud megszabadulni. Ez egy teljesen normális, egészségs folyamat. Tehát a cél nem az, hogy minél előbb megnyugodjon, hanem hogy ebből minél többet ki tudjon adni. Ebben segít, ha mellette vagy, nem baj, ha megölelni nem engedi magát, ez elég gyakori. Utána a gyerekek általában teljesen kisimulnak, vidámak, együttműködőek lesznek. Ezt te is tapasztalod? Szóval a maradék 10 %-ot is szuperül csinálod! Amikor valamit tud mondani, hogy most ezért vagy azért mérges, akkor sem biztos, hogy tényleg az a baja, sokszor még mi felnőttek sem igazán tudjuk ezt megfogalmazni, ő még elég pici ehhez. Ideig-óráig segíthet, ha megoldjuk azt az aktuális dolgot, de ha utána még több apróság miatt is nagyon kiborul, akkor gyanús, hogy igazából nem az a baj, amit mondott. Szóval ha esetleg vannak ilyen nagyon nyűgös napok, amikor semmi nem jó, gyakran mérgelődik, akkor érdemes beleállni valamelyik kérésébe, hogy szeretettel határt szabsz neki, és akkor ezen jól ki tud borulni és ki tud tisztulni. (Olyasmikre gondolok, hogy nem töltöd át az innivalót egy másik pohárba, nem veszel elő egy másik banánt, ha eltörött és úgy már nem akarja megenni.)

[Tomianyu]

Köszi, tök jó hogy írtál, meg megnyugtattál. Néha olyan elveszettnek érzem a nevelésben magam. Akkor lényeg, hogy természetes ez a fajta dühe és jó is neki, hogy ezzel levezeti a feszkót.
Amúgy tényleg jobb utána, ahogy írtad.

[K. Viktória]

Örülnék ha egy kicsit előjönne ez a topik.
3,5éves fiacskám újra kezdte a hisztis korszakát kb mint 2 évesen, de nemhiszem h csak a határok feszegetéséről lenne megint szó, meg akkor született a hugi is, most meg már összeszoktak szóval az sem. Nagy gondot okoz nekünk a tevékenységek közti váltás, ha jó napja van akkor működik a még egy kört mész a motorral aztán megyünk, meg megbeszéljük, h mikor indulunk, de sokszor meg nem és óriási kiabálás, vagdalkozás. A másik a semmitseakor, se kezet mosni, se cipőt levenni, se aludni, se fürödni stb.
Ha írtok és más is érdekelt az újraélesztésben, akkor még boncolgatom a helyzetet