Többemberes babák

[beszilva]

Annnna: ÉS ha magadra kötöd? Akkor sem alszik el?

[Kalka]

Sziasztok!

Végre megtaláltam a régen keresett hasfájós topikot. Bár ne kellett volna keresnem!

Annna: Én is jelenleg szanatóriumi kezelésen veszek részt szüleimnél vidéken.
Azt hittem anyu tud segíteni és Ákost átneveljük. Lassan letelik a 3 hét és anyám kifogyott az ötletekből. Nekem meg nem is volt. Nesze neked anyai ösztön.
Nekem is az a kérdés fogalmazódott meg, ami neked. Ha kb. 10-20 percet van el egyedül. Hogyan látom el a házimunkát?
Na, most én sajnos nem szoptatok. (Erről nem szeretnék bővebben írni) Már megtörtént egy tápszerváltás, infacol nem használt, most az esquvisant használjuk. Hogy a hasa fáj-e? Már nem vagyok olyan biztos benne. Amikor szoptattam, akkor is így sírt. Az éjszakáinkról...hát...apránként szedegetem össze az alvási perceimet.
Na, most van nekem egy kendőm..., de egész nap benne tud lenni! Nem sajnálom én a kendőt, se a hordozást. De egészséges ez???? Vannak kétségeim. Kipróbáltam, hogy amikor a kendőben szép mélyen elaludt, akkor áttettem a kiságyába. Hát, kb. 20-25 percet aludt, aztán minden kezdődött előről. Tényleg keveset alszik, ezért is aggódom, bár a kendőben rendesen húzza a lóbőrt.
Én is tudnék ordítani, és gyakran elsírom magam. Bár nem érzem magam depressziósnak, pedig anyaként nem nagyon szuperálok. Jaja, az önbizalmam a béka popója alatt van nekem is.

[kamcsatka]

Kalka, csak röviden most: ha jó neki hordozva, hordozd. Egész nap is akár. Nem lesz ez mindig így. És igen, egészséges. Testének-lelkének. Meg a Tiédnek is.

[Hédi]

Liza az első időszakban volt olyan, hogy CSAK a kendőben volt egész nap. Én meg sétáltam vele, és leszartam minden egyéb teendőmet. Persze gondolom ez sem normális, mármint én eléggé fanatikusan szeretem hordozni. Nekem elég nagyot nyom a latban, hogy akarok-e kistesót, hogy belegondolok, hogy " Juhééééé, még egy gyereket cipelhetek!! Tökjóérzés!!"

[cerceluska]

Kalka, miért gondolod, hogy nem egészséges ha sokat hordozod?
Írod, hogy kendőben jól alszik, ha leteszed a kiságyba rövid időn belül felébred. Háta akkor ne tedd le. Ne izgulj, nem lesz mindig így. Az én majdnem másfél évesem már alig igényli, hogy a hátamon aludjon el, sokszor játék közben lefekszik a földre és elalszik.
Örülj, hogy hordozhatod, pár év és már azt se engedi, hogy puszilgasd!

[Hédi]

Erősen bólogatós szmájli!

[Hédi]

Ja, és nem mondom, hogy a hordozás az atyaúristen, de a lányom olyan izmos, hogy szószerint irigylem! Mert nem tesped a babakocsiban, hanem kihúzza magát a hordozóban, ha látni akar valamit. És mivel békában van, az is jót tesz neki,a csípőnek. És a közeledben van. Ésésésésésés. Énmondom, aki a babakocsit elterjesztette..ahh.. lettem volna ott, hogy adjak egy maflást neki!

[Hédi]

Persze, semmi bajom a babakocsisokkal! Mivel nem próbáltam, nincs tapasztalatom annak előnyéről.

[Magica]

Kalka,
ha jól láttam a profilodban, a kismanód még csak mostanában töltötte be az egy hónapot. Eleve "kissé" hosszabb időre van szüksége, hogy megszokja a pocakon kívüli életet, körülményeket. Még szép, hogy rajtad érzi a legjobban magát!
Hamár kénytelen kimaradni a szopiból, gondolom, így is pótolja a maga számára a mama közelségét. Az első hónapok egyébként is erről szólnak, aztán, ahogy fejlődnek az érzékszervei, szervezete, lassan felbátorodik, és jönnek a felfedezések. De ekkor is Te leszel az elsőszámú menedék! Ne tarts ettől, ez természetes folyamat, idővel egyre önállóbb lesz.
Türelem, nem vagy rossz mama, bele fogsz jönni! Jók az ösztöneid, ld. kendő...

Őszintén szólva nekem olyan három hónap lett, mire istenigazából érezni kezdtem a dolgokat. A kendő is sokat segített ebben, és máig nagy segítség. Annak ellenére, hogy ma a fiamat vagy három órán keresztül alig láttam, úgy elvegyült a többi gyerek közt a játszótéren.

[vadrózsa79]

Elvan 10-20 percet egyedül egy hónaposan? Szerintem ez nem vészes. A házimunkához majd odajutsz később. A lányom mellett ma sem tudnék takarítani, ha nincs kistesó. De együtt már elvannak. Az első 3 hónap után könnyebb lesz kicsit. Én is sokat sírtam az elsőnél az elején. Elöl hordozva ha elalszik a manó eldőlsz egy kényelmes fotelban, és tudsz pár percet pihenni, szundizni.

[Kalka]

Köszönöm nektek! Tényleg. Igen, az elvárásaimat le kell bontanom...nehéz....de dolgozom az ügyön. Ez az odaadás nem is olyan könnyű. Anyám....

[szigagi]

Kalka, tettem fel a témaindításhoz néhány linket, az talán segít megoldásokat találni a babához, ha kifogytatok az ötletekből...igaz, angol jobbára, de magyar nemigen van

[timcsi1980]

Szia Kalka! Saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy a kendőzés egy hatalmas áldás a sírós babáknál. Bár az elsőnél is használtam volna
A másik gond szerintem az a hatalmas elvárás, amit lényegében mi állítunk fel magunkkal szemben, azzal védekezve, hogy ez a normális és mindenki más ezt várná el. Gondolok itt a "főzésmosástakarítás" dologra, mert hogy néz ki, ha jön valaki és kupi van. Anno, amikor több generáció együtt élt, a nagyik és dédik ezeket a dolgokat elvégezték, az anya babázhatott, majd szép lassan tért vissza a többi munkába, de ugye az ősök akkor is ott voltak. Ma döntő többségben már nem többgenerációs családmodellben élünk, mégis elvárjuk magunktól, hogy rendbe tartsuk a háztartást, közben jó anyák legyünk és persze jó feleségek. Aztán csodálkozunk, amikor nem megy és kiborulunk. Mondom én persze, aki szintén ezt csinálta ( és néha még most is). A házimunkát nem végzi el helyettünk senki ( szerencsés esetben vannak kivételek ) és az sem tragédia, ha nem kerül egy-két nap főtt étel az asztalra.

[Kalka]

Igen, igen...bevallom két-ségek között vergődtem. De döntöttem (2 napja) hordozok, úgy ahogy nekünk jó, és akkor amikor csak lehet/kell/szükséges. Hogy ez miért akkora bumm? Mert eddig másokra hallgattam és nem a belsőmre. Van az a mese, amikor az apa megy elől, mögötte kötélen vezeti a szamarát és az állat mögött megy a fia. Mennek, mennek és elérnek egy helyre, ahol kinevetik őket, hogy hát az ember milyen ostoba, mert nem ül fel a (lada)szamarára. Hát az öreg megvonja a vállát és felül a szamárra. mennek, mennek tovább és elérkeznek egy másik helyre, ahol újra furcsán néznek rájuk. Lecseszik, hogy milyen dolog az már, hogy Ő ül a szamáron a fia pedig utána kullog. Hát, megvonja a vállát és felülteti a fiát a szamárra maga mögé és mennek tovább., elérkeznek egy helyre, ahol...No, a lényeg, hogy valami ilyesmit éltem meg. És a legrosszabb, hogy én vagyok a hülye. Nincs kire mutogatnom!
És Timcsi nagyon igazad van. De döntöttem és nyugodt a szívem. Ákos pedig már el is aludt.

[kamcsatka]

Kalka, sikersztori!
olvassák ezt jó sokan, azt kívánom! Főleg a bizonytalan, anyósrahallgatós mamik...