Főoldal Szül(et)ésVárandósság Mit tehetünk a szülészeti erőszak ellen?

Mit tehetünk a szülészeti erőszak ellen?

by ekesnoemi

A közelmúltban nagy port kavart Evelyn Yang (az elnökjelölt Andrew Yang felesége) beszámolója traumatikus élményeiről, melyek a várandósgondozás során érték. A sorait olvasva a fizikai rosszullét minden tünetét a saját testemen éreztem. Két gyermek édesanyjaként arról olvasni, hogy a várandósság egyébként is különösképp érzékeny időszaka alatt éppen az egészségügyi ellátó személyzet részéről érhet egy nőt erőszak tragikus, dühítő érzés volt.

Az igazság azonban az, hogy Yang tapasztalatai a szülészeti erőszakkal kapcsolatban nem egyedülállóak. Az üggyel kapcsolatban a visszaélések legtöbbször tárgyalt formái a szülés folyamata alatt elkövetett erőszakos tettek lettek (ideértve például a forszírozott, indokolatlan császármetszéseket). Azonban a szülészeti erőszak a várandósság időszakát is érintheti. Megjelenhet az ellátás megtagadásának formájában, testet ölthet fizikai (fájdalmas, a várandós nő tájékozott beleegyezése nélkül elvégzett beavatkozások, szükségtelen gyógyszerhasználat, a hüvelyi vizsgálat ideje alatt a nővel szembeni méltatlan bánásmód) és verbális bántalmazásként is. Ráadásul rendkívül nehezen nyomon követhető, így nagyon gyakran marad mindenféle retorzió nélkül.

Számtalan nő, különösen azok, akik első gyermeküket várják abszolút nem tudják, hogyan néz ki egy normális szülészeti vizsgálat. Honnan tudhatná bárki, hogy mit szükséges elvégezni, és mi az, ami teljességgel felesleges, ha még soha nem volt várandós? A vizsgálatok természete sem igazán segíti a tisztán látást: háton fekve, meztelenül, kiszolgáltatva honnan tudhatnánk, hogy mi is volt az, amit éreztünk? A kétségek, a félelem és a szégyenérzet nagyon gyakran vezet hallgatáshoz.

A szülészeti erőszak előfordulásának aránya vélhetőleg még magasabb a kisebbségek között. Én magam is számtalan kisebbség tagját kérdeztem meg a szülészeti tapasztalatokról, és sajnos túl gyakran hallottam történeteket zaklatásról, szükségtelenül fájdalmas vagy fájdalomcsillapító nélkül végzett beavatkozásokról, és a beleegyezés kérésének elmaradásáról.

Milyen jogaik vannak a nőknek?

A jogi környezet nem kecsegtet sok jóval. Habár az ENSZ ez év júliusában különösen nagy figyelmet szentelt a kérdésnek, az Egyesült Államok jogrendszerében sehol nem tűnik fel a szülészeti erőszak kifejezés. Jogi oldalról legkézenfoghatóbban a beleegyezés nélkül végzett beavatkozások felől fogható meg a szülészeti erőszak ügye, hiszen a nők tájékozott beleegyezése nélkül, az elvégezni kívánt beavatkozás kockázatainak, előnyeinek és alternatíváinak ismertetése nélkül senki nem nyúlhatna egyetlen várandóshoz sem. A nőknek azonban egyetlen évük van arra, hogy beadványukkal a bírósághoz forduljanak, és lássuk be: a gyermek születése utáni első évben nagyon keveseknek van erejük jogi harcokat indítani.

„Ezek a nők elvétve jutnak jogi segítséghez, a helyzetük meglehetősen lesújtó” – mondja Indra Wood Lusero, az Ügyvédek a Várandósokért nevű szervezet jogásza, és a Birth Rights Bar Association alapítója (a szervezet a szülés körüli jogok védelméért küzd). Ha mind az anya, mind a gyermeke egészségesek, a legtöbben egyszerűen megpróbálják feldolgozni az őket érő traumákat, és a szülőség kihívásaira igyekeznek fókuszálni.

Kimberly Turbin, egy kaliforniai édesanya, akinek videó felvételek is a birtokában voltak arról, hogy a gátmetszését a beleegyezése nélkül végezték el. Ennek ellenére is közel 80 ügyvéddel kellett konzultálnia, mielőtt sikerült találni egyetlen embert, aki elvállalta az ügyét. A nőknek lehetőségük van egy orvosi tanácsot is felkeresni az ügyeikkel, azonban itt is hosszasan húzódhat az ügyintézés.

„Nem feltétlenül új szabályozásokra volna szükség, sokkal inkább a meglévőek betartására” – mondja Hermine Hayes-Klein, egy portlandi, reproduktív jogokkal foglalkozó ügyvéd.

Természetesen van remény. New York város például most vezetett be egy nők elleni erőszakkal kapcsolatos jogszabályt, amely modellként szolgálhat más államok és városok számára is. Ez a jogszabály hét éven keresztül ad lehetőséget a nőknek arra, hogy ügyükkel a bíróságokhoz forduljanak, ráadásul ügyvédek nélkül is lehetőségük van a per kezdeményezésére, ami óriási jogi költségek alól mentesíti őket.

A nemzeti szabályozás hiányához számtalan folyamat járul hozzá: a szülés medikalizációja, kórházi keretek közé szorítása, kórházak perfélelme és a gyermek priroizálása a szülés és a várandósság alatt az anyával szemben. A figyelem gyakorlatilag kizárólag a gyermek köré összpontosul a szülőszobákon, ami az anyák elszigetelődéséhez vezet, holott az ő épségük éppen olyan fontos, mint a gyermeké. Ez a tendencia súlyos társadalmi problémákra is rámutat: a szülészeti erőszak azokban az országokban a legritkább, ahol a nők egyenlősége, a jogaik a szülés utáni időszakban egyébként is erős képviseletnek örvendenek, illetve ahol az emberi jogok tisztelete és a feminizmus előtérbe tudtak kerülni.

„A szülészeti ellátás megszervezését követően elképesztően rövid idő alatt lett elfogadott az a narratíva, amely szerint az anyák és gyermekeik kizárólag akkor vannak biztonságban, ha orvosok kezei között zajlik a várandósgondozás és a szülés.” – folytatja Hayes-Klein. A nők azonban nagy árat fizettek ezért: számtalanszor élik meg a szorongást, a bántalmazást, a tájékoztatás hiányát a szülőszobán. A jogi szakértő a következőket javasolják a szülő nőknek a bántalmazás elkerülésére:

  1. Előre egyeztessen a szülészorvosával arról, hogy a különböző beavatkozások előtt hogyan és milyen formában fogják őket tájékoztatni. A kérdésre adott reakcióból is sok kiderülhet az orvos hozzállásáról, amellyel jó már a várandósság elején tisztában lenni.
  2. Olvassák el a szülésre kiválasztott kórház betegjogi tájékoztatóját.
  3. A várandósgondozás során lehetőleg válasszanak szülésznőt. Azokban az országokban, ahol bábai szemléletű a terhesgondozás, azaz a szülésznők által gondozott várandósságok vannak többségben nem jellemző a szülészorvosok monopol helyzete az ellátásban, és jelentősen ritkább a szülészeti erőszak is.
  4. Mindent dokumentáljanak. Hayes Klein azt mondja, hogy nagyon fontos minden beavatkozást és orvos-beteg találkozást jól dokumentálni, hogy szükség esetén ezek az információk rendelkezésre álljanak.
  5. Fontos, hogy a nők meghallgassák egymás történeteit. Nem érdemes elfojtani a traumákat azzal, hogy legalább egészségesek vagyunk, a szülészeti erőszaknak napvilágot kell látnia.
  6. Érdemes tájékozódni a szülés előtt, részt venni szülésfelkészítő foglalkozásokon.
  7. A nyilvánosság ereje sem elhanyagolható. Az olyan közösségi média kampányok, mint például a #BreakTheSilence hashtag kapány volt, nagyban hozzájárultak a szülészeti erőszak körüli csend megtöréséhez. Számtalan weboldal foglalkozik a kérdéssel, ahol várják a nők történeteit. „A női jogok. megerősödéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a nők hallassák a hangukat, és megosszák a világgal történeteiket, szükség esetén pedig ragaszkodjanak a sérelmeik orvoslásához.”- mondja Hayes-Klein.

Az eredeti cikk itt olvasható: https://www.washingtonpost.com/lifestyle/2020/02/06/obstetric-violence-is-real-problem-evelyn-yangs-experience-is-just-one-example/

A mamami fórumon, anyai élményeket olvashattok ide klikkelve a szülésük alatti beavatkozásokról.

Kapcsolódó cikkek