Főoldal Szül(et)ésVárandósság Anya-magzat kapcsolatanalízis

Anya-magzat kapcsolatanalízis

by mamadmin

Fotó: Csontos Lea | MarcipánFotó

A mélyebb baba-mama kapcsolatért

Az anya-magzat kapcsolatanalízis abból indul ki, hogy a magzat intelligens, érző lény, akivel érdemes aktív, tudatos kapcsolatot építeni. Hogy hogyan, annak módszerét két magyar pszichoanalitikus, dr. Raffai Jenő és dr. Hidas György dolgozta ki és adta tovább tanítványainak, akik ma a Kapcsolatanalízis Munkacsoport szakmai keretei között dolgoznak (kapcsolatanalizis.hu).

A relaxált állapotban elmélyülő, befelé forduló figyelem lehetőséget nyújt az ismerkedésre, összehangolódásra anya és gyermeke között. A baba és mama között kialakuló párbeszéd az interakció révén fejlesztő hatású a babára nézve, ugyanis a magzat fogalmat alkot önmagáról az anya visszajelzései hatására, míg az anya kisbabára vonatkozó benyomásai egyre pontosabb, a baba igényeihez illeszkedő gesztusokat váltanak ki. A kötődés mentén szerveződő tapasztalatok a baba tanulási, emlékezeti képességeit fejleszti, míg az átélt pozitív élmények kimunkálhatják az anyai identitást, megerősíthetik a szülői kompetenciaérzést, ezzel is támogatva a szülés körüli és utáni időszak kihívásaiban való helytállást. Raffai megfogalmazása szerint az anya-magzat kapcsolatanalízis befektetés a kapcsolatba. Ezt a hozzám járó kismamák visszajelzései is megerősítik, akik arról számolnak be, hogy ismerősként üdvözlik egymást a babával megszületése időpontjára és az a kapcsolat folytatódik, amely intrauterén elkezdődött. „Bencével az első találkozásom a pocakban nagyon emlékezetes számomra. Nagyon jókedvű volt, játszani hívott, és kérte, hogy csiklandozzam meg a pocakját. Azóta is rengetegszer kéri, hogy csiklandozzuk meg a pocakját, és pontosan ugyanúgy kacag és hempereg, mint ahogyan az analízisen láttam.”

Mivel az ismerkedés minden emberi kapcsolatban időt vesz igénybe, az anya magzat-kapcsolatanalízis során is folyamatban érdemes gondolkodni, rendszerint a várandósság 20-38. hete közötti heti (esetleg kétheti) rendszerességű találkozásokkal. A pszichológusi munkában szokásos 50 perces találkozó az anya társas erőforrásainak, az anyai készségek alapjául szolgáló minták feltérképezésére is lehetőséget nyújt a kismama egyéni igényeinek megfelelően. A várandóság időszaka nem alkalmas a traumafeldolgozásra és a kapcsolatanalízis sem feltáró, hanem ún. „szupportív” (támogató”), pszichoedukatív módszer, de a várandóság által előhívott félelmek, elakadások vagy esetleg aktuális élethelyzeti nehézségek igényelhetik a témában képzett szakemberek bevonását. A kapcsolatanalízis sokszor egy korábbi veszteség terhét veszi le az anya-gyermek kapcsolatról:

„Az első kisbabámat 37 hetesen köldökzsinór tekeredés miatt elvesztettem. Fontos volt nekem, hogy kapcsolatba tudjak lépni a kicsivel, egyrészt oldjam a feszültségemet azzal, hogy tudom jól van odabent, megkértem, elmondtam mitől védje meg magát (…) Nem volt depresszióm, nem pánikoltam, nem nyúltam idegenként a fiamhoz.”

A várandósság időszaka aktiválhatja az anya saját magzati vagy születésélményét is, és ezek elkülönítése a baba élményeitől tehermentesítheti a magzatot a mélyen gyökerező (és sokszor nehezen tudatosítható) anyai szorongásoktól és differenciálhatja őt, mint önálló énhatárokkal rendelkező „másikat”. Ahogy egy kismama fogalmazott, a kapcsolatanalízis „lehetőség arra, hogy minden csomagot letéve belépjünk ebbe a ’lelki babaszobába’, és rendet tegyünk a saját holmink között és helyet csináljunk új lakójának.”

Gönczi Nóra 34 kapcsolatanalízist végző édesanya kötődési jellemzőit megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a kapcsolatanalízisen részt vett édesanyák erősebben kötődnek gyermekeikhez olyan anyákhoz képest, akik nem vettek részt kapcsolatanalízisen. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a magzattal történő érzelmi kapcsolat kialakítása kizárólag kapcsolatanalízissel lehetséges.

Busnel vizsgálatából tudjuk, hogy a baba szívfrekvencia-változással reagál arra, ha az anya gondol rá,  mérhető és bizonyítható, hogy érzékeli ezt. Azt is számos kutatás igazolta, hogy a magzatok felismernek emberi hangokat (például családtagjaikét), megjegyeznek zenéket, meséket. Számos babastimulációs program létezik (haptonómia, Verny, stb.), mely olyan rituálék, szokások kialakítását javasolja, melynek során dedikált idő és figyelem jut a babára. Beszélgetni a babával mindenhol lehet, nem csak a kapcsolatanalitikusnál.

Ez a módszer mégis nyújthat valami minőségében mást. Ennek egyik hatótényezője magának a kommunikációs csatornának a minőségi különbségében rejlik. Nem a baba kell, hogy elsajátítsa a kinti világ kognitív, racionális gondolkodását és verbalitását, hogy megértesse érzéseit és igényeit, hanem az anya lép be abba a lélektani térbe, ahol a prenatális élményfeldolgozás analógiás jellegéhez igazodva szimbolikus képeken, megérzéseken és testérzeteken keresztül közvetített nyelvezettel teremt kapcsolatot anya gyermekével. Egy kismama így élte ezt meg: „Bár a legelején szkeptikus voltam a módszer hatékonyságát illetően, minden kételyem eltűnt, amikor a kapcsolatfelvételeket nagyon erős fizikai jelek követték, a megjelenő képek megdöbbentő összefüggésekre világítottak rá.”

A másállapot mássága, az addig beállt életvitel átalakulása is indokolhatja az átlagostól eltérő módszerek alkalmazását, ahogy ezt egy másik anya megfogalmazta:

„A várandósság elején nehezen ment számomra az új élet jelenlétének tudatosítása, (…) időnként emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem vagyok egyedül. Ugyanakkor az életemnek egy mozgalmas, lelkileg is megterhelő időszakát éltem: költözés más városba, más országba, le kellett zárnom az addigi életemet, fel kellett mondanom a munkahelyemen, távol kerültem a családomtól. Nem akartam, hogy a megélt nehézségek a babára is hassanak. A szülés utáni depressziótól is féltem, és ahogy nagyon sok kismamát, emésztett a félelem, hogy nem leszek elég jó anya. Ott lebegett előttem millió saját és a társadalom által gerjesztett elvárás. A szülői minták, saját szüleimmel való jelenlegi és múltbeli kapcsolatom terhe is nyomasztott. Éreztem, hogy rendet kell raknom magamban, hogy megnyíljanak a kapuk, hogy hallani, érezni tudjam a gyermekemet, majd megismerni és elfogadni őt olyannak, amilyen.”

Hát ebben segít az anya-magzat kapcsolatanalízis. Érezni, érteni, elfogadni a babát annak, aki ő maga – önálló szuverén személyiségként.

Irodalom:

Gönczi Nóra (2014): Mesélő magzataink -A kapcsolatanalízis elméleti háttere és összefüggései a pre-, és perinatális kötődéssel, Debrecen, BTK, Pszichológia Intézet

Hidas György – Raffai Jenő – Vollner Judit (2002): Lelki köldökzsinór – Beszélgetek a kisbabámmal, Válasz Könyvkiadó, Budapest

Kitzinger, Sheila (2008): A szülés árnyékában – Katarzis vagy krízis?, Alternatal Alapítvány, Budapest

Kovácsné Török Zsuzsanna (2010): Szüléshez társuló pszichiátriai zavarok, különös tekintettel a gyermekágyi lehangoltság kérdéskörére, Oriold és társai, Budapest

Molnár Judit (2014): Posztpartum szorongás az anyák kötődési jellemzőinek tükrében, PhD kézirat, Debreceni Egyetem, BTK

Piontelli, A. (2012): A magzattól a gyermekig – Magzatmegfigyelési és pszichoanalitikus tanulmány , Oriold Kiadó, Budapest

Raffai J. (1997): Megfogantam, tehát vagyok. Útmutató, Pécs

Raffai J. (2000). Csecsemők jobb fejlődési esélyei a kapcsolatanalízisben, Pszichoterápia IX. évf. 2000. június 193-199.

Raffai Jenő (2011): A várandósság mélydimenziói az anya-magzat kapcsolatanalízis tükrében, in: Transzperszonális Pszichológia és Pszichoterápia, eds: Bagdy et al, Kulcslyuk Kiadó

Verny – Weintraub (1991): Nurturing the Unborn Child – A Nine-month Program for Soothing, Stimulating and Communicating with Your Baby, Delacorte Press, New York

Végvári Edit
pszichológus, kapcsolatanalitikus
http://babamamakapcsolat.blogspot.com/
http://vegvariedit.hu/

A „lelki köldökzsinórról” a mamami fórumon itt tudtok még informálódni, beszélgetni.

Kapcsolódó cikkek