És maga a szülésem…
Azt hallom mindenhonnan, hogy a második szülés sokkal gyorsabb, és intenzívebb úgy általában. A bábám a szülésfelkészítőn azt mondta, hogy minden vajúdáskor megtisztulsz. Az eddigi életed negatív dolgait otthagyod, tiszta lappal mész tovább.
Zsombor 5 óra hossza volt összesen…
Én szerettem volna, ha Zalán több, hiszen ezt a tisztulást valahogy az első szülésnél nem éltem át. 17 órát sikerült vajúdnom, és igen, megtörtént az ami szerintem több, annál hogy megtisztulsz. Egy jópár 3 perces fájáson túl voltam az utóbbi hónapban, így már semmit nem vettem komolyan. Már nagyon elegem volt a NST-kre járkálásból, aznap altatáskor úgy döntöttem, hogy hordozva csinálom. Szépen finoman elindultak olyan 10 perces jóslók. Nem vettem komolyan, de jeleztem a férjemnek, és a dúlámnak is.
Délután aludtam egyet, befestettem a hajam (ki tudja alapon) továbbra is 10 percesekkel. Olyan 9 óra fele kezdett erősödni, és 5 percesekké válni… Laci elaltatta Zsombit, utána szóltam neki, hogy hívja anyósomékat, hogy jöjjenek. Amíg ideértek, még megittunk egy kávét, és összeszedtük a cuccokat. 11 fele értünk a kórházba, ahol Gabi és Laci kint vártak, hogy túl legyünk a papírmunkán. Bent engem megvizsgáltak, továbbra is faros volt az UH szerint Zalán, de minden rendben volt. Egy olyan szobát kaptam, ahonnan tudnak a műtőbe tolni, ha úgy döntenek… Közben a férjem és a dúlám csatlakozott hozzám.Az ügyeletes orvos elment konzultálni a vezetővel, hogy mi legyen a sorsom.
Császármetszés, mert kicsi a magzat. Azért óvatosan jeleztem, hogy az intézet vezető pont emiatt engedné a spontán szülést…. (Az ügyeletvezetőnek nincs kedve velem foglalkozni, beletörődtem, benne volt sajnos a pakliban.) Engedték, hogy vajúdjak, nekem a jelenlegi helyzetben ez is elég volt.
Nem akartam tönkretenni ezeket a pillanatokat azzal, hogy idegeskedem a jogtalan császár miatt. Azt mondták, hogy most azt várjuk, hogy két ujjnyiról háromra táguljak, akkor fognak műteni. Aláîrtunk minden papírt, én teljes nyugalommal vártam, hogy mikor tolnak a műtőbe… Természetesen nagyon féltem a tőle, de próbáltam nem ennek az érzésnek átadni azt a picike vajúdást ami jutott…
Folyamatos CTGn tartottak, de rávettük az aktuális szülésznőt (aki amúgy minden egyes alkalommal elmondta, hogy mindenképpen műteni fognak, nem is érti minek a dúla.. ) hogy hozhassunk egy labdát, mert fekve iszonyúan fájtak az összehúzódások. Nem volt boldog a labdától, mert nem szerette volna, hogy bárkit fel kelljen kelteni, mert begyorsul a folyamat. (Nem pont így fogalmazta meg, de ez volt a lényeg) Egészen reggelig 3-4 perces fájásokkal konkrétan állt a folyamat. Óránként néztek, nem tágultam egyáltalán. Reggel a szülésznők elköszöntek, jött a következő műszak.
Itt egy nagyon halvány reménysugár felcsillant… Nagyon kis esélyem volt, hogy a reggeli műszak rábólint a spontán szülésre, de ott volt a lehetőség.. Reggel 7 körül körbe szaladt az éjszakai ügyeletvezető. (Igen, ő döntött a császárról.) Megismert, mert találkoztunk akkor amikor a professzor úr fordítani akarta Zalánt. Itt volt a lehetőség, rákérdeztem hogy pontosan miért nem lehet ez a szülés spontán, hiszen ő is hallhatta amikor a doktor úr azt mondta akkor, hogy simán meg tudom szülni a gyermekem… Megvizsgált, továbbra is két ujjnyi volt a tágulás.
Itt kimondta azt a mondatot, ami mindent elindított:
Anyuka, itt minden adott a spontán szüléshez, innentől kezdve minden úgy történik, ahogy én akarom.
Jelenleg is borsózik a hátam attól a boldogságtól, ami akkor abban a pillanatban elöntött. Innen elkezdett úgy igazán bedurvulni a vajúdás, de minden egyes fájásom imádtam. Egy óra múlva már 4 ujjnál jártunk.
Oxiticint és a burokrepesztést is felajánlották,hogy gyorsítsunk, de én szerettem volna a saját ütemében engedni a dolgokat tovább, így visszautasítottam. Fél 9 körül megjelent a kezelőorvosom. (Amikor megláttam, az első szavam az volt hozzá, hogy én mondtam, hogy boszorkány vagyok.) Megnézett, megvizsgált továbbra is 4 ujjnyi voltam, viszont Zaza lába be volt akadva. Ezt egy fájásnál visszatolta, jelzem teljesen fájdalommentesen. Kiment, azt mondta iszik egy kávét, és jön rámnézni.
Nem itta meg a kávéját.:))
Abban a pillanatban a burok elrepedt, és szinte rögtön toló fájások jöttek. Akkor már annyira fáradt voltam, hogy átülni sem volt erőm a másik ágyra. Az első tolótól számítva 11 perc múlva kint volt Zaza. A legvégén kaptam oxiticint sajnos. Gátvédelmet szerettem volna, de ez sem jött össze.
Viszont a köldökzsinórt nem vágták el rögtön, bár furán néztek rám, amiért ezt kérem.
Nem használom a háborítatlan szót a szülésemre, mert ez minden volt, csak nem az. Viszont ahhoz képest, hogy honnan indultunk, és mennyire összhangban tudott lenni Zalán, és a testem az eseményekkel, csodálatos szülés volt. Ebben az élethelyzetemben most így kellett történnie a dolgoknak. Így volt a helyén minden. A férjem első mondata az volt, hogy így a harmadik lehet otthon. ♥️
És igen, a harmadik gyermekünk már mindkettőnk részéről, teljesen nyitottan mindenre, itthon fog megszületni. Mert most értünk meg erre, most tanultunk annyit az élettől, hogy így legyen… (Akkor még azt hittük, hogy lesz harmadik 🤣🤣🤣🤣)
Világéletemben kőkemény önbizalom problémákkal küzdöttem. (igen a külsőm ezért is ilyen amilyen). Ez a második szülés kellett ahhoz, hogy rendbe tegyen teljesen. Soha nem láttam magam szépnek, most annak látom azt, aki szembe néz. Jelenleg azt érzem, hogy én most bármire képes vagyok… És most bőgök mint egy gyerek, mert annyira a hatása alatt vagyok még mindig mindennek.
Szülni tényleg csoda, és köszönöm az sorsnak, hogy lehetőséget kaptam igazán átélni, megélni a dolgokat…
Ehhez még azt teszem hozzá, hogy tényleg teljesen megváltoztam. Több mint egy év telt el, olyan irányba indult az életem, ami soha nem gondoltam volna…
♥️
B. Niki
(a fotó a szerző tulajdona)
