Főoldal Szül(et)ésSzülés és születés Gátmetszés: igen vagy nem?

Gátmetszés: igen vagy nem?

by ekesnoemi

Ugye milyen nehéz elképzelni, pontosan hogyan is lehetséges, hogy egy baba feje probléma nélkül át tud haladni egy relatíve pici helyen? A szülés alatt a perineum, azaz a gát nyújt lehetőséget arra, hogy ez megtörténhessen. Abba az esetben, ha ez a folyamat nem halad zökkenőmentesen, és a baba vagy az anya veszélyes helyzetbe sodródnak, a szülészorvos vagy a szülésznő a gát átvágásával teszik gyorsabbá a kitolást. Ezt nevezzük gátmetszésnek.

A gátmetszés a 20. század közepén óriási népszerűségre tett szert, onnantól kezdve fokozatosan szülészeti rutin beavatkozássá vált. „Csak egy kis vágás” – mondták ezekben az időkben.

Ma már tudjuk, hogy az indokolatlanul, rutinszerűen végzett gátmetszés felesleges fájdalomnak, és a várhatónál illetve a szükségesnél jelentősen nagyobb fizikai traumának teszik ki az anyát. A gát spontán repedésével összehasonlítva a gátmetszés jellemzően hosszabb és nagyobb mértékű fájdalommal, nagyobb vérveszteséggel jár, és hosszabb idő alatt gyógyul.

Bár a legtöbb nemzetközi szervezet már figyelmeztet arra, hogy a gátmetszéseket csak indokolt, kivételes helyzetekben, soha nem rutinszerűen kellene használni, azok aránya a közelmúltban sem csökkent, számtalan országban továbbra is kiugróan magas.

A gátmetszés rövid története

Ha megnézzük a beavatkozás gyökereit, az első leírást 1742.-ben fogjuk megtalálni. Sir Fielding Ould volt az első, aki elvégezte. A 20. században vált azonban igazán népszerűvé, ebben kiemelkedő szerepe volt Joseph DeLee-nek, egy jó nevű chicagoi szülészorvosnak (ő a modern szülészeti ellátás egyesült államokbeli megalapozója is). DeLee rutinszerűen kezdte használni a gátmetszést a szülés második szakaszának a megkönnyítésére a fogóval együtt. A beavatkozást altatásban végezte el a nőkön. Ő határozottan veszélyes folyamatként tekintett a szülésre, ez alapvetően meghatározta nézeteit.

1940 és 1980 között a gátmetszések a szülések során végzett rutin beavatkozásokká váltak az Egyesült Államokban, kisebb mértékben pedig az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is. 1979-re a hüvelyi szülések 63 százalékában végezték el. A széleskörű elterjedése mögött az a nézet állt, mely szerint a gátmetszés nélkül a babák feje könnyebben sérül a kitolás alatt, valamint így igyekeztek megelőzi a spontán gátrepedést, és a medencefenék izmainak sérülését.

A rutinszerű használat korlátozása

A nők az 1980-as évek végén emelték fel a hangjukat a gátmetszések ellen, ekkoriban Sheila Kitzinger egyik tanulmányában a beavatkozás okozta traumákat is elkezdte vizsgálni.

1984-ben, Jennifer Sleep és munkatársai bebizonyították, hogy a rutinszerűen végzett gátmetszések semmilyen előnnyel nem járnak, az ő munkájuk nyomán számtalan más kutató is ugyanerre az eredményre jutott, sőt: bebizonyosodott az is, hogy nemcsak nem csökkenti a kockázatokat, de súlyos szövődményeket is okozhat (ilyen például számos medencefenék probléma, a záróizmok gyengesége, a fájdalmas közösülés, és a gát krónikus fájdalma).

2012-ben a Cochrane rendszerezte az összes elérhető kutatási eredményt. 5000 nő adatainak alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a gátmetszések rutinszerű használatának visszaszorítása éppen azokkal az eredményekkel jár, amelyeket mindaddig a beavatkozástól vártak: a korlátozott használat mellett ritkábbak a súlyos gátsérülések, a nehezen gyógyuló gátseb.

A gátmetszésnek tehát vitathatatlan helye van a szülészeti ellátásban, de a rutinszerű alkalmazása mindenképpen indokolatlan. 

Milyen gyakran kell tehát gátmetszést végezni?

Nincs a birtokunkban adat a gátmetszések optimális számára vonatkozóan. Vannak kutatások, melyek teljesen kiiktathatónak tartják a szülészeti ellátás eszköztárából, mások az összes hüvelyi szülés 5-10 százalékában tartják indokoltnak. A beavatkozás szükségessége ráadásul jelentős eltéréseket mutathat a vizsgált populáció sajátosságait tekintve is.

Az adatok azonban azt mutatják, hogy jelentősen gyakrabban végeznek gátmetszést az anyákon, mint amennyiszer szükséges volna. Az Egyesült Államokban például 2006 és 2012 között a gátmetszések aránya 14,4%-ra esett, azonban továbbra is kiugróan magas egyes kórházakban, illetve a magánbiztosítással rendelkező nők között. Ausztráliában egészen más folyamat játszódik le eközben: 2000 és 2012 között jelentősen nőtt az elvégzett beavatkozások száma. Ennek számtalan oka lehet: a nők kevesebb gyereket vállalnak (az első szülésnél gyakrabban végeznek gátmetszést), illetve itt is nő a magánbiztosítottak száma, az ő körükben itt is sokkal többször végződik gátmetszéssel egy szülés.

Nagyobb eséllyel szükséges gátmetszést végezni, ha:

  • első szülésről van szó
  • vákuumot vagy fogót kell használni
  • hosszú kitolási szak esetén
  • epidurális érzéstelenítés mellett
  • kőmetsző pozícióban szülve
  • tartási rendellenességek esetén
  • ha a baba nagy
  • magánellátás keretein belül, fogadott orvossal

Kisebb az esély a gátmetszésre, ha:

  • többedik szülésnél
  • függőleges pozíciókban
  • ha a nő rendszeres gátmasszázst végez a várandósság végén
  • a baba születése lassabban, nem rohamszerűen zajlik le
  • laza medencefenék esetén
  • otthonszülésnél
  • bábai vagy szülésznői támogatás mellett

A gát védelme

Több módon is védhetjük a gátat a szülés ideje alatt. A kutatásaim és a tapasztalataim azt mutatják, hogy a gát melegvizes borogatása növeli a nők komfortérzetét a kitolás alatt, és meg tudják előzni a legsúlyosabb gátsérüléseket. Ez a módszer mára széles körben elterjedt.

Azt is tudjuk, hogy a gátmasszázs – a gát ujjakkal történő gyengéd nyújtása, tágítása – a szülés előtti 5-6 hétben csökkenti az esélyt a gátmetszésre és a fogóval vagy vákuumal végzett szülésre is.  Ugyanez igaz a függőleges testhelyzetben történő kitolásra is.

Az otthonszülés, a bábai szemléletű várandósgondozás és szüléskísérés is a gátmetszések számának csökkenésével jár.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a nők soha nem tekintettek a gátmetszésre úgy, ahogyan a szülészorvosok, soha nem volt számukra „csak egy kis vágás”. Míg a legtöbb evidencia alapú forrás egyetért abban, hogy a rutinszerű használat indokolatlan, a gyakorlat sajnos igen nehezen változik. Különböző fórumokra tekintve látható, hogy számtalan nő hordozza magában a gátmetszés által okozott pszichés és fizikai traumákat, különösen akkor, ha a beavatkozást akaratuk ellenére végezték el rajtuk. Emiatt a gátmetszés során is – mint minden sebészi beavatkozás esetén – kiemelten fontos, hogy az a nő tájékozott beleegyezése mellett történjen meg.

Az eredeti cikk itt olvasható: https://theconversation.com/episiotomy-during-childbirth-not-just-a-little-snip-36062

Anyai tapasztalatok a gátsebről a mamami fórumon itt.

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.