Az élet oszthatatlan kontinuum, amelyben a legkorábbi tapasztalatoknak is van jelentősége és hatása. Minden ember őrzi a fogantatása, méhen belüli fejlődése, megszületése és az első évei lenyomatát. Az átéltek hatással vannak testi-lelki fejlődésünkre, egészségünkre, megküzdési módjainkra, változásokhoz és kihívásokhoz való viszonyulásunkra, kapcsolatteremtő képességünkre.
A pre-, peri és posztnatális időszak jelentőségére elsőként a felnőttek pszichoterápiás tapasztalatai világítottak rá. O. Rank, S. Grof., F. Lake megváltozott tudatállapottal dolgoztak és a korai élmények és a későbbi pszichés problémák összefüggéseire mutattak rá. A későbbiekben a magzatok és a csecsemők közvetlen megfigyelése további támpontokat adott ezen időszak sajátosságaihoz.
Az agykutatás fejlődésével vált világossá, hogy a pszichológiai és a szociális tényezők hatnak a gének aktivitására – az epigenetika ezzel a területtel foglalkozik –, illetve az idegrendszer finom strukturális és kémiai változásaira – amit a neuroplaszticitás fogalmával írunk le.
A kutatások jelentős része az első 1000 nap történéseinek rövid- és hosszútávú hatásaival foglalkozik, és megszületik a magzati eredet illetve a prenatális programozás fogalma is.
Néhány kutatás, ami érdekes lehet. Pl. nem kíván magzatoknál gyakoribb a prenatális halálozás, agyi károsodás, mentális retardáció. A tartó anyai stressz rövid távon alacsony születési súlyhoz és koraszüléshez vezethet, hosszabb távon megemelkedett pulzusszám, magas vérnyomás, szív és érrendszeri betegségek kockázatát növeli. Állatkísérletekből tudjuk, hogy az érzelmek, tanulás és emlékezet működéséért felelős idegrendszeri központok (amygdala, hypocampus) kialakulását és működését befolyásolja. Önmagában csak az anya egészségtelen táplálkozása is betegségnövelő hatású lehet (cukorbetegség, kóros elhízás).
A magzati kompetenciák adják magyarázatát annak, hogy az anyaméhben és a születésnél átéltek és tapasztaltak miért befolyásolják a gyermek állapotát és további fejlődését. A magzat észlel, érez, reagál, aktív és önindított szándékos mozgásra képes, tanul és emlékezik a megtapasztaltakra, és képes kapcsolatba lépni a szüleivel.
A kapcsolat nem csak fiziológiai szinten valósulhat meg (a placenta és a magzati keringés révén), hanem viselkedéses szinten közvetlenül is az anya és a baba között, illetve intuitív szinten az anya-baba egymásra hangolódása által.
Miért tartjuk mégis a születést központi jelentőségűnek ebben? Egyedi, egyszer, intenzív és megismételhetetlen minősége életünk kulcseseményévé teszi. Határhelyzet, ahol a benti létből a kinti létbe lépünk át, a magzatból gyermek lesz, sok esetben szélsőséges, akár halálközeli élmények kísérik. Minta a változáshoz, kihívást jelentő helyzetekkel való megküzdéshez, a határokhoz és az érintésekhez való viszonyuláshoz. Nagyobb életciklusbeli átmeneteknél, kihívást jelentő élethelyzeteknél, nyomás alá helyeződésnél újraéled.
A korai élmények sajátos módon őrződnek meg az ún. implicit memóriában vagy testemlékezetben, testérzetek, mozgásszekvenciák, vegetatív érzésmintázatok formájában. Automatizmussá válva önkéntelenül jelennek meg az eredeti élmény felidéző helyzetekben és hatnak testi állapotunkra, érzelmeinkre és reakcióinkra. Pl: szűk helyeken való szorongás, elalvás előtti félelmek, megmagyarázhatatlan organikus háttér nélküli fájdalmak, pániktünetek.
A szavak nélküli időszakból származnak, a jobb agyféltekében raktározódnak el képek, testérzetek, ízek, hangok, metaforák, szimbólumok formájában. Feldolgozásuk is a jobb agyféltekés működésmódot használó terápiás eszközök segítségével történhet, szavakat adva az elmondhatatlanhoz.
Mi igazolja, hogy emlékszünk a megszületésünkre? A perinatális kutatások sora bizonyította, hogy a magzati korban hallott, tapasztalt hangokat felismerik a megszületett babák.
A módosult tudatállapottal dolgozó felnőtt terápiák során is jelennek meg korai élmények.
R. Chamberlain vizsgálatsorozatában anyák és gyermekük szülés-születésélményeit hasonlította össze, és azt tapasztalta, hogy a gyermekek emlékei sokszor eltérnek az anyákétól és jobban megfelelnek a reális történéseknek.
Jeanne Rhodes óvodáskorú gyerekeket közvetlenül kérdezett az emlékeikről és kapott tőlük egyértelmű, valósághű válaszokat.
Otthonszülésnél jelen lévő testvérek viselkedésükkel, rajzaikkal, testérzeteik megfogalmazásával kommunikálják le a saját születésük folyamatát.
A születés során átéltek mintát adnak a kihívásokkal való megküzdéshez, stresszt jelentenek a megszülető babának, de ugyanakkor a kitartás, a nehézségek elviselése, a felszabadulás és győzelem élményét is adják.
A megszületés stressze adódik a baba testében és testével történő élettani folyamatokból, az addig megszokott környezet teljes megváltozásából és a szülőszobai ellátás sajátosságaiból, és az eseményt kísérő érzelmek, élmények sajátosságaiból.
A méhen belüli időszakból hozott stressz-szintet az átélt stressz módosítja – a szülést követő első órák (aranyóra) élményei komoly hatást fejtenek ki stresszrendszerünk és immunrendszerünk beállítódására.
A stressz önmagában nem jelent traumát. A traumatikus élményt a baba számára három tényező együttese adja: maga a történés, annak kedvezőtlen vagy negatív volta, pl. szülésindítás, koraszülés, köldökzsinór elvágás, súlyos oxigénhiány, terhességi toxikózis, sürgősségi császármetszés, vákuum, csonttörés, vércsere, újraélesztés. A baba erre adott reakciója, ami a félelemtől az intenzív pánikon át a disszociálás és a lefagyottság sokkos állapotig sokféle lehet. Az anyától való elválasztás a fájdalmas beavatkozások, a fizikai és pszichés rossz élmények és a szoptatás és a kötődés kezdeti nehézségei mélyítheti azt.
Mit tehetünk a gyermekeink születésélménye védelmében?
1. A szülés- és a születésélmény védelme: gyöngéd születés, kompetens anya
2. A stresszt okozó tényezők csökkentése: szülőszobai ellátás, szeparáció
3. Szülés- és születésélmény feldolgozás a korrekció a hosszútávú negatív hatás kivédése érdekében.
Ferenczi Beáta vagyok, pszichológusként dolgozom Debrecenben, az Életpszichológia Tanácsadó Központban. Többek között foglalkozok a gyermekvállalás és a perinatális időszak témáival, történéseivel és nehézségeivel. Az itt folyó munkáról tájékozódhatnak a weboldalunkon www.eletpszichologia.com
Irodalom
1. Dr. Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok Párbeszéd a babával az anyaméhben Útmutató Kiadó, Pécs, 1997.
3. Piontelli, A : Magzattól a gyermekig. Magzatmegfigyelési és pszichoanalitikus tanulmány, Oriold Kiadó, Budapest, 2010.
4. Hidas György – Raffai Jenő – Vollner Judit: Lelki köldökzsinór Beszélgetek a kisbabámmal, Válasz Könyvkiadó Budapest, 2002.
5. Kereki Judit – Major Zsolt Balázs (szerk.): Őrzők Egészségügyi alapellátók gyakorlatközpontú kézikönyve Koragyermekkori program Országos Tisztifőorvosi Hivatal, Budapest, 2014.
6. Varga Katalin – Suhai Gábor A szülés és születés Lélektanon innen és túl Pólya Kiadó, Budapest, 2010.
7. Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Grafo – school Kiadó, Debrecen, 1998.
8. Etényi Zsuzsa: Vizsgálható – e a születési emlékezet kisgyerekeknél? In: Várandósság, születés és gyermeknevelés a magyarországi kultúrákban Kongresszusi tanulmánykötet, 1999. Animula kiadó, Budapest
9. Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában Katarzis vagy krízis? Alternatal Alapítvány, 2008.
10. Emerson, W: treating Cesaren Birth Trauma During Infancy and childhood, Journal of Prenatal and Perinatal Psychology and Health 15, (3)
11. Orosz Katalin- S. Nagy Zita: A sorsformáló 9+1 hónap A magzati kor és a születés hatása az életút alakulására Kulcslyuk Kiadó Budapest, 2017.
12. Franz Renggli: Aranykapu az életbe Gyógyulás a magzati lét és a születés traumáiból Ursus Libris Kiadó budapest, 2016.
13.Aletha J.Solter: A bölcs baba Útmutató a gyerekekhez a fogantatástól két éves korig Agykontroll Kiadó.
14. Varga Katalin – Andrek Andrea – Molnár Judit Eszter (szerk.): A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésébenMedicina Könyvkiadó Budapest, 2019.
