Főoldal Szül(et)ésSzülés és születés A LELKÜNKKEL IS SZÜLÜNK – IV.

A LELKÜNKKEL IS SZÜLÜNK – IV.

Anyák anyja: Mária

by maja

Karácsony közeledtével sokat gondolok Máriára. Ezen az ünnepen egy szülést egyben egy születést ünneplünk. Egy keresztény nőnek, Mária lehet az egyik tanítója az anyává válás útján. Annyira gazdag az ő története, az út, ami által a kisded Jézus anyává tette. Nőként, kismamaként és anyaként annyi mindent megélt! Sok ponton kapcsolódhat hozzá az életünk. A kereszténység számára Jézus Krisztus élete és tanításai vannak középpontban, de a három nagy ünnepünk közül kettőben, karácsonyban és húsvétban ott van ő is, Jézus anyja. A Nagy Anya, a bibliai anyaarchetípus, az anyák tanítója, anyják anyja.

A húsvéti történet Máriájával azonosulhat minden szenvedő, gyászoló nő, aki gyermekét vagy babáját temette, magzatát gyászolja. Mikor Jézus tanítani indul családját elhagyva, a háttérben ott van az anya, akinek fészkéből kirepült első szülött gyermeke. Amikor Mária és testvérei Jézus után jönnek, hogy tanítói útjáról haza hívják, a Jézus és családja közötti konfliktusban ott van minden meg nem értettség, ott van a kamaszkor is, mely falként tornyosulhat anya és gyermeke közé.

De az adventi időszakban és karácsonykor különösen is jelen van az anyai minőség. A várandósság és szülés története része a karácsonyi ünnepkörnek.

Miben kapcsolódhatnak a kismamák Máriához?

Amikor Máriának angyal jelent meg, hogy hírül vigye neki, Isten őt választotta, hogy megszülje fiát, a világ megváltóját, a Szentháromság harmadik személyét, a Fiúistent, akkor Mária nem csak erre a különleges feladatra mondott igent, hanem lemondott minden másról is. Lemondott egész addigi életéről. Ahogy a nők is lemondanak egész addigi életükről, amikor gyermeket vállalnak.

Minden várandósságban van gyász. Az öröm és boldogság mellett ott van annak fájdalma, ambivalenciája, hogy le kell mondani a lányságról. Le kell mondani arról a fajta szabadságról, amikor oda megyek, ahova akarok és akkor, amikor akarok. Le kell mondani arról az időszakról, amikor csak egy pár voltunk, családdá és szülőpárrá kell válni. Le kell mondani a karrierről, a hivatásában elért vagy elérni kívánt eredményekről, le kell mondani a megszokott bevételről, és bizonyos minőségben le kell mondania a saját testéről.

A várandósság időszaka járhat testi tünetekkel, fájdalmakkal, és okozhat végleges változásokat: striákat, akár plusz kilókat, a szoptatás miatt megváltozó mellet. Le kell mondani átmenetileg az én-időről, a kikapcsoldásról, mert az első időszakban nem biztos, hogy lesz lehetősége az anyának annyit menni fodrászhoz, kozmetikushoz és máshova, amennyit szeretne. Talán le kell mondani hobbikról. Egyszerre van jelen boldogság és hála, lemondás és szomorúság. Mária életében ez fokozottan így alakult. Amikor ő igent mondott erre a gyermekre, nemet mondott a vőlegényére. Ő ugyanis jegyese volt Józsefnek. Sejthette, hogy József első gondolata nem az lesz, hogy a kedvese biztos a Szentlélektől terhes. Máriának rosszkor jött az áldott állapot. Várandósságával a szerelme elvesztését kockáztatta, és egész megélhetését, társadalmi státuszát. Azokban az időkben ugyanis egy nő társadalmilag csak egy férfin keresztül létezhetett. Lánysága alatt az apja, később pedig a férje képviselhette jogait, és tarthatta el.

Éppen ezért hivatkozik a Biblia a legkiszolgáltatottabb csoportok egyikeként az özvegyekre és árvákra. Férfi nélkül szinte semmik voltak a társadalom szemében, és gyakran csak a koldulás vagy prostitúció maradt az egyetlen megélhetési forma a férfi nélkül maradt nők számára. Mária helyzetét tovább súlyosbította az, hogy a zsidó törvények szerint a házasságtörést megkövezéssel kellett büntetni. Mivel ő házasságon kívül esett teherbe, és József tudta, hogy nem tőle, Máriára megkövezés várt volna. Ez az oka annak, ahogy Lukács evangéliumában olvassuk, József kitervelte, hogy titokban útnak ereszti Máriát. Ugyan nyilvánvalóvá vált, hogy az esküvő előtt teherbe esett, feltételezhette, hogy megcsalta őt, de annyira szerette, hogy megalázottsága, a feltételezett hűtlenség ellenére nem büntetni akarta őt, hanem megmenteni a megkövezéstől. Meg akarta menteni az életét.

Mária minderre nemet mondott, minderről lemondott, amikor igent mondott a gyermekre. Lemondott a házasságról, a jegyeséről, lemondott a státuszáról és az életéről is. Ebben a lemondásban osztozik vele minden várandós nő.

Ahogy tovább olvassuk a karácsonyi történetet, láthatjuk, hogy Isten közbelépésére József magához veszi Máriát, a nő mégis visszakapja, amiről lemondott. Viszont ennek ellenére is volt részük szégyenben, megaláztatásban. Szintén Lukács evangéliumában olvassuk, hogy mikor a népszámlálás miatt Betlehembe érkezve József és Mária szállást keres, akkor „nem volt számukra hely”. A szállásadók, vendéglősök vagy egy család sem szánt meg egy mindenórás kismamát és párját, hogy legyen hol aludniuk. Nemkivánatosak voltak. A bibliamagyarázók szerint azért történhetett így, mert tudhatták az emberek, hogy Mária házasság előtt esett teherbe. Pletykálkodhattak róluk. És ekkor József már együtt hordozta Máriával a kiközösítettséget.

A szülésfelkészítő csoportomban az egyik kismama kötötte össze a karácsonyi történetnek ezt a mozzanatát a Napba öltözött asszony történetével (Jelenések könyve 12. fejezet), akinek a szülésénél egy sárkány vár, hogy elnyelje a gyermeket. Az a fenyegetettség, ami megmérgezi, elnyeli a boldogságot, lehet a kitaszítottság, amikor József és Mária nem kap szállást. Lehet ez olyan kitaszítottság, amikor úgy érzi a fiatal szülőpár, hogy a környezetük nem fogadja el, hogyan szeretnék nevelni a gyermeküket, hogy a nagyszülőkké váló szülők nehezen tudják fogadni, hogy gyermekük felnőtt, és saját családot alapít, amiben határokat is húz, vagy amikor a pár egyik tagját nem fogadja el a másik családja. Lehet ez olyan kitaszítottság, amikor a nagyobb család szerint nem jókor jön a gyerek, vagy minek harmadik, negyedik?

Lehet ez a félelem, hogy milyen világba szülöm, el fogom-e tudni tartani? Lehetnek ezek fájó célozgatások, hogy nem a postás hozta-e a gyermeket? Lehet ez magára maradottság egy rossz párkapcsolatban vagy nem támogató családi háttérrel, megbélyegzés, hogy milyen fiatalon vagy idősen vállal valaki gyermeket, vagy éppen egyedülállóan, elhagyottan.

Mária és József nemkívánatos volt, és ezzel a nemkívánatos élménnyel sajnos sokan tudnak azonosulni. Amikor a kismamát nem fogadja el a párja családja, ha olyan rokonnal vagy baráttal találkoznak, akinek nem lehetett gyermeke vagy elveszítette a babáját, ha valamiért a család nem örül a kis jövevénynek, ha lánynak ígérkezik de fiút szeretnének, vagy fordítva, ha a baráti társaságban többé nem találják a helyüket, mert ők az első gyerekesek, vagy ha a munkahelyen néznek rá rossz szemmel.

A meg nem értettség, a frusztráció, az esetleges szégyen olyan érzések, amelyekben Máriának is része volt. Mindez a feszültség, ami ott lehet egy (akár örömteli) várandósságban is, ott vannak a karácsonyi ünnepen és ott voltak a történelem egyik leghíresebb és legcsodásabb várandósságában is. És ezeket a nehézségeket egy nem tökéletes szülés követte. Bár Jézus születése „apás szülés” volt, hiszen József volt Mária egyetlen támasza azokban az órákban, amit az apás szülésre vagy akár a háborítatlan, természetes szülésre és otthonszülésre vágyók irigyelhetnek, Mária szempontjából nem biztos, hogy tökéletesnek mondható. Ha őt kérdeznénk, nem biztos, hogy azt mondaná, erre vágyott, így tervezte.

Vélhetőleg Mária nem úgy készült, hogy egy istállóban, állatok között, bába nélkül, utazás közben szüli meg gyermekét. Sok nő érzi úgy, hogy nem úgy alakult a szülése, ahogy szerette volna, és sok kismama fél tőle, hogy nem olyan lesz, mint amilyenre vágyik.

Máriának is tökéletlen szülése volt, és tökéletlen karácsonya. Nem rajongták körbe, nem pompa között szült és nem ízletes fogásokkal, kifogástalan dekorációval töltötték az első karácsonyt. Mégis ennek a tökéletlenségnek lett egy tökéletes erdeménye, Jézus és egy anyává válás. Ebben a tökéletlenségben osztozunk vele mi nők, anyák, várandósok, vajúdók és karácsonyi háziasszonyok.

Mikó-Prém Alexandra dúla, református kórházlelkész, lelkigondozó, gyászcsoport-vezető, egy gyermek édesanyja. Bővebben a Dúlapraxis.hu oldalon tudtok tájékozódni.

Korábbi “A lelkünkkel is szülünk” cikket ide kattintva olvashatod.

A Születés Hete, Kérdezd a dúlákat előadásának hanganyagát itt hallgathatod meg. Kihagyhatatlan gondolatok, Gardó Beáta dúla és Mikó-Prém Alexandra dúláktól.

Várandósság és szülés témában, a Mamami Fórumon is sok-sok információt olvashatsz, anyukák korábbi beszélgetéseiből. Klikk ide.

Kapcsolódó cikkek