Főoldal Szül(et)ésSzülés és születés A LELKÜNKKEL IS SZÜLÜNK – I.

A LELKÜNKKEL IS SZÜLÜNK – I.

Mikó-Prém Alexandra református kórházlelkész- és dúla gondolatai

by maja

Fotó: Csontos Lea

A szülés lelki folyamat. Hogyan befolyásolja az anya lelkiállapota a vajúdás és szülés menetét? Mivel támogathatjuk meg ezeket a folyamatokat? Hogyan készülhetünk erre a szülés előtt, miben segíthet a kísérő például az apa, és miben a dúla? Milyen szerepe van ebben a kórházi környezetnek és a dolgozóknak? Ezeket a kérdéseket boncolgatjuk sorozatunkban.

A szülésre évtizedek óta testi folyamatként tekintünk. Ez leginkább a szülés, mint életesemény kórházba történő „száműzetésével” kezdődött, amely sajnálatos módon együtt jár egy technokrata szemlélettel. A szülés körül dolgozó szaksegítség (szülésznő, szülész-orvos, bába) szerepe kiemelten fontos, hiszen komplikáció esetén életet mentenek. Azonban a szülés kórházba költöztetése, magával hozta azt a folyamatot, amelyben a komplikációmentes, fiziológiás szülés során is sok beavatkozás történik, és amelyben a szülésre alapvetően testi folyamatként tekintenek. A szülés történelmét áttekintve láthatjuk, hogy elsősorban családi és közösségi esemény volt, amely otthon történt, és ez így volt dédanyáink koráig. Ezt követően terjedt el a kórházi szülés, és vált orvosi eseménnyé.

Miért fontos arról beszélni, hogy a szülés elsősorban nem orvosi esemény, és nem kizárólag testi folyamat? Mert alapvetően meghatározza a családok mentális egészségét. Szeretném hangsúlyozni, hogy önmagában nem a kórházi környezetet illeti kritika ez ügyben, hiszen az életmentés felbecsülhetetlen érték. A szülés minőségének meghatározó tényezője nem a helyszín, hanem a személélet.

A szülés mint lelki folyamat

A szülés lelki folyamat is. Valójában ez a kijelentés, az egész perinatális időszakra érvényes, mert a várandósság, szülés és gyermekágy (a szülést követő egy év) során is jelentős lelki folyamatok történnek.

Már a várandósság alatt megjelennek különböző lélektani témák, félelmek. A várandósság elején időbe telhet elfogadni a bennünk növekvő életet, a szülővé, családdá válással járó felelősséget. Tudnunk kell, hogy a várandósság nem csupa móka és kacagás. A felnőtt életünk, a csak kettesben élt párkapcsolat elengedése, a tény, hogy az élet véglegesen megváltozik, gyásszal jár. Az öröm mellett megfér a szomorúság. Az ilyen ambivalenciáknak az elviselése és elfogadása tesz minket érett felnőttekké.

Felmerülhetnek ebben az időszakban az anya és az apa esetében is a gyermekkor emlékei. Mi vajon milyen szülők leszünk, és milyen lesz a mi gyerekünknek lenni? Olyan leszek, mint az anyám vagy az apám? Ha a saját szülővel való kapcsolatunk jó volt, akkor ezek a kérdések nem ijesztőek. Azonban, ha a kapcsolatunk terhelt, akár félelemet is kelthetnek bennünk a megjelenő kérdések. Ezek a lélektani témák mind megjelenhetnek a vajúdás és szülés során, és amennyibben a kismama nem dolgozta át őket a várandósság alatt úgy hátráltathatják a szülés folyamatát, hiszen stresszfaktorként léphetnek működésbe. Ezek a folyamatok, az édesapánál is megjelennek, és hatással vannak az apává válásukra és a szülés során megélt érzéseikre.

A perinatális pszichológia kutatási eredményei rámutattak – ahogyan egyébként a népi megfigyelések is –, hogy a lelki történesek erősen befolyásolják a szülés folyamatát. Ennek tudható be az a jelenség, hogy az otthon szépen rendszereződött méhösszehúzódások lelassulnak vagy akár egy időre le is állnak a kórházba érkezéskor. A stressz és a félelem a legerősebb hátráltató tényezői a szülésnek, amely lelki folyamatokban a szervezet hormonrendszere is meghatározó szerepet tölt be.

Ezt nevezik – a Szeverényi Péter szülész-orvos által is leírt – félelem-feszültség-fájdalom tünetegyüttesnek. Negatív érzetek hatására stresszhormonokat termel a szervezet, melyek csökkentik az oxitocin és endorfinok termelődését, aminek következtében nő a fájdalomérzet (hiszen az oxitocin és az endorfinok is rendelkeznek fájdalomcsökkentő tulajdonsággal), és gyengülnek a méhösszehúzódások.

A stresszhormonok termelődését a félelem, szorongás, éhség, hideg és izgalom érzetei váltják ki. Többek között ezért is fontos az evés, ivás a vajúdás alatt, melyet a korszerű szemléletű intézmények már nem korlátoznak.

Ebből is láthatjuk, hogy a szülés önmagában véve egy pszichoszomatikus folyamat, amely a testet és a lelket is igénybe veszi. Szülés közben dolgozik a test és a lélek is. Éppen ezért fontos, hogy a szülésre lelkileg is készüljünk.

A stresszhormonok hatásával ellentétesen az intimitás, a szeretet és a biztonságérzet elősegítik a szülés folyamatát, ezek ugyanis a szülést elősegítő hormonok termelődését fokozzák. Éppen ezen a jelenségen alapul a dúlák munkássága, ezért is nevezték el dúlahatásnak.

Kifejezetten áldásos, ha a szülésnél jelen van egy olyan segítő, aki képzett a lelki folyamatok kísérésében is, mert az elhúzódó vajúdásnak gyakran nem találják az orvosi okát (ez a tágulásra vonatkozik, orvosi ok lehet a baba nem megfelelő helyezkedése, vállelakadás, a méh kifáradása stb.). Ezeket a folyamatokat gyakran érzékelik az anyák, csak nincs lehetőségük beszélni róla, nincs körülöttük senki, aki nyitott lenne rá. Érezhet a vajúdó nő félelmet, szomorúságot, szorongást, mert a szülés során természetesen bekövetkezett tudatmódosulás miatt a tudatalatti tartalmak tudat közelbe kerülnek.

Felszínre bukkanhatnak gyermekkori és perinatális (saját méhen belüli és születésélmény) traumák, lelki sérülések, a szülőkkel való terhelt kapcsolat, abúzusélmény, párkapcsolati problémák, korábbi veszteségek, az anyává válástól való félelem és ezek mind hátráltathatják a szülés folyamatát, amennyiben az anya nem kap segítséget a velük való megküzdéshez. A felfakadó lelki sebek, félelmek működésbe hozzák a félelem-feszültség-fájdalom tünetegyüttest, és negatív élménnyel töltik meg a szülés légkörét. Egy jól képzett segítővel ilyenkor lehetőség van oldani ezeket pszichés gátakat, gyógyítani a sebeket, fájdalmakat. Ezért nevezi a pszichológia a szülést terápiás térnek.

Ez csak pár példa, pár szempont, ami rámutat mennyire is érdemes a szülésről, mint lelki folyamatról gondolkodni. A cikksorozat folytatásában ezeket a témákat bontjuk ki és időről időre édesanyák történeteit is elhozom nektek a szülés időszakában tapasztalható lelki folyamatokról. Tarts velem legközelebb is!

Amennyiben szeretnél ezeken a témákon dolgozni, és Hajdú-Bihar megyei lakos vagy, szeretettel várlak a kórházlelkészi szolgálat keretében szervezett lelkigondozói szemléletű szülésfelkészítő csoportomba.

Mikó-Prém Alexandra dúla, református kórházlelkész, lelkigondozó, gyászcsoport-vezető, egy gyermek édesanyja, a LevenDúlák Dúlapraxis társalapítója.

Ingyenes 6 alkalmas szülésfelkészítő, részletek itt.

A Születés Hete, Kérdezd a dúlákat előadásának hanganyagát itt hallgathatod meg. Kihagyhatatlan gondolatok, Gardó Beáta dúla és Mikó-Prém Alexandra dúláktól.

Várandósság és szülés témában, a Mamami Fórumon is sok-sok információt olvashatsz, anyukák korábbi beszélgetéseiből. Klikk ide.

Olvasnivaló a témában:

Szeverényi Péter – Hetey Andrásné – Forgács Attila – Kovácsné Török Zsuzsa – Csiszár Péter – Bodnár Béla: Felkészítés az együttszülésre; Magyar Nőorvosok Lapja 53. 1990.
Makó Hajnalka, Veszprémi Béla (szerk.): A párkapcsolattól a gyermekágyig. A várandósság, a szülés és a gyermekágy időszakának pszichológiája és pszichoszomatikája, Octoport, é.n.
Varga Katalin – Andrek Andrea – Molnár Judit Eszter (szerk.): A Szülés és Születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében, Medicina, Budapest, 2019
Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek, Jaffa, Budapest, 2017
Perinatus Alapítvány honlapja


Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.