Évente körülbelül húsz millió újszülött jön a világra nagyon kis súllyal koraszülés vagy méhen belüli elégtelen fejlődés következtében. Az alacsony születési súly önmagában is növeli a csecsemőkori megbetegedések (hypotermia, hipoglikémia, kórházi eredetű fertőzések) és a csecsemőhalandóság esélyét (az újszülött korban elhunyt gyermek 1/5-e koraszülött vagy időre született újszülött alacsony súllyal), de az érintett újszülöttek ellátása a körülmények közt különösen nehéz, nagy terhet ró az egészségügyi és szociális hálóra.
A kenguru-módszer (KMC – kangaroo mother care) a fejlődő országok ellátás rendszerének reménytelen helyzetéből jött létre. A módszert két gyermekorvos – Rey és Martinez – mutatta be Bogotában (Kolumbia) azokra az esetekre, amikor az inkubátoros ellátás nem állt rendelkezésre a koraszülöttek számára. A módszer alapjául az ausztráliai óriás kenguruk szolgáltak, akik újszülöttjeiket kb. 8 hónapig az erszényükben hordozva szoptatják, nevelik, ahol is a kis kenguru a születéskori kb. 1 grammos (!) súlyát 2-4 kilogrammig növeli. Kezdetben kizárólag az erszényben tartózkodik és anyatejjel táplálkozik, majd erősödve, növekedve hosszabb-rövidebb időre elhagyja a biztonságot nyújtó erszényt.
Bár a kenguru-módszer megszületésekor a legnagyobb problémát – a kihűlést – igyekezett a két gyermekorvos elkerülni (a babákat édesanyjuk mellkasára fektették, takarókkal betakarták, így biztosítva a megfelelő testhőt számukra, így a kihűlés következtében előforduló csecsemőhalálozás 70%-ról 30%-ra csökkent az 1000-1500 grammos súllyal született babák körében!), a módszer további alkalmazásával rengeteg egyéb pozitív hatására derült fény. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kidolgozott egy ajánlást a kenguru-módszer gyakorlatát illetően.
Kenguru módszer (Kangaroo Mother Care)
A módszer lassan három évtizedes alkalmazása és kutatása azt mutatja, hogy a KMC több, mint az inkubátoros ellátás egy alternatívája. A hatékonysága több területen is bizonyított, mint például a testhő stabilizálásában, a szoptatásban, a kötődés kialakításában, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A kenguru-módszer korai, megszakítás nélküli és hosszan tartó bőrkontaktustjelent a baba és (elsősorban) az édesanya közt.
A babát nem választják el édesanyjától születése után (vagy csak nagyon rövid időre, olyan vizsgálatok idejére, melyek máshogy nem végezhetőek el), hanem ha lehetőség van rá, akkor azonnal, de legkésőbb a baba állapotának stabilizálása után a mellkasára helyezik. A kizárólagos szoptatás (ideális esetben) jellemzi, bár azok az édesanyák is alkalmazhatják, akik egészségügyi vagy egyéb okokból nem tudnak/akarnak szoptatni. A módszer a kórházban megkezdhető és a hazakerülés után is könnyedén folytatható, természetesen utógondozást igényel.
A kenguru módszer előnyei:
1. Testhőmérséklet Ahogy fentebb említettük, a módszer kialakításakor a legfontosabb szempont az alacsony súllyal született babák testhőjének biztosítása és optimális szinten tartása volt. Mivel a koraszülöttek hőháztartása rendkívül sérülékeny, számukra az egyik legfenyegetőbb veszélyt a hipotermia okozza (az emberi test hőjének 36.5 fok alá süllyedése). Édesanyjuk mellkasán, az ő testhőjétől átmelegedve a koraszülött, kis súlyú babák túlélési esélye 1500 gramm alatti súly esetén 10-ről 50 %-ra, míg 1500-1999 gramm közti súlynál 70-ről 90%-ra emelkedett (Bergman, Jürisoo).
Az állandó és stabil hőháztartás nagyon fontos, különösen a koraszülöttek esetében. Ha ugyanis a szervezetnek nem kell a hőszabályozást folyamatosan szabályoznia, több energiát fordíthat a baba a gyarapodására, növekedésére. Megfigyelések kimutatták, hogy a kenguru-módszer alkalmazásakor az első körülbelül 10 percben az édesanya testhőjének hatására a baba hőmérséklete kb. 37,5 fokig emelkedik, majd ott stabilizálódik. Ha magasabbra emelkedne valamilyen okból, akkor az édesanya hőmérséklete csökkeni kezd, gyakorlatilag szabályozva a babáét is (érdekes megfigyelés, hogy ezt a fajta hőszabályozást nem tapasztalták, ha a babákat az édesapjuk, vagy egyéb családtagok mellkasára helyezték).
2. Szoptatás Bár a koraszülött babák etetése nem egyszerű feladat, a KMC a szoptatást is nagyban elősegíti. Hatására nagyobb arányban kezdtek el az anyák szoptatni, hazaadáskor nagyobb arányban zajlott kizárólagos szoptatás, illetve a szoptatási időszak is hosszabb volt. A baba folyamatosan az édesanya mellkasán van, a mellek közelében, folyamatosan stimulálja azt, bármikor szophat, ennél optimálisabb helyzet nincs is a kiegyensúlyozott anyatejes táplálás kialakulásához.
3. Anyagcsere A kenguru-módszerben részt vevő babák légzési frekvenciája, légzése, oxigénellátása és – felhasználása, vércukorszintje és általános viselkedése kiegyensúlyozottabb, mint azoké a gyerekeké, akik anyjuktól elválasztva inkubátorban töltik ugyanezt az időt. Szívverésük 140-160/perc közt stabilizálódik, ami ideális a szövetek és az agy optimális vérellátásához. 35-50-szer vesznek levegőt percenként (ez az inkubátorban lévő újszülötteknél 15-60 közt ingadozik), légzéskimaradás (apnoé) 75-100%-kal kevesebbszer figyelhető meg náluk. Mivel a kenguru-módszer alkalmazásakor a baba biztonságban, ismerős hangok közt érzi magát, ezért többet alszik, ami szintén a kalóriafelhasználás tekintetében fontos momentum. Alvás közben égetünk legkevesebb kalóriát, így a baba az energiát a gyarapodásra és növekedésre fordíthatja. Szintén sok tanulmány mutat rá, hogy a nyálban kimutatható kortizol-szint (ez egy stresszhormon) a KMC-ben résztvett babák körében jelentősen alacsonyabb.
Azoknál a babáknál, akik sok időt töltöttek inkubátorban fekve, gyakran fellép szem-és tüdősérülés/károsodás, a hanyattfekvéstől pedig jellemzően belapul a fejük kissé. Mindezek hiányoznak a KMC-s babáknál.
Mivel a picik testközelben vannak naphosszat, édesanyjuk gyakrabban simogatja őket, mint ágyban fekvő társaikat. Az érintésnek, simogatásnak bizonyítottan pozitív hatása van, nem csak neurológiai szempontból. A finom simogatást egyfajta masszázsnak is felfoghatjuk, a körkörös mozdulatok a test különböző tájain stimulálják az izomzatot, serkentik a légzést és az emésztést. Bizonyított, hogy azok a babák, akiket akár csak napi 10 percig is, de rendszeresen simogattak, gyorsabban gyarapodtak, kevesebbet sírtak, nyugodtabban aludtak.
Egy 2008-as indiai kutatás azt találta, hogy a kenguru-módszerbe bevont gyermekeknek mérhetően jobb volt az általános gyarapodásuk. A kontrollcsoportban szignifikánsan többször fordult elő hipotermia, hipoglikémia (kórosan alacsony vércukorszint) és szepszis.
4. További előnyök A KMC nemcsak a kisbabákra fejti ki jó hatását. A módszerben résztvevő anyákat megkérdezve a kutatók arra jutottak, hogy az anyák a szülés után (akár császármetszés után is) kevesebb fájdalmat éreznek, kevésbé élik meg a körülményeket stresszesnek, mint a hagyományos ellátásban. Ebben óriási szerepe van annak, hogy a babákat nem választják el édesanyjuktól, a vizsgálatok nagy részét is sikerül úgy elvégezni, hogy közben a pici testközelben maradhat. Így az anyák aktív részesei a kórházi ellátásnak is, ez erősíti bennük azt az érzést, hogy ők is sokat tesznek a babájukért, képesek ellátni őt.
A korai bőrkontaktus a kötődés erősítésében nagy jelentőségű, az anyák elégedettségről, biztonságot nyújtó közelségről, a beteljesedés érzéséről számolnak be még azok között a nehéz körülmények között is, ami egy koraszülött kisbaba ellátást jelenti. Azt pedig azt gondolom, hogy nem kell részletezni, hogy egy kiegyensúlyozottabb, békésebb, önbizalommal teli kismama mennyivel könnyebben veszi az akadályokat minden téren.
A kenguru-módszer másik vitathatatlan előnye, hogy a kisbaba ellátásba az édesapát, vagy egyéb családtagokat is azonnal bevonhatunk. ha pl. az édesanya nem tudja még hordozni a gyermekét, hasonló hatékonységgal teheti ezt meg helyette az apuka is. Amennyiben a szoptatás akadályokba ütközik, vagy a kisbaba nem fogadja el az édesanyja mellét, az apuka pohárból, kiskanállal, egyéb módokon segíthet. Így ő is korán és ami még fontosabb, tevékenyen kiveheti részét a gondozásból.
A kenguru-módszer az egészségügyben általában ismert fogalom, Európában a kórházak többségében bevett gyakorlat már. Ez a kórházak jól felfogott érdeke is, hisz a módszer nagyon kicsi anyagi ráfordítással és folyó költségekkel működtethető (kevesebb oxigén- és áramfogyasztás, alacsony járulékos költségek jellemzik, csökkenthető a személyzet száma). Közvetve az egészségügyi ellátórendszernek is megtakarításai származnak a módszer alkalmazásából, mert a KMC-s gyerekek közt kimutathatóan kevesebben kapnak kórházi fertőzéseket, a születés utáni kórházi tartózkodás ideje lerövidül, valamint az érintett babák kevesebbszer kerülnek vissza a kórházba különféle megbetegedésekkel.
Az egészségügyi személyzet is támogató a kenguru-módszert alkalmazni kívánó szülőkkel szemben. A szülők ugyanis azzal, hogy folyamatosan gyermekükkel vannak és ellátását gondos felügyelet mellett maguk végzik, nagy terhet vesznek le a személyzet válláról. Sajnos Magyarország még nagyon gyerekcipőben jár ezen a téren (is).
Folytatás: Kenguru-módszer a gyakorlatban cikkünk
A kenguru-módszer előnyeit nem lehet elégszer hangsúlyozni. Rengeteg pozitív hatását erőfeszítések nélkül élvezhetjük.
Cikkünk a http://kangaroomothercare.com/ oldalon található anyagok felhasználásával készült.
