Talán csak kevesen tudják, hogy ma Magyarországon az érvényben lévő rendelet értelmében bizonyos kritériumok mellett otthonszülésre is van lehetőség, nem csak kórházi szülésre.
2011. április 1-től hatályba lépett az otthonszülés szabályozásáról szóló új jogszabály, amelyet a 2011. május 1. után bekövetkező szülészeti eseményekre lehet alkalmazni.
A rendelet lefekteti, és pontosan szabályozza a jogi alapokat az otthonszülés tekintetében.
Pontosan meg van határozva, hogy csak olyan egészségügyi szolgáltató jogosult szülészeti ellátás nyújtására, aki e tevékenységre vonatkozó működési engedéllyel és érvényes felelősségbiztosítással rendelkezik.
A jogszabály arról is rendelkezik, hogy milyen személyzetnek kell jelen lennie a szülészeti esemény során: szülész-nőgyógyász szakorvos, vagy diplomás, legalább két éves szülőszobai gyakorlattal, ennek hiányában kétéves szakmai gyakorlattal és igazoltan legalább ötven szülésben való közreműködéssel rendelkező szülésznő jelenléte. Az ellátás helyszínén egyszerre két egészségügyi dolgozónak kell jelen lennie, s legkésőbb 24 órán belül gyermekgyógyásznak kell megvizsgálni az újszülöttet.
Otthonszülésre akkor kerülhet sor, ha a szövődménymentes terhesség a 37. és 41. hét közötti időszakban van, a magzat fekvése koponyavégű, illetve az édesanya az otthonszülésről történő döntése időpontjában betöltötte a 18. életévét, de még nem múlt el 40 éves. Az édesanya legkésőbb a terhessége 36. hetéig dönthet úgy, hogy nem kórházban kívánja megszülni gyermekét, a terhesgondozásnak azonban a jelenleg működő rendszerben kell történnie. Vannak azonban kizárások is a jogszabályban, azaz nem szülhet intézeten kívül az anya, ha korábban császármetszéssel szült, a magzat válla elakadt, az anya lázas, beteg, vagy a magzat beteg, valamint felmerül az iker-, vagy többes terhesség gyanúja.
Az intézeti szülés olyan egészségügyi szolgáltatónál vehető igénybe ahonnan az anya 20 percen belül háttérkórházba szállítható. A háttérkórház szerepe nagyon fontos, hiszen ez az intézmény teremti meg azt a biztonságot, amely bármilyen váratlan helyzetben segíteni tud.
Az otthonszülés nem TB támogatott, akkor sem, ha egyébként az édesanya az egészségbiztosítás keretében jogosult egészségügyi ellátásra. Viszont a házi gyermekorvosi, a védőnői, továbbá a háttérkórház által biztosított egészségügyi szolgáltatás, a mentés és a laboratóriumi vizsgálatok ez esetben is finanszírozottak.
Eddig a törvényi rész. De miért is dönt valaki az otthonszülés mellett? Két anyukát kérdeztünk, akik a közelmúltban az otthon szülést választották.
Zsuzsa: Már az első várandóságom alatt foglalkoztatott az otthonszülés gondolata, de akkor még nem volt érvényben lévő törvényi szabályozás Magyarországon, illetve első gyerekes anyukaként én is azt gondoltam, hogy csak a kórházban lehetünk igazán biztonságban szülés alatt. Bár arra már akkor is törekedtem, hogy olyan orvost és szülésznőt keressek magunknak, akik támogatják a háborítatlan szülést és nem avatkoznak be ebbe a természetes folyamatba csak akkor, hogy ha szükség van rá. Az első szülésem otthon indult el és nem is siettünk a kórházban, mivel minden rendben zajlott és a szülésznőmmel telefonon folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Otthon szépen és jó ütemben haladtak a dolgok. Aztán mikor a kórházba érkeztünk, sok olyan külső hatás ért, ami miatt az otthon szépen beindult szülés akadozni kezdett. Emiatt többféle beavatkozásra volt szükség, de végül természetes úton megszülethetett a kislányom. A szülést követően a kórházban töltött napok nem teltek felhőtlenül. Pihenni szinte lehetetlen volt és a leterhelt személyzettől nem sok segítségre számíthattam első gyerekes anyukaként.
Amikor a második gyerekemet vártam, szintén felmerült bennem, hogy talán jobb lenne, ha otthon születne, hiszen az első esetben is nagyon jól mentek a dolgok, ameddig otthon voltunk. És bevallom őszintén, hogy a szülés utáni kórházi napokra sem vágytam igazán. De aztán ez a dolog mégis csak annyiban maradt. De mivel még élénken élt bennem az élmény, hogy az első szülés milyen jól haladt otthon, és mennyire megtorpant, amikor beértünk a kórházba, a terv az volt, hogy igyekszem majd a vajúdás nagy részét otthon tölteni. Aztán ez túlzottan is jól sikerült. Annyira gyors szülés volt, hogy alig értünk be a kórházba. Bár a szülés gyors és komplikáció mentes volt, de azért volt jó pár dolog, ami nyomott hagyott bennem. Például az, hogy amikor beértünk és mondtam, hogy bizony ez a baba már jön is, igazából senki nem hitt nekem, mindenki meg volt róla győződve, hogy jobban tudja nálam, hogy mit érzek. Ez azért fontos, mert nagyban szerepe van ennek a hozzáállásnak abban, hogy harmadjára az otthonszülés mellett döntöttem.
Amikor a harmadik gyermekünkkel várandós lettem, egyre gyakrabban jöttek fel bennem a kórházi emlékek. Ezek nem voltak pozitív emlékek, így egyre több feszültség generálódott bennem, és ezzel párhuzamosan egyre erősebb lett bennem a vágy, hogy harmadik, egyben valószínűleg utolsó gyermekünket háborítatlan körülmények közt szülhessem meg. Ahogy haladtak előre a hetek, egyre többet olvastam az otthonszülés témakörében, rengeteget beszélgettünk róla a férjemmel, hoztuk fel a pro és kontra érveket. Több bábával is beszéltünk, de a kórházi szülés lehetőségét sem vetettük el teljesen. Volt fogadott orvosom és szülésznőm is. Sokáig vacilláltam, mi is legyen, aztán a mérleg akkor billent el, amikor elmentünk egy szülőszoba látogatásra. Bár a felújított szülőszoba nagyon szép volt és a szülésznő készséggel válaszolt minden kérdésünkre, engem elborítottak az előző szüléseim negatív emlékei, érzetei, és csak az zakatolt a fejemben, hogy én nem tudok ide bejönni, csak ha nagyon muszáj, mondjuk valami komplikáció miatt. Ez után felgyorsultak az események. Elintéztük a szükséges törvény által előírt kötelezettségeket, beszereztük a szüléshez szükséges dolgokat és a legnagyobb nyugalomban vártuk a baba érkezését. Nagy szerencsém van a férjemmel, mert mindenben támogatott az első perctől az utolsóig, ami szintén nagy biztonságot adott. Az utolsó hetekben sokat beszéltünk a bábámmal, teljesen biztonságban éreztem magunkat. Aztán amikor elérkezett a szülés, minden pont úgy zajlott, ahogy elképzeltük. Itthon, nyugalomban, háborítatlanul született meg a kislányunk, abban a házban, ahol én is felnőttem, és ahol most is élünk. A két legfontosabb ember volt ott a szülésnél a bába mellett a férjem és az anyukám. Minden rendben, komplikációk nélkül zajlott, egészséges kislányunk született. A szülés után sem volt rá szükség, hogy kórházba menjünk, hiszem mindkettőnkkel minden rendben volt. A szülés utáni napok is varázslatosan teltek otthon, a megszokott környezetünkben. Nem voltunk elszakítva a családunktól és a nagyobb gyerekeink sem szenvedtek a hiányunktól. Sokat tudtunk pihenni, a nagymamák finom főztjétől hamar beindult a tej, és a pici szépen gyarapodásnak indult. Nagyon örülök, hogy végül így döntöttünk és mindenkit arra bíztatok, hogy merjen úgy és ott szülni, ahol biztonságban érzi magát. Én elsőször és másodszor a kórházban éreztem magam biztonságban, de harmadjára egyértelműen otthon.
Mariann: Sokszor kérdezik tőlem, mi volt az oka annak, hogy itthon szültem meg két gyermekemet, miközben az első szülésem is teljesen beavatkozásmentesen, szépen zajlott a kórházban. Mert szerintem a várandósság és a szülés nem egy kór, nem betegség, egy teljesen természetes folyamat, amelyet a beavatkozások és a háborítatlanság nagyon sok esetben megakaszt, nehezebbé tesz, szükségtelenül. Első fiam nagyon szép születése után a másik két szülésem érzetben mégis más volt. Egyrészt a sietség, ami a kórházat jellemzi, nagyon nem illik a születés hangulatához. Gyorsan vágjuk el a köldökzsinórt (mikor az még bizonyítottan nagyon jót tesz a babának, ha megkapja a méhlepényből a vért amíg pulzál ), gyorsan mossuk le, mérjük meg stb. Aki szül az ráér. Nem siet sehová. Én sem akartam.
Az itthon meghittsége és hogy azok vettek körül, akiket szeretek, és akikben maximálisan megbízom, s ez olyan élménnyé tette a szülést számunkra, ami felülmúlhatatlan az életben. A szülés során a nőknek a biztonságérzet a legfontosabb. Ott szülünk „jól”, ahol biztonságban érezzük magunkat. Ehhez nagyon sokat tesz hozzá a párunk. Nálunk az, hogy a férjem feltétlen elfogadta, hogy én hogyan szeretném a szülést, nagyon sokat adott. Nem volt cseppnyi kétely sem. Gyönyörű élmény, köszönet érte a bábánknak is, aki hihetetlen szakértelemmel, tudással és nyugalommal volt mellettünk.
A harmadik baba várandóssága alatt elvégeztem a dúla és szülésfelkészítő tréner tanfolyamot, amelyen tudományosan is megértettem sok-sok okát annak, miért is szülünk könnyebben, ha hagynak bennünket, ha bizalom van, ha nyugalom van körülöttünk. Számos dolog kórházban is megoldható lenne, ez azonban még várat magára. Amit minden kismamának ajánlanék, hogy olvasson, tájékozódjon a szülés előtt és tegyen meg mindent a háborítatlanságért. Mert a szülés minősége hiszem, hogy hatással van az emberiségre.
Van egy kedvenc idézetem, megosztom veletek:
„Van egy erő, ami szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Összegyűlik, mint a felhő a szemhatáron, átsuhan az égen, és magával hoz egy gyermeket.”
Tabajdi Zsuzsa
Az otthonszülésről a mamami fórumon ide klikkelve még több történetet olvashattok.