Főoldal Minden másKönyvajánló KÖNYVAJÁNLÓ – REBECA COBB MESÉI

KÖNYVAJÁNLÓ – REBECA COBB MESÉI

by maja

Mind megettem!

Rebeca Cobb nevével először illusztrátorként találkoztam. Az egyik legnépszerűbb gyermekkönyvírónő, Julia Donaldson Papírbabák című mesekönyvébe ő készítette a képeket. Nagyon magával ragadott az igencsak egyedi és különleges rajzaival. Hamar rátaláltam a többi illusztrált könyvére, melyeknek ő a szerzője is. Magyarra két meséjét fordították eddig, de nagyon remélem, hogy lesz folytatása a fordításoknak, mert már a meséinek témája is igen izgalmasnak tűnik. (Írt a bátorságról és a barátságról is.)

Bevallom, először mindig a képeket lapozom át a kicsiknek szóló mesekönyvekben, és ha az elvarázsolt, akkor biztosan elolvasom. Amíg mi szülők a mesét olvassuk, addig a gyermekünk a képeket nézi, óriási hatással van tehát a képi világára és a fantáziájának alakulására is. Az egészen kicsiknek (2 éves kortól) szól a Mind megettem! és a Valamicsoda történetei. Cobb mindkét meséjében a fantáziáé a főszerep. A történetek szereplői 3-4 éves gyerekek, ebben a korban pedig természetes, hogy a valóságos események és a képzeletük alkotta világ egybefonódik.

A Mind megettem! (Lunchtime) című könyvet ismertem meg később, mert eleinte nem igazán fogott meg a témája. A kicsinek nincs baja az evéssel, akkor nem fogom felhívni a figyelmét arra, hogy lehetne ezt másképp is, így kerülöm azokat a meséket, amik témájában nem aktuálisak. De amikor elolvastuk kiderült, hogy ennél sokkal többről van szó a mesében. Ugyanolyan hangsúlyt kap a félelmek feldolgozása, és egy nagyon mulatságos, kedves történet csodaszép illusztrációkkal.

A történet főszereplője egy kislány, aki a mese elején elmélyülten alkot: fest, vág, ragaszt. Az anyukája ebédelni hívta, de a kislány nem ment. Persze a munkáját sem akarta félbehagyni, de kiderült, hogy nem csak erről volt szó. Odaült az asztalhoz, de nem evett semmit, csak ült. Sok idő telt el így, de egyszer csak felbukkant egy krokodil, majd egy medve, sőt még egy farkas is, akik mind azt tudakolták, hogy kaphatnak-e a finom ebédből. Mindhárom állat megtalálta a kedvencét a tányéron, amin a kislány igencsak meglepődött.

„Azt hittem, ti kisgyerekeket esztek.” – mondta. De az állatok inkább a sok finom falatot ették meg, amiket az asztalon találtak. A kislány ezután visszament játszani, keze nyomán megelevenedtek újdonsült barátai. De bizony NAGYON megéhezett. Amikor vacsorázni hívta az anyukája, szaladt, és bár egyből megjelent széke mellett a három fenevad, ő már egy falatot sem hagyott nekik. Vajon miért? Éhes is volt igaz, de a jó példa is segíthetett, hiszen az ebédet olyan jóízűen fogyasztották el a barátai, hogy attól neki is megjött az étvágya.

Bár a kislány félt a nagy testű, félelmetes állatoktól, azok nem csak a történetben szóltak kedvesen és barátságosan, de a rajzokon is olyan szelíden és békésen ábrázolta őket a szerző, hogy a kislány arca egyből mosolygós lett. A rövid mondatok mellett hatalmas kétoldalas rajzok mutatják be a történetet. A szöveg és az illusztráció is tökéletesen illeszkedik egy kisgyermek világába, nem akar részletgazdag lenni, csupán egyszerű és így tökéletes. Nem csoda, hogy 2013-ban elnyerte a legszebb képes könyv díját (Waterstones Children’s Book Prize for Best Picture Book).

Cím: Mind megettem! (Lunchtime)
Szerző: Rebecca Cobb
Illusztrátor: Rebeca Cobb
Fordította: Simon Szonja
Megjelenés éve: (2012),2015, Betűtészta Kiadó, Budapest
Korosztály: 2-6 év

Valamicsoda

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a mese egy időben a családunk kedvence volt. A kétéves valósággal szájtátva hallgatta minden nap, de még a nagyobbak is szívesen odaültek és elgondolkoztak a mesén. Mert a Valamicsoda egészen filozofikus mű, de persze éppen annyira és olyan kérdésekkel, ahogyan a gyerekek fejében megszületik.

Vajon mi lehet, vagy ki lakhat abban a lyukban, ami a kertben lett egyik nap. Ezen töpreng a mese főszereplője, egy kisfiú, akinek játék közben egy nap begurult a labdája egy lyukba. Sorra elábrándozik a lehetőségekről, majd családját és barátait is bevonja ebbe a rejtélyes kutatásba. A lehetőségek tárháza pedig végtelen, hiszen éppúgy megbújhat benne egy kis légy, rengeteg béka vagy akár egy igazi sárkány is.

De az is lehet, hogy nincs benne semmi. A mese nem csak a szavak szintjén formálódik meg, hanem a rajzokban is él egy történet. A kimondatlan lehetőségek sokszor a képeken elevenednek meg. S míg mi a mesét olvassuk, addig gyermekünk a képeken sokszor továbbgondolva éli át a mesét. A legkülönösebb talán ebben a mesében, hogy nem ad végül semmilyen megoldást, a történet nincs befejezve. A történet zárómondata nincs lezárva: „Nem tudom mi lehet az…. de figyelni fogom… és várok… hátha egyszer…

Ez a befejezetlenség a gyermeki elmében nem okoz gondot, hiszen a legtöbb (befejezett) mesét továbbgondolják, továbbálmodják. Nálunk a nagyobb gyerekeknek kifejezetten tetszett ez a direkt lezáratlanság, de a kicsi annyira várta, hogy befejezzük a mondatot és bizton állította, hogy nincs vége, hogy hozzátettük: hátha egyszer… kibújnak. Ez a képpel harmonizáló befejezés nyugtatta meg igazán.

A mese lényege nem az, hogy megoldást találjon, és egyértelmű választ adjon a kérdésre, elég csak lehetséges válaszokat adni. A gyerek pedig maga választja majd ki a hozzá illőt, éppígy majd az életben is. Hagyni kell, hogy a kigyermek is kutakodjon, gondolkodjon, álmodozzon, és ez vezesse őt. A Valamicsoda olvasása óta pedig a legkisebb is rácsodálkozik az utcán minden lyukra, vagy földtúrásra és akár napokig is elmélkedünk azon, hogy mi lakhat benne.

Cím: Valamicsoda (The Something)
Szerző: Rebecca Cobb
Illusztrátor: Rebeca Cobb
Fordította: Simon Szonja
Megjelenés éve: (2012),2015, Betűtészta Kiadó, Budapest
Korosztály: 2-6 év

Dezső Kinga (emmama)

Korábbi könyvajánlóinkat itt találod.

Nézzetek szét a Mamami bolt webshopjában, ott rengeteg könyv közül válogathattok! Katt ide!

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.