Ti ismeritek Pettsont, a kissé morgós öregembert és Finduszt, a vicces, ugri-bugri kismacskáját, aki megszínesíti az öreg mindennapjait? Az ő kalandjaik nem csak mosolyt csalnak a gyerekek és szülők arcára, de sokszor igazán megnevettetnek. Akár olvastátok már, akár még nem is hallottatok róluk, karácsonyhoz közeledve mindenképpen vegyétek kezetekbe a könyvet.
A svéd író történetében egy nyugodt világba csöppenünk, távol a nagyváros zajától mi is megpihenhetünk kicsit. A Pettson-történeteknek sajátos humora van, a fiatal beszélő kismacska szeleburdiságával egyik vicces jelentből a másikba csöppen. A mesék – ahogy a Pettson karácsonya is – természetességükkel, egyszerűségükkel nyűgözik le az olvasókat.
Pettsonék karácsonya nem úgy alakul, ahogy eltervezték, de végül ennél meghittebb és boldogabb ünnepet el sem tudnánk képzelni. A mese rávilágít arra, hogy a karácsony a szeretet ünnepe és ez a legfontosabb érték.
Pettson és Findusz is karácsonyra készülődnek. De mivel nagyon hideg volt a napokban, így az utolsó pillanatban kezdhetnek csak neki a fa kivágásának, a bevásárlásnak és a sütésnek. Pedig Findusz – mint mindig – már nagyon türelmetlen.
Az erdőbe indulnak, hogy fenyőgallyakat gyűjtsenek a díszítéshez, amikor Pettson megcsúszik és leszánkázik a domboldalról. Nagyon megüti a lábát, és hiába minden, a fájdalom nem múlik. Bevásárolni nem tudnak, Findusz azonban még nem adta fel a készülődés tervét. Nekilát a felmosásnak – a maga módján persze. Este csak sütnek egy kis mézeskalácsot, bár nem sok tésztájuk maradt.
„A múlt héten egyszer már sütöttek mézest, és a nyers tészta fele még ott volt az éléskamrában. Az öreg legalábbis azt hitte. De amikor belenézett a tálba, már csak egy kis darabot látott.
– Hát ez bizony alaposan összement – állapította meg.
– Ilyenek ezek a tészták – válaszolta Findusz. – Csak úgy fogják magukat, és összemennek.
– Nem lehet, hogy járt erre egy kandúr és evett belőle? – sandított rá az öreg.
– Hát, lehet. És az nem lehet, hogy egy öregember is járt erre, és az is evett belőle?
– Hát, az is lehet – adta meg magát Pettson.”
Pettson lába nem lett jobban még másnap sem, így karácsonyfáért sem tudnak elmenni az erdőbe. Findusz borzasztóan csalódott, úgy tűnik nagyon szomorú karácsonyuk lesz: éhesek, fáznak és karácsonyfájuk sem lesz. De aztán a szomszéd fia bekopogott, hogy segítsen havat lapátolni és meglátta, hogy Pettsonnak fáj a lába. És amíg ő elment, hogy hozzon legalább egy kis tejet, addig Pettson is kitalálta, hogyan lehetne mégis
karácsonyfájuk!
Izgalmas és vicces készülődés veszi kezdetét, de a legnagyobb meglepetés akkor éri őket, amikor sorra toppannak be a szomszédok, és mindenki hoz egy kis finomságot. A szerencsétlenül indult karácsony vidám, szeretetteljes együttlétté vált. És amikor a vendégek hazamentek, Findusz annyira elfáradt, hogy a finom lakoma után boldogan álomba merült Pettson ölében.
De nehogy azt higgyük, hogy lehet akár egy percre is unatkozni Findusz mellett! Kicsit emlékeztet gyerekkorom nagy kedvencére, a Pumuklira. Bár Pettson sokkal jóságosabb öregember, mint Éder mester, nem bünteti meg a kismacskát, sőt legtöbbször cinkosa Findusznak.
A mese szövege mellett egy másik történet is kibontakozik a részletgazdag illusztrációkon. Az író maga illusztrálja a könyveit, ami leírhatatlanul különleges. A képek önmagukban, szöveg nélkül is fantasztikus mesekönyvet tennének ki. Amíg a felnőtt mesél, a gyerekek a képeket nézik, de azokon, a mese szereplőin és történésein túl, furcsa vicces mesebeli lények is megjelennek.
A történet egyszerű valóságosságát (kivéve persze a beszélő macskát) tökéletesen ellensúlyozza, hogy a fura szerzetek egészen sajátos megjelenésükkel folyamatosan mozgásban vannak és igen jókat lehet mulatni rajtuk. Például egy mini rénszarvas húzta dömper-szánnal havat borítanak Pettsonék ablakába, vagy a mini Mikulást (vagy Mikulásokat?) látjuk suhanni, rohanni, illetve megtörten üldögélni Pettsonék asztalánál. A kis lények, a Muklák, külön életet élnek, mindenhol jelen vannak a tanyán, fura kis házakban, repedésekben vagy épp a fákon laknak, és életük összekapcsolódik Pettsonék életével.
Mi nagyon szeretjük olvasgatni az adventi időszakban és az ünnepek idején is. Még a tini legnagyobb is odakucorodik, amikor mesélni kezdem a kisebbeknek. Olyan nyugalom és szeretet árad belőle, mely nekünk felnőtteknek is segít lelassulni, kiszakadni az állandó rohanásból.
Szerző: Sven Nordqvist
Fordította: Csépányi Zsuzsanna
Illusztrátor: Sven Nordqvist
Megjelenés éve: 2013, General Press Kiadó, Budapest
Korosztály: 4-8 év
Műfaj: mese
Kötés: puha lapos, 24 oldal
Dezső Kinga (emmama) írása
Pettson és Findusz könyveit megtaláljátok a Mamami boltban.
