Van, akinek már csak emlék a nagymamája karácsonyi sütije. A napokban újra előtört belőlem a nagymamám hiánya és képzeletben nála jártam karácsonykor, mint régen, gyermekkoromban. Emlékszem a húgommal és az öcsémmel mennyire izgatottan vártuk karácsony első napját, mert akkor mentünk mamáékhoz, ott ünnepelt együtt a nagyobb család. Emlékszem még csak befordultunk a balázspusztai utcába és mama már jött is nyitni a kaput. Az unokatestvérekkel, nagybácsikkal, nagynénikkel, keresztszülőkkel való találkozás első izgalma után, bár a nappaliban gyönyörűen terített asztal várt ránk, mégis mindannyian bekuckóztunk mama köré a konyhába, ahol készültek az ünnepi fogások. A felnőttek ittak egy-egy „nyeletet” (rövidital 🙂 ) és beszélgettek, mi gyerekek pedig majszoltuk az „édeset” és a „sósat”, ahogy mamám a sütiket nevezte.
A terülj-terülj asztalkámon minimum négyféle vendégváró sütemény volt. Felnőttként jót mosolygok magamban és huncutul összekacsintok mamával, mert tudom, nem szeretett sütni. Mindig azt mondta, hogy inkább kimegy kapálni és ellátni az állatokat, mint hogy sütni kelljen. Valahogy így vagyok ezzel én is, nem vagyok nagy spíler a konyhában, ha a süteménysütésről van szó. Most viszont valahogy mégis jól esett sütni a gyerekekkel és mamára emlékezni.
Gyeremekként nekem kimaradt az az élmény, hogy vele együtt süssek, készülődjek, pedig ha jobban belegondolok vágytam volna arra, hogy lássam a mozdulatait, ahogy gyúrja a tésztát, ahogy koppan a gyűrű a lisztes deszkán, mint Dragomán Máglya című regényében. Vajon dudorászott közben? Vajon elmerengett és vissza-visszatért? Ezeket sajnos már nem élhetem meg, éppen ezért volt bennem végtelen hála, amikor a napokban megtudtam, hogy anyukám megőrizte mama receptfüzetét, ahol a saját kézírásával lejegyzett recepteket olvashatom.
Megtaláltam a gyermekkori két kedvencemet is és el is készítettük a kisfiaimmal. Cukorból, mint ahogyan a nagymamák sütijében általában, nincs hiány, de egy évben egyszer belefér. Nekem ez volt idén a legnagyobb karácsonyi ajándék. Nálam már karácsony van.
Linzer karika
Hozzávalók: 60 dkg liszt, 40 dkg margarin vagy vaj, 20 dkg porcukor, 1 db citrom vagy narancs reszelt héja, 2 csomag vaníliás cukor, 2 db tojássárgája, 1 csomag sütőpor, lekvár
Elkészítés: A hozzávalókat egy nagyobb tálban összekevertem. Érdemes a por állagúakkal kezdeni (liszt, sütöpor, porcukor, vaníliás cukor) majd ezeket jól összekeverve jöhet a margarin, tojás sárgája és citrom vagy narancs reszelt héja. Miután összegyúrtuk, a tésztát méhviasz csomagoló lapba csomagoljuk és betesszük a hűtőbe egy órára. Amikor kellő időt pihent a tészta lisztezett felületen kinyújtjuk 3-4 mm vastagságúra és tetszőleges formákkal kiszaggatjuk. Minden második tésztakarikát egy kisebb formával kiszúrjuk.
A karikákat sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon, kb. 8-10 percig sütjük, majd még melegen megkenjük a teli sütikarikát lekvárral a kiszúrt sütikarikát pedig rátesszük és összetapasztjuk őket. A mamám mindig az isteni barackos házilekvárját töltötte a karikákba, ez nekem sajnos már nincs, szóval eperlekvárral töltöttem meg. Amikor készen vagyunk, beletesszük a sütiket egy fémdobozba puhulni.
„Szalámis” süti
Elég bizarr a név, de első gondolataink ellenére, nagyon finom édességről van szó. 🙂
Hozzávalók: 50 dkg cukor, 2 dl tej, 10 dkg dió darabolva, 10 dkg mazsola, 4 dkg kakaó, 2 evőkanál liszt, 25 dkg margarin, 25 dkg háztartási keksz összetörve
Elkészítés: A tejbe felfőzzök a cukrot, diót, mazsolát, kakaót és lisztet majd hűlni hagyjuk. Ezt követően a margarinnal és a keksszel összegyűrjuk és formába tesszük. Én őzgerinc formába töltöttem, majd egy éjszakát hagytam pihenni. Isteni lett.
Én a nagymamám sütijeit készítettem el, de ha ötleteket keresel, akkor a Mamami fórumon még rengeteg receptet találsz.
Majamami