Köszi a válaszokat.
Több szempontból is megnyugtató, amit írtatok.
Egyrészt hogy a sírás mennyisége gyerekfüggő és nem a szopizástól függ.
Másrészt mert nemcsak én vagyok az az elvetemült, aki bölcsibe adja a gyerekét. Most szembesültem vele a múlt hétvégén, hogy az én családomban a Tomi generációja oviba ment először. Megint előjött a para, hogy rossz anya vagyok, amiért nem tehetem meg, hogy három éves koráig itthon vagyok vele. Felmerült bennem a gyanú, hogy azért is szopizik annyit, mert unatkozik. Ő is fut a gyerekhangok irányába, ha olyan helyen vagyunk, kajálni tuti elfelejt olyankor. Igaz, ő inkább csak szemlélődik, mint velük játszik. Aztán ha ketten vagyunk, rámveti magát. Most velem is gond van, tuti érzi rajtam, hogy szabadulni szeretnék, állandóan ott jár az agyam, hogy mit nem csináltam meg.
Harmadrészt meg azzal együtt, hogy nyűg bő fél órákig fetrengeni többször egy nap, nem elválasztást, hanem elválasztódást álmodtam meg. Persze egyszerűt és nyűgmenteset.
Na meg a mi bölcsinkben nem is lehetek ott az első altatásnál. Akkor talán elég lenne pár alkalommal másnak elaltatni délután Tomit. Vagy nem?
Ma itt járt a védőnő. Új, vagyis nekünk új, mert a miénk nyugdíjba ment (szerencsére ), de ő is azt mondta, hogy addigra ezekkel a napközbeni szopikkal kellene csinálni valamit. Meg azt is mondta, hogy azt látja, hogy nagyon kötődik hozzám...
Vkorsi, abból neked nem volt gondod, hogy egész nap nem volt szopi, este meg sok? Most a cicikeményedésre gondolok. Vagy az már ilyenkor nincsen?
Több szempontból is megnyugtató, amit írtatok.
Egyrészt hogy a sírás mennyisége gyerekfüggő és nem a szopizástól függ.
Másrészt mert nemcsak én vagyok az az elvetemült, aki bölcsibe adja a gyerekét. Most szembesültem vele a múlt hétvégén, hogy az én családomban a Tomi generációja oviba ment először. Megint előjött a para, hogy rossz anya vagyok, amiért nem tehetem meg, hogy három éves koráig itthon vagyok vele. Felmerült bennem a gyanú, hogy azért is szopizik annyit, mert unatkozik. Ő is fut a gyerekhangok irányába, ha olyan helyen vagyunk, kajálni tuti elfelejt olyankor. Igaz, ő inkább csak szemlélődik, mint velük játszik. Aztán ha ketten vagyunk, rámveti magát. Most velem is gond van, tuti érzi rajtam, hogy szabadulni szeretnék, állandóan ott jár az agyam, hogy mit nem csináltam meg.
Harmadrészt meg azzal együtt, hogy nyűg bő fél órákig fetrengeni többször egy nap, nem elválasztást, hanem elválasztódást álmodtam meg. Persze egyszerűt és nyűgmenteset.
Na meg a mi bölcsinkben nem is lehetek ott az első altatásnál. Akkor talán elég lenne pár alkalommal másnak elaltatni délután Tomit. Vagy nem?
Ma itt járt a védőnő. Új, vagyis nekünk új, mert a miénk nyugdíjba ment (szerencsére ), de ő is azt mondta, hogy addigra ezekkel a napközbeni szopikkal kellene csinálni valamit. Meg azt is mondta, hogy azt látja, hogy nagyon kötődik hozzám...
Vkorsi, abból neked nem volt gondod, hogy egész nap nem volt szopi, este meg sok? Most a cicikeményedésre gondolok. Vagy az már ilyenkor nincsen?
Comment