Szoptatáshoz kapcsolódó élménybeszámolók / dühöngő

[emese66]

Hát nem is tudom, kinek van több magánélete: aki fej, sterilizál, szoptat, tápszert kever, és nézi az órát meg a mérleget, vagy aki szoptat igény szerint

Igen... Ha ügyes voltam, 45-50 perc alatt már végeztem is az etetéssel. És mindig idegbajosan mentem sétálni, hogy vajon mennyi időm van még a következő turnusig?
Ha belegondolok, hogy a kizárólagos szoptatás elkezdése után 1 hónappal már mennyire lerövidültek a szopizások, nem volt mosogatás, esti "basszus, még a tápszert meg kell csinálni", sterilizálás... Pl. baba-mama tornára nem is tudtunk volna járni másképp.
Na, szóval tényleg az az igazi szabadság!!

[Magica]

Hiába, aki lusta, az szoptat!

[bamaan]

Anna 5 hósan 8 kg volt. Születési súlya 3 kg. 5 hós mérlegelésen voltunk, helyettesítő védőnővel. Mikor észrevette a gyerek gyarapodását, nekem esett.
Mivel eteti ezt a gyereket?
Anyatejjel.
Vissza kéne fogni! Nem jó a szívének ez a hirtelen gyarapodás, beteg lesz. Hányszor eszik? Biztos sokszor mellre teszi!
Ötször. (A lányom csodabogár volt. Két hós korától 3, majd 4 hós korától 4 óránként evett, vekkert lehetett állítani hozzá. Este kilenctől reggel kilencig aludt. Hajnal 5-kor álmában megszoptattam, mert ilyenkor már csillagokat láttam a fájdalomtól, olyan sok volt a tej.)
Nem hiszem el! Akkor éjjel biztos megetteti.
Nem eszik éjjel.
Akkor biztos cukros teát, gyümölcslét ad neki.
Nem adok.
Akkor próbaszopást kéne csinálni. Megmérjük mennyit eszik (soha nem használtam mérleget), kiszámoljuk mennyit kéne és szép lassan lecsökkentjük a mennyiséget. Először megszoptatja, de nem hagyja, hogy teljesen megegyen mindent, leméri, fej, majd cumisüvegből odaadaja a hiányzó kimért mennyiséget.

Hát, mit mondjak, csak lestem. Viszont teljesen beparáztatott, hogy beteg lesz. Szerencsére voltak szoptatásban gyakorlott ismerőseim. Mindet gyorsan felhívtam, hogy most mit csináljak. Azt mondták, hagyjam a fenébe.
Nem foglalkoztam vele. Szerencsére többet nem találkoztam ezzel a nővel. A gyerek egészséges és két éves koráig szopizott.

[madelka]

Te jóságos ég...nagy az Isten állatkertje...még az a szerencse, h nem dőltél be...de vajon mennyi gyereket kínoznak így meg a semmiért...

[Rizsiló]

Akkor próbaszopást kéne csinálni. Megmérjük mennyit eszik (soha nem használtam mérleget), kiszámoljuk mennyit kéne és szép lassan lecsökkentjük a mennyiséget. Először megszoptatja, de nem hagyja, hogy teljesen megegyen mindent, leméri, fej, majd cumisüvegből odaadaja a hiányzó kimért mennyiséget.

Na, EZ mindent visz, asszem ennél gázabbat még nem hallottam . Elvenni a cicit, hogy aztán cumisüvegből odaadja a ciciből kifejt anyatejet, basszus ez a nő tuti bolond volt .

[Morzsa]

Te jóságos ég...nagy az Isten állatkertje...még az a szerencse, h nem dőltél be...de vajon mennyi gyereket kínoznak így meg a semmiért...

Az egyik ismerősöm kisfia már az első héten visszahízta a születési súlyát. A védőnő jól leteremtette, hogy túleteti a gyereket, adjon neki ritkábban. Szegény be is tartotta ("a szakember jobban tudja"), a gyerek ordított, kevesebb lett a tej, pár hét múlva meg már csak tápszer volt...

Most jön a második baba, és mondtam neki, hogy most ne hallgasson a védőnőre, senkire, csak tegye mellre a kicsit, amikor csak jelez. De ő már elbizonytalanodott, és azt mondta: "Remélem, a második nem lesz olyan nagy étvágyú, és elég lesz neki a tejem." Kezdtem mondani, hogy annyi lesz, amennyit a gyerek megtermel, de aztán nem erőltettem. Ő már félve áll neki ennek az egésznek...

[kismok]

Sárinál már sokkal magabiztosabban kezdtem a szoptatást, ami nála kellett is, mert nonstop-ordítós, napi 20x cicizős baba volt sokáig.
A védőnőhöz csak szökőnaponként jártam, és nem különösebben foglalkoztam azzal, mit mond. Mindenesetre a legérdekesebb megjegyzése az volt, hogy: "Judit, maga nagyon kivételes, hogy ennyi szoptatás ellenére!!!! is van elég teje."
Ott röhögtem. Kicsit próbálkoztam elmagyarázni neki a mechanizmust, de tántoríthatatlan volt abban, hogy a lényeg, hogy a babát etessük, ha éhes (ő azt mondta, hogy igény szerint), de 3 órától hamarabb ne. Akkor most hogy is van?

Aztán még Sári 1 éves korában sem értette, hogy hogy lehet elég a tej (mert Sárikám akkor még abszolút nem volt hajlandó semmi egyebet elfogadni - rá 2 hónapra már egyre szívesebben).

Néha az az érzésem, hogy még a "szakértők" között is valami szerencsének vagy minek tartják ezt az "elég tej" kérdést.
A fejés, cüveg., szoptatás kombinációt meg, aki kitalálta, mint hivatalos babatáplálási rítust, na, azzal csináltatnám végig. Mondjuk a gyerek 2 éves koráig. (Mert hogy ez ugyibár csak pár hónapra lett tervezve. Aztán úgyis kapja a tápot, kruplit, barackot.)

[imoni]

Az egyik ismerősöm kisfia már az első héten visszahízta a születési súlyát. A védőnő jól leteremtette, hogy túleteti a gyereket, adjon neki ritkábban. Szegény be is tartotta ("a szakember jobban tudja"), a gyerek ordított, kevesebb lett a tej, pár hét múlva meg már csak tápszer volt...

Engem akkor biztos nagyon leszidott volna, mert az enyém már a kórházban visszahízta a születési súlyát. Mondjuk már 2 naposan 40-et szopott a drága. Mondjuk ekkor először és utoljára mértem a szopás mennyiségét.

[imoni]

Szerintem nekem az volt a szerencsém, hogy a mi védőnőnk nem járt ki soha az első kislányommal. Persze borzasztó nagy szükségem lett volna segítségre. De olyantól, aki már szoptatott életében. Mikor valamit kérdeztem tőle a szoptatással kapcsolatban (2 felnőtt fiú édesanyja), akkor azt mondta, hogy az anyukák ezt-meg azt mondták. Szóval nemigen szoptatott.

[Morzsa]

Ma tudtam meg, hogy a védőnői képzés során összesen 1,5 óra szól a szoptatásról. Hát, ez sok mindent megmagyaráz (és nagyon-nagyon sajnálatos).

[imoni]

És amit mondott (a védőnő) az így majd 6 év szoptatási gyakorlattal iszonyú nagy baromság volt.

Szerencsére ő legalább nem szólt az igény szerinti szoptatás ellen, bár sokallta azt, hogy hányszor és mennyi ideig szoptatok. De legalább nem volt abszolút negatív. De nagyon ritkán láttam. Kb. 3-4x volt kint összesen, azt hiszem 2x az első 6 hétben és még egyszer 6 hónaposan.

Azt az egyet nem tudom megérteni, hogy például a családom, aki maximálisan elítéli és hülyeségnek tartja az igény szerinti szoptatást még a harmadik gyereknél sem képes belátni azt, hogy talán mégsem olyan rossz. Még az a szerencse, hogy legalább a férjem támogat. Mert ő látja, hogy ez beválik.

Azért az nagyon rosszul esik még most is, hogy szerintük mindent rosszul csinálok és mindenért én vagyok a hibás (ha a gyerekek kicsit rosszak, nem esznek meg mindent...). Mert ugye én nem nevelem őket, nincs rendszer. De ha rájuk szólunk, akkor miért úgy ahogy. Meg hát meg kell értenem, hogy a gyerek még kicsi stb. Szóval semmi sem jó. Mert hát én pont 4 óránként szoptam, és 2 óránként cukros teáztam. Ha véletlen nem ébredtem, mint egy gép, akkor felébresztettek. Mert ez rendszer és következetes. És ez a helyes és követendő példa és én nem hallgatok rájuk.

[Morzsa]

Szerintem is az a legnehezebb, ha a családunk tartja hülyeségnek, amit csinálunk. Ha a védőnő, gyerekorvos, rendelőben másik anyuka, az annyira nem érdekel. Meg ők nincsenek ott velem, nem látják, hogyan élünk. De a családomtól egészen más... Szerencsére a férjem mellettem áll, bár ő nem olvas utána ilyesmiknek, de elfogadja, hogy a gyerekünk nem gép, hogy óra szerint működjön (mi felnőttek sem eszünk-iszunk mindig ugyanakkor...). Ha éhes, hadd egyen, ő is így gondolja.

De amit az ember az anyjától és az anyósától hallgat azért, mert 20-30-40 éve még teljesen mások voltak az elvek... És az a legkevesebb, amikor csak arról van szó, hogy pl. Anyu minden egyes szoptatás után fejt, mert "ha benne marad a tej, begyullad a mell"... De amikor be/megszólnak azért, mert 3 órán belül megszoptatod újra a gyereket, azt nehezen bírom rossz szájíz nélkül. És amikor náluk vagyunk, akkor is megszoptatom, csak hallgatom közben, hogy "túleteted, még nem lehet éhes".

[imoni]

Nekem Anyukám és Anyósom is rendes, családcentrikus, a gyerekeket nagyon szerető nő. De mégis iszonyú sok nézeteltérésünk van. Anyósom jobban visszafogja magát, csak néha szólogat be, de ezt nem gonoszan, de akkor is rosszul esik.

Lehet kövekkel dobálni, de én úgy örültem, hogy most a harmadik lányom születésekor nem szültem meg előbb, mint mondták és Anya csak egy hetet tudod szülés után maradni, Anyósom meg sajnos egy elég nagy probléma miatt (amit nagyon sajnálok) a két hetet szülés előtt töltötte itt. Egy csomó dolgot megúsztam így.

Én is végighallgattam a:
-még nem lehet éhes
-túleteted
-nem pihen a gyomra
-éjszaka nincs szüksége ételre
-miért nem adsz neki teát/vizet
-már rég ehetne mást is
-biztos nincs elég tejed
-miért nem cumizik
-nincs rendszer
-nem vagy következetes (mert ugye az nem következetes, ha mindig megszoptatom, csak az ha éjszakára cukros teát adok és fel sem veszem, mert az ösztöneim ezt diktálják) Mondjuk még ezek az ösztönök érdekelnek, hogy egy anya ösztönei mióta diktálják azt, hogy a síró gyermekét ne vegye fel.
-miattad nem alszik éjszaka, Te tehetsz róla
-miattad nem eszik
-miért turmixolsz még
-miért nem adsz neki ezt meg azt (jó kis májkrém vagy virsli 7-8 hónaposan)
-ha fáradt vagy csak magadnak köszönheted
-bezzeg én soha nem voltam fáradt, nem tudom mit panaszkodtok annyit
-az én gyerekem már 9 hónaposan egyedül evett
-az én gyerekemet soha nem kellett evés után átöltöztetni
-soha az életben nem adtam volna textilpelust a gyerekre, ha tudtam volna hogy van eldobhatós
stb.

[imoni]

De a kedvencem bár ez nem a szoptatáshoz kapcsolódik, de ha már dühöngő topik:

-A gyereket nem kell mindig felvenni, nem szabad vele egy ágyban/helységben aludni - én ilyet soha nem is tettem. Mert már egy újszülöttnek is EGYEDÜLLÉTRE van szüksége??!!!!!

[imoni]

Persze az előbbi mondat is az anyai ösztönök nevében hagyta el a száját annak, aki mondta.