Sziasztok! A topik a cukormentességről és ennek jótékony hatásairól szól. Van egy hozzá kapcsolódó receptes topik is itt. Cukormentes, szép napokat
Cikk a cukorfogyasztás történetéről: http://tudnodkell.info/a-cukor-a-hal...types=og.likes
A cukor: méreg, cikk: http://drimmun.com/egeszseges-taplal...kor-mereg.html
Számomra a 2010-es év áttörése a cukorról való teljes leállás.
Cukorfüggő vagyok, 8 hónapos koromtól anyukám - az anyatej mellett - vajon futtatott lisztes-cukros tejbe papival etetett, hogy jól hízzak. Ezzel megalapozta, majd a műédességek mindennapos kínálásával rögzítette bennem a cukorfüggőséget.
Az édes: az egyik alapvető íz, szükségünk van rá, csak az nem mindegy, hogy ezt cukorral, vagy pedig szerves alternatívákkal csillapítjuk-e. A cukor minden szinten (test-lélek-szellem) deformitásokat okoz, mert az élettani, lelki és szellemi folyamatokba agresszíven belép, és azokat módosítja.
Az utamon sokáig egyedül voltam, de tudok másokról is, akik cukormentesen élnek.
Szeretettel várom őket, és azokat, akiket érdekel, hogy lehet cukormentesen szép egy nap, és az élet.
Hogy függő vagyok, arra úgy 10 éve jöttem rá, ha nem volt meg a napi csoki, fizikailag és lelkileg is rosszul voltam. Kizárólag cukor evéssel tudtam létezni, miközben más területen abszolút az egészséges, teljes értékű étkezést követtem.
2003-ban áttértem a fruktózra, és azt használtam, míg valaki fölhívta a figyelmem arra, hogy a fruktóz hosszú távon májkárosító hatású.
Ekkor levelezésbe kezdtem, és Prof. Dr. Fekete Sándor György szak-kutatótól (nutrigenomika) kértem tanácsot, hogy milyen formában ehetek (és adhatok a családnak, és a gyerekeknek) cukrot.
Válasza sokkoló volt: semmilyen formában.
És mi lesz a sütikkel? Hiszen minden héten 4szer sütök! T. kiőrlésű liszttel, bio krémekkel... Nem, ezt se. Atyavilág, de akkor mit?!
Aszalt gyümölcsöket, amikor nincs friss, és magvakat.
Hisz ez borzasztó!
Miért nem ehetünk rendes süteményt?
- Mert nincs rá szükségünk - mondta a férjem, felnézve a sporttáplálkozási olvasmányból.
- Mert a szervezetünknek egy olyan anyagot juttatunk, ami se nem élő, se nem tápláló, hiszen a cukor: puszta élvezeti forrás. Vágyforrás, kábítószer. Tudatmódosító, és legális narkotikum.
Bumm.
A fejemben bombázódtak barátaim és férjem, valamint a professzor szavai, és elkezdtem.
2010 áprilisa volt a start, és nagyon nehezen ment.
Bio- és más étcsokival enyhítettem a rám törő "azonnal, most kell egy kis édesség, ez jár nekem, hát már ezt se?!"
És ettem egy kis étcsokit, mazsolát, aszalt ezt-azt...
Közben rengeteget olvastam a cukorról, kerestem, hátha valahol azt írják, de, bizony, az embernek szüksége van a rigójancsira.... Sehol nem írta!
Sehol nem írták azt, hogy enni kéne cukrosakat.
És akkor a konyhából kitessékelődtek a bolti péksütik, a csoki, a habos és krémes, a t.rórudi, .... minden, amiben van cukor.
A függőség hullámokban újra meg újra jelentkezett, olykor egy gazdátlan keksz azonnal elcsábított, de most ott tartok, hogy ha gazdátlan, akkor se érzem a késztetést, hogy megegyem.
Fizikailag számos betegségem múlt el minden beavatkozás nélkül.
Ezek pl.: gyomorgörcsök, gyomorfájdalom, sorozatos hasmenés, láb körömgomba (évekig hiába kencéztem), és lement rólam 5 kiló, bár ez nem volt cél.
Lelki változások: derűsebb, kiegyensúlyozottabb, nőiesebb, „édesebb” lettem. És igen, jó ez így, mintha új életem lenne. Jó így élni
P. S. 5 évvel később. Közben újra szültem (3. gyermek), költöztünk kétszer, rengeteg változás volt az életünkben. A várandósság alatt, 2014-ben vissza tértem a cukor fogyasztáshoz. Most, a szülés után 1 évvel ismét "elvonón" vagyok. Sok gyümölccsel váltom ki a cukrot, az édességeket - pl. tiramisu - steviával készítem.
Cikk a cukorfogyasztás történetéről: http://tudnodkell.info/a-cukor-a-hal...types=og.likes
A cukor: méreg, cikk: http://drimmun.com/egeszseges-taplal...kor-mereg.html
Számomra a 2010-es év áttörése a cukorról való teljes leállás.
Cukorfüggő vagyok, 8 hónapos koromtól anyukám - az anyatej mellett - vajon futtatott lisztes-cukros tejbe papival etetett, hogy jól hízzak. Ezzel megalapozta, majd a műédességek mindennapos kínálásával rögzítette bennem a cukorfüggőséget.
Az édes: az egyik alapvető íz, szükségünk van rá, csak az nem mindegy, hogy ezt cukorral, vagy pedig szerves alternatívákkal csillapítjuk-e. A cukor minden szinten (test-lélek-szellem) deformitásokat okoz, mert az élettani, lelki és szellemi folyamatokba agresszíven belép, és azokat módosítja.
Az utamon sokáig egyedül voltam, de tudok másokról is, akik cukormentesen élnek.
Szeretettel várom őket, és azokat, akiket érdekel, hogy lehet cukormentesen szép egy nap, és az élet.
Hogy függő vagyok, arra úgy 10 éve jöttem rá, ha nem volt meg a napi csoki, fizikailag és lelkileg is rosszul voltam. Kizárólag cukor evéssel tudtam létezni, miközben más területen abszolút az egészséges, teljes értékű étkezést követtem.
2003-ban áttértem a fruktózra, és azt használtam, míg valaki fölhívta a figyelmem arra, hogy a fruktóz hosszú távon májkárosító hatású.
Ekkor levelezésbe kezdtem, és Prof. Dr. Fekete Sándor György szak-kutatótól (nutrigenomika) kértem tanácsot, hogy milyen formában ehetek (és adhatok a családnak, és a gyerekeknek) cukrot.
Válasza sokkoló volt: semmilyen formában.
És mi lesz a sütikkel? Hiszen minden héten 4szer sütök! T. kiőrlésű liszttel, bio krémekkel... Nem, ezt se. Atyavilág, de akkor mit?!
Aszalt gyümölcsöket, amikor nincs friss, és magvakat.
Hisz ez borzasztó!
Miért nem ehetünk rendes süteményt?
- Mert nincs rá szükségünk - mondta a férjem, felnézve a sporttáplálkozási olvasmányból.
- Mert a szervezetünknek egy olyan anyagot juttatunk, ami se nem élő, se nem tápláló, hiszen a cukor: puszta élvezeti forrás. Vágyforrás, kábítószer. Tudatmódosító, és legális narkotikum.
Bumm.
A fejemben bombázódtak barátaim és férjem, valamint a professzor szavai, és elkezdtem.
2010 áprilisa volt a start, és nagyon nehezen ment.
Bio- és más étcsokival enyhítettem a rám törő "azonnal, most kell egy kis édesség, ez jár nekem, hát már ezt se?!"
És ettem egy kis étcsokit, mazsolát, aszalt ezt-azt...
Közben rengeteget olvastam a cukorról, kerestem, hátha valahol azt írják, de, bizony, az embernek szüksége van a rigójancsira.... Sehol nem írta!
Sehol nem írták azt, hogy enni kéne cukrosakat.
És akkor a konyhából kitessékelődtek a bolti péksütik, a csoki, a habos és krémes, a t.rórudi, .... minden, amiben van cukor.
A függőség hullámokban újra meg újra jelentkezett, olykor egy gazdátlan keksz azonnal elcsábított, de most ott tartok, hogy ha gazdátlan, akkor se érzem a késztetést, hogy megegyem.
Fizikailag számos betegségem múlt el minden beavatkozás nélkül.
Ezek pl.: gyomorgörcsök, gyomorfájdalom, sorozatos hasmenés, láb körömgomba (évekig hiába kencéztem), és lement rólam 5 kiló, bár ez nem volt cél.
Lelki változások: derűsebb, kiegyensúlyozottabb, nőiesebb, „édesebb” lettem. És igen, jó ez így, mintha új életem lenne. Jó így élni
P. S. 5 évvel később. Közben újra szültem (3. gyermek), költöztünk kétszer, rengeteg változás volt az életünkben. A várandósság alatt, 2014-ben vissza tértem a cukor fogyasztáshoz. Most, a szülés után 1 évvel ismét "elvonón" vagyok. Sok gyümölccsel váltom ki a cukrot, az édességeket - pl. tiramisu - steviával készítem.
Comment