Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor

[filoméla]

Úgy döntöttem, miután páran érdeklődtünk a könyv iránt, hogy megnyitom ezt a topikot.

Itt egy link róla, véleményekkel, ajánlásokkal:
http://www.nyitottakademia.hu/hirlevel/hirlevel.html

egy másik link a témában, pár perces videó a szerzőtől:
http://egyszeruneveles.blogspot.hu/2...parenting.html

http://www.simplicityparenting.com/


(Én egyelőre a beleolvasgatás szintjén vagyok, miközben meggyet próbálok befőzni )

[csepijudi]

Olvasás alatt van..

[Nyúlanyóca]

Vera: köszi, hogy elindítottad, én is rá akartam startolni, de előbb meg akartam várni, hogy a kezemben legyen a könyv. Néhány nap múlva itt lesz és akkor én is jövök.
Első benyomások milyenek?

[filoméla]

Én nagyon lassan haladok az olvasással. Részben a sok egyéb teendő miatt (befőzés van plusz beteg mindkét gyerek, egy hete itthon vagyunk bezárva), másrészről meg nem tudom folyamatosan olvasni, mert annyira gondolkozom rajta és sok a kérdés bennem. Persze ezekre lehet hogy később a könyben is lesz majd válasz, csak én még eléggé leragadtam az elején.

Csak hogy elindítsak esetleg valamilyen beszélgetést itt, vagy ha valakinek vannak gondolatai a témában, amik most foglalkoztatnak:

- a túl sok minden: de hát ez az egész abból ered, hogy a felnőttek, mi magunk számára is sokszor túl sok, nem? Mi, felnőttek sem mindig tudjuk kezelni ezt a magunk számára, hát persze, hogy a gyerekek számára sem.
(nem néztem még utána, mi ez az International Slow Movement)

- a PTSD és CSR tünetein gondolkozom, gyerekeken és felnőtteken egyaránt

A saját életemből erre vonatkozóan markáns élmény jelenleg az, hogy másfél éve Budapestről elköltöztünk egy kis faluba. Mennyire 'lassú' itt az élet egy városhoz képest , közben meg mennyivel inkább csak rajtunk múlik, mit engedünk be az életünkbe és mit nem. Egy nyüzsgő nagyvárosban sokkal inkább esélytelen a szelektálás, sokkal nagyobb a kényszere annak, hogy bizonyos dolgokkal muszáj találkoznom, pl. a környezetemben, vagy szert kell tennem arra a képességre, hogy 'nem veszem észre'. Mert egyszerűen túl sok...túl sok inger, zaj, információ, mentális-, lelki feldolgoznivaló, mindenféle, amivel nekem kezdeni kéne valamit...

[szanszan]

Sziasztok!
Most kezdtem olvasni én is, és hasonló okok miatt lassan haladok. Valóban igen elgondolkodtató. Nekem most nagyon rímel az életemre, valahogy olyan érzésem van, hogy mióta jött a két új apróság az életünkben, egyszerűen túl sok minden lett körülöttünk (tárgyak, és ugyanakkor érzések, indulatok is) Azt hiszem legjobb tesztalany saját magam leszek...
Majd jövök még ha haladgatok valamennyit az olvasással.

[zsizsi]

én is fogok jönni,de még nincs nálam a könyv...rendelés alatt...

[BettiB]

Pont tegnap lapoztam bele a könyvesboltban, nagyon igéretenek tűnik!

[Nyúlanyóca]

Kezemben a könyv!

Vera: fejezetenként beszélgessünk róla? Ahogy néztem, a többi olvasókörös témánál, így haladtak.
Én is most úgy látom, hogy nem az a könyv, amit hipp-hopp egy délután elolvasok és végülis a ajánlás is az, hogy naponta egy fejezet.

[filoméla]

Évamama, mostanában végzek az első fejezettel

Közben körülnéztem a többi olvasókörösben, és valóban általában fejezetenként - vagy valamilyen egységenként - szokás megbeszélni, így könnyebben követhetőnek tűnik az egész.
Legyen így akkor?

Ugye várjunk még valamennyit, míg többeknek is lesz könyve?

Közben megnéztem jobban a magyar honlapot, nem is tudtam eddig, hogy már szülőcsoportok, tréningek is indultak a témában.

[ainababa]

Én is megrendeltem, nem tudom mikor ér ide...

[Nyúlanyóca]

Vera: szerintem várjunk egy picit, hogy többen is el tudják kezdeni. Mondjuk 2 hetet?
Aztán a többiek be tudnak kapcsolódni, akik később jutnak hozzá, mert úgysem fejezet/nap tempóban fogjuk feldolgozni.
Egyébként nekem első beleolvasásra nagyon tetszik, reményeim szerint sok mindenben megerősít.

[veronitubi]

Csatlakozom, én is olvasom mar, lassan...

[vasmacska]

nálunk beszerzés alatt, ha időm is lesz elkezdeni, akkor csatlakozom

[worshiper]

Én is megrendelem a napokban.

[Nyúlanyóca]

Nem bírtam magammal, kiolvastam. De nem mondok semmit, bibibííí!
De azért nagyon várom, hogy együtt is végigmenjünk a fejezeteken.