Közlemény

Összecsuk
No announcement yet.

Olvasókör - Elisabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete

Összecsuk
X
 
  •    
  • Szűrő
  • Idő
  • Mutatás
Clear All
new posts

    Olvasókör - Elisabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete

    Akció
    Először is köszönöm hogy ajánlottátok ezt a könyvet a Waldorf topikban.
    Nagyon nagy hatással volt rám,és sok gondolat fogalmazódott meg bennem.
    Mivel többen jeleztétek,hogy titeket is érdekelne,gondoltam olvassunk együtt!-és beszéljük meg.
    Utoljára szerkesztette Döme; 2009.02.15., 22:21.
    Döme és a lurkók.

    #2
    Olvasókör - Elisabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete

    Ahogy megbeszéltük, ebben az új topikban kezdhetjük az olvasást és beszélgetést magát, hogy új lapot kezdjünk a terjedelmes könyvbeszerzés téma után. Az eredeti topikot átneveztem: Könyvbeszerzés olvasókörhöz: Elisabeth Plattner:A nevelés mindennapi művészete (akinek még nincs meg a könyv, ott tájékozódhat a lehetőségekről)

    Idemásoltam Döme nyitó hsz-ét az eredeti topikból, hogy megfelelő legyen a felütés. Jó olvasást!
    Utoljára szerkesztette kattix; 2009.02.15., 07:37.
    Félix (2007 nov) és Frida (2010 nov) mamája, a mamami adminisztrátora
    1001fonal.hu - természetes fonalak kötéshez, horgoláshoz

    Comment


      #3
      Végre elkezdjük!Üdv. mindenkinek!!

      A Könyvbeszerzés olvasókörhöz -topikban,úgy beszéltük meg,hogy 4 hét alatt olvassuk el,mivel 4 fejezetre van osztva a könyv:

      1.Engedelmesség bizalom alapján
      2.A büntetés mint segítség
      3.Gyermekeink környezete-ma
      4.Az embertársainkhoz és Istenhez vezető út
      Döme és a lurkók.

      Comment


        #4
        0. Pontként néhány szó az ajánlásról.

        Mikor elolvastam az ajánlást,már tudtam hogy egy egyedülálló könyvet tartok a kezemben.
        Azt írja a könyvről Wolfgang Goebel:
        "Mozgásba lendíti fantáziánkat,hogy egyre gyakrabban keressünk saját,egyéni megoldásokat a nevelési problémákra."
        ..."Így a könyv támogatóan,ösztönzően hat,nem korlátozza szabadságunkat."
        ..."Ő minden esetben arra törekszik,hogy pedagógiai képességeket alakítson ki bennünk,és nem arra hogy bizonyos irányzatok vagy kész elméletek,elképzelések szerint neveljünk"

        Végre egy könyv,ami nem mondja meg a megoldást,hanem rávezet arra hogy saját magunkban találjuk meg,hiszen nincs két egyforma szülő,sem gyerek!
        Utoljára szerkesztette Döme; 2009.02.15., 22:49.
        Döme és a lurkók.

        Comment


          #5
          Én az alcímen fenn akadtam: "Hogyan bánjunk derűs és ördögien rossz gyerekeinkkel?" Ördögien rossz ? Én nem ismerek ördögien rossz és egyáltalán rossz gyereket. Én csak olyan gyeket ismerek aki viselkedik, amit a felnőttek rossznak (vagy jónak) címkéznek.

          Comment


            #6
            Iris, nekem is feltűnt, de az a gyanúm, hogy ez a könyvmarketing része, hogy ilyen alcímet adnak neki. Most ez a divat, figyelemfelkeltő, stb. Próbáltam rákeresni a könyv eredeti címére, és szerintem ez csak a magyar kiadás alcíme...
            Félix (2007 nov) és Frida (2010 nov) mamája, a mamami adminisztrátora
            1001fonal.hu - természetes fonalak kötéshez, horgoláshoz

            Comment


              #7
              1.Engedelmesség -bizalom alapján

              Engedelmesség,vagy látszatengedelmesség?
              Eddig talán eszembe sem jutott hogy ilyen is van! Mikor azonban olvastam a példát,rögtön világos lett a kettő közötti különbség.Vagy mégsem iyen egyértelmű??
              Tudtok példát mondani a saját életetetkből? Jót is ,rosszat is!
              Nekem ez egy pozitív példa:
              Negatív is akad bőven

              (sajnos nem tudok többet írni,rohanok a dokihoz,mindkettő lázas/hányt)
              Döme és a lurkók.

              Comment


                #8
                Itt van a példa a gombostűkkel(33.old.).
                Én is sokszor megcsinálom hogy magasra teszem a dolgokat! Nem gondoltam volna hogy ez ennyire nem jó.
                Leginkább akkor van ilyen,mikor nincs idő hosszabban magyarázni....

                És mi van akkor,ha már 100x mondtuk hogy nem,de csak azért is odamegy a gombostűhöz?
                Mondjuk egy 1-1/2 éves gyereknél? Mert szerintem ezt velük a legnehezebb megcsinálni.Egy 2-3 évessel ez könnyebben kivitelezhető...de mi legyen addig?
                Döme és a lurkók.

                Comment


                  #9
                  kattix eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                  Iris, nekem is feltűnt, de az a gyanúm, hogy ez a könyvmarketing része, hogy ilyen alcímet adnak neki. Most ez a divat, figyelemfelkeltő, stb. Próbáltam rákeresni a könyv eredeti címére, és szerintem ez csak a magyar kiadás alcíme...
                  Az eredeti cím: Die ersten Lebensjahre alatta zárójelben Eine Hilfe im Umgang mit kleinen Kindern - ez lehet az alcím, hát eléggé megmagyarították...nincs itt szó az eredeti címben se művészetről, se mindennapiról, se ördögien rossz, se derűs gyerekről. De még nevelésről se (bánásmódot találtam a szótárban)
                  Gyerekről legalább van
                  Andrea
                  M2008 SZ2010

                  Comment


                    #10
                    Én is meglepődtem ezen a címen, azért nézegettem meg alaposabban
                    Andrea
                    M2008 SZ2010

                    Comment


                      #11
                      Engedelmesség-látszatengedelmesség:

                      hát én sajnos elég sok negativ példát tudok
                      Tomin sztem egyáltalán nem segitene egy kedves idegen, mint pl Móricon az első oldaról. Ugyebár őt kezelhetetlennek, engedelmetlennek és szófogadatlannak titulálták a szülei. Hát, ennyir enm keményen, de Tomiról is elmondhatjuk mindezt....
                      Csak azzal különbséggel, hogy ddig az idegenek által kedvesen, türelmesen kért dolgokat sem teljesitette. Biztos nincs benne félsz vagy alázat vagy nemtom.
                      Ez történt:

                      A szomszédékkal mentünk sétálni az utcába majd a patakhoz. Dani hátamon, Szomszéd bácsi, néni , 7 éves fiú és 3 éves kislányuk. Tomi egy kirándulóbottal hadonászott, kergetőztek, de kissé agresszivba ment át. Suhintott a kutyára, aztán már a kislányra is. A tesó védte ezerrel, mert ő a "nagy és erős báty" , Tomi ezen meg pláne megbátorodott. mostmár csak az volt neki a játék, hogy jól hátbaverje a gyerekeket.

                      A szomszéd szigorú apuka megfogta a két kicsit (mert addigra már Ágica is bekeményitett ) és leguggolt eléjük. Megmutatta, milyen érzés, ha rácsap valaki az oldalukra (nem erősen persze), majd elkérte mindkettőtől a botot. Ágica odaadta, összehúzta magát, de TOMI: "nem adom oda" szöveggel Feri bácsi szavába vágott és visszavette a botot.

                      hát ennyit az engedelmességről. egyáltalán nem itődött meg, nem zavarta, hogy mérges rá a szomszédság...ő csak ment a feje után és vagdalózott.

                      ez engem irtóra lesújtott, hogy ennyire szófogadatlan a fiam.
                      (természetesen előtt már én is kértem, elterletem a figyelmét, játkosan majd szomoróan, és még kicsit szigorúan is -nem vagoyk elég hatáozott sajnos- de semmi eredmény)

                      ez van különben itthon is, állandó harc a napunk. semmilyen módszer nem segit. én már ki vagyok idegileg.
                      tudom, nekem is szól ez az engedelmetlenség, felhergel és élvezi hogy tehetetlen vagoyk, de azért mgésem járja hogy ennyire elharapódzott a dolog.

                      mi ilyenkor a plattneres megoldás? vagy egyáltalán, mit tennétek ti???

                      Gyermekeim: Tomi 2005, Dani 2008, Boróka 2012, Keve 2015

                      Comment


                        #12
                        Bizalom: rengetegszer mondom TOminak, hogy tudom, hogy képes vagy megcsinálni pl. amikor a játékokat tesszük a helyére és segitséget kérek. persze, tudja, de kedve nincs hozzá. egy-két kockát eltesz majd szalad.
                        Vagy amikor a sapkáját kéne felvennie egyedül, és persze, sikerül is - csak neki kényelmesebb ha én adom rá.
                        ez már elkényeztetés?
                        elkapattam azzal hogy mindig etettem, itattam, öltöztettem, kitöröltem a fenekét?

                        lehet.

                        most meg is szivom ,mert nem hajlandó egyedül.

                        Ollóval, tűvel meg az a helyzet hogy megmutattam már sokszor, hogy m,ilyen éles, és hogy ő nem nyúlhat hozzá, veszélyes stb.
                        nem izgatja magát....elveszi, nyiszálgat, szurkál...nem hallgat rám!!!
                        van pedig saját kisollója, tompa végű, papirt szokott vele vagdosni. az nem is gáz. de az enyémet egyáltalán nem tartja tiszteletben.
                        Utoljára szerkesztette KKRISZTI; 2009.02.16., 15:11.

                        Gyermekeim: Tomi 2005, Dani 2008, Boróka 2012, Keve 2015

                        Comment


                          #13
                          Döme eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                          És mi van akkor,ha már 100x mondtuk hogy nem,de csak azért is odamegy a gombostűhöz?
                          Mondjuk egy 1-1/2 éves gyereknél? Mert szerintem ezt velük a legnehezebb megcsinálni.Egy 2-3 évessel ez könnyebben kivitelezhető...de mi legyen addig?
                          Döme, ezen én is gondolkodtam, mikor olvastam. Annál is inkább, mert később jön egy másik példával (majd kikeresem az oldalt, most nincs itt a könyv), hogy ne hívjuk fel mindig a figyelmet arra, amit nem szabad, mert az növeli a "csábítást" - csalános példa, kirándulnak, út szélén sok a csalán, anyuka rászól a gyerekre, hogy középen menjen, meg ne csípje a csalán, persze a gyerek azért mindig kanyarodik a csalán felé - ha jól emlékszem. Ezzel pl. nem értettem teljesen egyet, sztem inkább a HOGYAN a fontos, vagyis nem csak rászólok, hanem alaposan kommentelem, h miért ne stb. Így tán nem is tiltásnak érzi, hanem vmi segítségfélének... persze ez is csak nagyobbakkal oké. Múltkor pl. vendégségben voltunk, szoba közepén forró kandalló, én bizony azzal kezdtem, h odamentünk mellé, és megbeszéltük, h MIÉRT nem szabad hozzányúlni. Megértette, működött.
                          De mikor Sebi egy év körüli volt, én azért sok mindent elraktam, ami veszélyes. De szekrénybe, hogy ne is lássa. Igazi kitolás sztem az, ha magasra tesszük, de látja, ezt nyilván én sem élvezném...

                          A játszóteres elbúcsúzás nagyon szuper ötlet!! Erre is rímel vmi a könyvben, mikor írja, hogy a gyerekeknek IDŐ kell arra, hogy elszánják magukat, vagy felvegyék az új esemény ritmusát (példa mikor az állomásra mennek apuka elé). Nekem ez nagyon nehéz néha!! Ez idő alatt ugyanis pont kifogy a türelmem..

                          Bocsánat. Sok voltam és kellően kusza...
                          Kata
                          Sebi (2006.08.02.), Matyi (2008.11.27.) és Borka (2011.11.02.)

                          Comment


                            #14
                            KKRISZTI eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                            elkapattam azzal hogy mindig etettem, itattam, öltöztettem, kitöröltem a fenekét?
                            Kriszti, kicsit megnyugtattál... Ezen annyit agyalok, Sebi sem valami önálló, öltözködésben nulla, evésben most kezd talán kicsit ügyködni, de a két és féléves pajtikhoz képest..... Az evést én szúrtam el, vagy nem tudom, hogy elszúrás-e, de mindig is iszonyú keveset evett, és én örültem, ha evett valamit úgy, hogy etetem, és persze úgy megszokta, hogy most is ehhez ragaszkodik. Most néha már működik az, hogy milyen ügyes nagyfiú már, meg mutassa meg az öcsinek, hogy kell ezt, meg a nagy ovisok is egyedül esznek stb.. Tetszik neki, ha tényleg sikerül, és megdicsérjük, elmeséljük apának stb. Igyekszik, azt látom, de messze még a cél..

                            A fő gond nálunk: a hihetetlenül mini kudarctűrés. Megpróbálja az öltözést, evést is, de amint nem sikerül - kitör a frász, és inkább hagyja a fenébe.
                            este folytatom, ébredtek a srácok
                            Kata
                            Sebi (2006.08.02.), Matyi (2008.11.27.) és Borka (2011.11.02.)

                            Comment


                              #15
                              mi ilyenkor a plattneres megoldás? vagy egyáltalán, mit tennétek ti???[/QUOTE]

                              Én is olvasom a könyvet, sokmindenen elgondolkoztam...

                              Hogy mi lenne a "plattneres" megoldás, azt nem tudom. A fiaim - kortól függetlenül - nagyon szeretnek bottal játszani, kardozni. De nálunk már nagyon régóta két szabály van érvényben: nem szabad úgy menni, hogy a botot maguk előtt tolják, és nem szabad vele ütni (egymást). Ha ezeket megszegik, akkor egyszer, a kisebbeknél max. 2-szer szólok, utána elveszem a botot. Pár perc múlva visszakaphatja, elmondom újból, hogy verekedni nem szabad. Ha mégegyszer üt, akkor pá-pá bot. Mi továbbmegyünk, a bot ottmarad. Erre már ritkán kerül sor. Azt gondolom, hogy a lényeg a következetességen van, és azon, ha valamit mondok, azt be is tartsam. (leírni persze könnyebb, mint betartani )
                              Bea, 2 kiskamasz, 1 kiskamaszokat utánzó, 1 örökös lázadó és egy (egyenlőre) szelíd gyerek anyukája

                              Comment

                              Mamami portál footer

                              Összecsuk

                              Friss bejegyzések

                              Összecsuk

                              Cikk a mamami portálról

                              Összecsuk

                              szivárvány
                              Betöltés...
                              X