Közlemény

Összecsuk
No announcement yet.

Félénk gyerekek

Összecsuk
X
 
  •    
  • Szűrő
  • Idő
  • Mutatás
Clear All
new posts

    #46
    Én is a változásra hozok pédát. Az én mindhárom lányom csöndes, félénk, visszahúzódó, megfigyelő, ölbenülős volt piciként. A legkisebb még csak most múlt egyéves, így róla még nem tudok nyilatkozni, de a két nagyobb két-hároméves korára már iszonyú nagyhangú, magabiztos kiscsajok lettek, akik nagyon könnyen nyitnak, megállás nélkül dumálnak bárhol és bárkivel és folyamatosan….

    Comment


      #47
      Erika, jaj
      Eszter és négy kétlábú meg két négylábú

      Comment


        #48
        Nálunk Gréta hasonlóan félős, visszahúzódó, idegenek közt az esetek nagy százalékában egyszerűen lefagy nem beszél, véletlenül sem közelít senkihez, ha hozzá közelítenek sikítófrászt kap és ha végképp nem hagyják békén (mert vannak emberek ) akkor sír és a kezem szorítja (jobb esetben), vagy egyszerűen felveteti magát, és nem engedi a továbbiakban hogy letegyük. Több pécsi klub alkalmával volt nonstop a hátamon vagy karomban, mint lent. Én már megszoktam, hogy ő ilyen (apja is ilyen volt), nem tartom se jónak se rossznak, elfogadtam és kész. Nem minden gyerek harsány és szeret a központban lenni, ahogy felnőtt és felnőtt közt is ég és föld a különbség. Ennyi.
        Ettől független persze vagyunk emberek közt, de tudom, hogy itthon szeret lenni a legjobban mikor egyedül vagyunk magunkban, egész nap locsog nekem vagy magában, sokszor énekelget, olyan tünemény.
        A hordozás nekem emiatt is áldás, mert ha ő magában szeretne lenni, csak felteszem a hátamra, ott biztonságban érzi magát bármilyen helyzetben is, nekem meg nem kell emiatt eljönnöm sehonnan. Viszont ha nagyon zaklatott, még így is előrenyújtja és fogja a kezem, hogy rám van kötve.
        Utoljára szerkesztette Hédi; 2011.06.08., 20:11.

        HÉDI
        Liza (2007), Gréta (2009) és Vince (2016)

        Comment


          #49
          bodzaboris eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
          Erika, jaj
          Hú, bocsánat, hogy ez így kiszakadt belőlem. Csak azért írtam le, mert ez egy olyan dolog amit biztosan másképp csinálnék, ha most történne... hátha valakinek segít a felkészülésben. Mondjuk eleve kegyetlen dolognak tartom, hogy a szegedi klinikára 12 éven aluli gyerek nem teheti be a lábát, dehát ez már másik téma.
          Ja, és utána nálunk ment a tandemszopi, meg mindkét gyerek mellettem aludt, a pici meg két hetes se volt, mikor ment a hátamra, hogy a nagyobbal is tudjak foglalkozni (mondjuk nekem nemigen volt segítségem, apa dolgozott már pár nappal a hazatérésünk után).
          Erika
          és a gyerekek:
          Alma Flóra (2007.06.26.) Atilla Zsolt (2009.04.09.) Emese Hajnal (2011.09.28.)

          Comment


            #50
            Nem, jó, hogy írod, ebből lehet tanulni, csak elsőre így kismama-aggyal beijedtem.
            Eszter és négy kétlábú meg két négylábú

            Comment


              #51
              Jaj, ezek a "kórházas" sztorik elég ijesztőek, én is kb 2-2,5 év korkülönbséget tervezek, szóval már előre félek, mi lesz, ha napokig nélkülöznie kell engem.
              Én sem erőltetem soha, pedig kaptam olyan "hsznos" kéretlen tanácsot, hogy akkor is adjam oda másnak a kezébe, ha fél az illetőtől és sír "majd abbahagyja...". Csak annyit teszek, hogy megpróbálom emberek, gyerekek közé vinni és persze ott vagyok mellette.
              Igazából tényleg nem olyan nagy ügy ez az egész, de néha olyan bosszantó, hogy valaki épp csak megdicséri vagy köszön neki egy nagyot, megsimizi, és ő ettől iszonyú sírásba kezd. Ilyenkor néznek, mintha még nem láttak volna félős gyereket, mintha valami különleges lény lenne. Persze különleges is, az biztos, a legjobb értelemben
              És itthon ő is annyira más, el sem hiszik nekem.
              Kriszti és gyönyörűségeim: többemberes Csenge (2010.04.05.) és Hédi kistesó (2013.07.26.)
              "Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet...
              Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én."

              Comment


                #52
                Jaj, ezek a "kórházas" sztorik elég ijesztőek, én is kb 2-2,5 év korkülönbséget tervezek, szóval már előre félek, mi lesz, ha napokig nélkülöznie kell engem.
                Én sem erőltetem soha, pedig kaptam olyan "hsznos" kéretlen tanácsot, hogy akkor is adjam oda másnak a kezébe, ha fél az illetőtől és sír "majd abbahagyja...". Csak annyit teszek, hogy megpróbálom emberek, gyerekek közé vinni és persze ott vagyok mellette.
                Igazából tényleg nem olyan nagy ügy ez az egész, de néha olyan bosszantó, hogy valaki épp csak megdicséri vagy köszön neki egy nagyot, megsimizi, és ő ettől iszonyú sírásba kezd. Ilyenkor néznek, mintha még nem láttak volna félős gyereket, mintha valami különleges lény lenne. Persze különleges is, az biztos, a legjobb értelemben
                És itthon ő is annyira más, el sem hiszik nekem.
                Kriszti és gyönyörűségeim: többemberes Csenge (2010.04.05.) és Hédi kistesó (2013.07.26.)
                "Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet...
                Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én."

                Comment


                  #53
                  bodzaboris eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                  Nem, jó, hogy írod, ebből lehet tanulni, csak elsőre így kismama-aggyal beijedtem.
                  Eszter, szerintem ne parázz ezen előre. Ismered Jakabot - nálunk ebből a kórházas pár napból egyáltalán nem lett gond. Jakab, aki addig szigorúan csak velem aludt el, bár ő is nagyon nagy haver az apukájával, egy nyekk nélkül elvolt, simán elaludt és tök jól bírta nélkülem az életet, és amikor hazaértünk sem volt semmi harag, csak állt ott az ajtóban a kis virágcsokrával a kezében, borzasztó cuki volt. Mi végül úgy döntöttünk, hogy ne jöjjön látogatni - mondjuk nem is jöhetett volna, mert H1N1 miatt le volt zárva a kórház - de szerintem jobb volt így, én úgy éreztem, akkor borulna ki, és vele együtt én is. Aztán amikor hazamentünk, később is elég simán ment minden, persze megvoltak a kötelező körök, "ne egyen a Nudelka" (= ne szopizzon, pedig akkor ő már rég nem), "ne aludjon a Nudelka" (kendőben rajtam), stb., de nem volt nagy botrány. Hozzátartozik a történethez, hogy ők gyakorlatilag váltott ritmusban éltek, Nudel egész nap aludt, úgyhogy nem zavart sok vizet, az ő műsorszáma estefelé kezdődött, amikor Jakab már aludt. Szóval nekem 24 óra volt a két gyerek, de a kapcsolatuk idillien alakult.

                  krisztike83 eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                  Csak annyit teszek, hogy megpróbálom emberek, gyerekek közé vinni és persze ott vagyok mellette.
                  Szerintem ez tökéletesen elég. Jakab is ilyen gyerek, mint akikről itt szó van. Mi kicsi korától jártunk diridongóra, az olyan zenés-mondókás foglalkozás, 2 éven keresztül tök kussban ülte végig. Én tudtam, hogy mindent tud, mert előtte meg utána felmondta nekem az egész műsort, de ott meg nem szólalt, csak gubbasztott. Egyszer mentünk, J. kb. 2 éves lehetett, és valahogy úgy alakult, hogy rajtunk kívül senki nem jött el, csak a foglalkozásvezető. Aki gyakorlatilag nem jutott szóhoz, mert a "zavaró gyerektársaság" nélkül Jakab annyira felszabadult, hogy lenyomta egyedül az egész foglalkozást, szavalt, bukfencezett, stb. A nő mondta, hogy azt hitte, nem is tud beszélni, pedig
                  1,5 éves kora óta be nem állt a szája - itthon. Most már ő is nagyon nyit, oldódik, idén nyáron van először, hogy odamegy más gyerekekhez a homokozóban (mindig idősebbekhez) - szóval csak idő kell szerintem az ilyen gyerekeknek.
                  Kata + Jakab (2008.02.08. 22:00) és Nudel (na jó, Franciska - 2009.11.19. 10:00)

                  Comment


                    #54
                    katak eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                    amikor hazaértünk sem volt semmi harag, csak állt ott az ajtóban a kis virágcsokrával a kezében, borzasztó cuki volt.
                    De jó!
                    Kriszti és gyönyörűségeim: többemberes Csenge (2010.04.05.) és Hédi kistesó (2013.07.26.)
                    "Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet...
                    Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én."

                    Comment


                      #55
                      Jó volt ez a diridongós sztori!
                      Egyébként nekem azzal nincs is semmi bajom, hogy félénk, csak az zavar, hogy ha megijed valakitől, aki tényleg csak megdicséri, szól hozzá egy-két szép szót, ő meg ilyenkor annyira tud sírni és ez sokszor kellemetlen.
                      Kriszti és gyönyörűségeim: többemberes Csenge (2010.04.05.) és Hédi kistesó (2013.07.26.)
                      "Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet...
                      Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én."

                      Comment


                        #56
                        katak eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                        , csak állt ott az ajtóban a kis virágcsokrával a kezében
                        Tessék, most, hogy leültem cikket írni, helyette itt szipogok.
                        Én is gondolkozom rajta, hogy jobb volna, ha nem jönne be látogatni, neki is és nekem is. Egyrészt mire feloldódik ismeretlen helyen, az legalább 20 perc, utána meg már lassan mehetnek is. Másrészt meg, ahogy írod, az elválás. Én azzal teljesen elégedett lennék, ha Imi úgy alakulna a későbbiekben, mint Jakab. (ő az egyik szívem csücske a klubban)
                        Eszter és négy kétlábú meg két négylábú

                        Comment


                          #57
                          Na most ez visszaolvasva furán hangzik, Imi bárhogy is alakul, azzal tuti elégedett leszek.
                          Eszter és négy kétlábú meg két négylábú

                          Comment


                            #58
                            Sziasztok!
                            Megint itt vagyok. Közben Bálint is idősebb lett jó néhány hónappal.
                            Ami miatt újra élesztem a topikot, annak az oka az, hogy Bálint változatlanul félénk. Pontosabban bizonyos helyzetekben csöppet sem az, máskor meg teljesen...
                            Pl. imád felnőttek között lenni, nyitott, beszédes, élénk, vidám, de amint feltűnik egy gyerek a korosztályából, egyből kiakad és csapkodva küldené el melegebb égtájakra, ha meglenne a szókincse hozzá. Így marad a "kisfiú vagy kislány hazamegy!!!" felkiáltás, de az indulat azért elég erőteljes.
                            Remélem, hogy azért 3 éves kora körül ez oldódni fog. Valójában belegondoltam, hogy túl sok jó élménye nem volt gyerekekkel: kiszámíthatatlanok, hangosak, akaratosak, szóval amíg el nem jön a pillanat, hogy az együtt játszásban örömét leli, vagy legalább felfedezi, hogy a másik is tud érdekeset mutatni, addig ez marad. Előbb-utóbb csak felfedezi ennek örömét...

                            Ami viszont ennél jobban aggaszt, hogy totálisan kiakad, ha valami elromlik, kipukkad, szétesik, elszakad, eltörik és ez nem az ő szándékából fakad. Soha nem szidtuk, ha pl. leitta magát, ennek ellenére zokog, ha ez történik.
                            Tudom, hogy ez valahol normális, de mivel tudnék segíteni neki és meddig tart?
                            Évamama és Bálint, a kis csillagász (2008. október 2.)

                            Comment


                              #59
                              krisztike83 eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                              Sziasztok!
                              Nem nagyon találtam ilyen topicot, ezért gondoltam, nyitok egyet, hátha van egy-két sorstársunk.
                              Szia!

                              Itt egy "sorstárs".

                              Ősszel nyitottam egy topikot, mert hasonló cipőben járunk, s nagyon jó dolgokat szedtek össze a többiek: http://www.mamami.hu/forum/showthread.php?t=18088
                              Éppen most írtam én is egy bejegyzést...
                              Évamama és Bálint, a kis csillagász (2008. október 2.)

                              Comment


                                #60
                                Köszi Éva! Megnéztem a topicot, és rájöttem, hogy már olvastam is egyszer
                                Azért az tök jó, hogy a felnőttekkel jól elvan. És nagyon tetszik a beszólása (néninek a boltban)
                                Kriszti és gyönyörűségeim: többemberes Csenge (2010.04.05.) és Hédi kistesó (2013.07.26.)
                                "Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet...
                                Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én."

                                Comment

                                Mamami portál footer

                                Összecsuk

                                Friss bejegyzések

                                Összecsuk

                                Cikk a mamami portálról

                                Összecsuk

                                szivárvány
                                Betöltés...
                                X