otthonoktatás

[sze]

Van! Nagyon sok kincset osztanak most meg ingyenesen! én a skillo.hu-t követem, és az otthonoktatók is nyilvánosságra hozták az anyagaikat! Ezeket facebookon keresztül néztem.

Konkrétabban nem tudok még segíteni, nekem ma délutánra volt tervezve hogy igazán belevessem magam a tanításba. Most épp azt várom, hogy hazaengedjenek. Kórházban vagyunk, tegnap műtötték a 10hetest, nem volt halasztható (legalábbis biztonsággal nem) a műtétje, ő volt az utolsó tervezett műtétes.

[Earanyi]

Van! Nagyon sok kincset osztanak most meg ingyenesen! én a skillo.hu-t követem, és az otthonoktatók is nyilvánosságra hozták az anyagaikat! Ezeket facebookon keresztül néztem.

Konkrétabban nem tudok még segíteni, nekem ma délutánra volt tervezve hogy igazán belevessem magam a tanításba. Most épp azt várom, hogy hazaengedjenek. Kórházban vagyunk, tegnap műtötték a 10hetest, nem volt halasztható (legalábbis biztonsággal nem) a műtétje, ő volt az utolsó tervezett műtétes.

ó, jaj még ez is! Annyira irigylésre méltó a hozzáállásod! Adj egy picit belőle!

[kerry]

De most komolyan!
Van valami módszertan, vagy bármi ami segíthet a szülőnek, hogy otthon tudja oktatni a gyereket? Nálunk nagyon elkeserítő a helyzet. Kb zéró, 0 a napi teljesítménye. Egész nap veszekszem vele, leordítom a fejét, mára már totál fel is adtam. A tesis feladatot sem akarja csinálni. Labdapattogtatás!!! Komolyan! Kiverte a hisztit, hogy ezt ő nem tudja. Semmilyen feladatra nem hajlandó!

Nori, nyugi! Csak lazan!

[hellot]

De most komolyan!
Van valami módszertan, vagy bármi ami segíthet a szülőnek, hogy otthon tudja oktatni a gyereket? Nálunk nagyon elkeserítő a helyzet. Kb zéró, 0 a napi teljesítménye. Egész nap veszekszem vele, leordítom a fejét, mára már totál fel is adtam. A tesis feladatot sem akarja csinálni. Labdapattogtatás!!! Komolyan! Kiverte a hisztit, hogy ezt ő nem tudja. Semmilyen feladatra nem hajlandó!

Nóri, ez a helyzet most mindenkinek új, a gyerekeknek is. Nem csodálom, hogy ellenáll. Szerintem hagyj neki egy kis időt, hogy alkalmazkodjon. És érdemes az igazi otthonoktatóktól tanulni. Nagyon más a szemléletük, mást várnak el a gyerekektől, és tudják, milyen rutinokat érdemes alkalmazni a hétköznapokban. Nyilván az is nehezítés most, hogy az egyes tanárok is másképp kezelik a helyzetet, ezerféle elvárás lehet, aminek nem lehet megfelelni, sem a gyerek, sem a szülő részéről. Ezért most muszáj egy csomó mindent elengedni.

[Yettap]

Nori most nem csak barati hanem szakmai tanacsot is adnek (tudod tanar vegzettsegem van) nagyon egyszeru de azert kifejtem. Tojd le az egeszet! Es nem ezt most nem azert mondom mert jaj nekem konnyu meg nincs iskolasom hanem tenyleg szakmai szemmel nezem a dolgokat.
igy ennek ebben a formaban nemhogy ertelme nincs de csak ront a helyzeten az elettol is elmegy a gyerek kedve es tied is. Elso osztalyos. Megis mi a csuda tortenik ha lazan veszitek? Elarulom. Semmi. Ertem hogy vannak elvarasok be kell mutatni le kell adni stb. De ha normalisak a tanitoitok akkor megertik hogy egy ilyen nyomaszto helyzetben nem minden gyerek reagal ugy mint egy kisrobot. Olvasast kell gyakorolni? Olvassatok egyutt a kedvenc medejet tortenetet. Matek? Szamoljatok meg a kertben a tulipanokat. Rajz? Rajzoljon BARMIT amit szeretne. Torna es nem akar labdazni? Hat ne labdazzon. Ugorjon szaladjon egy kort tokmindegy.
Mindez nem azt jelenti hogy elereszted a gyeplot es a gyerek diktal. Nem. De az amit jelenleg digitalis oktatas cimen folyik egy katasztrofa. Mindenkinek uj mindenki kuzd. Az NEM digitalis oktatas ha atnyomom a feladatot es a szulo oktasson otthon. De ido kell amig mindenki belerazodik. Es mas a tet egy erettsegire keszulonel es mas egy elso osztalyosnal. Utobbinal kb nincs tetje...
Lazulj le egy picit ne csinaljatok par napig semmit. Ha akadekoskodnak a tanarok beszeld meg veluk hogy tobb ido kell nektek. Vagy huzd ki az internetet es nem ernek el
Kitartas

[Yettap]

Nem az en szavaim de errol beszeltem egy hsz szel ezelott. A fb rol vettem



Kedves Szülők, Tanárok, Tanítók! Ez az időszak olyan alkalmazkodásról szól, amikor már tényleg be kellene látni, hogy a pedagógusszerep amit a múlt héten még magunkénak tudhattunk, MÁR NEM LÉTEZIK és fel lehet készülni, hogy abban a formában nem is fog. Aki azt akarja ráerőltetni a gyerekekre, a családokra, semmire sem megy vele, kimeríti önmagát, a gyerekeket, a szüleiket. Felejtsék el a régi órarendet! Az otthon levő gyerekek különböző körülmények között, különböző létszámú és életkorú családi ritmusban élnek. Az órarend az iskolai épülethez, termekhez, csoportokhoz, személyi feltételekhez készült!!!! Nem adaptálható a család belső életére, főleg úgy, hogy sok szülő otthonról próbál a munkahelye felé megfelelni, vagy rosszabb esetben bér és fizetés nélkül építi újra önmagát, és próbál biztonságot remélni a családjának. ÚJRASZERVEZŐDÉS VAN, aminek most legelső állomása a család. Szóval a megfelelési kényszertől motivált pedagógusokat tisztelettel kérem igyekezzenek különbséget tenni a kötelesség és a hasznosság között! Két nagyobb gyermekem más-más iskolába jár. Óriási differencia van a két iskola között. Sajnos itt a nagyobbik lányom iskolájában tisztelet a kivételnek, erős problémákat fedezek fel a teljesítménykényszer tekintetében. Zoom alkalmazással csoportos óra órarend szerint, ahol a tanár mikrofonjában leadja az órát, mintha a tanteremben lennének! Jajjaj!! Kérem, ez nem arra való, hanem a gyerekek kooperatív kérdésköreire! Más:Beadandó dolgozatok, esszék 2-3 nap határidővel GÉPELVE! Csak a történelemmel gépeléssel együtt a lányom a mai napon legalább 4 óra hosszat töltött, mert holnapra le kell adnia. Kérem tudatosítsa mindenki magában, aki csak a saját tantárgyáig és időbeosztásáig lát, mégis hány laptop van egy családban, milyen testtartást vesz fel egy gyerek, miközben órákig pötyög a mobilján, milyen lelkiállapotba kerül egy gyerek, amikor fél napot fejhallgatóval a fülén csak ül és hallgat??? Nem beszél, nem mozog,még a szemük sem mozog annyit,nincsenek élő társas kapcsolatok és ismétlem teljesítménykényszert vált ki a régi módszer ráerőltetve az aktuálisan élhető világunkra!!!! Kedves pedagógusok nagyobb a felelősség így távolból a diákokkal, mint amikor közvetlenül és pillanatnyi nevelési feladatokkal nehezítve kellett tanítani. Ha a régi kaptafára feszegetjük fel a tanítás ritmusát, nem a diák bukik meg, hanem az iskola. Gyakorlatias komplexitásban kell gondolkodni. Időt kellene adni a családoknak, hogy kialakítsák az új heti és napi ritmusukat. Van akinek az is új, hogy otthon vannak, van akinek az is új, hogy főzni kell, van akinek elvonási tünetei vannak a megszokott jövés-menés hiányában. El kell telni egy kis időnek, hogy a kezdeti ijedtség, pánik átforduljon unalomba, majd ebből, s a családokban adódó problémahelyzetekből megszülessen a kreativitás, ami esélyt ad újjáépíteni mindazt ami most összedől. Ennek csak akkor lesz sikere, ha az emberek az otthonukban valamilyen fokú harmóniát alakítanak ki. Ehhez nagyon nagy koncentráltságra, befelé tekintésre van igény!!! Ezt a családoknak kell irányítani. Nos, ha e folyamat kezdetén máris az iskola akarja vezérelni a gyerekek otthoni légkörében az órákat, ebből nem tanulás és rend lesz, hanem káosz. A gyerekek fő feladata most, hogy családi szinten érzelmi egyensúlyhoz jussanak azokkal, akikkel együtt élnek. Nem tudnak tanulni otthon, ha ez nincs meg!!!!! Az iskola adjon olyan feladatokat eleinte tantervtől eltekintve, ami gyakorlatias, együttműködésre ösztönzi a családtagokkal. Főzés megadott receptből, riport készítése családtagokkal, háztartási feladatok komplexitásban matematikával, kémiával, fizikával..stb Ne az legyen a cél, hogy a tanmenet ne sérüljön, hanem az hogy a gyerekek motiváltságát érzékenyítsük a tanulási vágy és az emberi kapcsolatok irányába. Ezzel az iskola támogathatná a gyerekek érzelmi intelligenciáját, aminek híján nem fogják tudni rávenni a diákokat az otthoni építő, hasznos tanulásra! Megfelelési kényszerrel is csak azokat a diákokat lehet motiválni, akinek a szülei is efféle kiégésre ítélt tanulási stratégiát használtak régen. Mert igen, ez a jelenlegi tanulási állapot KIÉGÉSHEZ vezeti a gyerekeket. Én bízom abban, hogy ez csak a kezdő hét bizonytalansága miatt alakult így , és a számtalan visszajelzés apró léptekben az alkalmazható tudás felébresztéséhez és a használható ismeretszerzéshez vezet majd. Üdv.:Jakusné Nagy Henrietta

[Earanyi]

Hát reméljük, hogy lesz valami változás e témában, mert a mostani helyzet nem rózsás. Bár norcsi tanárai iszonyat együttműködőek, nagyon segítőkészek és igen csak megértőek. Hétvégén is fogadják az infókat, beküldendő dolgokat. Dicséretet kapunk, akkor is, ha "elkéstünk" és a tanárok is éjjel nappal dolgoznak. Van egy tananyag és a jelenlegi helyzet az, hogy a tanévnek akkor lesz vége, amikor vége lesz, azaz nincs hosszabbítás. Van egy elvárás, amit mindenkinek így vagy úgy, de teljesítenie kell. Jóval kevesebb a tananyag szerintem, mert pontosan igyekeznek fokozatosan, vagy a körülményekhez alkalmazkodva leadni azt.
Itt nem is a tanlással van a gond, hanem, hogy minden egyszerre változott meg. Mindenkinek egyszerre kell/kellene alkalmazkodnia. Nehéz. Mindenkinek az.
Azzal azonban tökéletesen egyetértek és minden porcikámmal támogatom, hogy igen is, tartani kell a napi rutint. Tartani kell a napi beosztást. Ebből nem lehet kizökkenni, mert ez lesz a legnagyobb ellenségünk, ha lazítunk a dolgokon. piszok nehéz,vagy akár teljesíthetetlen is lehet a visszaállás. A tanároknak így is sokkal nagyobb megterhelés lehet mindez. A gyerekek hiányát is iszonyatosan megsínylik - legalábbis a mi tanáraink biztosan (olyan hálásak voltak, hogy nem csak a feladatot fotóztuk le, hanem Norcsit is az elvégzett feladattal együtt). Minden elismerésem a tanároké. Minden elismerésem a kormányé is, és mindenkié aki tesz valamit a megoldásért!!!!
Nekünk most extrában kell tevékenykedni. Hát kivesszük a részünket. Nem könnyű, de most végre a férjemnek is szünet van a munkahelyén, így ez nekem óriási nagy segítség.

Én kiakadtam. Nem vagyok büszke rá. Egyszerűen nem tudok tanítani, nem vagyok alkalmas rá. Türelmetlen vagyok, mert az együttműködést is azonnal elvártam az kis elsősömtől. Fegyelmezettebbnek kellene lennem. Most, hogy a férjem támogatását élvezem, sokkal nyugodtabb a helyzet itthon.

El sem tudom képzelni, hogy egy felsős, középiskolás élete milyen lehet most, és persze a szülőké. Azért az sokkal keményebb lehet. Egy hatalmas nagy nekik!!!

Mindenkinek kitartást!!!

[Earanyi]

Hát ezen akkorát derültem, vagy nem. Kedves tanár ismerősöm fb hozzászólása a témában. Csak úgy. Nem reagálás, csak úgy. Középiskolás rajz tanár amúgy:

"Az jár a fejemben, hogy mikor csengettek ki? Vasárnap este van. Múlt hét szombat reggel óta vackolok a távtanításon.
Vannak megoldások. Én is jutottam valahova.
Végignéztem 6 féle lehetőséget, ezek után 40 valahány kommentet pro- és kontra, választottam, belemélyedtem, csináltam címeket és a tanár, majd a diák szemszögéből kipróbáltam lehetőségeket. Minden iskola keresi az utat.
Sokakkal összevesztem. Érveltem, vitatkoztam. Többen már utálnak. Sokan nem értenek, van aki kérdez. Van kolléga akivel együtt töprengünk, dolgozunk, tesztelünk, akármi. Aztán döntés egy rendszer mellett.. Vagy nem...
Értesítés, elérhetőségek, bekérés, háborgás, nem értem...
E-mail cím gyártás azoknak, akik még sosem csináltak ilyet. Kiderülnek a szellemi és fizikai határok. Agy nincs, gép nincs, segítsen, akármi. Közben mindenféle infó áramlik, ki hogyan, majd mi, ne partizánkodjon senki, központi döntés, máshol máshogy, ott sem jobb. Csináld ahogy akarod. Mindenhol más. Digitális Minisztérium nincs?)))))
Aztán közben saját feladatok kiadva, de ott is kiderül, hogy a rengeteg számítógépes baromságon felnövő ifjúságnak az informatikai csodavilág egy egyszerű fájl-le-fel-akármi töltésben kimerül. Segítsen...
Újra kéne nézni, kijegyzetelni, értelmezni a segédlet-videót.
Hiába öltek meg a játékokban ezer kiborgot, szellemet és marslakót...szereztek fegyvereket, erőt, pajzsot, tudnak virtuálisan repülni.....
MIndenki informatikusnak készül...ja....
aztán... elküld egy képernyőfotót a .doc helyett..
És nagyon kedvesen elmagyarázni, hogy nem ez megoldás...van akinek többször...
Van akinek nincs gépe, van, ahol annyi kéne ahány gyerek...
Közben jönnek a feladatokra kérdések, a problémák, a jó és rossz megoldások.
FB-n szülő...a most küldtem mikor értékeli már, a kérem segítsen, a személyiségi jogok...azt sem tudom, hol a gyerek, nem elérhető egy hete...
Aztán A NAGYTUDÁSÚ ÚR azt mondja ráérünk a NAT-ra, tele vagyunk szabadidővel...háváj!!!
A Bánatos Tücsök!
És kezdek kicsit gondolkodni a szellemi (ilyen nincs?) kompetenciáin.
Azon gondolkodom, az elmúlt 168+X órát hogy írom be a MOZAnaplóba....de ez a lényegtelen, mert vicc...
2020. 03. 22. 20:57.
Mondjam, hogy szerencsés vagyok, hogy a gyerekeim felnőttek és nem kell velük is digitálisan osztályteremben tanulni?"

[kerry]

Ö mit is szoljak hozza, kicsit taposo malom es csak "toljuk az anyagot" tipusu hozza allas. Vhogy latom a lelki szemeimmel h a gyerekek tobbsege kivannak egve.

No mindegy mindenki csinalja ugy ahogy tudja, s minden gyerek tanul amennyit tanul.

[Babola]

Nóri, együttérzésem... Nekem négy iskolásom van, közülük három többé-kevésbé jól veszi az akadályt, eggyel (a harmadikkal) viszont kb. olyan a helyzet, mint amit írsz a te lánykádról. Németből könyvet kell olvasniuk, ezzel nincs gondja. Matekból viszont kaptak egy rakat házit - hosszú, monoton, és unalmas feladatok, amikből ráadásul nagyon keveset tanul, ill. nagyon rossz hatásfokkal. Ezeket kellene ugye a szülőknek lenyomniuk a gyerek torkán. De az ideális otthonoktatás nagyon nem ilyen. Ott ugye az lenne a cél, hogy bizonyos dolgokat tudjon a gyerek, miközben a módszert, oda vezető utat mi döntjük el, figyelembe véve a konkrét gyerkőcök konkrét adottságait.

Én ma jutottam el oda, többszörös kiakadás után, hogy jegeljük a matekból kiadott feladatokat, helyette azt és úgy gyakorlok vele, amit és ahogy célszerűnek látok az adott témákon belül, és majd a tanítónővel közlöm, hogy ez van. Tudom, nem mindig egyszerű ez, és nekem is évekig sok sikertelen harcom volt emiatt a pedagógusokkal. ("Dehát ha egynek megengedem, akkor a többinek is meg kellene...!" - Nos igen, valóban! ) Míg most végre lett egy tök normális és együttműködő tanítónője a gyereknek, aki belátja, hogy végülis tényleg az lenne a cél, hogy tudjon valamit a gyerek, és nem az, hogy azt is megutálja, amiben pedig alapból nagyon jó... Úgyhogy ezt ma szépen meg is beszéltük telefonon, és nincs ellene kifogása. De azt gondolom, hogy ha a korábbi pedagógusokkal határozottabb és kitartóbb lettem volna, talán még egyik-másikkal el lehetett volna ezt fogadtatni... Valószínűleg nem mindegyikkel.

A kislányodnak amúgy van problémája a tartalmakkal is (vagy lenne, ha most nem csinálná a házikat), vagy csak a munkával? Mert ha csak utóbbi, akkor - ha tényleg annyira normálisak a tanító nénik - meg lehetne próbálni beszélni velük, hogy ésszerűen csináljátok, nem a feladatok mennyiségére, hanem a célra fókuszálva. Hátha...

[Earanyi]

igen, most ezt próbáljuk ki éppen. Nem a megadottak szerint haladunk, hanem amiben sikerül lekapnia a ritmust. De előbb, vagy utóbb hozzá kell nyúlni a nemszeretem tantárgyakhoz is. Egyenlőre, míg be nem áll a rend.
A monotonitás engem is kikészít, de valljuk be, hogy így alsóban főképp a gyakorláson van a hangsúly. Kemény munka nélkül nem lehet akadályokat megugrani. Ha valaki nyelvet tanul felnőtt fejel, vagy tök mindegy, bármit is, csak akkor fog gördülékenyen menni, ha sokat gyakorolja. Ez monoton. De ezt is meg kell tanulni, hogy igen is végig kell csinálni a folyamatot. Kisiskolásként azt tanulja meg, hogy hozzá van igazítva minden, akkor pofára esés lehet a későbbiekben. Szóval ebből azt akartam kihozni, hogy eléggé sok mindent meg kell tanítani a gyerkőccel a tananyagon kívül is. Olyan szerintem nincs, hogy nem megy, ok, csukjuk be, lépjünk tovább. Előbb-utóbb elő kell venni. Én úgy gondolom, hogy kicseszés a gyerekkel, ha egyszer így állok hozzá (lazán) máskor meg ugyan abban a témában keménykedem, mert kell. Nem lehet mondjuk a matekot átugorni. Azt is meg kell tanulni. Valljuk be, hogy a szorzótáblát is mindenki beseggelte, mert kicsiként kevesen kenték vágták izibe. Kinek előbb, kinek utóbb eset le, de mindenki bebiflázta.
Következetességet,szorgalmat, kitartást, fegyelmet (jó értelembe véve), felelősséget is meg kell tanulniuk. Nem most, nem 1-2 hét alatt, de most és 1-2 hét alatt sokat lehet ezeken rontani.
Na, értitek, hogy mit akarok mondani.

Norcsira amúgy ez a jellemző: pl úszás. iszonyat jó benne, de ha már feladatokat kell teljesítenie, akkor már nem szereti, nyűglődik. Magától szuper, de ha úszni akarjuk járatni (nem bajnokot csinálni belőle, hanem csak úgy, meg kell a sport), akkor az a feladatokkal együtt jár. És ez szerintem tökre így van rendjén. Csak őnaccsága öntörvényű. Művészlélek. Ezt már rég tudjuk róla.

[Yettap]

Oh en azt nem allitottam hogy nem kell rutin es nem kellenek az elvarasok vagy hogy ki lehet hagyni a fuj fuj tantargyakat. Nem a farok csovalja a szulo a "fonok". Ugy ertettem hogy az nagyon karos lehet ha az iskola tovabbra is a mert marpedig 8tol9 ig matekora van hozzaallast erolteti. Nem minden gyerek alkalmas arra hogy egy ilyen helyzetben ahol a teljes kis elete felborul azonnal kepes legyen eljatszani hogy otthon van az iskola. Kell matekozni (a fenti
peldanal maradva) de lehet hogy nem delelott hanem delutan mert neki az lesz jo. Van egy baratnom panaszkodott hogy nekik sem megy a dolog ugyanazt javasoltam mint amit itt leirtam. Alakitsanak ki egy uj napirendet tapasztaljak ki hogyan tudnak hatekonyak lenni ebben az uj helyzetben. Most a kisfiat delelott engedi jatszani a kertben muszaj levezetni az energiakat majd ebed utan amig a kistesoi alszanak szep nyugodtan nekiallnak tanulni. Ket ora alatt tobbet haladtak mint azelott egy szenvedos veszekedos delelotton at. Annak a kisfiunak igy a jo. Nem nem lehet ellogni a matekot de azt lehet hogy elotte kitombolja magat. Na szoval en igy ertettem a lelazulast. A cel a tudas megszerzese legyen ne a feladatok ledaralasa. Mert hiaba van kesz tiz matekpeldaval ha igazabol nem is erti es utalja is.
meg egy dolog ami szerintem nagyon fontos minden gyerekkel sokat kell beszelgetni a kialakult helyzetrol mert ok is felnek aggodnak zavarodottak hogy miert allt a feje tetejere a vilag. Lehet hogy nem mondjak esetleg hanem helyette "rosszalkodnak" de erzelmileg szamukra is megterhelo ez az idoszak. Szuper kis videok tajekoztatok mesek tortenetek stb vannak mar a temaban erdemes erre hangsulyt fektetni.

Kitartas mindenkinek

[Earanyi]

Sokat és nagyon őszintén beszélek vele. erre eddig is odafigyeltem. igyekszem kis időt csak vele tölteni, beszélgetni. Nagyon nehéz neki, ezt én is tudom. Mostanra azért már kezd egy kicsi együttműködőbb lenni. Ma elmentek az uncsitesók is, így nincs meg kísértés, hogy velük legyen.

[Babola]

Nóri, én ezt a monotónia dolgot eléggé máshogy látom. Lehet cél, hogy tanuljon monotonitástűrést, szorgalmat meg ilyeneket - de ez ne legyen már kötelezően a matek stb. része! Ill. néha lehet, de akkor tudatosítsuk, hogy ez egy másik nevelési terület. Most szerintem bőven elég annyi, amennyi szükséges ahhoz, hogy egyáltalán lehessen haladni, de nem kell külön még emiatt is aggódni. Pláne, hogy most kisebb gondunk is nagyobb annál... (Én mondjuk abban is kételkedem, hogy ez mennyire hatékony - de lehet, hogy csak nincs elég tapasztalatom...) Mert hát lássuk be, a matektanulás célja az, hogy az ember tudjon számolni, gondolkozni, problémákat megoldani stb. Akinek egyik-másik területhez nem kell gyakorlás, vagy nem olyan és annyi kell, mint a tantervben szerepel (mert bőven van ilyen), ellenben éveken keresztül töltetik ki vele kilószámra feladatlapokat, annak nagy valószínűséggel nem a türelme stb. fog fejlődni, hanem megutálja a matekot. (És igen, a szorzótáblát a legtöbb embernek meg kell tanulnia, nem megy egyből magától, node arra is több módszer van, és kinek mi a hatékonyabb. De ez már egy nagyon kivételes eset a matematikán belül, szerintem nincs is benne több ilyen!) A tömegoktatásnak több ilyen áldozatát ismerem, köztük kifejezetten nagyon tehetségeseket is. Van, aki később kirúgja magát (mondjuk annyira, hogy gimnáziumi matektanár lesz - és csak reménykedem, hogy jobban csinálja, mint az ő tanító nénije anno!), és van, aki nem. Meg van, aki élete nagy részében meg volt győződve róla, hogy ő matekból hülye, aztán idősebb korában ad a dolognak még egy esélyt - és jé, ha normálisan tanítják, kiderül, hogy nemhogy nem tehetségtelen, hanem tök ügyes és kreatív a témában! Ezért én kifejezetten tiltakozom minden ilyenfajta visszaéléssel a matematika szent tudományával , továbbá minden más tudománnyal és művészettel szemben! Na szóval... ha a gyerkőc tanára kivételesen partner benne, hogy ne kelljen mindent megcsinálni, elég, ha tudja a gyerek az anyagot, akkor szerintem mindenki azzal jár jól, ha kapva kapunk a lehetőségen!

A fent említett kisfiam nehezen koncentrál, ellenben ovis korában kb. a másodikos matek tananyagnál tartott magától, gyakorlás nélkül. (A másik topikban említettem: most kilencévesen a hatéves kisöccsének tanítja a gyökvonást, meg Pitagorasz tételét - ráadásul eredményesen... ) Ettől függetlenül évekig kellett "gyakorolnia" - a mit is?? Mert nem lett tőle türelmesebb, csak frusztráltabb, és egy jó időre azt is elhitte, hogy ő matekből buta. Szerencsére ezen sikerült átlendülni, de nem az iskola jóvoltából. Ma nem csináltuk a feladatokat, hanem házibarkács módon gyakoroltunk - és jé, ettől nem nyíg. Viszont hatékonyan tanul, szemben a feladatlapokkal. Tényleg durva a különbség.

[Yettap]

Babola nagyon egyetertek. En azt latom es tobbek kozott ezert is vagyok palyaelhagyo hogy ebben az oktatasi rendszerben a lenyeg vesz el. En nyelvtanar voltam. Mi a cel? Hogy a gyerek megszeresse az adott nyelvet es kepes legyen hatekonyan kommunikalni. Nem nem az a cel hogy minden ki legyen toltve a munkafuzetben. Volt olyan "gyerekem" aki annyira utalta mar az egeszet elodjeim munkassaganak koszonhetoen hogy nagyon nehezen tudtam ujra megmutatni neki hogy nem is olyan rossz ez. Szerintem mindegy melyik tantargyrol beszelunk mindent lehet ugy tanitani hogy erdekes legyen.
ja es en pl pont ugy jartam amit Babola emlit. A matek volt a gyenge pontom a tanaraim elhitettek velem hogy tokhulye vagyok hozza. Meg sopankodtak is hogy milyen fura a nyelveket es zenet illetoen kiemelkedoen tehetseges vagyok es a matek nem megy? (Ezek a teruletek szorosan osszefuggenek pl a zene is matematika csak szebben szol )
Es mar felnottkent derult ki hogy jah amugy abszolut nem vagyok am.hulye hozza... Ha epp nem babazom akkor olyan munkakorben dolgozom amihez nem keves matematikai tudas kell es lassanak csodat nincs vele gondom.
Na nem akarom ragozni en tenyleg ezert nem maradtam a palyan. Mert egy ideig lehet kuzdeni a szellel szemben mashogy tanitani stb de belefarad az ember de ettol meg hiszem hogy konnyebben megtanul egy gyerek szamolni ugy ha a katica pettyeit szamolgatja kint a kertbeb mint ugy ha egy feladatlap fole gornyed de ezek mar az en utopisztikus almaim jovore iskolas a legnagyobbam hat tuti nehez lesz.