Matematikai ismeretek megalapozása (kis)gyermekkorban

[Caldesia]

Ha nem tévedek, még nem volt szó erről, vagy legalábbis külön topikot nem kapott a téma. Pedig a kisgyermekkorban jól megalapozott matematikai ismeretek elengedhetetlenül fontosak a későbbiekben, függetlenül attól, hogy mivel szeretne a gyerek majdan foglalkozni.

Célom az lenne, hogy a saját csemetéim otthonosan mozogjanak e területen, ne szorongjanak a matekóráktól és ha kell biztonsággal használják is az ismereteket az életben (tehát nem tehetséggondozás/zseninevelgetés).

Ellentétben az írás- és olvasás tanítással, matematikai ismereteket már igen korán lehet kezdeni tanítgatni. Kezdetnek annyit írnék, amit a Vendég a házban hallottam, hogy első lépés a számok neveinek megismerése (1-10 és 1-20 között megtanulja a számok neveit), majd azután megtanulja a számok jelentését is (1 egy darab almát jelent etc) konkrét példákon keresztül (boltban, piacon etc).

A továbbiakban várnám mindazokat az 1. ötleteket/praktikákat 2. módzsertani cikkeket ill. 3. a gyermekeknek íródott könyveket, munkafüzeteket amelyeket használni tudna a témában nem járatos személy is.

Várom, és előre is köszönöm a hozzászólásokat.

[Cyanus]

matektanár vagyok, és két dolgot fűznék hozzá
ha waldorfos oldalról nézem, akkor nagyon nagyon nincs szükség kicsi korban a matematikai gondolkodásmód oktatására.

ha a matektanár oldaláról nézem, vannak dolgok, amiket nem lehet siettetni. az, hgoya gyerek számfogalma mikor alakul ki, nem tanítható. attól, hogy mint egy verset megtanulja a számokat, vagy megtanul megszámolnio valamit, nagyon nem jelenti azt, hogy érti is, mi a szám, mi a amennyiség. sok gyerek van, ha megkéred számoljon, bökdös és mondja a számokat, de nincs összefüggés, vagy már megtanulja, hgoy egy bökés egy számmondás, de ez nem számolás általában, hanem mozdulatokkal kísért versmondás. Óriási a különbség.
Írni olvasni is meglehet tanítani már egy másfél két évest is, ha valaki nekiáll, na pont ilyen fejlesztés a matematikai is. A számfogalom megértése nem taníts kérdése. Akkor alakul ki, amikor felismeri mi a több, mi a kevesebb, érti, melyik a kisebb nagyobb szám, felismeri érti a számszomszédokat. E nélkül még az összeadás is csak versmondás más szsvakkal, memóriagyakorlat. A matekoktatásnak viszont a gondolkodás oktatása a célja, nem az, hogy automatikusan tudjuk, hogy egy megy kettő az három, mert megtanultuk (az automatizmusok majd kialakulnak amúgy is, de az a cél, hogy az jöjjön a gondolatból, ne az legyen az első).
Az is matektanítás, amikor a játékbabák teáznak, és elosztjuk köztük a sütiket, vagy mindenkinek adunk kavicsokat, de a fontosabb nem a számok neve (mihez köti? mennyiséghez, alakjához? ), hanem a mögöttes tartalom.

[Stellar Rose]

A legjobb megkozelitese a temanak ovodaskorban a termeszetes eletbe valo bekapcsolodas: anyaval fozocskezes a konyhaban, ilyenkor mericskeles, hasonlitgatas, suti/pizza, gyumolcs felszeletelese, piacon/boltban egyutt vasarolgatas. Szoval semmi absztrahalas, mert erre meg nincsenek kesz a kicsik. En dolgoztam keveset Montessori oviban, es nem volt igazan szimpatikus, ahogyan a gyerekeket mestersegesen fogtak szamolgatasra, meg ha gyakorlatiasan is (ontsd bele, mi fer bele, mekkora az idom, stb), de sajna nemcsak gyakorlatban, hanem papiron es feladatlapon is.
Ez az eletkor meg nem alkalmas arra, nem most van az ideje, hogy absztrakt sikon kozelitsek meg a temat. Egeszseges szam, mennyisegfogalom akkor alakul ki, ha hagyjuk a gyerekeket a kezzelfoghato valosagban megtapasztalni ezeket, ha lehet mindig eletszeru szituacioban, tehat nem celzatosan (na most akkor a matek miatt jatsszuk ezt vagy azt), mert igy nem a fejeben eli meg ezeket, amire most meg nincs kesz, hanem a teljes kis valojaval internalizalja. Ez a hatter fog neki biztos alapot adni arra, hogy kesobb majd a fejeben is elohozza a regebben mar atelt es megtapasztalt tudast. Igy alapozva ilyenkorra mar nem "matek" lesz, hanem olyan tudasanyag, amit valoban hasznalni is tud a gyerek.

[cinege]

Hát ehhez annyit, hogy az én 2,5 évesem halál ponotsan kettéoszt bármit ha osztozni kell a nővérével (ránézésre is jobban, mint a 6 éves) és még azt is tudja, ha páratlan akkor felezni kell azt azz egyet (már ha lehet).
És ismeri is a számok nevét csak éppen össze-vissza mondja nem tudja melyik mihez tartozik.

Szóval akkor gondolkodik matekul csak nem beszél matekul?

[lorincmama]

Ha szeretnétek, jövök én is logopédus szemével, sokat foglalkozom diszkalkuliás gyerekkel-fiatalokkal
Sajnos most rohanok, de visszanézek mindenképp, mert szívszerelmem a téma

[rosebowl5]

hűű ez nagyon érdekes, visszanézek hogy olvasgassam ! Én nagyon jó voltam mindig matekból de sosem tanultam külön. Gondolom a jobb/bal agyfélteke működése alapból meghatározza és akinek matekos agya van annak jobban megy. Korrepetáltam olyan lányt, akivel ha 100x gyakoroltuk ugyanazt akkor sem értette a feladatot. Ez engem akkoriban dühített is , hogy nem lehet ezt érten i

[Zági]

Se matektanár, se pszichológus, semmi különös nem vagyok, csak egy anya...
A topik címe már eleve a negatív érzéseket hozta elő, hogy akkor lehet, hogy kéne, vagy kellett volna ilyet csinálni?? Szerintem semmiképp, semmilyen korban nem kell. Iskolában úgyis előjön, sajnos a jóakaró nagymamák és nagypapák is előhozhatják a számolás témáját, ne adj isten az ovi, de ezzel még meg lehet birkózni. Pluszban teljesen fölösleges.

Amire szükség van, szerintem, úgy érzésből: sok séta, beszélgetés, mesélés, gesztenyeszedés, sok gesztenyeszedés, és még több!!! Vízöntögetés, sárdagasztás, liszt szórása sütibe, majd egy csipet só, de tényleg csak egy csipet, 3 alma felszeletelése uzsonnára, mert 3-an vagyunk a családban stb.

Eddig működött, a 7,5 éves kislányom szuper matekos az iskolában, imádja is és magának készít szóbeli feladatokat, majd megoldja.
Ezért már nem szólok rá, hogy ne csinálja, pedig zsigerből ez is bennem van.

És várom a hozzáértők megerősítését, vagy épp az ellenkezőjét!

[Stellar Rose]

Hát ehhez annyit, hogy az én 2,5 évesem halál ponotsan kettéoszt bármit ha osztozni kell a nővérével (ránézésre is jobban, mint a 6 éves) és még azt is tudja, ha páratlan akkor felezni kell azt azz egyet (már ha lehet).
És ismeri is a számok nevét csak éppen össze-vissza mondja nem tudja melyik mihez tartozik.

Szóval akkor gondolkodik matekul csak nem beszél matekul?

Szerintem mindenki "gondolkodik matekul", csak vannak, akiknek ez jobban a "profiljaba vag", hamarabb egyertelmusodik, es hozzak a kulvilag fele ezeket, masoknal tovabb szunnyadnak a magukkal hozott alapkeszsegek. Ez meg nem azt jelenti, hogy direkt triggerekre kesz van, vagy egyaltalan szukseg van azokra barmelyik tipusnal;-)
En is dobtam egy hatast, amikor a 4 evesem anno kerdes formaban kozolte, hogy "ugye a fe'lnek a fele az negyed"?

[avvivillo]

Én pedagógus-nyelvtanár vagyok,erősen W beállítottságú és nem hiszek semmilyen fejlesztés és tanitgatasban.
Azt látom h a 3 évesem a játékon és a mindennapi tevékenységeket keresztül szivja magába a számok világát.7ig elszámol és 2-3 db bármibol
elvesz amiből kérem.

[Cyanus]

pont ezt a tapasztalati dolgot akartam írni

neem is van diszkalkuliás tanítványom, kilenc évesen sem tudott számokat sorba rakni, nem érti mi az a negatív szám, akkor sem, ha tudja van lift ami a föld alá meg, és a többi. szóval ez is lehet készség. Sok előjátékkel, amit már írtak a a többiek m,egalapozható. Maga a tanítás azt éri el, hogy azt hisszük tud valamit amit mégsem. Ez szerintem nagyobb baj, később sokkal nehezeb lesz. (diszes kisfiúm, százig megtanulta az összeadásokat, két évébe és a rendkívüli memóriájába telt, de ma összed. memóriából, nem mert érti. számol, de most sem tud pl számszomszédot mondani az 54-hez...)

[lorincmama]

Én még két fontos dolgot tennék hozzá az itt elhangzottakhoz,:
1. nyelvi aspektust. enélkül, tehát biztos anyanyelvértés és expresszív beszéd nélkül biztosan nem tud haladni a matemetikai képesség fejlődése. Hogy meg tudja fogalmazni, amit lát: elfogyott, alatta van, nagyobb stb.
2 a másik, ami meg kell, hogy előzze és egyben együtt is fog fejlődni vele pedig a saját testen, majd a térben , majd ugye a síkban, majd elvont tartalmak közötti tájékozódás.
Ezek nem olyan témák, amiket le kell ülni és fejleszteni, hanem ez zajlik egy átlagos, életszituációban is: a" lp a másik labdát hozd, ami messzebb van. Semmi matek, mégis benne van minden, ami majd ahhoz kell, hogy megértse a számszomszédokat.
Én biztos nem feladatlapoznék, hanem megfigyelném magam, hogy mi mindenben rejtve tanítjuk, éljük meg a mindennapokban a matekot, ha nem zárjuk ki belőle a gyerekeket.
És az örök heppem: a matek tényleg a konyhában lakik, mérni , becsülni, műveletet végezni , téri tájékozódást gyakorloni itt lehet a legjobban és olyan jó megenni a végeredményt

[Zági]

És az örök heppem: a matek tényleg a konyhában lakik, mérni , becsülni, műveletet végezni , téri tájékozódást gyakorloni itt lehet a legjobban és olyan jó megenni a végeredményt

Na, ez az amit én nem tudtam ilyen szuperül megfogalmazni!!!

[Caldesia]

Köszönöm a válaszokat.

Igen, a mindennapokban én is, nyilván leggyakrabban nem tudatosan, de néha tudatosan "mintegy becsmpészem"a matekot. 2 almát hozz ide, alul-felül etc.

Amúgy talán sokaknak nem tűnt fel, hogy én itt nem fejlesztésről beszéltem, hanem megalapozásról. (Én azért nem hiszek abban, hogy nem kell tanítgatás. (Pl. séta közben sokat beszélek gyereknek mondjuk a fákról, fafajokról amik útba esnek, ismeri a nevüket, felismeri azokat, ez tehát azért mégiscsak a tanítgatás kategória, és ezt végső soron nem tartom károsnak. Továbbá Pl. én megtanítottam a számok neveit 1-20 között a gyereknek. Mintegy kiindulópontként. )

Másrészt a gyerek elkezd iskolába menni, és itt a dilemma, hogy akkor most mi is legyen, teljes egészében bízzam az iskolára a dolgot (ami szerintem elhibázottan, túlzottan papír-alapúan tanít) vagy én is magyarázgassak. Valszeg ez utóbbi lesz. (Már óvodában is azt tapasztalom, hogy nagy számokat íratnak velük a papírra, dátumokat felismertetnek, de a mögöttes tartalmat, az én feltételezésem szerint, nem értik.)

Én mondjuk ilyesmiket is olvasgattam, hogy szortírozni, mintázatokat felismerni, pl. gombokkal kirakósozni, sormintát készíteni, esetleg ilyesmikkel játtszni szintén hasznosak a matematikai készségek megalapozásánál.

A feladatlapokról pedig - írás-olvasáshoz itt ajánlották a Lexit, vettem és tettszik, szóval ismételten, ilyesvalami jó dolog matematikából nincs véletlenül? Ha valaki tud, írja már meg.

(A gyerek 4,5 éves, tehát magyar viszonyok között még messze nincs iskolaközelben, de Angliában kezdődik 1 hét múlva ez a dolog, és ott elkezdik az egész, és tartok tőle, hogy már a kezdetekkor el lesz baltázva minden.)

[Caldesia]

Még akkor másként is megfogalmaznám - olyan feladatlapot keresek, ami a magyar iskolaelőkészítő szintnek felel meg matematikából.

[Caldesia]

matektanár vagyok, és két dolgot fűznék hozzá
ha waldorfos oldalról nézem, akkor nagyon nagyon nincs szükség kicsi korban a matematikai gondolkodásmód oktatására.

sok gyerek van, ha megkéred számoljon, bökdös és mondja a számokat, de nincs összefüggés, vagy már megtanulja, hgoy egy bökés egy számmondás, de ez nem számolás általában, hanem mozdulatokkal kísért versmondás. Óriási a különbség.

A matekoktatásnak viszont a gondolkodás oktatása a célja, nem az, hogy automatikusan tudjuk, hogy egy megy kettő az három, mert megtanultuk (az automatizmusok majd kialakulnak amúgy is, de az a cél, hogy az jöjjön a gondolatból, ne az legyen az első).

Az is matektanítás, amikor a játékbabák teáznak, és elosztjuk köztük a sütiket, vagy mindenkinek adunk kavicsokat, de a fontosabb nem a számok neve (mihez köti? mennyiséghez, alakjához? ), hanem a mögöttes tartalom.

- én úgy hallottam, hogy a kiindulópont, hogy a gyere megrtanulja a számok nevét 1-10 között
- majd 2. lépésként a név megtelik tartalommal
- a "bökdösésről" meg azt olvastam, hogy az is nagyon fontos, a "1 to 1 correspondence"- egy az egynek való megfeleltetés (nem biztos, h jól fordítom) szintén egy lényeges dolog (pl. minden babának 1 tányért 1 kanalat 1 poharat ossz ki)