Hellp syndroma

[G.Reni]

Sziasztok!

Régóta tervezem ennek a topiknak a megnyitását, de halogattam.
Mivel megint ezen gondolkodtam és felszínre törtek az emlékeim, bekapcsoltam a gépet és nekiálltam hát!


Beszélgessünk a Hellp syndrómáról!
Mi is ez?!
Ismertessük meg az erre járó anyukákkal és leendő anyukákkal és családokkal!
Személy szerint én hiányolom ennek a betegségnek a nem megfelelő közzétételét, pedig egy nagyon súlyos, olykor halálos dologról beszélünk!
Remélem, nem rémisztek meg senkit. De fontos tudni, hogy ilyen is van!

[pynky]

Mit szeretnél ezzel kapcsolatban megbeszélni?

[G.Reni]

Az én történetem:
Nekünk lassan 4 hónapja volt. Megpróbálom a kezdetektől leírni.

Terveztük a kisbabát. ( 2. gyermek )
A januári teszt negatív, a februári már pozitív lett.
Márciusban már a körzeti terhesgondozáson voltam. Minden rendben volt!
A 16. heti vérvételen a hematokrit érték 38,0 volt. Az értékhatár 37,7 - 50,0 között van! Jó tudni. Én sem tudtam, hogy az értékhatár nem állapotos emberre van írva vagyis normál labor értékhatárai! ( legalábbis nekem ezt mondták akkor)
A körzeti nőgyógyász amikor nézte a laboromat, felhívta a védőnők figyelmét, hogy erre figyeljenek oda, mert ennek a terhesség folyamán alacsonyodnia kellene, tehát 37,7 alá kell mennie!( Itt azért megemliteném, hogy az én védőnőm sem volt jobb, az itt olvasottaknál.Hozzánk nem járt, csak a körzeti rendelésen 1 hóban 1x találkoztam vele.)
Figyeltem mit mond a doki, és meg is kérdeztem utána a v.nőt, hogy akkor most mi van... annyi volt a válasz, hogy ha nagyon kezdek vizesedni, szóljak!

Nos, telt múlt az idő... itt pécsett csak 16 és 36. héten van labor, közte a cukorterhelés.
Vizesedtem szépen lassan, mindig szóltam is, de azt mondták, hogy ez természetes. Összesen 15 kg-ot híztam, vagyis annyival mutatott többet a mérleg.
A 36.heti labor 2011.09.28. volt + aznap uh. is .
Következő héten mentem terhesgondozásra ( 10.04 ).
Ott kiderült, hogy a hermatokrit nem alacsonyodott, sőt! 41,7 lett!!! Uh. eredmény.: Kórosan több magzatvíz. 22 cm és 2 ujjnyira nyitva vagyok.
A doki azt mondta, hogy be kellene feküdnöm.
Nem a hematokrittal magyarázta, hanem a több vízzel. Nehogy elfolyjon és (mivel koponya végű fekvés volt) a kis keze v. a köldökzsinór kicsusszanjon a víz sodrásával. Én a doki pedig nyugtatgatott, hogy higgyem el baj lehet....nos másnapra előjegyzett!

Bementünk reggel, felvettek a patológiára.
Napközben volt egy Uh. vizsgálat . Kiderült, hogy a víz nem 22 cm, hanem 23 cm. Egy hétre rá, mint előtte mérték!
Volt hüvelyi vizsgálat egy állat dokival, aki majdnem lelökött a vizsgáló székről, olyan durva volt! Az asszisztensnő a vállamnál fogva tolt visszafelé.... ( megjegyzem aznap a szobatársaim is így jártak )
Eltelt a nap ( a vizsgálat miatt elkezdtem vérezni ) a viziten mondtam is. Azt mondták, hogy ez lehetséges.
Este volt, 8 óra elmúlott amikor rosszul lettem.
Fájt a hátam, utána a gyomorszájam. Később remegni kezdtem. Mentem szólni a nővérnek ( egyedül volt az egész osztályra ) felfektetett az NST re és hívta az ügyeletes orvost. Az hüvelyi úton megvizsgált és kért vizelet tesztet.
Elindultunk pisilni, de előtte voltam úgyhogy nem fűztem sok reményt hozzá. Közben nagyon remegtem és nagyon fájt továbbra is. A nővérke vezetett, a kezelőből kijőve. Mondtam neki, hogy hányingerem van. Elszaladt egy vesetálért és már jött is belőlem mikor elém tartotta.
Mennyünk pisilni, mondta. Mikor már kihánytam magamat. Nem sikerült!
Vissza az NST-re. Megint hívott orvost, most a másik ügyeletes jött le. ( 2 volt összesen) Ő állt az ágy mellett és nézett.Látszott rajta, hogy ez komoly dolog lehet. Kérdéseire nagy nehezen válaszoltam, de a fájdalom és a remegés nem engedett.
Kérdezte, hogy mit ettem, nem -e gyomorrontás. Látszott rajta, hogy gondolkodik. Nagyon szenvedtem. Kapkodtam a levegő után. Alig tudtam az ágyon megmaradni úgy fájt a gyomorszájam és továbbra is remegtem. Kért vércukor vizsgálatot ( 5,4 lett ) és egy labort.Vérnyomás 153/ valamennyi, nem tudom pontosan. Mondtam, hogy ez nekem magas. Nem szokott ennyi lenni!
Hozzám fordult és azt mondta, hogy felvisznek a szülőszobára. Fél 10 felé járt az idő. Felvittek, ott végig NST-n voltam.
Leginkább egyedül, egy sötét szobában. Amikor megint hánytam és próbáltam a nővérnek szólni, csak nagy nehezen hallották meg a nyöszörgésemet.
Majdnem 11 óra volt, mikor bejött a doki és azt mondta, hogy nem lett jó a laborom és meg fog még az éjszaka császározni. Így is lett, éjfél előtt pár perccel elvittek.
Továbbra is rosszul voltam. Bevittek a műtőbe, lekötöztek. Mondták , hogy el fognak altatni. Közben a doki (aki először volt lent nálam) elkezdett lefertőtleníteni. Lekente a hasamat és egyszer csak a szétfeszített lábam közé benyomta a fogós micsodáját a betadinos gézpamaccsal. Én felnyögtem. Úgy szóltak rá a szülésznők és az aneszteziológus, hogy " nincs még elaltatva, miért nem szólsz neki! " . Megint belém nyomta és szólt, persze utána. aludtam el. Nem tudtam , hogy mi lesz velünk, és azt se ,hogy addig mi volt.
0.20 perckor megszületett a kislányom 2.730grammal és 49 cm-el. 7 és 9-es apgarral. Kapott oxigént is. Engem ott felébresztettek, megmondták, hogy kislány és jól van...visszaaludtam.
Később az intenzíven ébredtem. 2 nővérke dolgozott rajtam. Lemosdattak és mivel nagyon fent volt a méhem, nyomták erősen a hasamat. Ömlött belőlem a vér.
Mondtam nekik, hogy hívják fel a férjemet, mert nem is tudja, hogy megszületett a kislány. Mondták, hogy ők nem hívhatják. Majd én reggel hívjam fel.
6 óráig többször felébredtem, néztem mennyi az idő. Jöttek, többször is lemosdattak.
Kaptam szteroidot, morfiumot, oxigént egész nap. Véralvadásgátlót, méhösszehúzót. Nem tudom még miket.
Folyamatosan nézték a laborokat egész nap. Vérnyomás mérés és másfél napig fekvés. Meg sem mozdulhattam.Hozták a kislány is szoptatni. Nagyon ügyes volt. Szerencsére neki semmi baja nem volt és azóta sincs.
Az eredményeim nagyon rosszak voltak.Volt katéterem, 2 drén a váladékoknak. 2 kanül a kezemben. A szülés után 2 nappal kaptam vért 3 egységet. Belázasodtam tőle. Levitték a lázamat, úgy folytatták tovább.
Közben már fájdogált a hasam, mondtam és mutattam a nővérnek. Azt mondta, hoz rá jeget és jegelnem kell. Jobb és bal oldalt lett a varrás felett egy-egy ömleny. A bal oldali tenyérnyi a jobb olyan fél tenyérnyi volt.
Csütörtöktől hétfőig voltam az intenzíven. A többit a mátrixon. Összesen 2 hetet.
A hasam gyulladásban volt, vöröslött az egész. 8 napig kaptam gyulladáscsökkentőt. Végig kaptam a véralvadásgátlót, fájdalom csillapítót és a méhösszehúzót.
Menni nem tudtam, a hasam úgy fájt. Begörnyedve tudtam csak közlekedni, továbbra is jegelni kellett. Egyszer csak egy hét után kifakadt, a drén helyén talált magának utat és ott kezdett el folyni a gennyes váladék. Reggel volt, a viziten lett szólva.
Mennem kellett a kötözőbe és kinyitották az amúgy szépen összeforrt és nem csúnya sebet. 2 lyukat csináltak rá, azon jött ki a váladék. Mindig átmosták betadinnal. Fecskendezték bele, és nyomták ki a gennyet. Végül az ahogy ürült, az én hátam úgy egyenesedett.
2 hét után kiraktak, hogy ezentúl kötözzön a háziorvos. Hétvégenként meg mennyek vissza a klinikára és majd átkötik.
Érzelmileg és idegileg padlón voltam, sok volt ez nekem. A baba csodás, de amikor rágondoltam, hogy ott maradhattunk volna, hát csak sírni tudtam.

A hasam több mint 7 hétig volt kötözve! A seb most kezd begyógyulni.
Azóta voltam már MR -en is, mert úgy fájt a fejem heteken át. Lehet a transfúziotól.
Jobban vagyunk! Szoptatok, mosható pelenkázunk és MT-ben, kendőben hordozunk!

Jó lenne, ha a médiában és a kismamáknak szóló kiadványokban, nem csak mindig a jót írnák le. Van rossz oldala is a szülésnek, vagyis lehet!
A kisfiam természetes úton 39. hétre született, igaz akkor 19 éves voltam. Most meg 27. De hogy mit lehet okolni ezért, hogy ez történt. Nem tudom.
Szerettünk volna 3.-at, de amikor már kezdett kivilágosodni, hogy mi is volt velem, hát megmondom őszintén, nem mernék ilyen kórelőzménnyel még egyet vállalni.

Tudom, hogy hosszúra sikerült, de meg akartam osztani veletek, hogy ilyen is van!

[G.Reni]

Nos arra gondoltam Pynky, hogy beszélgethetnénk róla! Kinek volt és milyen lefolyással. Kell -e tőle félni, vagy nem fog megismétlődni!? Igazából ilyesmi.

[nováky rita]

Kedves Reni,
a HELLP szindróma egy nagyon veszélyes és alattomos kórkép, mert látod, hogy első körbeen inkább egy gyomorrontásra bír hasonlítani. Emelkedett májenzim értékek jellemzik, magas vérnyomás, fehérje vizelés, alacsony thrombocyta szám. A véralvadáshoz fontos, hogy kellő mennyiségű trombocytánk legyen, a májenzim értékek azért magasak, mert a máj átmenetilegy nem úgy működik, ahogy kellene, és a tokjában - májtok- nem fér el rendesen és ezért elkezdi nyomni a gyomrodat. Azért fájt.
Énbeennem a történeted kétfelé válik. Az egyik a HELLP, mint kórkép, a másik pedig a szülésed méltatlan és nehéz története.
A HELLP egyesek szerint nem ismétlődik, mások szerint pedig előfordul. Mindenestre nagyon szoros terhesgondozást igényel, de ez még nem lehet/ne legyen akadálya a kistestvér születésének.
A másik pedig a szülésed történetének nehézsége. Annak feldolgozására kellene figyelmet fordítani, mert azt látom, sokszor, hogy gazdátlanul gurulnak bennünk ezek az emlékek, élmények, és valahogy a feldolgozással le kell őket rögzíteeni, rájuk kell nézni és akkor utána már nem verőddnek oda semmilyen helyzetben a lelkünkben.
Amúgy a Kanga EGyesület meghívott minket Pécsre, március elejére a szülésélmény feldolgozásáról beeszélni, hátha el tudsz jutni...de ez nem a reklám helye, csak úgy mondom.
Szeretettel: Rita

[Kacsamano]

TBriginek is ez volt tudtommal a lányaival, de a 3. kisfiúval nem. Érdemes őt is megkérdezni

[G.Reni]

Olvastam a Kangát! Láttam, hogy lesz ilyen program.
Gondoltam is, hogy ez nekem való lenne és az emlékeimnek. Ha tudok mindenképpen elmegyünk majd.

[G.Reni]

És egyébként ilyesmire gondoltam, hogy kinek mi és hogyan volt!
Hogy más is megismerhesse!
Meg amúgy az infókat!

[bonyolult]

Reni,

meg tudod nézni a toxémia és HELLP kezelésről szóló irányelveket.
Kicsit száraz olvasmányok, de segíthetnek megérteni, legalább részleteket.
( a HELLP és a toxémia nem ugyanaz, de a hasonlóságok miatt mégis együtt emlegetik sokszor)

Ritka, és súlyos, veszélyes komplikáció volt nálatok... és friss még az emléke.
igazad van, jó néha tudatosítani, hogy léteznek ilyenek is, de talán felesleges riogatás volna, ha minden átlagos kismama beleásná magát az 1-2 ezrelék esélyű komplikációk részleteibe is.
Jól értettem, hogy az első babáddal semmiféle ilyen komplikáció nem volt?

Sajnálom, hogy ennyire nehéz volt a szülés körüli/utáni időszak... ilyenkor nagyon-nagyon jól jönne az emberséges szó, és egyáltalán, ha ideje lenne a szakembereknek beszélgetni egy kismamával a történtekről, miértekről, hogyanokról.... ilyenkor igazán gáz, hogy annyira kevés a személyzet a legtöbb helyen.

http://www.iranyelvek.hu/iranyelvek/...0eclampsia.pdf

http://www.iranyelvek.hu/iranyelvek/...20toxaemia.pdf

[G.Reni]

Bonyolult! Köszönöm, hogy írtál!
Igazából megrémiszteni senkit sem szeretnék.
Mikor már kezdtem helyrejönni a kórház után rákerestem a neten. Sok fórum foglalkozik ezzel. Általában keveset tudnak az anyák ( hozzáteszem én sem sokat ), de eddigi keresgélésem során úgy láttam, hogy nem kapnak elég segítséget és még ha lassan is , de gyűlne ide olyan infó ami mások segítségére válna . Mind pl. a linkek amiket írtál.
Még egyszer köszi

[pynky]

Reni: szerintem itt több elég nagy hiba is volt a gondozás alatt, olyan, ami nem kapcsolódik a hellp-hez, inkább az emberséghez meg a szakmai tisztességhez. (Nem idézek az írásodból inkább, de eléggé elszörnyedve olvastam a nemtörődömséget, a paternalizmust. Kezdve a v.női gondozástól, végig a "nemalszikmégszóljneki"-ig.)

Remélem sikerül feldolgozni a szülésedet Örülök hogy már javulsz és jól vagytok

[G.Reni]

Köszönöm Pynky! Igen teljesen igazad van!
Nekem a Hellp = Fájdalom

[Hajnuschka]

Reni, tudod, már beszéltük máshol, hogy nekem is HELLP-em volt. Bizony, nekem is nehéz volt feldolgozni, leginkább az egy hónapig tartó koraszülött-osztályos élményeket.
Aztán az segített, hogy láttam a kislányomat normálisan fejlődni, semmi baja nincs a koraszületésből, és nagyon hálás vagyok ezért.

A kistesó kérdés persze nagyon para mindenkinél, akinek HELLP-je volt, mi is sokáig úgy gondoltuk, nem merünk bevállalni még egy babát.

Nemrég viszont voltam egy nagyon szimpatikus dokinőnél, aki specialista, Neked is ajánlom. Nem tudom, illik-e itt a fórumon megnevezni, talán inkább priviben.

Ő sok HELLP-es anyuka következő terhességét gondozta, és azt mondta, csak két esetben fordult elő újra a HELLP a következő terhességben, de azoknak az anyukáknak az első esetben is nagyon súlyos volt a betegsége.
Egy sor vizsgálatra küldött engem a következő baba előtt, és azt mondta, arra is számíthatok, hogy a következő terhességnél is lesz ilyen-olyan probléma, de remélhetőleg kevésbé súlyosak, mint a mostaninál. És hát a következő terhesség nyilván nagyon alapos nyomonkövetést igényel. De reménykeltő dolgokat mondott, úgyhogy...

[Hajnuschka]

Ja, és még annyit szerettem volna a témához hozzátenni, hogy nem is igazán a kismamákat kellene szerintem a HELLP-ről tájékoztatni, hanem az orvosokat, mert én ott látok nagy hiányosságokat.
Engem a hátfájással simán elküldtek a fenébe - "Anyuka, a terhesség nem sétagalopp, a fájdalmat tessék elviselni, úgyis csak szteroidot tudnánk adni, azt terhesség alatt nem lehet" - mondta a reumatológus a szülés előtt 2 héttel kezdődő erős hátfájásomra. Én meg nem a nőgyógyászomhoz mentem, mert eleve gerincferdülésem van, azt hittem, amiatt fáj a derekam.
Szóval az orvosokat kellene jobban tájékoztatni, hogy tutira felismerjék időben...

[G.Reni]

Köszönöm Hajni a privit. Válaszoltam is!

Nos igazad lehet, mert a doki akinél "szültem" azt mondta nekem kb 3 hete mikor megkérdeztem, hogy és mi lenne ha lenne még egy terhességem? Hát semmi..... nem lenne semmi baj! Vagy az előzőnél , elsőnél volt?
Mondom: hát a méhlepény el volt halva... ha jelent valamit.
Egyébként mikor megkérdeztem az asszisztens nő rögtön rávágta, hogy nem. Nem lenne bajom!
Nem szóltam semmit, csak tudod az amiket olvastam már erről nem pont ezt támasztják alá.