A homeopátia alaptörvénye, lényege a hasonlóság természeti törvénye, azaz hogy egy gyengébb dinamikus hatást mindig kiolt egy nála erősebb, megnyilvánulásaiban azonban hasonló hatás.
Legfontosabb alapelvei
- az egészséges embereken végzett gyógyszervizsgálat,
- a kis adag gyógyszerek alkalmazása, ill. a potenciálás,
- az életerő
- a krónikus betegségek lefolyása és a miazmatan.
Hahnemann 1755-től 1843-ig élt. Onnantól kezdve, hogy 1776-ban Bécsbe költözött, lépésről lépésre haladt a gyógyítás új módszerének kidolgozásában. Apró darabokból rakta össze a felismeréseit: a legkisebb adag alkalmazását, a hígítás fontosságát, a különböző anyagok okozta mérgezések kutatását, egészen addig a pontig, amikor 1790-ben bevette a kínafakéreg kis adagjait, és megtapasztalta magán a malária tüneteit. Ezt az eseményt tekintik a homeopátia születésének. Ezután is folyamatosan kutatott, dolgozott, megfigyelt, hogy megtalálja az a gyógymódot, ami "az egészség gyors, kíméletes, tartós helyreállítása ... a lehető legrövidebb úton, a legbiztosabb és legártalmatlanabb módon, világosan átlátható, pontosan érthető alapelvek szerint." Ez a homeopátia.
Kutatásainak, megfigyeléseinek eredményeit - többek között - az Organonban írta le, ez a legfontosabb műve. Hat kiadása jelent meg, mert ahogy előrehaladt a munkában, mindig újra írta.
Az egyik lényeges különbség a nyugati orvoslás és a homeopátia között, hogy a homeopátiás szereket egészséges embereken vizsgálták, vizsgálják ma is. Ezekből a gyógyszervizsgálatokból ismerjük a szerek tüneteit, ill. tünetképét. Amikor valaki beteg, azt a szert keressük, amely egészséges emberekben az övéhez leghasonlóbb tüneteket okozza.
Chris Kurznak van egy nagyszerű könyve a homeopátia alaptörvényeiről, amiben kitér az egy vagy több szer kérdésre is. Azt mondja, az egy szer olyan, mint amikor az ember beszélget valakivel: minden szavát tisztán hallja, érti. Ha ketten beszélnek hozzá, már nem így lesz, és minél többen beszélnek egyszerre, annál nagyobb lesz a hangzavar, zűrzavar. Ugyanez van az életerővel, ha egyszerre több szerrel bombázzuk, nem tudja, melyik hatására hallgasson.
Egyik tanítványa kérésére Hahnemann kipróbálta, hogy két szert adott egyszerre, de azt tapasztalta, hogy sem gyorsabb, sem hatékonyabb nem lesz a kezelés. A tanítványai is mindig egyféle szerrel kezelték a betegeiket, és senki nem végzett gyógyszervizsgálatot egyidejűleg adott két- vagy többféle szerrel. (Ez nagyjából lehetetlen is lenne, mert csak a jól ismert szerek száma 2-3000, vagyis hatalmas számú variáció lenne lehetséges.)
A ma élő nagy homeopaták (Scholten, Sankaran, Farokh Master, Louis Klein, Mahesh Gandi, Pareek, Patricia Le Roux, Vithoulkas, Jeremy Sherr, Luc de Schepper) mindannyian Hahnemann elveit követik.
Legfontosabb alapelvei
- az egészséges embereken végzett gyógyszervizsgálat,
- a kis adag gyógyszerek alkalmazása, ill. a potenciálás,
- az életerő
- a krónikus betegségek lefolyása és a miazmatan.
Hahnemann 1755-től 1843-ig élt. Onnantól kezdve, hogy 1776-ban Bécsbe költözött, lépésről lépésre haladt a gyógyítás új módszerének kidolgozásában. Apró darabokból rakta össze a felismeréseit: a legkisebb adag alkalmazását, a hígítás fontosságát, a különböző anyagok okozta mérgezések kutatását, egészen addig a pontig, amikor 1790-ben bevette a kínafakéreg kis adagjait, és megtapasztalta magán a malária tüneteit. Ezt az eseményt tekintik a homeopátia születésének. Ezután is folyamatosan kutatott, dolgozott, megfigyelt, hogy megtalálja az a gyógymódot, ami "az egészség gyors, kíméletes, tartós helyreállítása ... a lehető legrövidebb úton, a legbiztosabb és legártalmatlanabb módon, világosan átlátható, pontosan érthető alapelvek szerint." Ez a homeopátia.
Kutatásainak, megfigyeléseinek eredményeit - többek között - az Organonban írta le, ez a legfontosabb műve. Hat kiadása jelent meg, mert ahogy előrehaladt a munkában, mindig újra írta.
Az egyik lényeges különbség a nyugati orvoslás és a homeopátia között, hogy a homeopátiás szereket egészséges embereken vizsgálták, vizsgálják ma is. Ezekből a gyógyszervizsgálatokból ismerjük a szerek tüneteit, ill. tünetképét. Amikor valaki beteg, azt a szert keressük, amely egészséges emberekben az övéhez leghasonlóbb tüneteket okozza.
Chris Kurznak van egy nagyszerű könyve a homeopátia alaptörvényeiről, amiben kitér az egy vagy több szer kérdésre is. Azt mondja, az egy szer olyan, mint amikor az ember beszélget valakivel: minden szavát tisztán hallja, érti. Ha ketten beszélnek hozzá, már nem így lesz, és minél többen beszélnek egyszerre, annál nagyobb lesz a hangzavar, zűrzavar. Ugyanez van az életerővel, ha egyszerre több szerrel bombázzuk, nem tudja, melyik hatására hallgasson.
Egyik tanítványa kérésére Hahnemann kipróbálta, hogy két szert adott egyszerre, de azt tapasztalta, hogy sem gyorsabb, sem hatékonyabb nem lesz a kezelés. A tanítványai is mindig egyféle szerrel kezelték a betegeiket, és senki nem végzett gyógyszervizsgálatot egyidejűleg adott két- vagy többféle szerrel. (Ez nagyjából lehetetlen is lenne, mert csak a jól ismert szerek száma 2-3000, vagyis hatalmas számú variáció lenne lehetséges.)
A ma élő nagy homeopaták (Scholten, Sankaran, Farokh Master, Louis Klein, Mahesh Gandi, Pareek, Patricia Le Roux, Vithoulkas, Jeremy Sherr, Luc de Schepper) mindannyian Hahnemann elveit követik.
(2008.06.) és 
, ne mondjátok 
), úgyhogy én a komplex bogyókat is nagyon szeretem, némelyiket csodaszerként tartom otthon
Sokszor olyan mintha tengervizet gereblyéznék ami még utálatosabbá teszi. De azért muszáj. Lehet, hogy már van ilyen...
Comment